adozona.hu
BH+ 2005.11.509
BH+ 2005.11.509
A védjeggyel ellátott eredeti árunak a védjegyjogosult engedélye nélkül az országba történő behozatala 2004. május 1-jét megelőzően védjegybitorlásnak minősült. A bitorlónak kell bizonyítania, hogy az áru a jogsértő mivoltától megfosztható és ezért az áru megsemmisítésének elrendelésére nincs lehetőség [Vt. 12. §, 16. §, 27. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítélet megállapította: az alperes azzal, hogy 2003. április 3. napján 3600 darab "P." megjelöléssel ellátott tusfürdőt hozott be az országba, bitorolja a felperes Y. lajstromszámú "P." szóvédjegyét. A bíróság az alperest a további jogsértéstől eltiltotta és kötelezte, hogy l5 napon belül szolgáltasson adatot a bitorlással érintett áruk terjesztésére kialakított üzleti kapcsolatairól, valamint tegye közzé az ítélet rendelkező részét a "K. M."-ben és a "V." című hetilapban egy-egy alk...
BH+ 2005.11.509 A védjeggyel ellátott eredeti árunak a védjegyjogosult engedélye nélkül az országba történő behozatala 2004. május 1-jét megelőzően védjegybitorlásnak minősült. A bitorlónak kell bizonyítania, hogy az áru a jogsértő mivoltától megfosztható és ezért az áru megsemmisítésének elrendelésére nincs lehetőség [Vt. 12. §, 16. §, 27. §].
A jogerős ítélet megállapította: az alperes azzal, hogy 2003. április 3. napján 3600 darab "P." megjelöléssel ellátott tusfürdőt hozott be az országba, bitorolja a felperes Y. lajstromszámú "P." szóvédjegyét. A bíróság az alperest a további jogsértéstől eltiltotta és kötelezte, hogy l5 napon belül szolgáltasson adatot a bitorlással érintett áruk terjesztésére kialakított üzleti kapcsolatairól, valamint tegye közzé az ítélet rendelkező részét a "K. M."-ben és a "V." című hetilapban egy-egy alkalommal, azzal, hogy nem teljesítés esetén erre a felperes az alperes költségén jogosult. A jogerős ítélet elrendelte a végzéssel lefoglalt áruk alperes költségén történő megsemmisítését és kötelezte az alperest a felperes javára 46 000 forint perköltség megfizetésére.A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a felperes a jogosultja az 1926. december 29-i elsőbbségű, Y. lajstromszámú "P." szóvédjegynek, amely a 3. áruosztályba sorolt pipere és borotvaszappan termékeket oltalmazza. Az alperes részére az X. számú vámhivatalnál 2003. április 3-án 3600 darab "P." márka megjelöléssel ellátott tusfürdő érkezett, amelyek belföldi forgalom számára történő vámkezelését az alperes indítványozta. A vámhivatal határozatával intézkedett az áruk közvetlen vámfelügyelet alá vételéről és az elsőfokú bíróság, a felperes kérelme alapján, a 2003. június 16-án kelt fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett végzésével, ideiglenes intézkedéssel elrendelte az áruk lefoglalását.
A fenti tényállás alapján a jogerős ítélet a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. tv. (továbbiakban: Vt.) 12. § (2) bekezdésének a) pontja, (3) bekezdésének d) pontja és a Vt. 27. § (1) bekezdése alapján megállapította, hogy az alperes a védjeggyel ellátott eredeti termékeknek az országba történő behozatalára a védjegyjogosult felperestől engedéllyel nem rendelkezett, ezért védjegybitorlást követett el. A jogerős ítélet az alperes védekezését, mely szerint a védjeggyel ellátott eredeti áruknak a gazdasági tevékenység körében való használata nem minősül jogosulatlan használatnak, azaz bitorlásnak, nem fogadta el, rámutatva arra, hogy a Vt. 12. § (2) bekezdésének a) pontjában meghatározottak körébe tartozónak kell tekinteni az eredeti árukat is, amelyeknél külön vizsgálat nélkül is nyilvánvaló a védjegy és az árujegyzék azonossága. Nem fogadta el továbbá az alperesnek a Vt. 16. §-ára alapított azon kifogását, mely szerint már a cselekmény elkövetésekor is megállapítható volt a védjegyoltalom kimerülése. A jogerős ítélet álláspontja szerint a Vt. 16. § (1) bekezdésének 2004. május 1-jéig hatályos rendelkezése a védjegyoltalom kimerülését csak olyan árukkal kapcsolatban állapította meg, amelyeket a védjegyjogosult hozott belföldi forgalomba, vagy amelyeket kifejezett hozzájárulásával hoztak forgalomba belföldön. A Vt. módosításáról rendelkező 2003. évi CII. tv. a jogkimerülés tételét csak az Európai Unióhoz való csatlakozásunktól kezdődően terjesztette ki az Európai Gazdasági Térség területén forgalomba hozott árukra. Ebből következően az Európai Unióhoz való csatlakozásig hatályos jogszabály szerint a védjegyjogosult megakadályozhatta az áruk behozatalát Magyarországra az Európai Gazdasági Térség területéről is. A 2003. évi CII. tv. 107. §-ának (3) bekezdése úgy rendelkezett, hogy e törvény hatályba lépése előtt megvalósult védjegyhasználatra a védjegyoltalom kimerülése tekintetében a korábban hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni. A felperes által kifogásolt védjegyhasználat 2003. április 3-án valósult meg, így az akkor hatályos Vt. 16. §-a alapján az alperes a védjegyoltalom kimerülésére nem hivatkozhat.
