adozona.hu
BH 2005.12.439
BH 2005.12.439
Az 1931. május 1-jén kibocsátott záloglevelekben foglalt tőkekövetelés elévülésének vizsgálatánál irányadó szempontok (1876. évi XXXVI. tv.* 12. §, 14. §; 1881. évi XXXIII. tv.* 37. §, 42. §; 13.110/1948. (XII. 24.) Korm. r.; 86/1987. (XII. 29.) MT r.**; 1960. évi 11. tvr. (Ptké.) 85. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős végzésben megállapított tényállás szerint az adós záloglevél kibocsátására jogosult hitelintézetként működött 1945 előtt. 1925 után különböző valutákban meghatározott, különböző névértékű bemutatóra szóló zálogleveleket bocsátott ki. Kibocsátásra került 500 és 50 $ névértékű bemutatóra szóló, 7,5%-os kamatozású, a kiállítástól számított legkésőbb 35 év alatt visszafizetendő záloglevél. Az adós kibocsátott továbbá 1000 svájci frank (továbbiakban: CHF) névértékű, bemutatóra szóló, 7%-...
BH 2005.12.439 Az 1931. május 1-jén kibocsátott záloglevelekben foglalt tőkekövetelés elévülésének vizsgálatánál irányadó szempontok (1876. évi XXXVI. tv.* 12. §, 14. §; 1881. évi XXXIII. tv.* 37. §, 42. §; 13.110/1948. (XII. 24.) Korm. r.; 86/1987. (XII. 29.) MT r.**; 1960. évi 11. tvr. (Ptké.) 85. § (3) bek.].
A jogerős végzésben megállapított tényállás szerint az adós záloglevél kibocsátására jogosult hitelintézetként működött 1945 előtt. 1925 után különböző valutákban meghatározott, különböző névértékű bemutatóra szóló zálogleveleket bocsátott ki. Kibocsátásra került 500 és 50 $ névértékű bemutatóra szóló, 7,5%-os kamatozású, a kiállítástól számított legkésőbb 35 év alatt visszafizetendő záloglevél. Az adós kibocsátott továbbá 1000 svájci frank (továbbiakban: CHF) névértékű, bemutatóra szóló, 7%-os kamatozású, 15 millió svájci frank összegben meghatározott záloglevélkölcsönt. E kölcsön 15 000 db bemutatóra szóló, egyenként 1000 CHF névértékű záloglevélre volt felosztva. A kölcsönfeltételek szerint "a kölcsön svájci frankban névértéken fizetendő vissza 40 egyenlő félévi annuitással, melyekben a tőketörlesztés és a kamatok benne foglaltatnak." Az első törlesztés 1931. november 1-jén történt, az egész kölcsönt legkésőbb 1951. május 1-jéig sorsolás útján kellett visszafizetni. A törlesztendő zálogleveleket félévenként meghatározott törlesztési terv szerint névértéken kellett kisorsolni. A lejárt szelvények hat évvel, a kisorsolt kötvények 20 évvel az esedékesség beállta után évültek el.Az adós 2001. szeptember 31-i kezdő időponttal felszámolás alá került, felszámolóként a bíróság a REORG Gazdasági és Pénzügyi Rt.-t jelölte ki.
A hitelező 2001. november 27-én - a törvényes határidőn belül - hitelezői igényt jelentett be a felszámolónál 916 730 Ft tőke és - az egyes kötvények lejárati idejétől a felszámolási zárómérleg elfogadásáig, illetve a kifizetésig számított - késedelmi kamata megfizetése iránt.
