adozona.hu
BH+ 2006.1.33
BH+ 2006.1.33
I. Ha az adós a beszámítási kifogását a felszámolása iránti kérelem benyújtása és annak elbírálása közötti időszakban a bírósági eljárás során terjeszti elő, annak alapossága tekintetében a felszámolási bíróságnak kell állást foglalnia [Ptk. 296. § (2) bek., 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 27. § (2) bek. a) pontja]. II. A felszámolási eljárás jogszabálysértő felfüggesztése a másodfokú eljárás során indított kártérítési per eldöntéséig [Pp. 8. §, 152. § (2) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A hitelezőnek az elsőfokú bírósághoz 2004. március 1-jén érkezett kérelmére az első fokon eljárt bíróság végzésével az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét a többször módosított 1991. évi IL. törvény (továbbiakban: többször módosított Cstv.) 27. § (2) bekezdésének a) pontja alapján megállapította és felszámolását elrendelte.
A végzés ellen az adós által benyújtott fellebbezés, folytán másodfokon eljárt ítélőtábla a 12. sorszámú végzésével az adós felszámolási eljárását a bíróság el...
A végzés ellen az adós által benyújtott fellebbezés, folytán másodfokon eljárt ítélőtábla a 12. sorszámú végzésével az adós felszámolási eljárását a bíróság előtt …….szám alatt folyamatban lévő per jogerős befejezéséig felfüggesztette. Felhívta az adóst, hogy e perben meghozott eljárást befejező jogerős határozatot az ítélőtábla részére küldje meg.
Döntését azzal indokolta, hogy a másodfokú bíróság eljárásban az adós 2005. február 28-án benyújtotta a bíróságon előterjesztett keresetét, amelyből kitűnően az adós peres úton kívánja érvényesíteni a hitelezővel szemben keletkezett 24 032 801 Ft összegű kártérítési igényét. A hivatalból beszerzett adatok szerint az adós által kezdeményezett eljárás a bíróság előtt folyamatban van.
Tényként állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az adós az elsőfokú eljárás során a felszámolására irányuló kérelemre tett nyilatkozatában vitatta a hitelező igényét, és állította, hogy a követelés vitatására alkalmas, a hitelezővel fennálló szerződéses jogviszonyának felmondásából eredő, a hitelező követelését meghaladó, beszámításra alkalmas kártérítési igénye áll fenn a hitelezővel szemben. A másodfokú eljárásban pedig igazolta, hogy a bíróság előtt pert indított a hitelező, mint alperes ellen 24 032 801 Ft összegű kártérítés megfizetése iránt.
A Ptk. 296. § (2) bekezdésében szabályozott beszámítás következményeként az egymással szembeni kötelezettségek megszűnnek. A hitelezővel szemben támasztott beszámítási igény - annak alapossága esetén - a hitelezői követelés megszűnését és annak folytán a fizetésképtelenség hiányát eredményezheti. Mindezek miatt - az ítélőtábla álláspontja szerint - a felszámolási eljárásban a követelés vitatásaként az adós által hivatkozott kártérítés iránti perben hozott döntés előkérdése a fizetésképtelenség tárgyában hozandó határozatnak, ezért a többször módosított Cstv. 6. § (2) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 152. § (2) bekezdése alapján a jelen eljárást a folyamatban lévő per jogerős befejezéséig felfüggesztette.
Az ítélőtábla végzése ellen a Pp. 233/A. §-a alapján a hitelező nyújtott be fellebbezést, melyben a végzés megváltoztatását és az eljárás folytatásának elrendelését kérte. Fellebbezésének indokaként hivatkozott arra, hogy az ítélőtábla végzésében olyan bizonyítékot vett figyelembe, amelyet az adós a többször módosított Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 8. § sérelmével terjesztett elő. Igényét még a felszámolását elrendelő végzés elleni fellebbezés során sem érvényesítette, ezért az ítélőtábla végzése sérti a Pp. 235. §-át is, mert erre az új tényre az adós nyilvánvalóan saját hibájából nem hivatkozott korábban. Az adós beszámítási kifogása - álláspontja szerint - azért sem vehető figyelembe, mert annak előterjesztésére a Pp. 247. § (3) bekezdésébe ütköző módon került sor. A felszámolási kérelem másodfokú elbírálása folyamán előterjesztett kereset az adós fizetésképtelenségének a Cstv. szerinti vélelmét nem dönti meg. A következetes bírói gyakorlat szerint az adós fizetésképtelenségének a vélelme beáll, amennyiben az adós nem vitatott tartozását az esedékességet követő 60 napon belül nem egyenlíti ki.
