adozona.hu
BH+ 2005.11.523
BH+ 2005.11.523
A szövetkezet tagja a részjegy jegyzésén felül más formájú vagyoni hozzájárulást is teljesíthet a szövetkezetnek. Ilyen lehet - egyebek mellett - a szövetkezeti tagot megillető tejkvóta átadása is. A tejkvóta átadása tehát olyan vagyonértékű jognak minősül, amely a tagsági viszony megszűnésekor kötelező elszámolás körébe tartozik [1992. évi I. tv. (Szvt.) 51. § (1) és (2) bek., 54. § (1) és (2) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek az alperes szövetkezet alapító tagjai. A 2003. május hó 23. napján kelt levelükben tájékoztatták az alperest, hogy tagsági viszonyukat meg kívánják szüntetni, kérték a vagyoni elszámolás elvégzését. Kérték, hogy a szövetkezet a 2003. évre vonatkozóan még fel nem használt tejkvóta mennyiségüket részükre adja vissza. A vagyoni elszámolásra és a kért kvóta mennyiség visszajuttatására nem került sor. Ezért keresetet terjesztettek elő, amelyben elsődlegesen azt kérték, hogy a bíróság ...
BH+ 2005.11.523 A szövetkezet tagja a részjegy jegyzésén felül más formájú vagyoni hozzájárulást is teljesíthet a szövetkezetnek. Ilyen lehet - egyebek mellett - a szövetkezeti tagot megillető tejkvóta átadása is. A tejkvóta átadása tehát olyan vagyonértékű jognak minősül, amely a tagsági viszony megszűnésekor kötelező elszámolás körébe tartozik [1992. évi I. tv. (Szvt.) 51. § (1) és (2) bek., 54. § (1) és (2) bek.]
A felperesek az alperes szövetkezet alapító tagjai. A 2003. május hó 23. napján kelt levelükben tájékoztatták az alperest, hogy tagsági viszonyukat meg kívánják szüntetni, kérték a vagyoni elszámolás elvégzését. Kérték, hogy a szövetkezet a 2003. évre vonatkozóan még fel nem használt tejkvóta mennyiségüket részükre adja vissza. A vagyoni elszámolásra és a kért kvóta mennyiség visszajuttatására nem került sor. Ezért keresetet terjesztettek elő, amelyben elsődlegesen azt kérték, hogy a bíróság ítélettel kötelezze az alperes szövetkezetet a kvóta változás bejelentési nyomtatvány négy példányban való kitöltésére, másodlagos kereseti kérelmük arra vonatkozott, hogy bíróság ítélettel pótolja az alperesnek azt az elmaradt nyilatkozatát, amely szerint a korábban rendelkezésükre álló 56 306 liter tejkvóta mennyiségből 18 935 liter illeti meg őket a 2003. évben.A megyei bíróság a 2004. június 7. napján kelt ítéletével megállapította, hogy a felpereseket az alperes szövetkezetből történő kilépésükkel összefüggésben a korábban rendelkezésükre álló 56 306 liter kvóta mennyiségből 2003. évben 18 935 liter kvóta mennyiség illeti meg. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesek részére egyetemleges jogosultsággal 15 000 Ft perköltséget, továbbá az államnak az illetékhivatal felhívására 21 000 Ft le nem rótt illetéket.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést. Kérte az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását, a felperesi kereset elutasítását, a felperesek perköltség megfizetésére történő kötelezését.
