adozona.hu
BH+ 2005.12.576
BH+ 2005.12.576
A vadászati szolgáltatás és az egyéb szolgáltatás (szállás, étkezés) viszonyában a járulékos jelleg nem állapítható meg [1992. évi LXXIV. tv. 22. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes vadászati szolgáltatást nyújtott bizományosok igénybevételével belföldi és külföldi vadászok számára. Minden szolgáltatás tételes lőjegyzéki elszámolással történt, a számlát a bizományos készítette el és fizettette meg a vendéggel, majd átadta a felperesnek. A számlán tételesen feltüntették a trófeaértékesítést, a lelövést, a hajtás szervezési díját, a vadász terepjáróval történő szállítását, illetve az italfogyasztás, a telefon, a szállás és az étkezés költségét.
Az elsőfokú adóh...
BH+ 2005.12.576 A vadászati szolgáltatás és az egyéb szolgáltatás (szállás, étkezés) viszonyában a járulékos jelleg nem állapítható meg [1992. évi LXXIV. tv. 22. §]
A felperes vadászati szolgáltatást nyújtott bizományosok igénybevételével belföldi és külföldi vadászok számára. Minden szolgáltatás tételes lőjegyzéki elszámolással történt, a számlát a bizományos készítette el és fizettette meg a vendéggel, majd átadta a felperesnek. A számlán tételesen feltüntették a trófeaértékesítést, a lelövést, a hajtás szervezési díját, a vadász terepjáróval történő szállítását, illetve az italfogyasztás, a telefon, a szállás és az étkezés költségét.Az elsőfokú adóhatóság a lefolytatott ellenőrzés eredményeként határozatával - a keresettel támadott részben - 7 672 000 Ft adóhiány megfizetésére kötelezte a felperest.
A fellebbezésre eljáró alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes a vadászati szolgáltatást és a trófeaértékesítést külön ügyletnek minősítette. A vadászati szolgáltatáshoz kapcsolódó egyéb szolgáltatásokat (szállás, étkezés, szállítás) a vadászati szolgáltatáshoz járulékosan kapcsolódó tevékenységnek minősítette, így azok az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 22. § (3) bekezdés b) pontja alapján azonos mértékkel adóznak. A vizsgált számlákon a vadászati szolgáltatás áfa-kulcsa 25%-os volt, míg a szállásé és egyéb szolgáltatásoké csak 12%-os. Ez utóbbi szolgáltatásokkal kapcsolatosan az alperes az Áfa tv. 22. § (3) bekezdés b) pontja alapján 25%-os áfa-kulcsot alkalmazott.
A felperes keresetében az alperesi határozatnak a vadászati szolgáltatáshoz kapcsolódó járulékos szolgáltatás megállapításait támadta azzal, hogy az egyéb szolgáltatások áfa-kulcsa nem igazodik az alperes által főtevékenységnek minősített vadászati szolgáltatáshoz.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát a keresettel támadott részben, az elsőfokú határozat azonos rendelkezéseire is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Ítéletének indokolásában rámutatott, hogy a bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a vadászathoz kapcsolódó tevékenységeket adójogi szempontból külön kell-e értékelni, vagy a termékértékesítés kirekesztésével a két szolgáltatás közül az egyiket főtevékenységnek minősíteni, és a másikat adójogi szempontból járulékos tevékenységnek kell-e értékelni.
Az Áfa tv. 22. § (3) bekezdés b) pontja szerint az adó alapjába beletartoznak a termékértékesítés és a szolgáltatás teljesítéséhez járulékosan kapcsolódó tevékenységek még akkor is, ha azok külön megállapodáson alapultak, így különösen az ügynöki, a bizományi, a biztosítási, a közlekedési költségek. A felperesi tevékenység két szolgáltatást és egy termékértékesítést tartalmazott.
Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint helytelen a vadászati szolgáltatást kiemelni, és a szállásadást annak járulékos tevékenységeként értékelni. A fő- és járulékos tevékenység alá-fölérendeltségi viszonyt jelent, a perbeli esetben azonban a két szolgáltatás egyenértékű, egymást feltételező tevékenységnek minősülnek. Szervesen kapcsolódnak egymáshoz, bármelyik hiánya esetén nem valósulhatna meg a vadászat célja.
A vitatott számlákon feltüntetésre került valamennyi szolgáltatás és termékértékesítés, az ahhoz rendelt áfával (0-12-25%). Nem lehetséges, hogy a szerződéses tevékenységek közül az alperes a termékértékesítést kirekesztve, csupán a szolgáltatásokat értékelje. Ilyen alapon akár kiemelt tevékenység a trófea értékesítése is lehetne, amely a járulékos szolgáltatások 0%-os áfa-tartalmát vonná maga után.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a vendégvadászatok ügyleti akarata sem volt mindig egységes. Hiszen volt, aki a trófea kilövésére, volt, aki a kikapcsolódásra helyezte a hangsúlyt.
