adozona.hu
BH+ 2005.9.410
BH+ 2005.9.410
A felszámolási eljárásban az adós gazdasági társaság tagjai nem minősülnek félnek. A felülvizsgálatot elrendelő bíróság jogellenes magatartása miatti kárigény érvényesítésére a gazdasági társaság tagjainak nincs perindítási jogosultsága [Ptk. 349. §, Pp. 3. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. r. felperes 50%, a II. r. felperes 10% vagyoni hozzájárulással tagja a D. F. és Sz. Kft.-nek (a továbbiakban: Kft.). A V. Megyei Bíróság a K. és H. Rt. (a továbbiakban: Rt.) kérelmére 35 millió forint, ennek késedelmi kamata és a perköltség megfizetése iránt fizetési meghagyást bocsátott ki a Kft. ellen. A fizetési meghagyás 1992. december 17-én jogerőre emelkedett. Az Rt. 1993. szeptember 17-én kérte a végrehajtás elrendelését. A bíróság végrehajtó irodája a végrehajtást elrendelte és ...
BH+ 2005.9.410 A felszámolási eljárásban az adós gazdasági társaság tagjai nem minősülnek félnek. A felülvizsgálatot elrendelő bíróság jogellenes magatartása miatti kárigény érvényesítésére a gazdasági társaság tagjainak nincs perindítási jogosultsága [Ptk. 349. §, Pp. 3. §].
Az I. r. felperes 50%, a II. r. felperes 10% vagyoni hozzájárulással tagja a D. F. és Sz. Kft.-nek (a továbbiakban: Kft.). A V. Megyei Bíróság a K. és H. Rt. (a továbbiakban: Rt.) kérelmére 35 millió forint, ennek késedelmi kamata és a perköltség megfizetése iránt fizetési meghagyást bocsátott ki a Kft. ellen. A fizetési meghagyás 1992. december 17-én jogerőre emelkedett. Az Rt. 1993. szeptember 17-én kérte a végrehajtás elrendelését. A bíróság végrehajtó irodája a végrehajtást elrendelte és 1994. január 27-én átadta az ügyet a B. B. Végrehajtó Irodának. Az Rt. 1994. december 9-én a követelést az U. Kft.-re engedményezte, amely az F. Bíróságon felszámolási eljárást kezdeményezett a Kft. ellen. A Kft. 1996. január 19-én közölte, hogy a követelés jogalapját és összegszerűségét nem vitatja, de ellene végrehajtási eljárás indult. A kérelmező hitelezői minőségét nem ismeri el. Az U. Kft. 1995. december 22-én a követelést az I. r. alperesre engedményezte. Az F. Bíróság (a III. r. alperes) 1996. június 5-én, végzéssel megállapította a Kft. fizetésképtelenségét és elrendelte a felszámolást. Az I. r. alperes 1996. június 21-én a III. r. alperesnél bejelentette, hogy a követelést megszerezte, csatolta az engedményezésre vonatkozó szerződést. Kérte, hogy a III. r. alperes állapítsa meg a jogutódlást. A III. r. alperes a felperes és az I. r. alperes fellebbezése folytán az iratokat felterjesztette az L. Bíróságra (a IV. r. alpereshez). Az I. r. alperes a végrehajtási eljárásban a jogutódlásának a megállapítását kérte. A IV. r alperes hiánypótlásra hívta fel az I. r. alperest, amelynek nem tett eleget. A IV. r. alperes 1998. február 26-ai végzéssel a III. r. alperesnek a Kft. fizetésképtelenségét megállapító és a felszámolást elrendelő végzését helybenhagyta. Megállapította, hogy az eljárást kezdeményező U. Kft. jogutódja az I. r. alperes. A III. r. alperes az 1998. március 17-én hozott végzéssel elrendelte a Kft. felszámolásának a közzétételét.Az I. r. felperes keresetében 470 millió forint, a II. r. felperes 94 millió forint egyetemleges megfizetésére kérte az alperesek kötelezését. A felperesek előadták, hogy az Rt. az engedményezés tényéről a Kft.-t nem értesítette. Az engedményezés folytán a folyamatban lévő végrehajtási eljárásban sem került sor az U. Kft. jogutódlásának a megállapítására. A felszámolást kérő hitelezőnek a kérelméhez csatolnia kellett volna a Kft. elleni végrehajtás eredménytelenségét igazoló okiratokat, de ennek nem tett eleget. A Kft. közölte a III. r. alperessel, hogy ellene, és egyetemleges adóstársai ellen végrehajtási eljárás van folyamatban. A III. r. alperesnek a bejelentést kifogásként kellett volna kezelnie és fel kellett volna hívnia a felszámolást kérőt, hogy igazolja a végrehajtási eljárás eredménytelenségét. A felszámolás iránti kérelmet a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 27. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján el kellett volna utasítania. A Kft. vitatta a felszámolást kérő hitelezői minőségét, akinek az engedményezési szerződés csatolásán kívül a Ptk. 328. §-ának (3) bekezdése értelmében igazolnia kellett volna azt is, hogy az engedményezésről a kötelezettet értesítette. Ennek hiányában a III. r. alperesnek a Cstv. 27. §-a (4) bekezdése alapján az eljárást meg kellett volna szüntetnie. A III. r. alperesnek a hitelezői minőség tekintetében elkövetett mulasztása a IV. r. alperesnek a másodfokú eljárásban ugyanezen körben elkövetett jogellenes magatartása forrásává vált. A fizetésképtelenséget megállapító végzés ellen benyújtott fellebbezés nem felelt meg a törvényi rendelkezéseknek, ezért azt a III. r. alperesnek vissza kellett volna adnia hiánypótlásra. A IV. r. alperes a Pp. 73/A. §-a a) pontjára hivatkozással hiánypótlásra hívta fel az I. r. alperest, amely a hiánypótlási kötelezettségének a megadott határidő alatt nem tett eleget. A IV. r. alperesnek az 1998. február 26-án hozott határozata az elsőfokú eljárásra vonatkozó helytelen megállapításokat tartalmaz és jogszabálysértő, mert az ügyet érdemben eldöntő, rendes jogorvoslattal nem támadható határozatban döntött az U. Kft. és az I. r. alperes közötti jogutódlásról és nem bírálta el a Kft.-nek az U. Kft. hitelezői minőségére vonatkozó kifogását. Az alperesek jogellenes tevékenysége és mulasztásai miatt került sor a Kft. felszámolásának az elrendelésére. Ebből eredően az évi 1 milliárd forint árbevételt elérő Kft. tulajdonosait kár érte. A Kft.-ben a társaság tagjai 1997. évi forgalmi értéken, összesen 821 478 000 forint értékű épülettel, építménnyel, gépekkel, berendezésekkel, felszerelésekkel rendelkeztek. Tekintettel arra, hogy a társaság tartozásai nem a társaság működésének az eredményeiből, hanem a társaság vagyonából kerülnek kielégítésre, és a tartozások összege ezért is meghaladja a társaság vagyonát, továbbá, hogy a társaság működéséből eredően az üzletrészeknek megfelelő osztalék 1998. március 13-a óta nem került kifizetésre, a felszámolás miatt a tulajdonosokat kár érte, amelynek megtérítésére az alperesek a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése és 349. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján kötelesek.
Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. A III. r. alperes szerint a felperesek tévesen hivatkoznak arra, hogy a hitelezői minőség vizsgálatára nem került sor. Az a Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének megfelelően megtörtént. A IV. r. alperes vitatta, hogy a terhére róható jogellenes és felróható magatartás megállapítható lenne. Álláspontja szerint a kártérítési per nem adhat alkalmat arra a felpereseknek, hogy az általuk sérelmesnek tartott döntést vitássá tegyék.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Kifejtette, hogy a felperesek szerint a III. r. alperes a Cstv. 27. § (2) bekezdésének a) pontja alapján nem rendelhette volna el a felszámolást, továbbá a III. és IV. r. alperesnek a jogutódlásra vonatkozó álláspontja és döntése is jogszabálysértő. Mindkét fél hivatkozott a 2/1999. Polgári jogegységi határozatra, amely az 1999. május 5-ei közzétételétől kezdve útmutatást ad atekintetben, hogy a felszámolási eljárás csak abban az esetben kezdeményezhető, ha a végrehajtási eljárás eredménytelen volt. A jogegységi határozatra tekintettel az a bírói gyakorlat alakult ki, hogy a Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján kizárólag a bírói úton nem érvényesíthető követelések tekintetében rendelhető el a felszámolás. Értelmezési segítség nélkül azonban a jogszabály rendelkezéséből ez a következtetés egyértelműen nem vonható le, ezért nem tekinthető a kártérítésre alapot adó kirívóan jogellenes és felróható magatartásnak az, hogy a III. r. alperes a tartozás elismerésére tekintettel elrendelte a felperesi tulajdonban lévő cég felszámolását. A jogutódlással kapcsolatban sem osztotta a felperesek álláspontját. Indokolása szerint két jogutódlás történt. Az első, amely szerint az Rt. engedményezte a követelést az U. Kft.