Az Ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, megfellebbezett rendelkezéseit részben és akként változtatta meg, hogy a felperesek javára kvóta mennyiséget megállapító és az alperest perköltség, valamint illeték megfizetésére kötelező rendelkezéseit mellőzte és a felperesek keresetét elutasította. Megállapította, hogy a 21 000 Ft elsőfokú le nem rótt eljárási illeték az állam terhén marad. Kötelezte az alperest, hogy 8 nap alatt pótlólag rójon le 3000 Ft fellebbezési eljárási illetéket. Kötelezte az I., II. r. felpereseket, hogy 15 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 49 000 Ft első- és másodfokú perköltséget. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a fellebbezés alapos. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a kvóta adás a mezőgazdasági termékértékesítési szerződés keretében történt volna meg. Az alperes szövetkezet alapszabálya kifejezetten rendelkezik arról, hogy a szövetkezet tagja a részjegy jegyzésén felül más formájú vagyoni hozzájárulást is teljesíthet a szövetkezetnek. (Alapszabály VII. fejezet 2. rész.) A felpereseket illető tejkvóta alperes részére történő átruházása olyan, a szövetkezeti tagsági viszonyra tekintettel megkötött megállapodás, amelyben a felperesek a részjegy jegyzésén felül más formában teljesítettek vagyoni hozzájárulást a szövetkezet felé. A peres felek között ez a vagyonátruházás írásbeli megállapodás formájában történt, a megállapodás alapján a Tejtermék Tanács a kvóta összevonást regisztrálta is. A peres felek közötti jogviszony tehát a szövetkezeti tagsági jogviszony keretein belül bírálható el, ugyanis a felperesek által a részjegy jegyzésén felül teljesített, önként vállalt mellékkötelezettség a vagyoni hozzájárulás formájában teljesített kvóta átruházás. A jelen ügyben alkalmazandó 1992. évi I. törvény (Szvt.) 51. § (1) bekezdése, valamint (2) bekezdése szerint a felperesek által a tagsági megállapodás alapján az alperes tulajdonába adott tejkvóta olyan vagyonnak, vagyoni értékű jognak minősül, ami a tagsági jogviszony megszűnése esetén a fentebb írt szabályok szerint elszámolás alapját képezi. A 2003. évi tejkvótából a kilépés időpontjában még fel nem használt kvóta mennyiség alperesi használatáért a felperesek díjazást jogosultak igényelni, azonban ilyen igényük a peres eljárás során nem volt, ezért a Pp. 215. §-ára is figyelemmel a bíróság ezen kérdés tekintetében döntést nem hozhatott. A másodlagos kereseti kérelem vonatkozásában az elsőfokú bíróság nem dönthetett volna, ugyanis a szerződéses jogviszonyra figyelemmel a jognyilatkozat pótlására a szerződéses szabadság elvének sérelme nélkül lehetőség nincsen. Ilyen kereseti kérelem előterjesztésének egyebekben sem álltak fenn a Pp. 123. §-ában foglalt követelményei.
A jogerős másodfokú ítélettel szemben a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. Kérték az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének "hatályban történő fenntartását", továbbá az alperest a teljes eljárási perköltség viselésében marasztalni.
Álláspontjuk szerint a Pp. 270. §-ának (2) bekezdése alapján a felülvizsgálni kért határozat az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő. Sérti a Szvt. 45. §-át, 48. §-át, továbbá a Pp. 215-216. §-ában foglaltakat. Sérti továbbá az új szövetkezetekről szóló 2002. évi LXIV. törvénnyel módosított 2000. évi CXLI. törvény 60. §-ában foglaltakat, a tehéntej termékpálya szabályozásáról szóló 5/1997. (I. 30.) FM rendeletet. Véleményük szerint tévedett a másodfokú bíróság, amikor az általuk teljesített más típusú vagyoni hozzájárulásnak tekintette a tejkvótát. Ez nem önként vállalt mellékkötelezettség volt részükről, hanem az 5/1997. (I. 30.) FM rendeletben foglalt jogszabályi kötelezettség. Az ítélet rendelkezései törvénysértőek és magyarázatában logikátlanok, továbbá téves hipotézist tartalmaznak. Az elsőfokú bíróság ítéletét megküldték a Tejtermék Tanács részére, amely azt befogadta. A terméktanács egyenlegközlő levelet küldött részükre, amelyben 2003. évi kvóta igazolás hiánya miatt közel 900 000 Ft összegű kár megfizetésére kötelezte őket. A jelen esetben az alperes még csak meg sem kísérelte a vagyoni elszámolás lebonyolítását. Nem felel meg a valóságnak az sem és iratellenes megállapítás, hogy a másodlagos kereseti kérelem megállapító rendelkezést nem tartalmazott. Ilyen rendelkezést kért a kereseti kérelem. A másodfokú ítélet rendelkezései nemcsak a szövetkezettel való vagyoni elszámolást nehezítették, hanem ellehetetlenítették a további tejtermelő tevékenységet, hiszen a 2003. évre nevükön nyilvántartott kvóta mennyiség hiányában gyakorolni csak a bírság megfizetése mellett tudják.