Követelését az alábbiakban részletezte:
- Az 1926. augusztus 1. napján kibocsátott 00133. sz. 50 $ névértékű 7,5%-os kamatozású 35 éves lejáratú záloglevélen és ennek 1945. augusztus 1-jétől 1950. augusztus 1-jéig meglévő kamatszelvényein, továbbá az 1950. augusztus 1-jétől járó kamatszelvények szelvényutalványán alapuló követelés;
- Az 1930. február 1. napján kibocsátott 06434. sz. 500 $ névértékű 35 éves lejáratú, 7,5%-os kamatozású záloglevélen és ennek 1945. augusztus 1-jétől 1950. augusztus 1-jéig meglévő kamatszelvényein, valamint az 1950.
augusztus 1-jétől kezdődő szelvények kiszolgálására irányuló szelvényutalványon alapuló követelés;
- Az 1931. május 1-jén kibocsátott, 11685. és 11755. sorszámú 1000-1000 CHF névértékű, 1951. május 1-jei lejáratú 7%-os kamatozású zálogleveleken és ezek 1947. május 1. napjától 1951. május 1-jéig meglévő kamatszelvényein alapuló követetés.
Az elsőfokú bíróság a 2003. június 10. napján meghozott 10. sorszámú végzésében a felszámoló V. M. hitelezői igényével kapcsolatos elutasító nyilatkozatát helybenhagyta és felhívta a felszámolót, hogy a bejelentett igényt törölje a hitelezői listáról.
A záloglevél jogi "természetével" kapcsolatban kifejtette, hogy a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, amely követelést testesít meg a záloglevél kibocsátójával szemben.
A záloglevelek a közforgalom tárgyát képező értékpapírok bírói megsemmisítéséről és elévüléséről szóló 1881. évi XXXIII. tv. hatálya alatt kerültek kibocsátásra. E törvény 37. §-a szerint a tőkekövetelés 20 év alatt, a 40. §-a szerint a kamatszelvényeken alapuló követetés 6 év elteltével évül el. Azonban a követetések érvényesítését a lejáratkor megakadályozta az 1948. december 24-én hatályba lépett 13.110/1948. Korm. rendelet, mely korlátozta az 1946. augusztus 1-je előtt keletkezett követetések érvényesítését. Az akkori magánjogi szabályok szerint a követetés elévülése is nyugodott mindaddig, amíg ez a jogszabályi korlátozás fennállt. Az elévülés nyugvása alatt lépett hatályba a Ptk. (1959. évi IV. tv.) és a Ptk.-t hatályba léptető 1960. évi II. tvr. (Ptké.), mely rendelkezett a folyamatban lévő elévülésekről (85. §).
Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a jelen eljárásban érvényesített valamennyi záloglevél vonatkozásában már a Ptk. hatálybalépése előtt bekövetkezett az elévülés nyugvása, s ez tartott 1988. január 1-jéig, a 86/1987. (XII. 29.) MT rendelet hatálybalépéséig, mely hatályon kívül helyezte a 13.110/1948. (XII. 24.) Korm. rendeletet. Ekkor megszűnt a követelés érvényesítésének akadálya, megszűnt az elévülés nyugvása. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a Ptké. 85. § (1) bekezdésének értelmezése során "az elévülés már folyamatban van" kitétel azt jelenti, hogy a követelés esedékessé vált, tehát azokra a követelésekre vonatkozik a Ptk. új szabálya, ahol a követelések már esedékessé váltak a Ptk. hatálybalépésekor. Ezért a hitelező igényeire - mivel azok esedékessége már a Ptk. hatálybalépése előtt bekövetkezett - a Ptk.-ban írt 5 éves elévülési határidő vonatkozott. Ebből következően a hitelező 1993. január 1-jéig érvényesíthette volna követeléseit. Miután az igényérvényesítés csak e határidő után történt meg, az elsőfokú bíróság helytállónak találta a felszámoló intézkedését, melyben a hitelező igényét elévülés miatt elutasította.
