adozona.hu
BH 2005.9.336
BH 2005.9.336
A közigazgatási határozat kézbesítéssel kapcsolatos eljárási szabálysértése csak akkor ad alapot hatályon kívül helyezésre, ha az ügy érdemi elbírálására is kihatott - A tényállás tisztázása és a bizonyítás lefolytatása az eljáró bíróságnak is feladata [Pp. 339. §, 163. §; Áe. 26. §, 72. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhivatal 1996. augusztus 1-jén 16 363 kg törlőkendő továbbítását végezte TIR igazolvány fedezete mellett. A felperes a vámárut a Budapest 6. sz. vámhivatalnál 1996. augusztus 4-i bemutatási kötelezettség mellett átvette. A vámhivatal a bemutatásról visszaértesítést nem kapott, vámáru keresési eljárása sem vezetett eredményre. Ezért határozatában kötelezte a felperest összesen 1 049 370 Ft vám, vámpótlék, általános forgalmi adó (áfa) megfizetésére. A felperes a határozat ellen benyújtott f...
BH 2005.9.336 A közigazgatási határozat kézbesítéssel kapcsolatos eljárási szabálysértése csak akkor ad alapot hatályon kívül helyezésre, ha az ügy érdemi elbírálására is kihatott - A tényállás tisztázása és a bizonyítás lefolytatása az eljáró bíróságnak is feladata [Pp. 339. §, 163. §; Áe. 26. §, 72. §].
A vámhivatal 1996. augusztus 1-jén 16 363 kg törlőkendő továbbítását végezte TIR igazolvány fedezete mellett. A felperes a vámárut a Budapest 6. sz. vámhivatalnál 1996. augusztus 4-i bemutatási kötelezettség mellett átvette. A vámhivatal a bemutatásról visszaértesítést nem kapott, vámáru keresési eljárása sem vezetett eredményre. Ezért határozatában kötelezte a felperest összesen 1 049 370 Ft vám, vámpótlék, általános forgalmi adó (áfa) megfizetésére. A felperes a határozat ellen benyújtott fellebbezéséhez csatolta a birtokában lévő C. fuvarokmányt annak igazolására, hogy a vámáru a 3. sz. vámhivatalnál 1996. augusztus 2-án nyilvántartásba került. Az alperes az 1998. május 11. napján hozott 996/1997. számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 57. §-ában, 125. § (2) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a vámfizetési kötelezettség megállapítására jogszerű volt. A felperes által benyújtott okmányokon lévő adatok nem egyeznek meg a 3. sz. vámhivatal nyilvántartásának adataival, a vámáru bemutatására nem került sor, a TIR igazolvány mentesítése "igazoltan csalárd módon történt meg".A vámhivatal az 1998. augusztus 7-én kelt határozatában a felperessel szemben kiszabott vámtartozást behajthatatlanság címén törölte.
A felperes igazolási kérelemmel együtt benyújtott, az elsőfokú bíróságon 1998. október 15. napján iktatott keresetében elsődlegesen az alperes határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, másodlagosan az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Azzal érvelt, hogy az alperes a határozathozatalhoz szükséges tényállást nem tisztázta, döntése megalapozatlan. A vámáru bemutatásra került, a vámáru nyilvántartásba vételének elmaradása, felróható magatartás hiányában, terhére nem értékelhető. Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú közigazgatási szerv megszegte az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) kézbesítésre vonatkozó szabályait. Határozatát ugyanis magyar nyelven és közvetlenül küldte meg részére. Kifejtette, hogy a másodfokú határozat kézbesítése sem volt szabályszerű, mivel nem felelt meg az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett, a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodáshoz csatolt 6. sz. Jegyzőkönyvben (továbbiakban: Megállapodás) foglaltaknak és a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó osztrák belső jogszabályoknak.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte. Határozatában foglaltak alátámasztására becsatolta a csempészet bűntette miatt indult bűnügyben készült TIR okmányra is vonatkozó okmányszakértői véleményt, a vámáru címzettjének nyilatkozatát, a TIR és CMR okmányokon lévő mentesítési tételszámra vonatkozó nemleges vámhivatali adatközléseket, az ügyben kiadott megkereséseit, az azokra adott válaszokat.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az első- és másodfokú határozat kézbesítésére nem a Megállapodásban foglaltak szerint került sor, hanem ún. közvetlen postai úton. Ez azonban az ügy érdemét nem befolyásolta, ezért eljárási okok miatt nem indokolt a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezése.
