adozona.hu
BH+ 2006.1.32
BH+ 2006.1.32
I. A követelésnek a felszámolási kérelem bírósági kézbesítéséig bármilyen módon történő vitatása esetén az adós fizetésképtelensége nem állapítható meg [Ptk. 296.§, 1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 1.§ (3) bek., 27.§ (2) bek. a) pontja és (4) bek.]. II. A nem vitatott tőketartozás és kamattartozás egy részének a felszámolási eljárás során történő kifizetése esetén nem állapítható meg a fizetésképtelenség, ha a tőke után felszámított
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A hitelező a 2003. július 3-án benyújtott kérelmében az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségének megállapítását és felszámolása elrendelését kérte az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján arra hivatkozva, hogy 2002. február 28-tól 2003. január 21-ig különböző időpontokban esedékessé váló, összesen 15 321 644 Ft tőke és annak kamatai megfizetésével az adós több mint 60 napja tartozik.
Az első fokon eljárt megyei bíróság a 2004. június 7-én kelt végzésével ...
BH+ 2006.1.32 I. A követelésnek a felszámolási kérelem bírósági kézbesítéséig bármilyen módon történő vitatása esetén az adós fizetésképtelensége nem állapítható meg [Ptk. 296.§, 1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 1.§ (3) bek., 27.§ (2) bek. a) pontja és (4) bek.].
II. A nem vitatott tőketartozás és kamattartozás egy részének a felszámolási eljárás során történő kifizetése esetén nem állapítható meg a fizetésképtelenség, ha a tőke után felszámított - az eredetileg nem vitatott számlában nem szereplő - az eljárásban pedig már vitatott kamatot az adós nem fizette meg [Ptk. 293.§, 1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 27.§ (2) bek. a) pont és (4) bek.].
A hitelező a 2003. július 3-án benyújtott kérelmében az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségének megállapítását és felszámolása elrendelését kérte az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján arra hivatkozva, hogy 2002. február 28-tól 2003. január 21-ig különböző időpontokban esedékessé váló, összesen 15 321 644 Ft tőke és annak kamatai megfizetésével az adós több mint 60 napja tartozik.Az első fokon eljárt megyei bíróság a 2004. június 7-én kelt végzésével az adós fizetésképtelenség megállapította, felszámolás elrendelte és a felszámolót kijelölte. Az adós fizetésképtelenségét a többször módosított Cstv. 27. § (2) bekezdésének a) pontjára alapította. Megállapította, hogy a hitelező kérelmében jelzett számlák közül a 02-01/00001.II. számú számlát az adós részteljesítéssel és beszámítással rendezte, míg a 02-00/00137.P. számlának az adóshoz való beérkezését a hitelező nem bizonyította, így ezek tekintetében a kérelmet alaptalannak találta. A többi számla vonatkozásában azt állapította meg, hogy abból bizonyos összegeket az adós nem fizetett ki, illetve nem bizonyította, hogy a hitelező által kibocsátott számlák tőkeösszege után járó teljes kamatkövetelést is kifizette.
A végzés ellen az adós és a hitelező részéről is előterjesztett fellebbezések folytán a másodfokon eljárt ítélőtábla végzésével az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, és az adós ellen a hitelező kérelme alapján folyamatban lévő felszámolási eljárást megszüntette. Kötelezte a hitelezőt az adós részére 15 napon belül 17 000 Ft másodfokú eljárási költség megfizetésére is.
A másodfokú bíróság a felszámolási kérelemben megjelölt számlák sorrendjében pontosan megjelölte, hogy a számlákból az adós mely időpontokban, milyen összegű kifizetéseket teljesített, részben készpénzzel, részben kompenzálással. Az így pontosított tényállás alapján azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság téves jogi következtetést vont le akkor, amikor a végzésben felhívott törvényhely alapján megállapíthatónak tartotta az adós fizetésképtelenségét. Utalt a törvényhely értelmezése körében kialakult következetes bírói gyakorlatra, mely szerint a követelés csak akkor minősül vitatottnak, ha az adós azt már a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelemről való bírósági értesítése előtt vitássá tette. A követelés vitatott jellege önmagában kizárja a felszámolás elrendelésének lehetőségét. A követelés "nem vitatott" jellege azonban csak szükséges, de nem elégséges feltétele a fizetésképtelenségi ok bekövetkezésének. A bíróságnak vizsgálnia kell a törvényben írt további két tényállási elem meglétét is: azt, hogy a követelés fennáll-e, és hogy eltelt-e a követelés esedékessé válásától számítva legalább 60 nap. A felszámolás elrendelésének csak akkor van helye, ha a hitelező igazolja igényének anyagi jogi megalapozottságát is. Ebből következően az adós a felszámolási eljárásról való tudomásszerzése után -eredményesen - valóban nem vitathatja a kérelem alapjául szolgáló igényt, de hivatkozhat arra, hogy a követelés nem áll fenn, soha nem is létezett, vagy időközben megszűnt.
Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróságnak a BH 2002.451 szám alatt közzétett eseti döntésében foglaltakra, amely kimondta, hogy amennyiben az adós a felszámolás iránti kérelem tárgyává tett követelést az eljárás alatt teljes egészében kifizeti, fizetésképtelensége arra hivatkozással nem állapítható meg, hogy a tőke után felszámított, de az eredetileg nem vitatott számlában nem szereplő, az eljárásban pedig már vitatott kamatot nem fizette meg.
Mindezek figyelembevételével a felszámolási kérelem tárgyává tett számlakövetelések tekintetében a másodfokú bíróság megállapította, hogy a 01-00/00375.I. számú részszámla tekintetében az adós a számla tőkeösszegéből 5 903 898 Ft-ot a számla esedékességét megelőzően megfizetett, a fennmaradó 619 747 Ft tekintetében 2002. január 17-én kelt számlájával 97 855 Ft erejéig, a garanciális javításokra visszatartott összegek vonatkozásában a 2003. június 13-án kiállított számlájával bruttó 201 094 Ft erejéig beszámítással élt, a 320 798 Ft garanciális visszatartás összegét pedig az elsőfokú eljárás során - 2004. április 5-én - a hitelező részére átutalta. Miután az adós a fenti számlatartozással szemben még a felszámolási kérelem előterjesztését megelőzően ellenkövetelést számított be, a ki nem egyenlített hitelezőie követelés vitatottnak tekinthető. Annak eldöntése, hogy a beszámítás anyagi jogi szempontból jogszerű-e, nem a felszámolási eljárás keretében eldöntendő kérdés. A hitelezőnek azt a felszámolási eljárás során utóbb előterjesztett nyilatkozatát, hogy e számla tekintetében az adós késedelmes teljesítése miatt egy összeget késedelmi kamatra számolt el, és így e számla alapján az adósnak még fennmaradt tartozása, a bíróság az adós fizetésképtelensége megállapításának alapjául nem fogadta el, arra figyelemmel, hogy a kamatkövetelés az eredetileg nem vitatott számlában nem szerepelt.
A 02-00/00054 számú számla tekintetében a másodfokú bíróság megállapította, hogy annak tőkeösszegét és kamatát az adós 2004. január 9-én a hitelező részére megfizette, melyre tekintettel a hitelező követelését visszavonta, majd azt újra előterjesztette 31 188 Ft tőke tekintetében, azt adva elő, hogy a számla késedelmes teljesítésére tekintettel ilyen összeget az adós teljesítéséből kamatra számolt el. Ezt a kamattartozást az eljárás során az adós vitatta, e kamatkövetelés az eredetileg nem vitatott számlának nem volt része.
A 02-01/0001.II. számú részszámla összegéből az adós 4 612 208 Ft tőkét megfizetett és a számla összegében anyagmozgatás címén a felszámolási eljárás megindítása előtt 1 875 000, illetve 70 236 Ft ellenkövetelését beszámította, így a beszámított követelések tekintetében a hitelező követelése vitatott.
A 02-00/00137. számú pótmunka ellenértékéről kiállított számla tekintetében a másodfokú bíróság arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy miután az adós a számlában foglalt követelés létét is vitatta, a hitelezőnek azt is bizonyítania kellett volna, hogy az adós megrendelése alapján a számla kiállításának alapjául szolgáló pótmunkát elvégezte és annak teljesítését az adóssal leigazoltatta. Miután erre vonatkozó bizonyítékot az eljárás során a hitelező nem szolgáltatott, a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy az adós a felszámolási kérelem benyújtását követően eredményesen vitatta a hitelező követelését, így a fizetésképtelenség megállapításának feltételei e tekintetben nem állnak fenn.