A végzés ellen a hitelező élt fellebbezéssel, melyben az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását és követelése nyilvántartásba vételének elrendelését kérte. Fellebbezésében kifejtette, hogy álláspontja szerint követelése nem évült el. A 00133. számú zálogkötvény lejárata 1961. augusztus 1., a 06434. sz. zálogkötvényé 1965. február 1.; 11685. és 11755. számú zálogkötvényeké 1951. május 1. A bírói igényérvényesítés lehetőségétől 1946. január 21. napjától el volt zárva a 670/1946. ME sz. rendelet 2. § (1) bekezdése értelmében. A korabeli jog alapján az eljárás tárgyát képező értékpapírokban foglalt követelések 20 éves elévülésűek, a nyugvási ok megszűnése után 1988. január 1-jén kezdődött meg az elévülésük. Ezért a követeléseinek elévülése csak 2007. december 31-én következne be, ha a hitelezői igénybejelentés az elévülést nem szakította volna meg.
Amennyiben a másodfokú bíróság álláspontja szerint az elévülésre nem a korabeli jogot, hanem a Ptk.-t kell alkalmazni, akkor figyelembe kell venni a Ptk. 115. § (1) bekezdését, - amely szerint a tulajdoni igények nem évülnek el -, illetve a kötvényről szóló 1982. évi 28. tvr. 7. § (1) bekezdését, melyet - álláspontja szerint - a hatálybalépése előtt kibocsátott kötvényekre is alkalmazni kell. Ez utóbbi rendelkezés szerint pedig a kötvényen alapuló követelés nem évül el.
A másodfokú bíróság 2004. szeptember 23-án meghozott jogerős végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A végzés indokolásában kifejtette: a másodfokú bíróságnak is abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a hitelezői igények elévültek-e, és az elévülést a Ptk. alapján vagy pedig a korabeli, a záloglevelek kibocsátásának időpontjában hatályos jogszabályok alapján kell-e megállapítani.
Az EBH 2003/953. sz., valamint a BH 2004/27. sz. döntésekre is hivatkozva a másodfokú bíróság megállapította, hogy a követelés esedékessé válásával kezdődik meg az elévülés; amennyiben a korábbi jogszabályok alapján megállapított követelés a Ptk. hatálybalépését megelőzően járt le, az elévülés ekkor kezdődött. Ez esetben a Ptké. 75. §-ának (1) bekezdése alapján a hatálybalépése előtt keletkezett jogviszonyokból eredő és jogerős határozattal még el nem bírált jogokra és kötelezettségekre is a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni. E főszabályhoz képest kivételes szabályt tartalmaz a Ptké. 85. § (3) bekezdése, amely szerint a Ptk. hatálybalépését megelőzően bekövetkezett nyugvásra, megszakadásra és megrövidítésre a korábbi jogot kell alkalmazni. Így abban a kérdésben is a korábbi jog az irányadó, hogy mit jelent az elévülés nyugvása és mi annak a jogkövetkezménye.
A Ptk. hatálybalépését megelőzően hatályban volt jogszabályok, a közforgalom tárgyát képező értékpapírok bírói megsemmisítéséről és elévüléséről szóló 1881. évi XXXIII. törvénycikk, s a Magyar Magánjogi Törvénykönyv javaslatáról szóló 1875. évi XXXVII. törvénycikk voltak. A Magyar Magánjogi Törvényjavaslat 1287. §-a szerint az elévülés abban az időpontban kezdődik, amelyben a követelés jog szerint érvényesíthetővé vált (lejárt). Az érvényesíthetőség időpontja tehát a követelés lejárata, érvényesíteni csak lejárt követelést lehet. Az 1881. évi XXXIII. törvénycikk szerint az értékpapírokban kifejezett tőke, illetve kamatszelvényeken alapuló követelés elévülésének kezdő időpontja a lejárat napja.