Az árutovábbítás a Vtv. 56. § (3) bekezdése értelmében akkor fejeződik be, ha az áru bemutatása megtörténik, ugyanígy fogalmaz az 1978. évi 16. számú tvr.-rel kihirdetett TIR Egyezmény 21. Cikke is. A bemutatás megtörténtekor a TIR igazolványt haladéktalanul mentesíteni kell. A mentesítés az Áe. 1. §-a értelmében pedig hatósági aktus, ami csak akkor joghatályos, ha azt szabályszerűen maga a hatóság bocsátja ki. Az okmányszakértői véleményből megállapíthatóan azonban a TIR igazolványon lévő bélyegző nem az eredetitől származik, így azt nem lehet joghatályosan hatóságilag mentesítettnek tekinteni. A perben elétárt bizonyítékok értékelése alapján arra a következtetésre jutott, hogy a fuvarozónak nem sikerült bizonyítania azt sem, hogy a hamis pecsét felhasználása ellenére a vámáru nyilvántartásba került volna, vagy azt más vámeljárás alá vonták volna. Ezért fizetésre kötelezése jogszerű volt. A felperes bizonyítási indítványait azzal az indokolással utasította el, hogy azok a közigazgatási per kereteit meghaladó bizonyítás lefolytatására irányultak.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, vagy az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 3. § (1) bekezdésében, 163. § (1) bekezdésében, 164. § (1) bekezdésében, 182. § (3) bekezdésében, 192. § (1) bekezdésében foglaltakat. Ítélete a tényállás felderítetlensége miatt megalapozatlan. Figyelmen kívül hagyta a bizonyítás általános szabályait és nem végezte el a per eldöntéséhez alapvetően szükséges tények felderítését.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés az alábbiak miatt nem alapos:
A rendelkezésre álló adatokból megállapíthatóan a külföldi felperes részére az első és másodfokú közigazgatási határozat nem szabályszerűen került kézbesítésre. Okiratokkal igazolt tény azonban az is, hogy a felperes elsőfokú határozat ellen benyújtott fellebbezését az alperes érdemben elbírálta, és ez által a bíróság által felülbírálható döntést hozott. A felperes 1998. május 20-án az alperes határozatát átvette, annak tartalmáról, a jogorvoslat lehetőségéről tudomást szerzett. A felperes igazolási kérelmének az elsőfokú bíróság helyt adott, és ezzel nem zárta el a felperest az általa kért bírói jogorvoslat igénybevételétől. Az 1949. évi XX. törvény 57. § (1) és (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jog tartalma az, hogy az érdemi, ügydöntő, a fél helyzetét, jogait lényegesen befolyásoló határozatok tekintetében a más szervhez, magasabb fórumhoz való fordulás lehetősége biztosított legyen. Az előzőekben ismertetettekből következően a felperes jogorvoslati jogát mind a közigazgatási, mind pedig a bírói eljárással kapcsolatban gyakorolhatta. Ezért a kézbesítés szabálytalanságát az elsőfokú bíróság helyesen tekintette olyan eljárási szabálysértésnek, ami az ügy érdemi eldöntését nem befolyásolta. Jogszerűen döntött úgy, hogy ezen eljárási szabálysértés miatt nem indokolt a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezése. Rámutat ennek kapcsán a másodfokú bíróság arra is, hogy az Áe. 72. § (1) bekezdése, az Art. 86. § (1) bekezdése, Pp. 339. § (1) és (2) bekezdése értelmében közigazgatási bíróság a perben csak az ügy érdemében hozott másodfokú jogerős határozatok bírói felülvizsgálatát végezheti el. Amennyiben nincs ilyen határozat, a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül történő elutasításáról, vagy ha a perindítás hatálya már beállt, a per megszüntetéséről dönthet a Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontjában, 157. § a) pontjában foglaltakra figyelemmel. Ebből következően, ha a bíróság elfogadná a felperesnek azon érvelését, mely szerint a szabályszerű kézbesítés hiánya azt jelenti, hogy a közigazgatási hatóság "nem nyilatkozott", "nem hozott joghatályos döntést", akkor a felperes keresetét be sem fogadhatta volna, az alperesi döntés érdemi felülvizsgálatát el sem végezhette volna. Az igazolási kérelemnek történő helyt adással, a felperes által perbe vinni kívánt jogok és kötelezettségek ítélettel történő elbírálásával, az alperes kézbesítéssel kapcsolatos eljárási szabálysértését orvosolta, a kereseti kérelem és ellenkérelem keretei között a felek közötti jogvitát érdemben eldöntötte.