A 02-00/00322. számú III. számla tekintetében megállapította, hogy az adós a számla összegét 2003. július 9-én, a felszámolási kérelem benyújtását követően megfizette, melyre tekintettel az eljárásban a hitelező kérelmét - a részteljesítéseket Ptk. 293. §-a alapján elszámolva - 601 308 Ft tekintetében tartotta fenn. Ezt a követelést a hitelező részére az adós 2004. március 30-án, illetve 2004. szeptember 7-én két részletben kiegyenlítette. E számla alapján tehát a hitelezőnek követelése kiegyenlítetlenül nem maradt, így ez alapján az adós fizetésképtelenségének megállapítására nincs lehetőség.
Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzését a többször módosított Cstv. 6. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felszámolási eljárást a többször módosított Cstv. 27. § (4) bekezdése értelmében megszüntette. A Pp. 78. § (1) bekezdése alapján a hitelezőt kötelezte az adós másodfokú költségeinek megfizetésére is.
A jogerős végzés ellen a hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős határozat jogszabálysértését a Ptk. 293. és 296. §-ai téves értelmezésében és alkalmazásában, valamint a 02-00/00137. számú 6 063 750 Ft összegű számla követelés tekintetében a számla elküldése, illetve kézhezvétele vonatkozásában a bizonyítási teher téves alkalmazásában jelölte meg. Hivatkozott arra, hogy az adós teljesítése jelentős részben a felszámolási eljárás megindítása után, annak hatására történt. Ehhez képest jogszabálysértő és a kialakult gyakorlattal ellentétes a másodfokú bíróság végzése, amellyel a hitelezőt az eljárás költségeiben marasztalta.
Az adós felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős végzés hatályában fenntartását és a hitelező kötelezését kérte a felülvizsgálati eljárással felmerült költségei megfizetésére.
A Pp. 270. § (1) bekezdése a jogerős ítélet, vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálatát akkor teszi lehetővé, ha a felülvizsgálni kért határozat az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő. Mind az anyagi, mind az eljárási szabályoknak az ügy érdemi elbírálására kiható megsértése a felülvizsgálati kérelmet megalapozhatja.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság megítélése szerint azonban a jogerős végzés nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat.
A felszámolási eljárás a többször módosított Cstv. 1. § (3) bekezdése szerint olyan eljárás, amelynek célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők az e törvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek. A törvény e céljából is kitűnik, hogy a nemperes felszámolási eljárás célja a fizetésképtelenné vált adós megszüntetése. A felszámolási eljárás tehát nem vehető igénybe a törvény rendes útján (fizetési meghagyás, per) érvényesítendő követelések behajtására. Abban az esetben, ha az adós igazolni tudja, hogy a felszámolási kérelem részére történő bírósági kézbesítése előtt felszámolási kérelemben megjelölt követelést vagy annak egy részét bármilyen módon vitássá tette (pl. a számla visszaküldésével, ellenszámla kiállításával, beszámítás közlésével stb.) az adós fizetésképtelensége megállapításának felszámolása elrendelésének nincs helye. (BH 2001/438.) Helyesen foglalt állást a jogerős végzés atekintetben is, hogy a felszámolási kérelem kézhezvételét megelőzően a követelésnek a beszámítás közlésével történő vitatása esetén a felszámolási eljárást lefolytató bíróság nem vizsgálhatja, a beszámítás megfelel-e a Ptk. 296. § (1) bekezdésében megkívánt törvényi feltételeknek. Az adós fizetésképtelensége hiányának - a hitelező követelése vitatott voltának - megállapításához és a felszámolás elrendelésének elhárításához ugyanis elegendő, ha az adós a hitelező követelésével szemben a beszámítási szándékát a hitelezővel közli, még a felszámolási kérelem részére történő kézbesítése előtt. Azt hogy a beszámítás a felhívott jogszabályhely követelményeinek megfelel-e, perbíróság jogosult vizsgálni.