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nyújtott be, amelyben a kérelem elutasítását, a másodfokú ítélet hatályában való fenntartását és a felperesek perköltségben történő marasztalását kérte. A tejkvóta mint vagyoni értékű jog szolgáltatás, "nyilatkozat" alapján történik, részjegyen felüli vagyoni hozzájárulásnak tekintendő. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a kilépő vagyoni elszámolási vitája egységes elbírálást igényel, abból nem lehet kiragadni egy tételt, mint ahogy azt a felperesek teszik. A tejkvóta átadása nyilatkozat alapján történt, ellenérték nélkül, módot adva ezzel a közös értékesítésre. A kvóta része volt, a feltétele annak, hogy a szövetkezet a feladatát elláthassa.
A felek tárgyalás megtartását nem kérték, így a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése szerint határozott az ügyben.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság megítélése szerint a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat helyesen értelmezte, s ennek alapján a jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
A jelen ügyben alkalmazandó, a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény 54. §-ának (1) bekezdése szerint az önkormányzati szabályzat, továbbá a közgyűlés határozatainak keretei között a szövetkezet tagja a részjegy jegyzésén felül más formájú vagyoni hozzájárulást is teljesíthet és a szövetkezetnek kamat ellenében kölcsönt nyújthat. A (2) bekezdés rendelkezik a vagyoni hozzájárulás befizetésének, felhasználásának, felmondásának és visszafizetésének rendjére vonatkozóan, amely megállapodást a tag- és a szövetkezet között írásban kell megkötni. Az alperes szövetkezet alapszabályának VII. fejezet 2. része tartalmazza a jogszabálynak megfelelő szövetkezeti rendelkezést. A másodfokú bíróság egyértelműen megállapította, hogy a felpereseket illető tejkvóta alperes részére történő átruházása a szövetkezeti tagsági viszonyra tekintettel megkötött megállapodás, amelyben a felperesek a részjegy jegyzésén felül más formában teljesítettek vagyoni hozzájárulást a szövetkezet felé. Ez a vagyonátruházás írásbeli megállapodás formájában történt. Erre tekintettel nem sértett tehát jogszabályt a másodfokú bíróság, amikor a tejkvóta vonatkozásában megállapította részjegy jegyzésen felüli más formában teljesített vagyoni hozzájárulást. Az Szvt. 51. §-ának (1) bekezdése egyértelműen rendelkezik, hogy a tagsági viszony megszűnését követően a taggal el kell számolni. Az elszámolás vonatkozásában egységes a bírói gyakorlat, amelyet több eseti döntés is tartalmaz, amely akár a vagyon-nevesítés, akár a kilépés vonatkozásában alkalmazandó. (Így pl. a Bírósági Határozatok 1994. évi 1. számában 19. szám alatt, 3. számában 126. szám alatt, 11. számában 603., 604., 605. szám alatt, 2001. évi 1. számában 27. szám alatt és a 2002. évi 9. számában 351. szám alatt közzétett eseti döntések.) Nem sértett tehát jogszabályt a másodfokú bíróság, amikor akként foglalt állást, hogy az egységes jogszabályi rendelkezés nem teszi lehetővé az egyes igények kiemelését az egységes elszámolás rendjéből. Az egységes bírói gyakorlat szerint tehát sem kirekeszteni, sem pedig külön kiemelni egyes vagyonrészeket az egységes elszámolás rendjéből nem lehet.
Miután a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatása alapján azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott felülvizsgálati ok még sem áll fenn, a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv.XI.30.103/2005.sz.)