adozona.hu
BH+ 2006.2.83
BH+ 2006.2.83
I. A felszámolónak a lakásszövetkezet üzemeltetéséhez szükséges költségek fedezetének megteremtésére tett intézkedése a közös költség felemelése. Amennyiben azt a Cstv. 51. § (1) bekezdése alapján kifogással nem támadják meg, az a közgyűlés, illetve az igazgatóság határozatával azonos hatályú [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 6. § (2) és (4) bek., 8. § (1) bek., 34. §, 51. §]. II. Az ítéletnek az elsőfokon jogerőre emelkedett rendel
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság ítéletével az I-II. r. alpereseket személyenként 186 704 Ft és ennek 1996. július 7-től a kifizetésig járó évi 20%-os kamata, továbbá 9 010 Ft és ennek 2000. november 1-jétől a kifizetésig járó évi 12%-os kamata, valamint 27 030 Ft és ennek 2001. július 1-jétől a kifizetés napjáig járó, a mindenkori költségvetési törvényben meghatározott mértékű kamata és 5500 Ft perköltség megfizetésére kötelezte, míg az ezt meghaladó keresetet elutasította. Kötelezte továbbá az alperesek...
BH+ 2006.2.83 I. A felszámolónak a lakásszövetkezet üzemeltetéséhez szükséges költségek fedezetének megteremtésére tett intézkedése a közös költség felemelése. Amennyiben azt a Cstv. 51. § (1) bekezdése alapján kifogással nem támadják meg, az a közgyűlés, illetve az igazgatóság határozatával azonos hatályú [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 6. § (2) és (4) bek., 8. § (1) bek., 34. §, 51. §].
II. Az ítéletnek az elsőfokon jogerőre emelkedett rendelkezése ellen felülvizsgálatnak nincs helye [Pp. 270. § a) pont].
Az elsőfokú bíróság ítéletével az I-II. r. alpereseket személyenként 186 704 Ft és ennek 1996. július 7-től a kifizetésig járó évi 20%-os kamata, továbbá 9 010 Ft és ennek 2000. november 1-jétől a kifizetésig járó évi 12%-os kamata, valamint 27 030 Ft és ennek 2001. július 1-jétől a kifizetés napjáig járó, a mindenkori költségvetési törvényben meghatározott mértékű kamata és 5500 Ft perköltség megfizetésére kötelezte, míg az ezt meghaladó keresetet elutasította. Kötelezte továbbá az alpereseket, hogy az állam részére, külön-külön fizessenek meg, felhívásra, 13 360 Ft le nem rótt kereseti illetéket. Döntésének indoka szerint az 1995. februárjától 2001. június 30-ig terjedő időre az alperesek tartozását a kereseti kérelem szerint állapította meg, amely a küldöttgyűlés határozatain alapult. A 2001. július 1-jétől december 31-ig terjedő időszakra azonban a felszámoló által meghatározott 6 020 Ft/hó emelést nem fogadta el.Az elsőfokú bíróság ítéletének a meghaladó keresetet elutasító rendelkezése ellen, a felperes részéről benyújtott fellebbezés folytán, a másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve, a megfellebbezett rendelkezését megváltoztatta, és az alperesek marasztalásának összegét személyenként 4 545 Ft-tal felemelte. Kötelezte az alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek 15 nap alatt személyenként további 79 795 Ft-ot és ennek 2003. január 15-től az ítélethozatalig terjedő időre éves 11%-os, azt követően a mindenkori évi költségvetési törvényben meghatározott mértékű kamatát, 15 500 Ft együttes elsőfokú és fellebbezési eljárási költséget, továbbá az államnak személyenként - külön felhívásra - 18 150 Ft kereseti és 2500 Ft fellebbezési illetéket.
Ítéletének indokolásában utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel meg nem támadott rendelkezése a Pp. 228. § (4) bekezdése alapján jogerőre emelkedett, így azt a másodfokú bíróság nem érintette. Az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezési kérelem keretei között vizsgálva nem értett egyet az érdemi döntéssel. E tekintetben a felek közötti jogvita tárgya azt volt, hogy az 1991. évi IL. törvény 34. § (2) bekezdése alapján a felszámoló jogosult volt-e a közös költséget felemelni.
Álláspontja szerint az ennek cáfolataként az I. r. alperes által hivatkozott Legfelsőbb Bíróság BH 1996/111. számú eseti döntése az adott esetben nem alkalmazható. Az eseti döntés még a korábban irányadó, akkor hatályban volt 1986. évi 11 tvr. rendelkezéseit értelmezte, amelynek helyébe 1992. január 1. napjával a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (továbbiakban: Cstv.) lépett. Ennek 34. § (2) bekezdése kimondja, hogy a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet. A felszámolónak a 2001. május 8-án kelt tájékoztató levele (14/F/2.), melyben a közös költség felemelt összegét közölte az alperesekkel, a Cstv. 34. § (2) bekezdésének hatálya alá tartozó, a szövetkezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozat.