A jogerős végzés nem sérti a Ptk. 293. §-át sem. E törvényhely alapján, miután a kötelezett a főkövetelésen túl kamattal is tartozott, a hitelező sorrendben először a kamatra és ezt követően a főtartozásra számolhatta el az adós által teljesített összegeket. A jogerős végzés nem hagyja figyelmen kívül ezt az elszámolási módot. A másodfokú bíróság az adós fizetésképtelensége megállapítása szempontjából azt a következetes bírói gyakorlatot vette figyelembe - az e tárgyban közzétett eseti döntést szám szerint is megjelölve (BH 2002.451) -, hogy ha az adós a felszámolása iránti kérelem tárgyává tett, nem vitatott követelést az eljárás alatt teljes egészében kifizeti, a fizetésképtelensége arra hivatkozással nem állapítható meg, hogy a tőke után felszámított, az eredetileg nem vitatott számlában nem szereplő, az eljárásban pedig már vitatott kamatot nem fizette meg.
A hitelező a számláiban a követelés tőkeösszegét jelölte meg és utalást tett arra, hogy késedelem esetén 20%-os mértékű kamatot számít fel. A felszámolási kérelem benyújtásáig lejárt kamatokat azonban az adós felé nem számlázta le, illetve összegszerűen nem közölte, míg az adós a felszámolási eljárás során a kamatot a 11%-ot meghaladóan már vitatta, a nem vitatott kamatokat pedig megfizette.
A 02-00/00137. számú számla követeléssel kapcsolatban a jogerős végzésben a másodfokú bíróság nem alkalmazta tévesen a bizonyítási teher szabályait, hiszen a végzés nem az adós azon előadásának tulajdonított jogi jelentőséget, hogy a számla a nyilvántartásában nem található meg, illetve ilyen számla hozzá nem érkezett meg, hanem annak, hogy a követelés alapjául szolgáló munka elvégzését, tehát a követelés létrejöttét is vitatta az adós.
A többször módosított Cstv. 24. § (1) bekezdése szerint ha a felszámolási eljárás megindítását a hitelező kéri, a kérelemben meg kell nevezni az adós tartozásának jogcímét, a lejárat (esedékesség) időpontját és annak rövid ismertetését, hogy az adóst miért tartja fizetésképtelennek. A kérelemben foglaltak bizonyítására a szükséges iratokat csatolni kell.
E törvényhely alapján a jogerős végzésében a másodfokú bíróság helyesen utalt arra, hogy a hitelező az eljárásban nem bizonyította, miszerint az adós megrendelése alapján a számla kiállításának alapjául szolgáló pótmunkát elvégezte, és annak teljesítését az adóssal leigazoltatta. Ennek folytán e számlakövetelés tekintetében az adós fizetésképtelensége ez okból nem állapítható meg.
A Pp. 270. § (3) bekezdés a) pontja alapján nem tekinthető az ügy érdemi elbírálására kihatónak különösen az a jogszabálysértés, amely a jogerős határozatnak a kamatfizetésre, a perköltség összegére, vagy viselésére vonatkozó, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére kötelező részének meghozatala során történt. Ebből következően ellene a Pp. 270. § (1) bekezdése alapján felülvizsgálatnak nincs helye. Abban az esetben azonban, hogy ha a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendeli, annak eredményessége esetén a határozatnak önálló felülvizsgálattal nem támadható rendelkezéseit - így a perköltségviselésre vonatkozó rendelkezést is - felülvizsgálhatja.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság azonban úgy ítélte meg, hogy a jogerős végzés nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, és a másodfokú bíróság helyes jogértelmezéssel jutott arra a jogi következtetésre, hogy az adós fizetésképtelensége a többször módosított Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt fizetésképtelenségi ok törvényi feltételei megvalósulásának hiányában nem állapítható meg, az eljárás megszüntetéséről ezért a jogszabályoknak megfelelően helyesen döntött. Az adós fizetésképtelensége hiányában az eljárás megszüntetése azzal a jogkövetkezménnyel jár a Pp. 78. § (1) bekezdése megfelelő alkalmazásával, hogy a megalapozatlan eljárást indító hitelező köteles az adós eljárással felmerült költségeit megfizetni. Miután a felszámolási kérelem alapjául szolgáló követelésből több követelést az adós a felszámolási kérelem benyújtását megelőzően már vitatott, a perköltség viselésére nincs kihatása annak, hogy a követelések egy részét az adós az eljárás megindítása után fizette ki.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatása alapján azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott felülvizsgálati ok mégsem áll fenn. Ezért a jogerős végzést a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv.XI.30.131/2005. sz.)