adozona.hu
BH 2005.10.375
BH 2005.10.375
A kereseti kérelemhez kötöttség követelményének a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránt indult perben is érvényesülnie kell [Pp. 324., 215. §; 1997. évi LXXXI. tv. 78. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2002. április 24-én kérte rokkantsági nyugdíjának megállapítását, mert az Országos Orvosszakértői Intézet a 2000. április 12-én kelt szakvéleményében megállapította, hogy rokkantsága 67%, III. csoportú. A Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság a 2002. február 8-án kelt határozatával 2000. október 1-jétől a felperes részére 21 165 Ft rokkantsági nyugdíjat állapított meg azzal, hogy munkaviszonya 2000. szeptember 30-án szűnt meg. Az alperes a felperes szolgálati idejét az 1969. június 10. és...
BH 2005.10.375 A kereseti kérelemhez kötöttség követelményének a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránt indult perben is érvényesülnie kell [Pp. 324., 215. §; 1997. évi LXXXI. tv. 78. §].
A felperes 2002. április 24-én kérte rokkantsági nyugdíjának megállapítását, mert az Országos Orvosszakértői Intézet a 2000. április 12-én kelt szakvéleményében megállapította, hogy rokkantsága 67%, III. csoportú. A Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság a 2002. február 8-án kelt határozatával 2000. október 1-jétől a felperes részére 21 165 Ft rokkantsági nyugdíjat állapított meg azzal, hogy munkaviszonya 2000. szeptember 30-án szűnt meg. Az alperes a felperes szolgálati idejét az 1969. június 10. és 2000. szeptember 30. között eltelt időben 27 év és 6 napban ismerte el. A nyugdíj összegét a felperes 32 562 Ft átlagkeresetének 65%-ában állapította meg. A felperes fellebbezésében további szolgálati időt és az átlagkereset számításánál további jövedelem figyelembevételét kérte. A Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság igazgatója a 2002. augusztus 27-én kelt 44. számú másodfokú határozatában a munkaviszony megszűnését 2000. július 30. napjában, a szolgálati időt 27 év és 35 napban határozta meg azzal, hogy a havi átlagkereset összege 28 504 Ft, a rokkantsági nyugdíj pedig 18 528 Ft. A határozat indokolása szerint a szolgálati idő kezdete 1969. június 10., vége 2000. július 30., azaz 27 év és 35 nap. Megállapította továbbá, hogy az APEH igazolása alapján beszámításba került az 1992-94. évi ellátási alap, az 1998. évi vállalkozói jövedelme, ezért a nyugdíj összege 21 165 Ft-ról 18 528 Ft-ra módosult.Az alperes határozata ellen a felperes 2002. szeptember 30-án keltezetten nyújtott be keresetet, amely az elsőfokú bírósághoz 2002. október 3-án érkezett meg. Keresetében továbbra is vitatta az átlagkereset számításánál figyelembe vett jövedelmek összegét.
Az alperes igazgatója a keresetlevél kézhezvétele után a 2002. december 3-án kelt és 45. sorszám alatt hozott határozatával a korábbi 44. sorszám alatt hozott és keresettel támadott határozatát felülvizsgálta és módosította. A szolgálati idő változatlanul hagyása mellett az 1988. január 1-jétől 2000. június 30-áig elért kereset alapján az átlagkeresetet 29 118 Ft-ban, a rokkantsági nyugdíj összegét 18 927 Ft-ban állapította meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes 2002. augusztus 27-én kelt 44. és 45. alszámú másodfokú határozatainak a nyugdíj összegszerűségére vonatkozó részét hatályon kívül helyezte és az alperest e körben új eljárás lefolytatására és határozat meghozatalára kötelezte.
Az elsőfokú bíróság álláspontja az volt, hogy az alperes határozatai súlyosan jogszabálysértőek voltak, mert az alperes határozataiban annak ellenére, hogy a fellebbezésnek helyt adott, a megállapított rokkantsági nyugdíj összegét csökkentette, ezzel a fellebbezési kérelem korlátait figyelmen kívül hagyva azon negatív irányban túlterjeszkedett, a fellebbezésben foglaltakkal kapcsolatban tényállást nem állapított meg. Miután a módosított határozat súlyosan jogszabálysértő volt, a perben a módosító határozat jogszerűsége nem volt felülvizsgálható.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezését kérte. Álláspontja az volt, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében jogszabálysértően állapította meg, hogy a felettes közigazgatási szerv a fellebbezésben foglaltakhoz kötve van, azon jogszabálysértően terjeszkedett túl. Tévesen utalt arra, hogy az alperes indokolási kötelezettségének nem tett eleget, így az ítélete sérti a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiuma KK. 31. és 34. sz. kollégiumi állásfoglalásában foglaltakat is.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 273. §-ának (1) bekezdése alapján elrendelte a felülvizsgálati eljárást.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem keretei között.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 3. §-ának (6) bekezdésében foglaltak szerint a közigazgatási szervnek eljárása során ezt a törvényt a társadalombiztosítási ügyekben akkor kell alkalmaznia, ha a jogszabály másként nem rendelkezik. Ebből következően a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) eltérő rendelkezései hiányában a fellebbezési eljárásban az Áe. 62-67. §-aiban foglaltak, míg a határozat visszavonására és módosítására a Tny. 78. §-ának (1) bekezdésének rendelkezései voltak az irányadók.
