adozona.hu
BH+ 2006.1.37
BH+ 2006.1.37
Tartozás-elismerés ellenére a tartozás egy részének a felszámolási kérelem benyújtása előtti visszatartása és a hitelező értesítése mellett az elvégzett munkák szakértői felmérésére adott megbízás a követelés vitatásának minősül [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 1. § (3) bek., 27. § (2) bek. a) pontja, (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A hitelező az elsőfokú bírósághoz 2004. augusztus 12-én benyújtott kérelmében arra hivatkozva kérte az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségének megállapítását és felszámolása elrendelését, hogy a 2003. december 29-én kiállított 072837. számú 38 647 639 Ft összegű számlából az adós elismerése ellenére 18 674 639 Ft tartozását nem fizette meg.
Az első fokon eljárt megyei bíróság végzésével az adós fizetésképtelenségét megállapította, felszámolását elrendelte és a felszámolót kijelölte....
BH+ 2006.1.37 Tartozás-elismerés ellenére a tartozás egy részének a felszámolási kérelem benyújtása előtti visszatartása és a hitelező értesítése mellett az elvégzett munkák szakértői felmérésére adott megbízás a követelés vitatásának minősül [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 1. § (3) bek., 27. § (2) bek. a) pontja, (4) bek.].
A hitelező az elsőfokú bírósághoz 2004. augusztus 12-én benyújtott kérelmében arra hivatkozva kérte az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségének megállapítását és felszámolása elrendelését, hogy a 2003. december 29-én kiállított 072837. számú 38 647 639 Ft összegű számlából az adós elismerése ellenére 18 674 639 Ft tartozását nem fizette meg.Az első fokon eljárt megyei bíróság végzésével az adós fizetésképtelenségét megállapította, felszámolását elrendelte és a felszámolót kijelölte. Döntésének indoka szerint az adós a felszámolására irányuló kérelem benyújtása előtt a felek közötti I. szakaszszámlát nem vitatta. Az 1/5. szám alatt csatolt nyilatkozat, az 1/4 szám alatti tartozáselismerő nyilatkozat, a 7/1. szám alatti építési naplóbejegyzés és az 7/2. szám alatti teljesítést igazoló jegyzőkönyvvel szemben az adós a felszámolási eljárásban eredményesen már nem hivatkozhat arra, hogy az általa megjelölt munkák vonatkozásában vitatja a követelést. Utalt arra, hogy bár a felszámolás iránti kérelem benyújtása előtt a hitelező pert indított az adós ellen, ez a per megszűnt, és az adós a perindítását követően tett tartozáselismerő nyilatkozatot. Mindezeket az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az adós a felszámolási eljárásban csak állította, de a hitelező által benyújtott bizonyítékokkal szemben nem igazolta azt, hogy a szóban lévő számlát a felszámolási kérelem kézhezvétele előtt kifogásolta. Maga az adós sem állította, hogy a számla teljes összegét vitatta, ezért a Cstv. 27. § (2) bekezdésének a) pontja szerint megállapította az adós fizetésképtelenségét, a 27. § (1) bekezdése alapján elrendelte a felszámolását és a 27/A. § szerint kijelölte a felszámolót.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az adós részéről benyújtott fellebbezés folytán a másodfokon eljárt ítélőtábla végzésével az elsőfokú végzést megváltoztatta, és az adós elleni felszámolási eljárást megszüntette. Kötelezte a hitelezőt, hogy fizessen meg az adósnak 15 napon belül 13 250 Ft másodfokú perköltséget.
Döntésének indoka szerint az eljárás irataiból megállapíthatóan a hitelező felszámolási eljárás megindítása iránti kérelme 2004. augusztus 12-én érkezett az elsőfokú bírósághoz, az elsőfokú bíróság 2004. augusztus 13-án kelt értesítését pedig 2004. augusztus 23-án vette át az adós gazdálkodó szervezet. Az adós tartozáselismerő nyilatkozata 2004. május 21-én kelt, ezt követően folyamatosan egyeztetni próbáltak a felek a vállalkozási szerződés teljesítése és pénzügyi rendezése érdekében. Az első fokú eljárásban tartott személyes meghallgatásról készült jegyzőkönyv első oldalán szerepel az adósnak az a nyilatkozata, miszerint az egész nyár folyamán egyeztetések voltak a felek között. Ugyanezen jegyzőkönyv második oldalán az adós nyilatkozott arról, hogy "a tartozás elismeréssel szemben annak bizonyítására, hogy nem olyan összegben állt fenn a tartozása, szakértői véleményt csináltatott". A 9. sorszámú jegyzőkönyv első oldalán maga a hitelező nyilatkozza, hogy a 2004. július 17-én tartott egyeztetésen - tehát a tartozáselismerő nyilatkozatot követően - az adós átadott 13 000 000 Ft-ot, illetve a második oldalon a hitelező képviselője előadásaként szerepel az, hogy "……kétségtelenül elszámolási vita volt a felek közt ……". Az elsőfokú eljárásban az adós benyújtott ellenkérelméhez csatolta a peren kívül felkért szakértő által 2004. augusztus 6-án készített emlékeztetőt, amely szerint a hitelező - előzetes írásbeli értesítés ellenére - nem jelent meg a szemlén, így azt a szakértő nem tudta lefolytatni.