A fellebbezésre adott észrevételében az adós - tartalmilag - a végzés helybenhagyását kérte. Hivatkozott arra, hogy a per megindítását nem perelhúzás miatt halasztotta el, hanem azért, mert bízott abban, hogy az elsőfokú bíróság beszámítási kifogásának helyt ad, és azt elbírálva megállapítja, az adóssal szemben nem áll fenn tartozása. Álláspontja szerint a felszámolási bíróság csak a beszámítási kifogás elbírálását követően tud dönteni abban a kérdésben, hogy a felszámolás elrendelhető-e, ezért az eljárás felfüggesztése a jogszabályoknak megfelel.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
A többször módosított Cstv. 6. § (2) bekezdése értelmében megfelelően alkalmazott Pp. 152. § (2) bekezdése szerint a bíróság a tárgyalást akkor is felfüggesztheti, ha a per eldöntése olyan előzetes kérdés elbírálásától függ, amelynek tárgyában más polgári per vagy a bíróság hatáskörébe tartozó más polgári eljárás már folyamatban van.
E törvényhely szerint a tárgyalás felfüggesztése nem kötelező, hanem csak a bíróság mérlegelésétől függő lehetőség, melynek alkalmazása során figyelembe kell venni a Pp. I. Fejezetében meghatározott alapvető elveket, egyebek között a Pp. 8. §-ában írt rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét is.
A hitelező helyesen hivatkozott fellebbezésében arra, hogy a felszámolási eljárás, mint nemperes eljárás során is kötelessége biztosítani a bíróságnak, hogy a felek a jogaikat rendeltetésszerűen gyakorolják és perbeli kötelezettségeiknek eleget tegyenek, továbbá a bíróság köteles megakadályozni minden olyan eljárást, cselekményt, vagy egyéb magatartást, amelyek a jóhiszemű joggyakorlás követelményeivel ellentétesek, így azt, amely az eljárás elhúzására irányul vagy erre vezethet [Pp. 8. § (1) és (2) bekezdései].
A felszámolási kérelem benyújtásától számított több mint egy év elteltével indított polgári per mikénti eldöntéséig a felszámolási eljárás felfüggesztése a Pp. 8. §-ában szabályozott, jóhiszemű joggyakorlásra vonatkozó általános elvekkel ellentétben áll. Másrészt jelen ügyben a felfüggesztés nem felel meg a Pp. 152. § (2) bekezdésében foglalt feltételeknek sem. A jelen felszámolási eljárásban ugyanis az adós fizetésképtelensége vagy annak hiánya tekintetében kell a bíróságnak döntenie, és ennek keretében kell a másodfokú bíróságnak elbírálnia, hogy az adósnak az első fokú eljárás során előterjesztett beszámítási kifogása megfelelt-e a Ptk. 296. § (1) bekezdésében megkívánt feltételeknek (BH 1996.276). A felszámolási eljárást lefolytató bíróságnak a beszámítás megalapozottságáról a nemperes eljárásban általánosan követett szabályok szerint, a szükséges (főleg okirati) bizonyítási eljárás lefolytatását követően kell döntenie és állást foglalnia abban a kérdésben, hogy a beszámítás megszüntette-e a hitelező követelését vagy sem [Ptk. 296. § (2) bekezdése]. Ehhez képest az adós fizetésképtelensége megállapításának vagy az eljárás soron kívüli megszüntetésének van-e helye.
A felszámolási eljárás felfüggesztését kizárólag célszerűségi szempontok, a párhuzamosan folyó perben a bizonyítandó tények körének részbeni azonossága, nem alapozzák meg.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felszámolási eljárás felfüggesztésének a Pp. 152. § (2) bekezdésében meghatározott törvényes feltételei nem állnak fenn a fellebbezéssel megtámadott végzés jogszabályt sért. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 258. § (1) bekezdése alapján a Fővárosi Ítélőtábla végzését hatályon kívül helyezte, s további eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Fpk.XI.30.216/2005. sz.)