A Cstv. 51. § (1) bekezdése alapján a felszámoló jogszabálysértő intézkedése, vagy mulasztása ellen - a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül - a sérelmet szenvedett fél a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogással élhet. Az adós nevében kifogást a 8. § (1) bekezdésében meghatározott szervek képviselője, szövetkezet esetében a közgyűlés, nyújthatnak be. Amennyiben az alperesek a felszámoló intézkedését sérelmesnek találták, a Cstv. 51. § (1) bekezdésében biztosított jogukkal élve a cégbíróságnál előterjesztett kifogás útján kereshettek volna orvoslást. Az alperesek azonban erre még csak nem is hivatkoztak. Ennek hiányában a közös költség tartozásuk 2001. július 1-jétől kezdődően a felszámoló által megemelt 6 020 Ft/hó összegben fennáll. Ennek folytán, a felperesnek a másodfokú eljárás során felemelt keresete alapján, felemelte az alpereseket terhelő marasztalás összegét, illetve őket az időközben lejárt közös költség megfizetésére is kötelezte annak járulékaival együtt.
Rámutatott, hogy a tag és nem tag tulajdonostársak befizetéseiből adódó közös költség a szövetkezet működésének és üzemeltetésének fedezeteként szolgál. A közös költség utoljára 1998. márciusában megállapított összege - a közszolgáltatói díjak köztudomású folyamatos emelkedése miatt - a szövetkezet 2001. évi kiadásait már nem fedezi. A felszámoló a Cstv. már hivatkozott felhatalmazása alapján ezért joggal döntött a közös költség összegének felemeléséről.
A jogerős ítélet ellen az I-II. r. alperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, melyben több eljárási jogszabály megsértését, a Cstv.-nek a jogerős ítéletben hivatkozott szabályai megsértését, valamint az 1992. évi I. tv. (Szvt.)-nek a közös költség emelésére vonatkozó 20. § (1) bekezdésének f) pontja és a 110. § (1) és (2) bekezdései figyelmen kívül hagyását jelölték meg. Kérték ezért a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezni, és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasítani.
A felülvizsgálati kérelmük indokaként hivatkoztak arra, hogy az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták, miszerint az alperesek nemcsak a követelés összegét, hanem annak jogalapját is vitatták. A bíróság a szövetkezet tagjai által a cégbíróság előtt kezdeményezett törvényességi felügyeleti eljárás ellenére a közgyűlési határozatokat, mint hamis dokumentumokat fogadta el a közös költség tartozás összege meghatározásának alapjaként. Sérelmezték, hogy az 1998. március 1-jei közös költség emeléséről - törvénysértő módon - igazgatói határozattal egyedül H. J. P. döntött. Jogszabálysértőnek állították a felszámoló jognyilatkozatán alapuló közös költség emelés elfogadását is.
A felülvizsgálati kérelemre a felperes ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítélet, vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól a (2) bekezdésben meghatározott feltételek fennállása esetében lehet kérni. A (2) bekezdés szerint a felülvizsgálati kérelem akkor terjeszthető elő, ha a felülvizsgálni kért határozat az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő. A Pp. 271. § a) pontja szerint nincs helye felülvizsgálatnak az első fokon jogerőre emelkedett határozat ellen, kivéve, ha azt törvény lehetővé teszi.
Az I-II. r. alpereseknek az elsőfokú ítélet elleni fellebbezése hivatalból történt elutasítása folytán az elsőfokú bíróság ítéletének az alpereseket marasztaló rendelkezése első fokon jogerőre emelkedett, ezért ellene felülvizsgálatnak nincs helye [Pp. 271. § a) pont].
Az elsőfokú ítéletnek a marasztalást meghaladó keresetet elutasító rendelkezése ellen a felperes fellebbezéssel élt, továbbá a Pp. 247. § (1) bekezdésének b) pontja alapján a másodfokú eljárásban a keresetét felemelte. Mindezek figyelembevételével a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a keresetet részben elutasító rendelkezését megváltoztatva, az alpereseket a felszámoló által megállapított, esedékessé vált közös költség megfizetésére kötelezte.
A jogerős másodfokú ítélet e rendelkezése ellen, a Pp. 271. § b) pontjából következően élhetnek felülvizsgálattal az alperesek.
A kifejtettek szerint az alperesek felülvizsgálati kérelmének tárgya csak az lehet, hogy a felszámoló által 2001. július 1-jétől esedékesen közölt közös költség alapul vételével az alperesek jogszerűen kötelezhetők-e a felemelt költség megfizetésére, vagy a fizetési kötelezettségük a korábbi közgyűlési, illetve igazgatótanácsi határozatban megállapított összegben áll fenn.
