adozona.hu
BH+ 2006.1.20
BH+ 2006.1.20
Polgári jogi igényérvényesítés esetén nem alkalmazandók a vámtörvény késedelmi kamatra vonatkozó rendelkezései [Ptk. 339. §, 348. §, 349. §, Vámtv. (régi) 137. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes módosított keresetében 4 313 613 forint és ennek késedelmi kamata megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Az érvényesíteni kívánt jogot államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti követelésben jelölte meg. A keresetet arra alapította, hogy az alperes késedelmesen tett eleget a vámvisszatérítési kötelezettségének. A kérelem benyújtásától a visszatérítésig több mint három év telt el. A teljesítés megtagadása és az eljárás elhúzódása miatt kára keletkezett. Folyamatos...
BH+ 2006.1.20 Polgári jogi igényérvényesítés esetén nem alkalmazandók a vámtörvény késedelmi kamatra vonatkozó rendelkezései [Ptk. 339. §, 348. §, 349. §, 30199 ssz=1653>Vámtv. (régi) 137. §].
A felperes módosított keresetében 4 313 613 forint és ennek késedelmi kamata megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Az érvényesíteni kívánt jogot államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti követelésben jelölte meg. A keresetet arra alapította, hogy az alperes késedelmesen tett eleget a vámvisszatérítési kötelezettségének. A kérelem benyújtásától a visszatérítésig több mint három év telt el. A teljesítés megtagadása és az eljárás elhúzódása miatt kára keletkezett. Folyamatosan nagyobb hitelállománnyal kellett rendelkeznie és ezután kamatot kellett fizetnie.Az elsőfokú bíróság a keresetnek részben helyt adott. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 2 062 081 forintot és ennek 2000. március 1-jétől járó késedelmi kamatát. Indokolása szerint a felperesnek az alperes jogellenes magatartása miatt a folyószámla-hitel-többlet miatti kamatban megnyilvánuló kára a kérelem benyújtását követő kb. 11 hónap elteltével, 1999. augusztusától következett be. A felperes okiratokkal bizonyította, hogy 2000. novemberéig több pénzintézetnél a perbeli összeget, illetve annak többszörösét meghaladó mértékű folyószámla-hitel igénybevételére kényszerült. Nem bizonyította, hogy ezt követően is folyamatosan folyószámla-hitelt vett volna fel. A bíróság szúrópróba-szerűen ellenőrizte, hogy a felperes által készített és a 9/F/1. alatt csatolt összesítésben kimutatott hitelek megegyeznek a bankok által közölt hitelekkel. Az R. B. Rt.-nél a felperesnek a teljes időszakban a perbeli összeget meghaladó hitele volt. Ennél a banknál és az MKB Rt.-nél felszámolt kamatlábak összevetéséből a R. B.-é a terhesebb, ezért ennek a kamatlábai alapján határozta meg a felperes kárát.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes és az alperes is fellebbezést terjesztett elő.
A másodfokú bíróság a felperes fellebbezését alaposnak, az alperesét alaptalannak ítélte. Az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a alperes marasztalását 4 313 613 forintra és ennek 1999. november 1-jétől járó késedelmi kamatára felemelte. Kifejtette, az alperes a közigazgatási perben a B. Megyei Bíróság által hozott X számú jogerős ítélettel szemben a kártérítési perben a Pp. 229. §-ának (1) bekezdéséből következően a saját magatartása jogellenességét már nem teheti vitássá. A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vámtv.) 137. §-ának (5) bekezdése szerint a számlavezető vámszerv a visszatérítendő vámot a visszatérítésről rendelkező határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül köteles visszautalni. Amennyiben ezt a határidőt elmulasztja, a 142. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott mértékű kamatot köteles fizetni. Ha az alperesi vámszervek a Vámtv.-ben és az Áe.-ben előírt kötelezettségeiknek eleget tesznek, úgy 1999. január 21-én helytadó határozat hozatalára, öt napon belül annak kézbesítésére és 1999. február 10-én jogerőre emelkedésére kerülhetett volna sor. A vámhivatal jogkövetkezmények nélküli teljesítésének legkésőbb 1999. február 25-én meg kellett volna történnie. A fizetési kötelezettség elmulasztásának következményeit a Vámtv., mint speciális jogszabály rendezi. A Vámtv. 142. §-ának (1) bekezdés a) pontja értelmében e jogkövetkezmény a jegybanki alapkamat kétszeres összegének késedelmi kamatként való megfizetési kötelezettsége.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság azt helyezze hatályon kívül és a másodfokú bíróságot utasítsa új eljárásra és új határozat hozatalára. Álláspontja szerint a felülvizsgálni kért határozat az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő, mert az alperes felróhatósága nem állapítható meg. A közigazgatási eljárás során nem követett el olyan jogsértést, amely a kártérítési felelősségét megalapozná. Úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható volt. Együttműködési kötelezettségét meghaladóan többször is felszólította a felperest a jogszabályoknak megfelelő anyagfelhasználási kimutatás becsatolására, pontosan megjelölve annak a hiányosságait. A felperes a saját felróható magatartása miatt került abba a helyzetbe, hogy a számára visszajáró vámot csak késve kapta vissza.
A felülvizsgálati kérelem részben megalapozott.
A másodfokú bíróság helyesen utalt arra, hogy az alperes magatartását a közigazgatási perben eljáró bíróság elbírálta, azt jogellenesnek ítélte. A jogerős ítélet az egységesnek tekinthető ítélkezési gyakorlattal egyezően fejti ki azt is, hogy a kártérítési perben eljáró bíróság ettől eltérő jogi álláspontot nem foglalhat el, mert azt a jogerős ítélethez fűződő anyagi jogerő akadályozza [Bszi. 2. §, 7. §, Pp. 229. § (1) bekezdés]. A Legfelsőbb Bíróság ezért a felülvizsgálati kérelemnek az érvényesített jog fennállására vonatkozó indokai helyességét nem vizsgálta.
A követelés összege tekintetében a kérelem részben megalapozott.
A felperes a perben a Ptk. 349. §-ának, 348. §-ának és 339. §-ának (1) bekezdéseire alapított polgári jogi igényt érvényesít. Az alperes jogellenes magatartásával okozati összefüggésben felmerült kárát a Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése alapján abban jelölte meg, hogy folyamatosan nagyobb hitelállománnyal kellett rendelkeznie és ezután kamatot kellett fizetnie. Az elsőfokú bíróság az ebben a körben lefolytatott bizonyítás adatait mérlegelve, a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel állapította meg a kár összegét. A másodfokú bíróság azt a Vámtv.-nek csak a közigazgatási jogviszonyban alkalmazandó rendelkezései szerint tévesen változtatta meg.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a felülvizsgálni kért határozatot a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján részben hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyásával a jogszabályokkal összhangban álló határozatot hozott.
(Legf.Bír.Pfv.V.22.217/2004.)