Az elsőfokú bíróság helyesen idézte az Áe. 67. §-ában írtakat, azonban a jogszabályból téves jogkövetkeztetéseket vont le. Az Áe. 66. §-a (2) bekezdése egyértelműen kimondja, hogy a felettes szerv a fellebbezéssel támadott határozatot és az azt megelőző eljárást teljes körűen megvizsgálhatja, függetlenül attól, hogy ki és milyen okból fellebbezett. Eszerint nincs a fellebbezési eljárásban részjogerő és a közigazgatási eljárásban az ún. "súlyosítási tilalom" sem alkalmazható, amely azt jelenti, hogy a felettes közigazgatási szerv a fellebbezésben foglaltak alapján - annak korlátaira tekintet nélkül - az egész megelőző eljárást felülvizsgálja, nem kell figyelembe vennie, hogy ki és milyen okból élt fellebbezéssel és ennek eredményeként akár az elsőfokú határozatot megváltoztató olyan határozatot is hozhat, amely az ügyfél számára kedvezőtlenebb is lehet. Az Áe. 66. §-ának (3) bekezdése pedig nem zárja ki a határozat megváltoztatásának a lehetőségét, a tényállás kiegészítését, megváltoztatását, a jogszabályok helyes alkalmazását a (2) bekezdésben írtak szerint.
A Pp. 324. §-ának (1) bekezdése szerint a I-XIV. fejezet rendelkezéseit a közigazgatási perekben a XX. fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Ez a jelen ügyre vonatkoztatva azt is jelenti, hogy eltérő rendelkezés hiányában a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránt indult perben a bíróság a Pp. 215. §-ának megfelelően döntésével nem terjeszkedhet túl a kereseti kérelmen és ellenkérelmen. A Legfelsőbb Bíróság KK 34. számú állásfoglalása szerint a bíróság a közigazgatási perben hozott ítéletében a felperes által hivatkozott jogszabálysértéstől érdemben eltérő, más jogszabálysértésre nem hivatkozhat, a támadott közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését más jogszabálysértésre nem alapíthatja.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a 45. számú, felperes által felülvizsgálni nem kért határozat hatályon kívül helyezéséről is döntött, és ezáltal is a Pp. 215. §-át sértve az ügy érdemére kiható súlyos eljárási szabálysértést valósított meg.
Az alperes a korábbi - a fellebbezést elbíráló - határozatát a Tny. 78. §-ának (1) bekezdése alapján a per megindulása után 45. sz. határozatával módosította. Az elsőfokú bíróság téves jogi álláspontjánál fogva helyezte hatályon kívül az alperes másodfokú és módosító határozatait és mellőzte a Pp. 337. §-a (2) és (3) bekezdésében foglaltakat, elmulasztotta a felperes tájékoztatását az új (módosított) közigazgatási határozatra tekintettel a kereset megváltoztatásának és pontosításának lehetőségéről.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította a Pp. 270. §-ának (2) bekezdése alapján, hogy az elsőfokú bíróság ítélete az ügy érdemi elbírálására is kihatóan jogszabálysértő volt, ezért a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A Pp. 275/A. § (3) bekezdése alapján lefolytatandó új eljárásban az elsőfokú bíróságnak az alperes határozatának módosítása folytán a Pp. 337. §-a (2) és (3) bekezdésének megfelelően kell eljárnia, fel kell hívnia a felperest a 45. sz. alperesi határozatra kiterjedő keresetváltoztatás lehetőségére és ettől függően az alperes határozatának módosítással érintett részében a pert meg kell szüntetnie.
Ezt követően fel kell hívni a felperest, hogy tételesen jelölje meg, hogy a módosított alperesi határozat mely rendelkezéseit tartja jogszabálysértőnek, továbbá, hogy bizonyítékait jelölje meg, okirati bizonyítékait csatolja.
Mindezek alapján, amennyiben szükséges, nem mellőzhető igazságügyi könyvszakértő kirendelése a felperes igazolt átlagkeresetének és a rokkantsági nyugdíj összegének megállapítására, amely bizonyítás elrendelését egyébként az alperes sem ellenezte.
Az így lefolytatott eljárás és bizonyítás után lesz az elsőfokú bíróság abban a helyzetben, hogy érdemben dönthessen az alperes határozatának jogszerűségéről, vagy annak hatályon kívül helyezéséről.
(Legf. Bír. Mfv/K. II. 10.302/2004. sz.)