A Magyar Magánjogi Törvényjavaslat 1292. §-a szerint az elévülés nyugszik, ha a követelés érvényesítése az ott írt jogi, vagy tényleges akadályba ütközik. A nyugvás idejét az 1293. § szerint az elévülés idejébe nem lehet beszámítani. Hasonlóan rendelkezett az 1881. évi XXXIII. törvénycikk is. Ha tehát az érvényesítés akadályba ütközik, az akadály ideje alatt nem indul meg az elévülés. Ez azt jelenti, hogy az elévülés az érvényesíthetőség jogi, illetve egyéb akadálya esetén a lejárat időpontjától kezdve nyugszik és az akadály megszűnésekor indul meg. A törvényben írt akadály ugyanis nem az esedékességet, nem a lejáratot akadályozza, hanem a lejárt követelés érvényesítését.
Az elévülés tehát nyugszik, ha a követelés érvényesítése akadályba ütközik. A nyugvás idejét az elévülés idejébe nem lehet beszámítani. Az elévülés határideje tehát nem a Ptk.-ban írt 3 hónappal, illetve 1 évvel hosszabbodik meg, hanem annyi idővel, amennyi ideig a jogosult a követelése érvényesítésével menthető okból akadályozva volt.
A hitelező által bejelentett igények közül
- a 00133. számú záloglevél kiállítására 1926. augusztus 1-jén került sor, a tőkekövetelés esedékessége 35 év volt, tehát 1961. augusztus 1. napján - a Ptk. hatálybalépését követően - vált esedékessé a tőkekövetelés;
- a 06434. számú záloglevél kibocsátására 1930. február 1-jén került sor, s a 35 éves lejáratra tekintettel 1965. február 1. napján vált esedékessé a záloglevélben meghatározott tőkekövetelés. A másodfokú bíróság megállapította, hogy e záloglevélben foglalt követelés iránti igény esedékessége a Ptk. hatálybalépését követően következett be. Ezért ez az igény a Ptk. 324. § (1) bekezdésében foglaltak szerint az 1988. január 1-jét követő öt éven belül volt érvényesíthető. Ebből következően a másodfokú bíróság megállapította, hogy e záloglevelekben megjelölt igény - az elsőfokú bíróság megállapításával egyezően - 1993. január 1-jén elévült.
- A 11685. és 11755. számú, svájci frankban meghatározott záloglevelek feltételei szerint a lejárt szelvények az esedékesség beállta után 6 évvel, a kisorsolt kötvények 20 évvel évülnek el. A másodfokú bíróság megállapítása szerint az eljárás során a hitelező nem állította, hogy az általa bejelentett igény kisorsolt zálogkötvényen alapulna, ezért csak a szelvényekben foglalt követelést érvényesíthette az adóssal szemben. A szelvényben megjelölt összeg magában foglalta a tőketörlesztést és a kamatot is, a sorsolás csak a korábbi visszafizetésre adott lehetőséget. Az utolsó szelvény esedékessége 1951. május 1-jén, a Ptk. hatálybalépését megelőző időpontban volt, ekkor azonban az elévülés - a 13.110/1948. (XII. 24.) Korm. rendelet következtében - nyugodott. 1988. január 1-jén nyílt meg az igényérvényesítés lehetősége, és az ekkor megkezdődött 6 éves elévülési idő az utolsó szelvény tekintetében is 1994. január 1-jén lejárt.
Az előbbiek alapján a másodfokú bíróság arra a jogi következtetésre jutott, hogy - bár a hitelező a fellebbezésében részben megalapozottan hivatkozott arra, miszerint az elévülésre a korabeli jogot kell alkalmazni - a kifejtettek értelmében a hitelező követelése elévült. A Ptk. 325. § (1) szerint elévült követelés bírósági úton nem érvényesíthető, ezért a csődeljárásról szóló, többször módosított 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 46. § (6) bekezdésében foglaltakat alkalmazva a vitatott hitelezői igény érvényesítése nem vezetett eredményre.
A másodfokú bíróság megjegyezte, hogy miután a záloglevélben foglalt követelés nem tulajdonjogi, hanem kötelmi igény, ezért a záloglevélen alapuló követelésre a Ptk. 115. §-a nem alkalmazható.
