adozona.hu
BH 2005.9.333
BH 2005.9.333
Ha az adózó a megszerzett lakás vételárát teljes egészében bankhitelből törleszti, a lakáscélú felhasználás kedvezménye nem valósul meg [1995. évi CXVII. tv. 62-63. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes és két társa 2002. május 17-én kelt, utóbb 2002. június 26-án módosított adásvételi szerződéssel megvásárolta a gy.-i, B. u. 13. II. 1. szám alatti ingatlant a közös tulajdonból ahhoz tartozó eszmei hányadot és helyiségeket 12 100 000 Ft vételárért. A vételárat az eladónak teljes egészében a banktól felvett hitelből fizették.
A felperes és két társa 2002. július 22-én kelt adásvételi szerződéssel eladta 3 300 000 Ft vételárért egy tulajdonukban lévő a.-i ingatlant. Majd ezt követő...
BH 2005.9.333 Ha az adózó a megszerzett lakás vételárát teljes egészében bankhitelből törleszti, a lakáscélú felhasználás kedvezménye nem valósul meg [1995. évi CXVII. tv. 62-63. §].
A felperes és két társa 2002. május 17-én kelt, utóbb 2002. június 26-án módosított adásvételi szerződéssel megvásárolta a gy.-i, B. u. 13. II. 1. szám alatti ingatlant a közös tulajdonból ahhoz tartozó eszmei hányadot és helyiségeket 12 100 000 Ft vételárért. A vételárat az eladónak teljes egészében a banktól felvett hitelből fizették.A felperes és két társa 2002. július 22-én kelt adásvételi szerződéssel eladta 3 300 000 Ft vételárért egy tulajdonukban lévő a.-i ingatlant. Majd ezt követően a felperes 2002. szeptember 2-án kelt adásvételi szerződéssel eladta egy ny.-i házas ingatlanon fennálló 1/2 tulajdoni hányadát 5 millió forint vételárért.
A felperes a 2002. évi személyi jövedelemadó bevallásában a két ingatlan tulajdona értékesítéséből származó jövedelemadóval szemben elszámolta a gy.-i lakásvásárlás miatti lakáscélú kedvezményt, igénybe vette továbbá a lakásvásárláshoz felvett ingatlanvásárlási kölcsön törlesztésére befizetett összeg utáni lakáscélú hitelkedvezményt.
Az adóhatóság 2002. évre vonatkozóan személyi jövedelemadó ellenőrzést folytatott a felperesnél. Az ellenőrzés eredményeképpen meghozott 2003. augusztus 9-én kelt elsőfokú határozat a felperes terhére 626 442 Ft személyi jövedelemadó különbözetet állapított meg, amelyből 158 400 Ft jogosulatlan visszaigénylés, 468 042 Ft pedig pénzügyileg rendezendő adókülönbözet volt. Ezen túl a felperesre kiszabott 116 129 Ft bírságot, továbbá 7779 Ft késedelmi pótlékot.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság 2003. december 1-jén kelt határozatával az elsőfokú határozatot annyiban változtatta meg, hogy a felperes terhére előírt jövedelemadó különbözetet 762 042 Ft-ra felemelte, melyből az adóhiány 557 845 Ft volt, a jogosulatlan visszaigénylés pedig 158 400 Ft. A bírság összege 143 249 Ft-ra, a késedelmi pótlék 10 627 Ft-ra emelkedett.
Az adóhatóság határozatában kifejtette, hogy a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 62. §, 63. § (2), (3) és (4) bekezdése alapján a felperes nem jogszerűen érvényesítette adóbevallásában a lakáscélú felhasználás kedvezményét, az a.-i
és az ny.-i ingatlanhányadai értékesítéséből származó jövedelemadójával szemben, mivel a gy.-i ingatlanon fennálló tulajdoni hányadot teljes egészében bankhitelből vásárolta, azaz nem az ingatlan átruházásából származó jövedelmét fordította új lakás vásárlására. A másodfokú határozat megállapította, hogy az elsőfokú határozat az egyik értékesített ingatlan összegét tévesen vette figyelembe, ezért annak összegszerűségén változtatott.
A felperes keresetében kérte az alperesi határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését. A felperes a határozat összegszerűségét nem vitatta, a jogalap tekintetében viszont az volt az álláspontja, hogy a jogszabály kizárólag azt a feltételt írja elő az adókedvezmény érvényesítéséhez, hogy a jövedelem keletkezését megelőző 6 hónapban, illetve azt követő 48 hónapban kell megtörténnie a lakásvásárlásnak.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatban foglalt jogi álláspontját.