Nem fogadta el továbbá a jogerős ítélet az alperesnek azt a védekezését sem, hogy a behozott terméket nem kívánta forgalomba hozni, mert ennek a behozott termékek mennyisége ellentmondott, illetve ettől függetlenül, ha az alperes a behozott termékeket nyersanyagként vagy reprezentációs célokra kívánta volna felhasználni, az is a gazdasági tevékenységével állna összefüggésben. Ettől függetlenül is megállapította, hogy az alperes védekezése azért is alaptalan, mert a terméknek az országba történő behozatala önmagában tilalmazott cselekménynek minősült.
A jogerős ítélet az alperes védekezésétől függetlenül a Vt. 27. §-ának (3) bekezdése alapján, a keresetnek megfelelően, elrendelte a lefoglalt termékek megsemmisítését, megállapítva, hogy a termékek jogsértő mivoltuktól történő megfosztására nincsen lehetőség.
Miután az alperes az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében azt is kifogásolta, hogy a bíróság az áruk lefoglalását ideiglenes intézkedéssel elrendelte, ezzel kapcsolatban a másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy ez a kérdés az ítélet érdemi felülbírálatától független, azonban a jogsértő vámáru lefoglalásának elrendelésekor a korábban hatályos vámjogszabályokat is alkalmazni kellett.
A jogerős ítélet ellen az alperes jogszabálysértésre hivatkozással nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének az elutasítását, illetve másodlagosan az áru megsemmisítésének mellőzését. Az alperes felülvizsgálati álláspontja szerint a jogerős ítélet a Vt. rendelkezéseinek téves értelmezése eredményeként jutott arra a következtetésre, hogy az áruk külföldről történő behozatalával megvalósított un. paralell import védjegybitorlásnak minősült, illetve a védjegyoltalom kimerülésével kapcsolatos jogszabályokat is tévesen alkalmazta. Ezen túlmenően állította, hogy az időközben történt jogszabályváltozásokra tekintettel a megsemmisítés elrendelése meg nem engedhető büntető szankció alkalmazása, amely azért is méltánytalan, mert az eljárás során megfelelő ajánlatot tett a termék jogsértő mivoltától való megfosztására. Kifogásolta továbbá azt is, hogy az áru lefoglalásával kapcsolatos kifogásaira a jogerős ítélet kellő indokolást nem adott.
A felperes a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
A jogerős ítélet a helyesen megállapított tényállás alapján, és a jogszabályok helyes értelmezése útján jutott arra a következtetésre, hogy az alperes 2003. április 3-án a védjeggyel oltalmazott árunak az országba történő behozatalával védjegybitorlást követett el. A jogerős ítélet helytállóan mutatott rá arra, hogy a Vt. 12. § (2) bekezdésének a) pontja alapján a védjegyjogosult a kizárólagos használati joga alapján azzal szemben is felléphet, aki engedélye nélkül a gazdasági tevékenysége körében a védjeggyel megjelölt eredeti árut az országba behozza. A védjeggyel megjelölt eredeti árunak a jogosult engedélye nélküli használata tehát olyan jogosulatlan védjegy használat, amely védjegybitorlásnak minősül. Az alperesnek ezzel ellentétes álláspontja ezért téves.
A Vt. 12. és 27. §-ának a jogerős ítélet szerinti helyes értelmezése önmagában a védjegyoltalom kimerülésének alperes által hivatkozott intézménye alapján is megállapítható. A védjegyoltalom kimerülésének ugyanis épp az a lényege, hogy egyes esetekben a védjegyjogosult a védjeggyel ellátott eredeti áru forgalmazásában megnyilvánuló védjegyhasználatot nem tilthatja meg. Ebből következik, hogy a Vt. 16. §-ában meghatározott eseteket leszámítva, a védjegyjogosult mindenkinek megtilthatja a védjeggyel ellátott eredeti áru gazdasági tevékenység körében való használatát. A védjegybitorlás megállapításával kapcsolatos felülvizsgálati kérelem ezért alaptalan volt.
A jogerős ítélet a Vt. 16. §-ával kapcsolatban is helyes álláspontot foglalt el.