Alaptalannak találta a hitelező hivatkozását az 1982. évi 28. tvr.-re is arra hivatkozva, hogy a hitelező nem kötvényben, hanem záloglevélben foglalt igényt érvényesít. Egyébként helytállónak fogadta el az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását, hogy amennyiben kötvényben foglalt igényt érvényesítene a hitelező, a hivatkozott tvr. rendelkezései akkor sem lennének alkalmazhatóak, mert csak a hatálybalépését követően kibocsátott kötvényekre vonatkoznak.
A jogerős végzés ellen a hitelező terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen a végzés megváltoztatását, és a 11685. számú, valamint a 11755. számú, 1000-1000 CHF névértékű, évi 7% kamatozású záloglevél névértéke (tőke) vonatkozásában a hitelezői igény nyilvántartásba vételét, másodlagosan a végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértésként a Ptk. 326. § (1), 327. § (1), Ptké. 85. § (3) bekezdésének, az 1881. évi XXXIII. tc. 37. és 40. §-ai, valamint a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértését jelölte meg. Hivatkozott továbbá az EBH 2003/953. sz., BH 2004/27. számú döntésekben foglaltakra.
Kifejtette, hogy a másodfokú bíróság végzése - a 11685 r. számú és a 11755. számú záloglevél vonatkozásában - ellentétes a záloglevélhez csatolt "Kölcsönfeltételekkel", okszerűtlen és logikai ellentmondást tartalmaz. A kölcsönfeltételeket nem összességében értelmezte, hanem abból egy bekezdést kiragadva jutott arra a - hitelező szerint - téves álláspontra, hogy a ki nem sorsolt záloglevelek birtokosai csak a szelvényekben foglalt követelést érvényesíthetik az adóssal szemben.
Állította, hogy a záloglevélben foglalt tőke és kamat nem mosódik össze, a tőkétől elkülönült, önállóan is érvényesíthető kamatkövetelést a kamatszelvények testesítik meg. A bíróság a kölcsönfeltételeket jogszabálysértő módon értelmezte, amikor azt állapította meg, hogy mivel a záloglevél nem került kisorsolásra, ezért az adóssal szemben az nem érvényesíthető, s a hitelező elveszítette a tőkére vonatkozó igényét. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a végzésében nem indokolta, mi lesz azoknak a kötvényeknek a sorsa, amelyek nem kerültek kisorsolásra. Álláspontja szerint miután erről a kölcsönfeltételek nem rendelkeznek, ezért ezekre az általános jogszabályi előírások vonatkoznak, melyeket az 1881. évi XXXIII. tv. 37. §-a tartalmaz: az elévülési idő 20 év a lejárat napjától kezdődően. A ki nem sorsolt záloglevélben foglalt tőkekövetelés esedékessége a kölcsönjogviszony lejáratának napján áll be. Ez az időpont a kölcsönfeltételek 2. pontja szerint 1951. május 1.
Az EBH 2003/953. sz. és BH 2004/27. sz. döntésekre tekintettel az elévülés 1988. 01. 01-ig nyugodott, és ettől a naptól kezdődött - a Ptké. 85. § (3) bekezdés alapján számított - 20 éves elévülési idő, tehát 2008. január 1. napján állhatna be az elévülés.
A hitelező a felülvizsgálati kérelmében nem támadta a jogerős végzésnek a 00133. számú 50 $ és a 06434. számú 500 $ névértékű (1. és 2. pont alatt feltüntetett) záloglevelekkel kapcsolatos döntését, valamint a 11685. számú és a 11755. számú, 1000-1000 CHF névértékű záloglevelek kamatszelvényein alapuló követelés elévülésére vonatkozó rendelkezését. Ezért a felülvizsgálati eljárás tárgya csak az 1000-1000 CHF névértékű zálogleveleken alapuló tőkekövetelés érvényesítése [Pp. 275. § (2)].
