adozona.hu
BH+ 2005.12.567
BH+ 2005.12.567
Cégbejegyzést követően az alapító okirat érvénytelenségére történő hivatkozás elbírálása körében irányadó szempontok [1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 16. § (4) bek., 1997. évi CXLV. tv. (Ctv.) 48. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A per tárgyát képező ingatlanok az ingatlan-nyilvántartás adatai szerint a felperes tulajdonában vannak. A perbeli ingatlanokat az Ingatlankezelő Vállalat 1985-ben adta bérbe az alperesi jogelődnek. A csatolt iratok szerint a Megyei Jogú Város Önkormányzata mint alapító 1993. július 25-én kelt alapító határozattal a Városi Vagyonkezelő Kft. tulajdonába adta a perbeli ingatlanokat törzstőkén felüli vagyonként. A Városi Vagyonkezelő Kft., a felperes jogelődje 1998. június 23-án kelt levelével a...
BH+ 2005.12.567 Cégbejegyzést követően az alapító okirat érvénytelenségére történő hivatkozás elbírálása körében irányadó szempontok [1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 16. § (4) bek., 1997. évi CXLV. tv. (Ctv.) 48. §].
A per tárgyát képező ingatlanok az ingatlan-nyilvántartás adatai szerint a felperes tulajdonában vannak. A perbeli ingatlanokat az Ingatlankezelő Vállalat 1985-ben adta bérbe az alperesi jogelődnek. A csatolt iratok szerint a Megyei Jogú Város Önkormányzata mint alapító 1993. július 25-én kelt alapító határozattal a Városi Vagyonkezelő Kft. tulajdonába adta a perbeli ingatlanokat törzstőkén felüli vagyonként. A Városi Vagyonkezelő Kft., a felperes jogelődje 1998. június 23-án kelt levelével a bérleti jogviszonyt 1999. július 10. napjára a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXX. törvény (továbbiakban: Ltv.) 43. § (1) bekezdésében foglaltakra hivatkozással felmondta. A felperes egyesülés útján 2000. december 13-án került a cégjegyzékbe bejegyzésre.A felperes keresetében az 17517/A/8 és a 17517/A/9 hrsz.-ú ingatlanok birtokba adására kérte kötelezni az alperest.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a per tárgyát adó ingatlanoknak nem a felperes, hanem a Megyei Jogú Város Önkormányzata a tulajdonosa, így a felmondás az Ltv. 77. §-ába ütközik.
A városi bíróság 2004. szeptember 9-én kelt ítéletében kötelezte az alperest arra, hogy 30 nap alatt adja a felperes birtokába (ürítse ki) az 17517/A/8 (K. u. 8.fsz.187 m2 területű női fodrász megnevezésű) és az 17517/A/9 (K. u. 8. pinceszint 41 m2 területű kozmetikai labor megnevezésű) ingatlant. Kötelezte továbbá, hogy fizessen meg a felperesnek 38 750 Ft perköltséget.
A megyei bíróság 2005. február 15-én kelt ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 9375 Ft másodfokú perköltséget. Ítélete indokolásában többek között kifejtette, az alperes védekezésében lényegében a felperes tulajdonjogát vitatta. Azt állította, hogy a perbeli üzlethelyiségek önkormányzati tulajdonban állnak, szemben az ingatlan-nyilvántartás adataival. Rámutatott, a felperes tulajdonjoga hiányának megállapítására csak erre irányuló viszontkereset esetén, vagy külön perben kerülhetne sor. Jelen perben a bíróságnak a közhiteles nyilvántartás adatait kellett figyelembe vennie, mely szerint a perbeli üzlethelyiségek nem önkormányzati tulajdonok, így reájuk nem vonatkozik az Ltv. 77. §-ában írtak.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését és a perben eljárt bíróságok új eljárás lefolytatására történő utasítását, illetve a jogerős ítélet megváltoztatásával a felperesi kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes az 1993. évi 31. számú önkormányzati rendelettel a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény rendelkezésével, valamint az Ltv. 83. § (1) bekezdésében foglaltakkal ellentétesen szerezte meg a perbeli ingatlanok tulajdonjogát. Az alapító határozat, mely a felperes tulajdonába adja az ingatlanokat, továbbá ennek alapján az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés is semmis, a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésébe ütközik. Az ennek igazolására felajánlott bizonyítási indítványait az eljárt bíróságok mellőzték, anélkül, hogy ennek indokát adta volna. Vitatta az elsőfokú bíróság ítéletében foglaltakat, mely szerint az alapító okirat nem tartozik a Ptk. 200. §-ába foglalt körbe. Előadta, viszontkereset előterjesztésére nem volt lehetősége, tekintettel arra, hogy a Megyei Jogú Város Önkormányzata nem állt perben.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem előzetes vizsgálata során a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, vizsgálhatta felül, s arra a megállapításra jutott, hogy a felülvizsgálati eljárás elrendelésének törvényes feltételei nem álltak fenn.
A másodfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint helyesen, a Legfelsőbb Bíróság kialakult gyakorlatának megfelelően foglalt állást, amikor rögzítette, hogy az alperesnek az a védekezése, mely szerint a felperes a perbeli ingatlanok tulajdonjogát nem jogszerűen szerezte meg, jelen eljárásban érdemben nem vizsgálható. A Legfelsőbb Bíróság egységes, kommentárban is megjelent gyakorlata szerint a szerződés érvénytelenségének megállapítása, a szerződéskötést megelőző helyzet visszaállítása iránti perekben valamennyi szerződő fél perbenállása kötelező, ebből következően az alperes helyesen hivatkozott az eljárás során arra, annak megállapításához, hogy nem a felperes, hanem a Megyei Jogú Város Önkormányzata az ingatlan tulajdonosa, ez utóbbinak a perbenállása is szükséges lett volna. Nem vitásan téves a jogerős ítéletnek az a megállapítása, hogy az alperes viszontkeresetet terjeszthetett volna elő, a szerződés érvénytelensége megállapítása iránt, miután az alperes viszontkereset előterjesztésére csak a felperessel szemben jogosult, viszontkeresettel nem lehet "perbevonni" a felperesi oldalon további személyeket. Az alperesnek azonban módja lett volna - ahogy arra a jogerős ítélet is utal - külön perben a védekezésének megfelelő igényt érvényesíteni.
A fent kifejtett jogi álláspontra tekintettel nem volt az ügy eldöntése szempontjából jogi jelentősége az alperes bizonyítási indítványainak, így bár tételesen a másodfokú bíróság ítélete nem adja indokát a bizonyítási indítványok mellőzésének, ettől a jogerős ítélet az ügy érdemi elbírálására kihatóan nem jogszabálysértő.
A felperes felülvizsgálati kérelmében sérelmezte továbbá az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában szereplő azt az álláspontot, mely szerint "a Ptk.-ban írt szerződés fogalmi körébe a perbeli alapító okirat nem tartozik bele". Ezzel összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság rámutat a következőkre: a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 16. §-ának (4) bekezdése értelmében a cégbejegyzést követően a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) és annak módosítása, érvénytelenségének megállapítására, a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (Ctv.) rendelkezései az irányadóak. A Ctv. 48. §-a értelmében a társaság bejegyzését követően csak az ott meghatározott, taxatíve felsorolt okok bekövetkezése esetén lehet alappal hivatkozni a létesítő okirat érvénytelenségére. A keresetlevél benyújtásakor hatályos Ctv. 48. §-a szerint a keresetlevelet a Ctv.-ben meghatározott jogvesztő határidőn belül kell előterjeszteni és a Ctv. a felek személyét és perbeli jogállását is meghatározza, így jelen perben az alperes létesítő okirata érvénytelensége nem volt vizsgálható és erre az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá. Más kérdés, hogy a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az alperes nem az alapító okiratot, hanem az alapítói határozat jogszerűségét sérelmezte, erre vonatkozóan azonban az elsőfokú bíróság ítéletének megállapítása nem terjedt ki. Az alapítói határozat érvénytelenségére - mely a létesítő okiratot nem módosította - a Ptk. 200. § (2) bekezdésének rendelkezései, figyelemmel a 199. §-ban foglaltakra is irányadóak.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 273. § (1) bekezdése alapján elutasította. (Legf. Bír. Gfv.E.30.175/2005.sz.)