A megyei bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. A bíróság ítéletében kifejtette, hogy a lakásszerzési kedvezmény, mint az ingatlanértékesítésből származó jövedelem adójához kapcsolódó speciális adókedvezmény célja, hogy az ingatlanértékesítésből származó jövedelmet ténylegesen is lakáscélú felhasználásra fordítsák. A felperes lakásvásárlási szerződése azt tanúsította, hogy a megszerzett lakás teljes vételárának kifizetése bankhitellel történt, ahhoz a felperes saját forrást nem használt fel. Ebből következően a felperes nem lakáscélra használta fel az ingatlanai eladásából származó jövedelmét, hanem a bankhitel törlesztésére. Az elsőfokú bíróság ítéletének álláspontja szerint ez a felhasználás lakásszerzési kedvezmény igénybevételére nem ad lehetőséget. Egyetértett az elsőfokú bíróság azzal az alperesi állásponttal ís, hogy a bankhitel után való lakásvásárlás és a lakáscélú hitelfelvétel adókedvezményének elszámolása mellett a lakásszerzési kedvezmény érvényesítése nem tekinthető az adójogviszonyban rendeltetésszerű joggyakorlásnak.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát, fenntartotta korábbi jogi álláspontját, és ismételten hangsúlyozta, az Szja. tv. 63. § (2) bekezdése csak azt követeli, hogy a lakáseladásból származó jövedelem lakáscélú ingatlan megvásárlására fordítódjon. Álláspontja szerint éppen azért írt elő a jogszabály 48 hónapos intervallumot is, hogy ez idő alatt az esetleges részletvétel esetén is megtörténjen a vételár lakáscélú felhasználása.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perben eldöntendő kérdés az volt, hogy az Szja. tv. 63. § (2) bekezdésében szabályozott lakásszerzési adókedvezmény feltételei fennállnak-e abban az esetben, amennyiben az adózó (felperes) a megszerzett lakástulajdon (hányad) vételárát teljes egészében bankhitelből törleszti.
Az Szja. tv. 63. § (2) bekezdése értelmében a magánszemélynek a befizetett adóból visszajár (vagy azt nem kell megfizetnie) az ingatlan átruházásából származó jövedelem azon része utáni adó, amely összeget saját maga vagy lakásszerző hozzátartozója részére a jövedelem megszerzésének időpontját megelőző 6 hónapon, és az azt követő 48 hónapon belül lakáscélú felhasználásra fordított. Az ingatlanértékesítésből származó jövedelem utáni adót, ha a bevallás benyújtásáig nem történt meg a lakáscélú felhasználás, be kell fizetni. A későbbi felhasználás esetén pedig (a jogszabályban előírt határidőn belül) a befizetett adóból visszajár a megfelelő összeg. Az Szja. tv. feltételeket, korlátokat állít fel ezen adókedvezmény érvényesítéséhez.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértve az alperesi határozat és az elsőfokú ítéletben kifejtett állásponttal hangsúlyozza, hogy a lakásszerzési kedvezményt csak akkor lehet igénybe venni a törvény rendelkezése szerint, amennyiben a régi ingatlan átruházásából származó jövedelemből fedezi az új ingatlan vételárát. Amennyiben az új ingatlan vételárát hitelből fizeti ki, a hiteltörlesztéssel a lakáscélú felhasználás nem valósul meg. A hiteltörlesztés nem azonosítható a felperes által hivatkozott részletvétellel történő adásvételi szerződésben kikötött feltételekkel. Részletvétel esetén ugyanis az eladó és a vevő szerződésben állapodnak meg a fizetés módjáról, közöttük áll fenn a jogviszony. Ezzel szemben hitelszerződés esetén a kölcsönadó pénzintézet és a kölcsönvevő (jelen esetben a felperes) között áll fenn jogviszony, a kölcsönbevevő a részlet fizetésével a kölcsönszerződésből eredő kötelezettségét teljesíti. Ez pedig nem az új lakás vételárának kiegyenlítésére szolgál, hanem a hitel visszafizetésére.
Ugyanakkor a lakáscélú hitel törlesztése címén kifizetett összegek az Szja. tv. 38. § (1) bekezdésében írt adókedvezményre jogosíthatnak: az összevont adóalap adóját csökkenti - az 1993. december 31-e után hitelintézettel megkötött szerződés alapján - a (2) bekezdésben meghatározott lakáscélú felhasználásra felvett hitel adósaként szereplő magánszemély által az adóévben a tőke, a kamat és a járulékos költség törlesztéseként megfizetett, a hitelintézet által igazolt összeg 40%-a. A magánszemély által igénybe vehető kedvezmény összege adóévenként nem haladhatja meg a 240 000 forintot.
A lakáscélú hitel utáni adókedvezmény ezen idézett rendelkezés alapján járhat, a perbeli adatok alapján a felperes ezt az igényét érvényesítette is. Így helytállóan hivatkozott az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében arra, hogy az adózás rendjéről szóló módosított 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 1/A. § (1) bekezdésében írt rendeltetésszerű joggyakorlás elvét sértené, amennyiben egy hitelszerződéssel kapcsolatosan a felperes kétféle adókedvezményben részesülne.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.196/2004. sz.)