A másodfokú bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság helytelenül értékelte a felek közötti egyeztetés folyamatát, emiatt téves a végzés indokolásában kifejtett az az álláspontja, hogy a tartozás elismerési nyilatkozattal, az építési naplóbejegyzéssel, illetve a teljesítést igazoló jegyzőkönyvvel szemben az adós a felszámolási eljárásban már nem hivatkozhat eredményesen arra, hogy vitatja a követelést az általa megjelölt munkákkal kapcsolatban. Álláspontja szerint a tartozás elismerés tényének a fizetésképtelenség vizsgálatának időszakában csupán annyiban van jelentősége, hogy megkönnyíti a hitelező számára a fizetésképtelenség valószínűsítését. A felszámolási eljárás első szakaszában - jogvita esetén - bíróság nem vizsgálja érdemben a felek jogait, kötelezettségeit, ezért ebből a szempontból nincs jelentősége a bizonyítási tehernek. Az adósnak csak valószínűsítenie kell a vitatás alaposságát, mint ahogy a hitelezőnek is valószínűsítenie kellett követelése fennállását. A tartozáselismerő nyilatkozatnak a tartozás fennállása szempontjából anyagi jelentősége nincs, ezért az elismerő nyilatkozat mellett is vitatható a tartozás fennállása.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy az első fokú eljárásban is vizsgált, a 2004. év nyarán folyó "peren kívüli" egyeztetések mind a hitelezői igény vitatására utalnak. Az adós a felszámolási eljárást kezdeményező kérelem kézbesítését megelőzően egyértelműen vitássá tette a hitelező követelését, a vitatott anyagi jogi igény pedig kizárja a fizetésképtelenség megállapítását és a felszámolás elrendelését. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, többször, lényegesen az 1993. évi LXXXI. és az 1997. évi XXVII. törvényekkel módosított 1991. évi IL. törvény (többször módosított Cstv.) 6. §-ának (3) bekezdése folytán megfelelően alkalmazandó Pp. 259. §-a és a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és az adós elleni felszámolási eljárást megszüntette.
A jogerős végzés ellen a hitelező terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az első fokon eljárt bíróság végzésének hatályában fenntartását kérte. A jogerős végzés jogszabálysértését abban jelölte meg, hogy a másodfokú bíróság tévesen értelmezte és alkalmazta a többször módosított Cstv. 27. § (2) bekezdésének a) pontját. Tévesen következtetett arra, hogy az adós a tartozását vitatta. A másodfokú végzésben hivatkozott peren kívüli egyeztetések valóban megtörténtek, ezeken azonban - állítása szerint - egy ízben sem került szóba az, hogy az alperes a tartozását vitatná. Az egyeztetések abban a körben zajlottak, hogy a felek az adós fennálló, elismert tartozása mellett hogyan tudnak a továbbiakban együttműködni, hogyan lehet a vállalkozási szerződés tárgyát képező építkezés folytatását kivitelezni, illetve hogyan, milyen ütemezéssel, mekkora részletekben fizeti meg az adós a tartozását. Álláspontja szerint, amennyiben az adós a tartozása fennállását vitatta volna a felszámolási kérelem beadását megelőzően, akkor nem tett volna tartozáselismerő nyilatkozatot, vagy a ki nem fizetett tartozásának csak egy részét ismerte volna el. A tartozás vitatásának ténye kizárja azt, hogy az adós elismerő nyilatkozatot tegyen, a tartozáselismerő nyilatkozat pedig azt zárja ki, hogy a tartozása fennállását valamilyen formájában is vitassa az adós. Állította, hogy az adós a tartozását csak a felszámolási eljárás megindítására irányuló kérelem benyújtását követően kezdte el vitatni, az ekkor tett minőségi kifogásai azonban az építkezés II. szakaszával voltak kapcsolatosak, a tartozása alapjául szolgáló számla viszont a I. építési szakasz munkálatainak hibátlan elvégzése után lett kiállítva a 2003. december 23-án felvett teljesítési igazolási jegyzőkönyv alapján.
Mindezen tények ismeretében - a hitelező álláspontja szerint - megállapítható, hogy az adós a felszámolási eljárás során a Ptk. 5. § (1) és (2) bekezdésében rögzítettek sérelmével a hitelező jogai és törvényes érdekei csorbítása érdekében tett nyilatkozatot.
A jogerős végzés jogszabálysértő amiatt is, mert figyelmen kívül hagyta a teljes bizonyító erejű magánokiratoknak a Pp. 196. § (1) bekezdésében meghatározott bizonyító erejét, és az ítélőtábla nem tett eleget a Pp. 221. § (1) bekezdésében meghatározott indokolási kötelezettségének sem ebben a körben.