A tényállás tisztázási és bizonyítás felvételi kötelezettség az alperest és a bíróságot is a jogilag releváns tények tekintetében terheli [Áe. 26. § (1) bekezdés, Pp. 163. § (1) bekezdése]. A jogilag releváns tények körét a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezések határolják be. A bíróság a perben csak a keresettel felülvizsgálni kért, ügy érdemében hozott határozat jogszerűsége, avagy jogszerűtlensége tárgyában dönthet. [Pp. 339. § (1) és (2) bekezdése, Áe. 72. § (1) bekezdése] Eljárási szabálysértés csak akkor adhat alapot hatályon kívül helyezésre, ha az jelentős, az ügy érdemi eldöntésére is kihatott, és a bírósági eljárásban nem pótolható (Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 31. sz. állásfoglalása).
A Legfelsőbb Bíróság már több határozatában rámutatott arra, hogy a hamis vagy meghamisított vámhivatali bélyegzőlenyomattal történt mentesítést "nem mentesítésnek kell tekinteni". (TIR Egyezmény 10. Cikk 1. pont, értelmező rendelkezése 6. melléklete, 8. Cikk 1. és 2. pontja). Rögzítette azt is, hogy a fuvarozó felelőssége amennyiben vis maior nem állapítható meg, felróhatóságtól független, objektív [Vtv. 125. § (2) bekezdés e) pontja]. Számos határozatban kifejtette már jogi álláspontját a tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettség köre, terjedelme, a bizonyítási teher kapcsán, illetve a tekintetben is, hogy milyen eljárási szabálysértések minősülnek az ügy érdemi eldöntésére is kiható, lényeges eljárási szabálysértéseknek.
Az elsőfokú bíróság ítélete megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Ebben az ügyben okmányszakértő állapította meg, hogy a TIR igazolványon lévő bélyegző nem az eredetitől származik. A felperes a szakvélemény hiányos, önmagával vagy más szakértő véleményével bizonyított tényekkel ellentétes voltára nem hivatkozott, ezért alaptalan a szakértői bizonyítás szabályaira vonatkozó rendelkezések megszegésére hivatkozás. Ebben a perben a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezésekből következően érdemben nem kellett vizsgálni a hamisítás körülményeit, a hamisító személyét, a jogszerű mentesítés elmaradásának okát. A megyei bíróság a felperes érvelésével szemben törvényesen járt el, és nem az ellenbizonyítás nem engedélyezéséről, hanem a per kereteit meghaladó bizonyítási indítványok elutasításáról határozott, annak jogszerű indokát is adva.
Nem az alperesi határozatban megállapított tényállástól és jogalaptól eltérő tényállást és jogalapot rögzített ítéletében, hanem az alperes által becsatolt bizonyítékokat vizsgálta meg az egyéb bizonyítékokkal is egybevetve. E körben pedig helytállóan állapította meg azt, hogy ezek az alperesi határozatba foglalt tényállást és jogi álláspontot alátámasztó további okirati bizonyítékok.
A felperes fizetési kötelezettsége más fizetésre kötelezettektől függetlenül bekövetkezett a Vtv. 125. § (2) bekezdése e) pontja alapján. Ezért nem alapos az az érvelése sem, hogy az alperes az egyetemleges felelősök köréből személyét "önkényesen" választotta ki. A perben felülvizsgálandó határozatok az árutovábbítási vámkezeléshez kapcsolódó, annak utolsó mozzanatát képező árubemutatási kötelezettség tárgyában kerültek meghozatalra. Ezért e perben az árutovábbítási vámkezelés megindításának jogszerűsége nem vizsgálható felül.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét, mint érdemben helyes döntést hagyta helyben. (Legf. Bír. Kf. I. 35.827/2001. sz.)