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság megállapítása szerint a felülvizsgálati kérelem az alábbi indokok miatt alapos.
A felülvizsgálati kérelem keretei között a felülvizsgálati bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a bizonyítékok okszerű mérlegelésének megfelelő-e a jogerős másodfokú végzésnek az a megállapítása, mely szerint a 11.685 számú és a 11.755. számú, 1000-1000 CHF névértékű záloglevelek kamatszelvényében megjelölt összeg a kamaton felül a tőketörlesztést is magában foglalja.
A záloglevelek kisorsolásának hiányában a hitelező csak a kamatszelvényekben foglalt követelést érvényesítheti-e az adóssal szemben.
Amennyiben a záloglevelekben foglalt tőke iránti igény önállóan érvényesíthető, a ki nem sorsolt záloglevelekre mely időponttól és hány éves elévülési idő vonatkozik, s ehhez képest elévült-e a hitelező zálogleveleiben foglalt tőke iránti igény.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelemmel érintett záloglevelek hátoldalán található "kölcsönfeltételek" 4. pontjában hivatkozott, a kibocsátásakor 1931. május 1-jén hatályban volt, a záloglevelek biztosításáról szóló 1876. évi XXXVI. törvénycikk 12. §-a értelmében "a záloglevelek kibocsátására jogosított jelzálogintézetek csak azon kölcsönköveteléseik erejéig bocsáthatnak ki zálogleveleket, melyek alapszabályaiknak megfelelően engedélyezettek és jelzálogjogok által teljesen fedezvék".
A 14. § pedig akként rendelkezik, hogy "a jelzálogjog-intézetek kötelesek zálogleveleiket a forgalomból azon arányban visszavonni, melyben jelzálogjogilag biztosított kölcsönköveteléseik (12. és 17. §-ok) összege visszafizetés folytán, vagy más okból csökken".
A záloglevélben foglalt kölcsönfeltételekből és az idézett jogszabályi rendelkezésekből megállapíthatóan a záloglevélkölcsön-konstrukció jogi jellegét tekintve kettős jogviszonyt tartalmaz: egyrészt a jelzálog-, vagy hitelintézet kölcsönt nyújt valamely jogalanynak, s ebben a jogviszonyban hitelező. E hitel visszafizetését jelzálogjog biztosítja. Másrészt a hitelintézet a jelzáloggal biztosított kölcsön alapján záloglevelet bocsát ki, s ebben a jogviszonyban adósi pozíciót tölt be.
A forgalomban lévő záloglevelek névértéke és a jelzálogos kölcsönkövetelések összege között állandó egyensúlynak kellett fennállnia. Ezért a hitelintézetnek a jelzáloglevelet a forgalomból olyan arányban kellett visszavonnia, amilyen arányban a jelzálogos kölcsönköveteléseinek összege visszafizetés, vagy más okból csökkent.
A hitelintézet ezt a folyamatot úgy tudta biztosítani, hogy az előre meghatározott terv szerint befolyó tőketörlesztések arányában félévente a kint lévő zálogleveleket kisorsolás útján névértéken beváltotta.
A felülvizsgálati kérelemmel érintett esetben a hitelintézet 1 500 000 CHF értékben 20 évre kölcsönt nyújtott, melyet félévenként előre meghatározott terv szerint kellett törlesztenie a kölcsön adósának, s a törlesztés magában foglalta a törlesztendő tőkerészletet és a félévi kamatot is. Erre a jogviszonyra vonatkozik a záloglevél hátoldalán írt kölcsönfeltételek 3. pontjának első mondata.
Eszerint a kölcsön jelenlegi súlyú és finomságú svájci frankokban névértéken fizetendő vissza 40 egyenlő félévi annuitással, amelyekben a tőketörlesztés és a kamatok benne foglaltaknak; az első törlesztés 1931. november 1-jén történik, úgy hogy az egész kölcsön legkésőbb 1951. május 1-jén fog visszafizettetni".