A Vt. 16. § (1) bekezdésének 2004. május l-jéig hatályos rendelkezése a védjegyoltalom kimerülését a védjegyjogosult által vagy hozzájárulásával belföldi forgalomba hozott árukkal kapcsolatban állapította meg. A másodfokú ítélet meghozatalakor, 2004. július 8-án, a 2003. évi CII. tv. 10. §-ával módosított rendelkezés volt hatályban, amely szerint a védjegyoltalom kimerülése már a védjegyjogosult által vagy hozzájárulásával az Európai Közösségben forgalomba hozott áruk vonatkozásában állt fenn. Ezt követően a 2004. évi LXIX. tv. 8. §-ának (1) bekezdése, 2004. július 10-étől a védjegyoltalom kimerülését az Európai Gazdasági Térségben forgalomba hozott árukra terjesztette ki. Mindkét, a Vt. 16. §-ának (1) bekezdését módosító jogszabály úgy rendelkezett, hogy a törvény hatályba lépése előtt megvalósult védjegyhasználatra a védjegyoltalom kimerülése tekintetében a korábban hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni. Ezért a 2003. április 3-án elkövetett védjegyhasználat tekintetében a Vt. akkor hatályos 16. §-ának (1) bekezdése szerint kellett a védjegyoltalom kimerülését elbírálni. Ez - amint arra a jogerős ítélet helyesen rámutatott - csak a védjegyjogosult által vagy hozzájárulásával belföldön forgalomba hozott áruk tekintetében tette lehetővé a védjegyoltalom kimerülése miatt a bitorlás alóli mentesülést.
Nem osztotta a Legfelsőbb Bíróság az alperesnek a Vt. esetleges alkotmányellenességével, illetve a szabad piaci versenyt korlátozó jellegével kapcsolatos álláspontját sem, mert a védjegyjogosultnak kizárólagos hasznosítási jogot biztosító egyes rendelkezések alkotmányellenességének vizsgálata a per kereteit meghaladta.
Az alperes tehát a jogerős ítéletnek a terhére védjegybitorlást megállapító rendelkezései jogszabálysértő jellegére tévesen hivatkozott.
A Vt. 27. § (3) bekezdése alapján a bíróság a védjegyjogosult kérésére elrendelheti, hogy a lefoglalt eszközöket, anyagokat, termékeket és csomagolóanyagokat - elsősorban a védjegy eltávolításával - fosszák meg jogsértő mivoltuktól, vagy - ha az nem lehetséges - semmisítsék meg. A jogsértéssel érintett áru megsemmisítésének kétségtelenül csak akkor van helye, ha egyéb módon a jogosult érdekeit sértő védjegybitorlás nem szüntethető meg. A Pp. 164. §-ának (l) bekezdése alapján azonban a védjegybitorlás elkövetőjét terheli a perben annak bizonyítása, hogy a védjegyjogosult érdekeinek sérelme nélkül lehetőség van a lefoglalt áruk jogsértő mivoltától való megfosztására. A bitorló érdekében áll ugyanis, hogy a bíróság ennek a lehetőségét megállapítsa. Ezért a perben az áru lefoglalását követően az alperesnek kellett olyan konkrét, végrehajtható és a jogosult érdeksérelmét véglegesen elhárító megoldást felajánlania, amely megalapozza az enyhébb szankció alkalmazását. Ilyen megoldást azonban az alperes nem ajánlott fel. A másodfokú tárgyaláson tett indítványa, mely szerint a flakonokból áttöltik a folyadékot és nagykereskedelemben, címkézés nélkül hozzák forgalomba, csak olyan általánosságban mozgó indítványnak minősül, amely alapján nem lehetett kétséget kizáróan megállapítani annak végrehajthatóságát, illetve azt, hogy az ilyen megoldás a termék további jogsértés nélküli forgalomba hozatalát kizárja.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az áru megsemmisítését elrendelő ítéleti rendelkezés hatályon kívül helyezésére sem látott lehetőséget. Az alperesnek az a felülvizsgálati kérelemben kifejtett álláspontja, hogy ilyen büntető jellegű szankció alkalmazására nincs lehetőség, a Vt. idézett rendelkezése miatt alaptalan.
A Pp. 270. §-a szerint a jogerős ítélet ellen, illetve az ügy érdemében hozott jogerős végzés ellen, az ügy érdemi elbírálására kiható jogszabálysértés miatt lehet felülvizsgálattal élni. Az áru lefoglalását az elsőfokú bíróság ideiglenes intézkedéssel, végzésében rendelte el. A Legfelsőbb Bíróság az ítélet elleni felülvizsgálat során e végzést nem vizsgálhatta felül. A másodfokú bíróság ugyanakkor a Pp. 254. § (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezés elbírálása során jogszerűen mellőzte a lefoglalást támadó fellebbezési kifogás érdemi vizsgálatát, ugyanis ennek azért nem volt helye, mert az ideiglenes intézkedést elrendelő végzés külön fellebbezéssel lett volna megtámadható, amit az alperes elmulasztott. Ennek megfelelően a másodfokú bíróság kellő módon indokolta a lefoglalással kapcsolatos fellebbezési kifogásokat. A bővebb indokolás mellőzése ezért nem jogszabálysértő.
Mindezeknek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján, jogszabálysértés hiányában, hatályában fenntartotta. (Legf.Bír.Pfv.IV.22.225/2004.)