Összefoglalva megállapította a bíróság, hogy a felperes az egyenrangú, egymáshoz illeszkedő, egymást kiegészítő tevékenységeket helyesen értékelte adójogi szempontból külön-külön.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását. Jogi álláspontja szerint az ítélet megsértette az Áfa tv. 6. § (1) bekezdését, 8. § (1) bekezdését, 22. § (3) bekezdését, az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban Art.) 1. § (7) bekezdését, továbbá a Pp. 215. és 339. § (1) bekezdésében foglaltakat. A felperessel egyezően a termékértékesítést különvette, így az elsőfokú bíróság ezzel ellentétes indokolása túlterjeszkedett a kereseten. Az Áfa tv. 22. § (3) bekezdése csupán a legtipikusabb eseteket sorolja fel. A felperes által biztosított vadászati szolgáltatáshoz kapcsolódó szolgáltatások (szállás, ellátás, szállítás), adójogi szempontból mellékszolgáltatásnak minősülnek, hiszen a vadász nem vásárolná meg a vadászati szolgáltatást, így a kapcsolódó szolgáltatásokra sem tartana igényt. Hivatkozott arra is, hogy a perrel érintett jogkérdésben a megyei bíróságokon ellentétes döntések születtek.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy az adóhatóság a felperesi számlázási gyakorlatot korábban elfogadta, így álláspontjának megváltoztatása a jogbiztonság követelményébe ütközik. A trófeaértékesítés és a vadászati szolgáltatás között szorosabb a kapcsolat, mint a vadászati szolgáltatás és a mellette esetleges jelleggel igénybevett szállás és ellátási szolgáltatás között.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A vadásztatásnál mind termékértékesítés (trófea) mind szolgáltatás (vadászati szolgáltatás, szállás, étkezés) előfordulhat, és ezek adójogi minősítését külön-külön kell elvégezni. Jelen közigazgatási perben a termékértékesítés nem volt vita tárgya, ezért e jogkérdésről az elsőfokú bíróságnak sem kellett döntenie. E körben tévesen hivatkozott az alperes arra, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 215. §-ára figyelemmel túlterjeszkedett a kereseti kérelmen, amikor a termékértékesítést is vizsgálta.
Az elsőfokú bíróság a termékértékesítést nem vizsgálta, csupán utalt arra, hogy amennyiben az alperes valamely tevékenységet kiemelt a felsoroltak közül, az lehetett volna éppen a trófea értékesítése is, és ebben az esetben a hozzá kapcsolódó szolgáltatások is 0%-os adókulccsal adóznának.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a perben elbírálandó jogkérdés az volt, hogy az Áfa tv. 22. § (3) bekezdés b) pontjára figyelemmel a vadászathoz kapcsolódó tevékenységet, szolgáltatásokat miként kell értékelni. Az Áfa tv. 22. § (3) bekezdése szerint az adó alapjába beletartoznak a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás teljesítéséhez járulékosan kapcsolódó költségek még akkor is, ha azok külön megállapodáson alapulnak, így különösen az ügynöki, bizományi, biztosítási, közlekedési költségek. Megállapítható, hogy e törvényhely nem tartalmaz taxatív felsorolást, csak a legtipikusabb, legjellemzőbben előforduló járulékos költségeket jelölte meg.
Állandó, minden esetre kiterjedő meghatározás nem adható. A bíróságnak mindig az adott tényállás függvényében, a különböző szolgáltatások egymáshoz való viszonyában kell mérlegelni és értékelnie, hogy megvalósul-e a járulékos jelleg. Azt, hogy több szolgáltatás közül melyiket lehet főszolgáltatásnak tekinteni, nem elsősorban az ellenérték nagysága határozza meg. Kifejezetten járulékosan kapcsolódó szolgáltatásnak lehet tekinteni az olyan szolgáltatást, amelyet a főszolgáltatás igénybevétele nélkül nem vennének igénybe, vagy igénybe se vehetnék.
Az elsőfokú bíróság ennek figyelembevételével mérlegelte a vadászati szolgáltatás és az egyéb szolgáltatások (szállás, étkezés stb.) egymáshoz való viszonyát és a Pp. 206. § (1) bekezdésére figyelemmel okszerűen mérlegelte a bizonyítékokat, amikor azt állapította meg, hogy a perbeli esetben nincs fő- és járulékos tevékenység, hanem két egyenértékű, egymást feltételező szolgáltatás állapítható meg.
A Legfelsőbb Bíróság is egyetértett ezzel az okfejtéssel, mert az iratokból is megállapíthatóan a külföldi vadásznak különböző választási lehetősége volt a vadászattal kapcsolatban. Igénybe vehette csak külön a vadászati szolgáltatást, ebben az esetben a szállásáról külön maga gondoskodott. Igénybe vehette együtt is a vadászati szolgáltatást, a szállást és étkezést. A családtagok részére is rendelni lehetett szállást és étkezést, vadászati szolgáltatás igénybevétele nélkül. Ebből is látható, hogy az igénybe vehető két szolgáltatás nem volt olyan szoros kapcsolatban egymással, hogy az egyiket ne lehetett volna igénybe venni a másik nélkül. Önmagából abból a körülményből, hogy a vadászati szolgáltatást nyújtó egyéb szolgáltatás megrendelését is lehetővé tette, még nem következik a két szolgáltatás egymáshoz való viszonyában a járulékos jelleg.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a vadászati szolgáltatás és az egyéb szolgáltatások (szállás, étkezés, stb.) vonatkozásában az Áfa tv. 22. § (3) bekezdés b) pontjára figyelemmel a járulékos jelleget nem állapította meg, ezért az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Kfv.I.35.039/2005.)