Másrészt a hitelintézet a jelzálogos kölcsön alapján záloglevelet bocsátott ki, mégpedig 15 ezer db bemutatóra szóló, egyenként 1000 CHF névértékű záloglevelet (lásd kölcsönfeltételek 1. pontját).
A bemutatóra szóló, 1000 CHF-ról kiállított - a hitelező birtokában lévő - záloglevelekben az adós elismerte, hogy a záloglevél birtokosának 1000 CHF-val adósa, és arra tett ígéretet, hogy ezt a záloglevélben tanúsított adósságát 1931. november 1-jétől legkésőbb 1951. május 1-jéig félévi sorsolások útján névértéken fizeti vissza. A záloglevél hátoldalán található kölcsönfeltételek 2. pontja értelmében a záloglevelek évi 7%-kal kamatoznak május 1-jén és november 1-jén esedékessé váló félévi szelvények beváltása útján, melyek közül az első 1931. november 1-jén, az utolsó 1951. május 1-jén jár le. Ezt a záloglevél visszafizetési folyamatot részletezte a kölcsönfeltételek 3. pontja 1. bekezdésének második mondata, valamint a további bekezdései.
A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a záloglevél kölcsönnek ezt a különleges kettős jogi természetét. A Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütköző módon a kölcsönfeltételek zálogleveles kölcsönre vonatkozó rendelkezéseit (a 3. pont első mondatát) vonatkoztatta a záloglevélben foglalt követelés visszafizetésére. Ebből eredően tévesen állapította meg, hogy a záloglevél kamatszelvényében megjelölt összeg a tőketörlesztést és a kamatot is magában foglalta.
A kölcsönfeltételek már ismertetett 2. pontja szerint a záloglevelek évi 7%-kal kamatoznak, évente két alkalommal válnak esedékessé, az esedékes szelvények beváltása minden évben május 1-jén és november 1-jén történik. Az 1000 CHF névértékű záloglevél évi 7% kamata 70 CHF, ennek fele a fél évre jutó kamat összege, azaz 35 CHF, amint az a félévenként beváltható kamatszelvényen is szerepel. Ebből egyszerű számítás folytán is megállapítható, hogy a záloglevél kamatszelvényében megjelölt összeg csak az egy féléves kamatot foglalta magában, a tőketörlesztést nem. A jogerős másodfokú végzés ezzel ellentétes ténymegállapítása a bizonyítékok Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütköző okszerűtlen értékelésén alapul, ekként jogszabálysértő.
A záloglevél első oldalán írtak szerint a záloglevél névértékét - azaz az 1000 CHF összeget - a záloglevelet kibocsátó adós 1931. november 1-jétől legkésőbb 1951. május 1-jéig félévi sorsolások útján fizeti vissza a hátoldalon található kölcsönfeltételekben részletezettek szerint.
A kölcsönfeltételek 3. pontja utolsó bekezdése értelmében a kisorsolt záloglevelek kamatozása a visszafizetésre megállapított napon megszűnik. A beváltás végett bemutatott zálogleveleknek valamennyi, még le nem járt szelvénnyel el kell látva lenniük. A hiányzó szelvények összege a visszafizetésre kerülő tőkéből levonandó. E kölcsönfeltételekre figyelemmel a jelen ügyben annak van jogi jelentősége, hogy a bemutatóra szóló záloglevél a hitelező birtokában van, amely tanúsítja, hogy az adós a birtokosának 1000 CHF-val tartozik. Ha ezt a záloglevelet kisorsolták volna az bevonásra kerül, a feltételekben írtak szerint. Miután ez nem történt meg - kisorsolás folytán nem vonták be, azaz nem váltották vissza -, az abban foglalt követelés 1951. május 1-jén járt le, mert az adós arra vállalt kötelezettséget, hogy legkésőbb eddig az időpontig a kölcsönt visszafizeti.