Az e tárgyban benyújtott felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A felperesre alkalmazandó, a lakásszövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény (Szvt.) 110. § (1) bekezdése szerint a lakásszövetkezet a vagyonával felel az alaptevékenységéből (építés, üzemeltetés, felújítás) eredő tartozásaiért. Ha az a tartozások fedezésére nem elegendő, a közgyűlés a tagokat és a nem tag tulajdonosokat pótbefizetésre kötelezheti. A (2) bekezdés szerint pedig az üzemeltetési költségeket érintő áremelés mértéke arányában a pótbefizetést az igazgatóság is elrendelheti. Ezzel azonosan rendelkezik az adós szövetkezetnek az 1993. évben módosított alapszabálya is (16. oldal 9. pont).
A felszámoló - az igazgatóság helyett - a többször módosított Cstv. 34. § (2) bekezdése alapján a hivatkozott törvényhely és alapszabály figyelembevételével tett intézkedést az üzemeltetéshez szükséges költségek fedezetének megteremtésére. Ezt az intézkedését az adós nevében a többször módosított Cstv. 8. § (1) bekezdésében meghatározott szövetkezeti közgyűlés képviselője, kifogással [Cstv. 51. § (1) bekezdése] nem támadta. Ennek folytán a felszámoló intézkedése a közgyűlés, illetve az igazgatóság határozatával azonos hatályúvá vált. Az alpereseknek tehát a felemelt összegű közös költséget meg kell fizetniük.
A Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati kérelemben felhívott eseti határozata az adott esetben azért nem alkalmazható, mert az eltérő tényállású ügyben keletkezett. Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság a BH 1999/326. számú eseti határozatában kifejtette, hogy a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet taggyűlése (illetve adott esetben a lakásszövetkezet közgyűlése) korlátozott hatáskörrel ugyan, de tovább működik. Így a felszámoló sérelmes intézkedése ellen is az adós nevében a lakásszövetkezet képviselője, a Cstv. 51. § (1) bekezdése alapján jogorvoslattal élhet. Ennek a viszonylag rövid kifogásolási határidő sem akadálya, hiszen e határidő önhibán kívüli elmulasztása igazolással a Cstv. 6. § (2) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 107. §-ában meghatározott határidő alatt kimenthető.
A felszámoló intézkedése ellen az alperes szövetkezeti tagok, mint a felszámolási eljárásban félként (hitelezőként) nem szereplő személyek nem élhettek kifogással. A felperes lakásszövetkezet 1998. szeptember 14-i kezdő időponttól áll felszámolás alatt, a felszámolási eljárásra ezért a lényegesen az 1993. évi LXXXI. és az 1997. évi XXVII. törvényekkel módosított 1991. évi IL. tv. (többször módosított Cstv.) rendelkezéseit kell alkalmazni. A többször módosított Cstv.-nek a jelen eljárásban alkalmazandó 6. § (4) bekezdése szerint a felszámolási eljárásban az adóst, a hitelezőt és a felszámolót kell félnek tekinteni. Ha a felszámoló tevékenysége vagy mulasztása miatt benyújtott kifogás elbírálása harmadik személy jogát is érinti, ő is félnek minősül. E harmadik személy azonban csupán az erre jogosult fél (adós és hitelező) által előterjesztett kifogás elbírálása során és akkor minősül félnek, ha a felszámoló tevékenysége, illetve mulasztása az ő jogát is érinti. A harmadik személynek - jelen esetben a szövetkezeti tag alpereseknek - önálló kifogásolási jogosultsága nincs (BH 2002. 500.).
A jelenleg hatályos Cstv. 6. § (4) bekezdésének második mondatát, - mely szerint: "Ha a vagyonfelügyelő vagy a felszámoló, illetve a végelszámoló tevékenysége vagy mulasztása harmadik személy jogát, jogos érdekét is érinti, az e személy által benyújtott kifogás (51. §) elbírálása során a kifogás előterjesztője is félnek minősül" - a 2003. évi XCI. tv. 228. § (1) bekezdése állapította meg és 2004. január 1-jétől hatályos. Az a jelen felszámolási eljárásra nem alkalmazható. A jogerős ítéletnek erre vonatkozó tájékoztató része ezért téves, melynek azonban az érdemi döntésre nincs kihatása.
A lakásszövetkezet tagjai közgyűlés összehívását kezdeményezhették volna annak érdekében, hogy a sérelmesnek tartott felszámolói intézkedést az adós lakásszövetkezet nevében kifogással támadja meg a Cstv. 8. § (1) bekezdés b) pontjában megjelölt képviselő. A felszámolás alatt álló lakásszövetkezet közgyűlése ugyanis - bár korlátozott hatáskörrel, kizárólag a felszámoló hatáskörébe utalt feladatok kivételével - tovább működik, személyi kérdésekben is dönthet, s lehetősége van fellépni a felszámoló sérelmesnek tartott intézkedései vagy mulasztásai miatt a Cstv. 51. §-ban biztosított kifogással.
A kifejtett indokok miatt a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatása alapján azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott felülvizsgálati ok mégsem áll fenn, ezért a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Gfv.XI.30.157/2005. sz.)