adozona.hu
BH+ 2006.2.82
BH+ 2006.2.82
I. Vámszolgálati helyen igénybe vett parkolás díja [45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet 261. §]. II. Az elsőfokú eljárás során is ismert tényállításokra, bizonyítékokra a másodfokú eljárás során már joghatályosan nem lehet hivatkozni [Pp. 141. § (6) bek., 235. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A városi bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint a felperes vámügynökségi tevékenységet is folytatott. A székhelyén üzemeltetett vámszolgálati helyen gépjármű parkolót alakított ki oly módon, hogy külön elkerített helyen - ingyenesen - parkolhattak a vámhivatal által berendelt gépjárművek, míg a parkolóhely többi részén a felperes a parkolást díj ellenében biztosította. Az erre vonatkozó díjszabást a telephelyén kifüggesztette. Az alperes 2001. november 30-a és 2003. november 10-e ...
BH+ 2006.2.82 I. Vámszolgálati helyen igénybe vett parkolás díja [45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet 261. §].
II. Az elsőfokú eljárás során is ismert tényállításokra, bizonyítékokra a másodfokú eljárás során már joghatályosan nem lehet hivatkozni [Pp. 141. § (6) bek., 235. § (1) bek.].
A városi bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint a felperes vámügynökségi tevékenységet is folytatott. A székhelyén üzemeltetett vámszolgálati helyen gépjármű parkolót alakított ki oly módon, hogy külön elkerített helyen - ingyenesen - parkolhattak a vámhivatal által berendelt gépjárművek, míg a parkolóhely többi részén a felperes a parkolást díj ellenében biztosította. Az erre vonatkozó díjszabást a telephelyén kifüggesztette. Az alperes 2001. november 30-a és 2003. november 10-e között 43 alkalommal igénybe vette a felperes telephelyén létesített parkolónak azt a részét, amelynek használatáért a felperes díjat számolt fel, a 152 375 Ft parkolási díjról kiállított 19 db számlát nem fizette ki.A felperes a keresetében a fenti összegnek és kamatainak megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az alperes azzal védekezett, hogy a felperes mint vámügynökség a 192/1998. (XI. 18.) VPOP által kiadott utasítás szerint vállalta, hogy a vámhivatali szolgáltatások közvetlenül és közreműködői díj fizetése nélkül is igénybe vehetők a jogosultak számára. Az alperes álláspontja szerint az ingyenes szolgáltatás biztosítása kiterjedt a parkolóhelyen díjtalan igénybe vételére is, ezért parkolási díjra a felperes nem jogosult.
Az elsőfokú bíróság a már hivatkozott számú ítéletében az alperest a kereset szerint marasztalta. A megyei bíróság az alperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét annak indokai alapján helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtette, hogy a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény végrehajtásáról rendelkező 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet 261. §-a szerint a vámügynök székhelyén vagy telephelyén működő szolgálati hely a vámhivatal hivatalos helye, ott bárki kérhet - az általános szabályok szerint - vámkezelést. A vámügynök tűrni köteles - felmerült költségei megtérítése mellett - az ezzel kapcsolatos ügyfél és járműforgalmat is. Az alperes azonban jogosult volt a parkolási és egyéb szolgáltatási díj felszámolására. Az iratokhoz csatolt kapujegyek az alperes részéről a szolgáltatás igénybe vételét megfelelően bizonyítják, ez alapján a peres felek között ráutaló magatartással létesítmény használatára vonatkozó szerződés jött létre. A 192/1998. (XI. 18.) VPOP utasítás szerint a vámhivatal szolgáltatásai ingyenesek, a vámügynökségnek biztosítania kell, hogy a vámhivatal szolgáltatásai közvetlenül és közreműködői díj fizetése nélkül igénybe vehetők legyenek. A parkolás és egyéb létesítmény - használat azonban nem minősül vámhivatali szolgáltatásnak. Amennyiben a vámhivatal tételes vizsgálatot kíván tartani a vámáru tekintetében, erre - az alperes által sem vitatottan - rendelkezésre állt egy elkülönített, ingyenesen igénybe vehető parkoló.