A ki nem sorsolt záloglevél elévülésére a "kölcsönfeltételek" nem tartalmaznak rendelkezést. A hitelező a felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott arra, hogy a ki nem sorsolt záloglevélben, mint magánértékpapírban kifejezett tőkekövetelés elévülésére a kibocsátásakor hatályban volt 1881. évi XXXIII. törvénycikk 37. §-át kell alkalmazni, mely szerint az elévülés 20 év. E követelés érvényesítését azonban az 1951. május 1-jei lejárat időpontjában megakadályozta az 1948. december 24-én hatályba lépett 13.110/1948. Korm. rendelet 4. §-a, melyet csak az 1988. január 1-jén hatályba lépett 86/1987. (XII. 29.) MT rendelet helyezett hatályon kívül.
Ahogy azt a másodfokú bíróság a kamatszelvény elévülésének vizsgálata körében - az EBH 2003/953. számú elvi határozatban foglaltakkal egyezően - helytállóan kifejtette, a Polgári Törvénykönyvről szóló, 1960. május 1. napján hatályba lépett 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: Ptk.) hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. számú tvr. (a továbbiakban: Ptké.) 85. § (3) bekezdése szerint, az elévülésnek a Ptk. hatálybalépését megelőzően bekövetkezett nyugvására a korábbi jogot kell alkalmazni. Így abban a kérdésben is a korábbi jog az irányadó, hogy mit jelent az elévülés nyugvása és mi annak a jogkövetkezménye.
A Magyar Magánjogi Törvényjavaslat 1292., 1293. §-a, valamint az 1881. évi XXXIII. törvény 42. §-a szerint az elévülés nyugszik, ha a követelés érvényesítése az ott írt akadályba ütközik. A nyugvás idejét az elévülés idejébe nem lehet beszámítani. Ebből következően, mivel 1988. január 1-jén szűnt meg a követelés érvényesítésének akadálya, ekkor szűnt meg az 1951. május 1-jétől tartó elévülés nyugvása. Így a záloglevélben foglalt tőkekövetelésre alkalmazandó 20 éves elévülési időt 1988. január 1-jétől kell számítani. Következésképpen a hitelező a záloglevélben kifejezett tőkekövetelés iránti igényét 2008. január 1-jéig érvényesítheti. Miután a hitelezői igénybejelentés e határidőn belül, 2001. november 27-én megtörtént, a záloglevélben foglalt tőkekövetelés nem évült el.
A kifejtettek szerint a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatása alapján megállapította, hogy a jogerős végzés felülvizsgálati kérelemmel támadott - a 11.685 és 11.755 számú záloglevelekben kifejezett tőkekövetelés elévülését megállapító - rendelkezése az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő. Ezért a jogerős végzés e rendelkezését a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján - az elsőfokú bíróság végzésének e tárgyban hozott rendelkezésére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az ügyben eljárt elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezte. Az új eljárás során az elsőfokú bíróságnak érdemben kell elbírálnia a hitelezőnek a 11.685 és 11.755 sorszámú záloglevelekben kifejezett 1000-1000 CHF tőkekövetelés MNB napi deviza középárfolyamon számított forintellenértéke és ennek - az igénybejelentés szerint - "a lejárati idejétől a felszámolási zárómérleg elfogadásáig, illetve kifizetéséig számított késedelmi kamata" nyilvántartásba-vétele iránti igényét.
(Legf. Bír. Gfv. XI. 30.046/2005. sz.)
Lábjegyzet
* Hatályon kívül helyezte az 1960. évi 11. tvr. 95. §-a, de a határozatban foglaltak a hatálya alá tartozó jogvitákban még irányadók. ** Hatályon kívül helyezte a 194/2001. (X. 19.) Korm. rendelet, de a határozatban foglaltak a hatálya alá tartozó jogvitákban még irányadó.