Felülvizsgálati ellenkérelmében az adós a jogerős végzés hatályában fenntartását és a hitelezőnek a felülvizsgálati eljárással felmerült költségeiben marasztalását kérte. Nyomatékosan hivatkozott arra, hogy a hitelező képviselőjének nyilatkozata, valamint az a körülmény, hogy a peren kívül megbízott szakértő által megtartandó szemlén a hitelező előzetes írásbeli értesítés ellenére nem jelent meg, a követelés vitatását támasztják alá. A követelés vitatását bizonyítja az a körülmény is, hogy a hitelező a felszámolási eljárás megindítását megelőzően pert indított a követelése behajtására.
A Pp. 270. § (1) bekezdése a jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálatát akkor teszi lehetővé, ha a felülvizsgálni kért határozat az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő. Mind az anyagi, mind az eljárási szabályoknak az ügy érdemi elbírálására kiható megsértése a felülvizsgálati kérelmet megalapozhatja.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság megítélése szerint azonban a jogerős végzés nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat.
A felszámolási eljárás a többször módosított Cstv. 1. § (3) bekezdése szerint olyan eljárás, amelynek célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők az e törvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek. A törvény e céljából is kitűnik, hogy a nemperes felszámolási eljárás célja a fizetésképtelenné vált adós megszüntetése. A felszámolási eljárás tehát nem vehető igénybe a törvény rendes útján (fizetési meghagyással, vagy perben) érvényesítendő követelések behajtására. Abban az esetben, ha az adós igazolni tudja, hogy a felszámolási kérelem részére történő bírósági kézbesítése előtt a felszámolási kérelemben megjelölt követelést, vagy annak egy részét bármilyen módon vitássá tette (pl. a számla visszaküldésével, ellenszámla kiállításával, beszámítás jelzésével stb.) az adós fizetésképtelensége megállapításának, felszámolása elrendelésének nincs helye (BH 2001/438.). A következetes bírói gyakorlat szerint, ha az adós a hitelező követelését már a felszámolása iránti kérelemnek a bírósághoz való benyújtása előtt vitatta, fizetésképtelensége annak ellenére sem állapítható meg, hogy korábban tartozáselismerő nyilatkozatot tett (BH 1996/552.).
A jogerős végzés nem sérti a Pp. 196. §-ának (1) bekezdését. Kétségtelen, hogy a 2003. december 23-án kelt teljesítés igazolási jegyzőkönyv, a 2004. május 21-én kelt tartozás elismerés és a 2004. június 17-i megállapodás elnevezésű okiratok a Pp. 196. § (1) bekezdése szerint teljes bizonyító erejű magánokiratnak minősülnek. A másodfokon eljárt ítélőtábla, azonban végzésében nem azt tette kérdésessé, hogy ezek az okiratok létrejöttek és milyen tartalommal. Az adós fizetésképtelensége vizsgálata körében helyesen annak tulajdonított jelentőséget, hogy mindezen okiratok ellenében a felszámolási kérelemnek a bírósági kézbesítéséig az adós tett-e olyan nyilatkozatot, amely az okiratban foglalt követelés vitatásának minősíthető.
Kétségtelen, hogy a 072837. számú, 31 674 639 Ft összegű számlatartozás megfizetése iránti per megindítását követően tett az adós a számlatartozás tekintetében tartozáselismerő nyilatkozatot és annak alapján részteljesítés is történt. A teljes összeg kifizetése azonban nem történt meg a vállalkozási szerződésből eredő hibás teljesítésre hivatkozással. Így a ki nem fizetett összeg tekintetében a követelés vitatottnak minősül.
A hitelező nem tette vitássá, hogy az adós a hitelező által elvégzett munkával kapcsolatban az állapot rögzítése és egyeztetés céljából - még a felszámolási kérelem bírósághoz történő benyújtása előtt - szakértői szemlét kezdeményezett, valamint, hogy a szakértői szemlére vonatkozó előzetes értesítés ellenére a szemlén nem jelent meg.
A tartozás-elismerése ellenére az elismert követelés egy részének visszatartása, egyidejűleg a hitelező értesítése mellett, a jogviszonyból eredő követelés egyeztetése érdekében szakértő bevonása, a jelen eljárásbeli követelés vitatásának minősül, amely a Cstv. 27. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti fizetésképtelenség megállapítását kizárja. Annak megállapítása, hogy ez a vitatás megalapozott volt-e és hogy az anyagi jog szabályai szerint az adósnak áll-e fenn és milyen összegű tartozása a hitelezővel szemben, a fizetésképtelenség megállapítására irányuló nemperes felszámolási eljárásban nem vizsgálható. Ennek megállapítására a perbíróságnak van hatásköre.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság - a fent kifejtettekre tekintettel - úgy ítélte meg, hogy a jogerős végzés nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat. A másodfokú bíróság helyes jogértelmezéssel jutott arra a jogi következtetésre, hogy az adós fizetésképtelensége a többször módosított Cstv. 27. § (2) bekezdésének a) pontjában foglalt fizetésképtelenség törvényi feltételei hiányában nem állapítható meg, ezért az eljárás megszüntetésének van helye a 27. § (4) bekezdése alapján. Ennek megfelelően az eljárás megszüntetéséről a másodfokú bíróság a jogszabályoknak megfelelően helyesen döntött. (Legf. Bír. Gfv.XI.30.182/2005.sz.)