adozona.hu
BH 2006.1.36
BH 2006.1.36
A visszterhes vagyonátruházási illeték mértékét akkor is arányosítással kell megállapítani, ha a vagyonközösség megszüntetésével tulajdoni hányad megszerzése történik [1990. évi XCIII. tv. 21. §, 25. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes és volt élettársa 2004. február 4-én élettársi vagyonközösség megszüntetésére irányuló szerződést kötöttek, amelynek alapján a felperes 3 050 000 Ft megváltási ár megfizetése ellenében megszerezte a K. u. 48. szám alatti házas ingatlan 1/2-ed tulajdoni hányadát, valamint a 10.205 hrsz. alatti zártkerti házas ingatlan 1/2-ed tulajdonrészét. Az illetékhivatal fizetési meghagyásában a felperes terhére 119 000 Ft visszterhes vagyonátruházási illetéket állapított meg, amelyből 66 000 Ft...
BH 2006.1.36 A visszterhes vagyonátruházási illeték mértékét akkor is arányosítással kell megállapítani, ha a vagyonközösség megszüntetésével tulajdoni hányad megszerzése történik [1990. évi XCIII. tv. 21. §, 25. §].
A felperes és volt élettársa 2004. február 4-én élettársi vagyonközösség megszüntetésére irányuló szerződést kötöttek, amelynek alapján a felperes 3 050 000 Ft megváltási ár megfizetése ellenében megszerezte a K. u. 48. szám alatti házas ingatlan 1/2-ed tulajdoni hányadát, valamint a 10.205 hrsz. alatti zártkerti házas ingatlan 1/2-ed tulajdonrészét. Az illetékhivatal fizetési meghagyásában a felperes terhére 119 000 Ft visszterhes vagyonátruházási illetéket állapított meg, amelyből 66 000 Ft illetékelőleg megfizetésére kötelezte a felperest. Az ingatlanok 1/2-ed tulajdoni hányadának forgalmi értékét 3 250 000 Ft-ban állapította meg.Az alperes a 2004. április 19-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Kifejtette, hogy a perbeli esetben az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 21. § (1) bekezdésének harmadik mondata alapján a lakás résztulajdonának szerzése esetén a 4 millió forint értékhatárnak a szerzett tulajdoni hányaddal arányos összegére alkalmazható a 2%-os mértékű illeték, a forgalmi érték ezt meghaladó része után pedig 6%-os illetéket kell fizetni. Miután a lakás az Itv. 21. § (1) bekezdésének második mondatában írt lakásonkénti kitétel azt fejezi ki, hogy az egész lakástulajdon forgalmi értékéhez viszonyítva alkalmazandó 4 millió forintig a mérsékeltebb illetékkulcs. Ha tehát nem egy teljes lakást, hanem annak bizonyos tulajdoni hányadát szerzik meg, a 4 millió forintnak a lakás tulajdoni hányadával arányos összegére alkalmazható a kedvezményes 2%-os illetékkulcs, a forgalmi érték további része azonban 6% illeték alá esik.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően megváltoztatta és a felperest terhelő visszterhes vagyonátruházási illeték összegét 65 000 Ft-ban állapította meg. Ítéletének indokolása szerint az alperes az Itv. 21. § (1) bekezdésének második mondatát tévesen alkalmazta az illetékkulcs megállapításánál, mert a felperes mindkét ingatlan vonatkozásában annak kizárólagos tulajdonát szerezte meg, így az ingatlanoknak csak egy tulajdonosa lett, a felperes, aki jogosult a 21. § (1) bekezdése szerinti illetékkedvezmény igénybevételére. Tekintettel arra, hogy az élettársi vagyonközösség megszüntetése révén keletkezett értékkülönbözet 4 millió alatt van, a felperes által fizetendő illeték mértéke törvényes 2%, mindösszesen pedig 65 000 Ft.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezése mellett a kereset elutasítását kérte. Álláspontja az volt, hogy az elsőfokú bíróság az Itv. 21. § (1) bekezdésében foglaltakat jogszabálysértő módon értelmezte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perbeli esetben a felperes a perbeli ingatlanok 1/2-ed tulajdoni hányadát élettársi vagyonközösséget megszűntető szerződéssel, megváltási ár ellenében szerezte meg, a visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettség ezért az Itv. 25. §-ának (3) bekezdésén alapul.
A felperes korábbi tulajdoni hányadának, az 1/2-ed résznek megfelelő tulajdoni illetőségén felül nagyobb értékhez jutott, hiszen megszerezte a másik 1/2-ed rész tulajdonjogát, és így az egész ingatlan tulajdonosává vált. Az illetékfizetési kötelezettség jogalapja tekintetében téves volt az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a felperes nem résztulajdont szerzett, hanem az ingatlan kizárólagos tulajdonosává vált. A felperes az élettársa tulajdoni illetőségének megváltásával valóban az egész ingatlan egyedüli, kizárólagos tulajdonosa lett, ezáltal a vagyonközösség megszüntetéséhez kapcsolódó jogügylet az illetékfizetési kötelezettségét megalapozta az értékkülönbözet alapulvételével az Itv. 25. §-ának (2) és (3) bekezdése alapján.
Az Itv. 21. §-ának (1) bekezdése szerint a lakástulajdon szerzése esetében a visszterhes vagyonátruházási illeték alapja a lakástulajdon forgalmi értéke. Az illeték mértéke - lakásonként - 4 millió forintig 2%, a forgalmi érték ezt meghaladó összege után 6%. A 21. § (1) bekezdésének harmadik mondata a lakás résztulajdonának megszerzése esetére akként rendelkezik, hogy ebben az esetben a
4 millió forintnak a szerzett tulajdoni hányaddal arányos összegére alkalmazható a 2%-os illeték, a forgalmi érték ezt meghaladó része után 6%-os illetéket kell fizetni. Ebből következően téves volt az elsőfokú bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a 4 millió forint értékhatár a megszerzett tulajdoni hányadnál vehető figyelembe, nem pedig azzal arányosan.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. II. 39.272/2004. sz.)