A másodfokú bíróság - a fellebbezésben hivatkozott újabb tényállításra tekintettel - kifejtette, hogy az alperes az elsőfokú eljárás során nem, - csupán a fellebbezésének indokolását kiegészítő előkészítő iratában hivatkozott arra, hogy a perbehozott valamennyi parkolási díj a vámhivatal által elrendelt berendelés alapján történt vámvizsgálat során merült fel. A Pp. 235. §-ának (1) bekezdése szerint az alperes a fellebbezésében új tény állítására, illetőleg új bizonyíték előadására csak akkor jogosult, ha az új tény vagy új bizonyíték az elsőfokú határozat meghozatalát követően jutott a tudomására, illetőleg, ha az az elsőfokú határozat jogszabálysértő voltának alátámasztására irányult. Az alperes által hivatkozott új tény, illetőleg új bizonyíték nem az elsőfokú határozat meghozatalát követően jutott a fellebbező alperes tudomására, annak előterjesztésével a Pp. 141. §-a (2) bekezdésében előírt kötelezettsége ellenére alapos ok nélkül késlekedett, ezért nem sértette meg az elsőfokú bíróság a Pp. 141. §-ának (6) bekezdését azzal, hogy azok bevárása nélkül határozatot hozott. A másodfokú eljárásban a Pp. 235. §-ának (1) bekezdése szerint ki kellett zárni a bizonyítékok köréből az alperes által újólag felhozott tényállításokat és bizonyítékokat.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy 2001. november 30-a 2003. november 10-e között 43 alkalommal vette igénybe a felperes által kialakított gépjárműparkolót. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában kitért arra, hogy amennyiben a vámhivatal tételes vizsgálatot kívánt tartani a vámáru vonatkozásában, ennek biztosítására rendelkezésre állt egy elkülönített, ingyenesen igénybe vehető parkoló. Az elsőfokú bíróság azonban nem vizsgálta, hogy az alperes berendelésre vagy önkéntesen jelent meg a vámhivatalban a vámvizsgálat elvégzése végett, holott az alperes hivatkozott arra, hogy a vámvizsgálatra minden alkalommal berendelés alapján került sor. A másodfokú bíróság azzal hagyta helyben az elsőfokú bíróság ítéletét, hogy az alperes által hivatkozott új tény vizsgálatára a Pp. 235. §-ának (1) bekezdése szerint másodfokú eljárásban nem kerülhet sor. Állítása szerint a felperes az elsőfokú eljárásban (közelebbi megjelölés nélkül) még úgy nyilatkozott, hogy a díjfizetés tekintetében nincs különbség aszerint, hogy berendelésre, vagy önkéntes megjelenés alapján került sor a vámvizsgálatra. A városi bíróság ítéletének indokolásában merült fel először az a megállapítás, hogy ingyenesen parkolhattak a vámhivatal által berendelt gépjárművek elkülönített parkolóban, míg a parkoló többi részén az ott parkoló járművek díj fizetésére kötelezettek. Csak ezek után tudott érdemben hivatkozni az alperes arra, hogy berendelés alapján történt a vámvizsgálat. A másodfokú bíróság a kérdés tisztázását annak ellenére mellőzte, hogy maga a felperes is elismerte, miszerint minden vámvizsgálat esetén kiszabták a parkolási díjat függetlenül attól, hogy berendelésre történt-e avagy sem a jelentkezés.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Tagadta, hogy elismerte volna, miszerint az alperes által vitatott vámvizsgálatokra berendelés alapján került volna sor.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Jogerős ítélet felülvizsgálatát akkor lehet kérni, ha az az ügy érdemére kihatóan jogszabálysértő. A másodfokú bíróság az alperes által felhozott jogsértést nem követte el. A felperes már a keresetlevelében azt adta elő, hogy a 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet 261. §-ában írt, a felperes által tűrni köteles gépjárműforgalom csak a gépjárművek ki és beállására vonatkozik, ebbe a parkolás nem tartozik bele. A felperes telephelyén van egy elkülönített terület, amelynek igénybe vételére azon gépjárművek esetében van mód, amelyek sofőrjei igazolják, hogy a vámhivatal rendeli be az adott vámárut vizsgálat céljából. E terület használta ingyenes, az alperes azonban az elsőfokú eljárásban nem bizonyította, sőt nem is hivatkozott a vámhivatal berendelése alapján folytatott vámvizsgálatra. Az elsőfokú eljárásban 7. sorszám alatt benyújtott ellenkérelmében azzal védekezett, hogy bár a felperes területén van egy elkülönített terület, amelynek ingyenes igénybevételére azon gépjárművek esetében mód van, amelyeket a vámhivatal rendelt be vizsgálatra, álláspontja szerint azonban a vámeljárás során a használati díj fizetése szempontjából nem lehet különbséget tenni aközött, hogy önkéntesen jelentkezett-e a fél vámkezelésre, avagy a vámhivatal berendelésére jelent meg a területen. Ugyanezt az álláspontját ismételte meg a 2004. március 9-én tartott tárgyalásról felvett 8. sorszámú jegyzőkönyv 4. oldalának hetedik bekezdésében és a 10. sorszámú előkészítő iratában is. A 12. sorszámú jegyzőkönyvben pedig csak annyit adott elő, hogy az ellenkérelmeiben foglaltakat fenntartja. Tehát nem az elsőfokú ítélet indokolásából tűnt ki először, hogy a vámhivatal által berendelt gépjárművek ingyenesen parkolhattak a kijelölt területen. A felperes a keresetében a 8. sorszámú jegyzőkönyvben és a 9. számú beadványában is részletezte az ingyenes parkolás lehetőségét és feltételeit.
Az alperes az elsőfokú ítélet ellen benyújtott eredeti fellebbezésében is csupán arra utalt, hogy az alperes gépjárművei is vámkezelés céljáról keresték fel a vámszolgálati helyet. Arról, hogy a vámeljárásra a perbeli esetekben berendelés alapján került sor csak a másodfokú bírósághoz írt 2004. december 1-jén kelt 4. sorszám alatt benyújtott kiegészítő fellebbezésében hivatkozott. Alaptalanul állította tehát az alperes, hogy a parkoló ingyenes használatára alapot adó vámhivatali berendelésre már az elsőfokú eljárásban hivatkozott. Jogsértés nélkül állapította meg ezért a másodfokú bíróság, hogy a Pp. 235. §-ának (1) bekezdése a fellebbezés kiegészítésében felhozott új tény előadására az alperesnek nem volt törvényes lehetősége.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság - mivel a felülvizsgálat törvényi feltételei még sem állnak fenn - a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv.IX.30.113/2005.sz.)