-re. Erről a III. r. alperesnek nem kellett végzést hoznia, mert a jogutódlás nem az eljárás alatt történt, csak azt kellett vizsgálnia, hogy a felszámolás elrendelése iránti kérelem a jogosulttól származik-e. Ennek a kötelezettségének eleget tett. A másik jogutódlás szerint az U. Kft. engedményezte a követelését az I. r. alperesre. A III. r. alperes jogszabálysértően járt el, amikor erről a jogutódlásról nem hozott jogorvoslattal támadható végzést. Ezt nem pótolhatta a IV. r. alperesnek a felszámolás elrendeléséről hozott határozatot helybenhagyó végzésében tett megállapítása. Ez a mulasztás azonban az engedményezés jogi tartalmára és céljára tekintettel a Kft. felszámolásának az elrendelésére nem volt kihatással. A Ptk. 328. §-ának (1) bekezdése és a Ptk. 329. §-ának (1) bekezdése értelmében ugyanis az engedményezés azt fejezi ki, hogy az eljárás során az adósnak nem az egyik, hanem a másik félnek kell teljesítenie. A teljesítési kötelezettségét a követelés engedményezése nem szünteti meg.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Indokolása szerint az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntésének a jogi indokolásával nem értett egyet. Kifejtette:"a Pp. 3. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság a polgári ügyekben felmerült vitát csak erre irányuló kérelem esetén bírálhat el. Ilyen kérelmet rendszerint a vitában érdekelt fél terjeszthet elő. A felperesek a Kft.-ben különböző arányban üzletrésszel rendelkeznek. A Ptk. 52. §-ának (2) bekezdése értelmében a korlátolt felelősségű társaság jogi személy. A jelen ügyre még irányadó, a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (Gt.) 2. §-ának (2) bekezdése azonos módon rendelkezett. A Ptk. 54. §-ának (3) bekezdése szerint - analóg a Gt. 24. §-a (1) bekezdésével - a gazdasági társaság a cégjegyzékbe való bejegyzéssel, a bejegyzés napjával jön létre. A Ptk. 56. §-ának (1) bekezdés g) pontja alapján a gazdasági társaság megszűnik, ha a bíróság a felszámolási eljárás során megszűnteti. Ezzel azonos rendelkezést tartalmaz a Gt. 46. §-ának (1) bekezdés f) pontja. A Gt. 46. §-ának (2) bekezdése kimondja azt is, hogy a gazdasági társaság a cégjegyzékből történt törléssel szűnik meg. Mindennek azért van jelentősége, mert függetlenül a felszámolási eljárás folyamatban lététől, a Kft. létező jogi személynek minősül. A felszámolási eljárásnak adósi pozícióban a kft. az alanya, így ha a felszámolási eljárásban bárminemű jogsértés történt, arra alapozva a Pp. 3. §-ának (1) bekezdése alapján a kft. érvényesíthetne igényt. A jogi személy társaság teljes vagyonával felel a tartozásaiért a hitelezőkkel szemben, a társaság tagjai pedig a jogi személy társaság tartozásaiért harmadik személyekkel szemben nem felelnek, ők a társasággal állnak jogviszonyban és a társasággal szemben kell a vállalt vagyoni szolgáltatásaikat teljesíteni. A felszámoló által képviselt Kft.-t megilleti az a jog, hogy a társaság sérelmére megvalósított jogellenes magatartás miatt kártérítési pert kezdeményezzen. A felpereseket - még ha tagjai is a Kft.-nek, nem illeti meg az a jog, hogy a gazdasági társaságot érintő követelést érvényesítsenek, vagyis hiányzik a hivatalból vizsgálandó Pp. 3. §-a (1) bekezdése szerinti kereshetőségi joguk. A felperesek keresetének elutasítása azon alapul, hogy őket a perbeli követelés nem illeti meg."
A jogerős ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérték, hogy a Legfelsőbb Bíróság azt helyezze hatályon kívül és a másodfokú bíróságot utasítsa új eljárásra és új határozat hozatalára. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő, mert a másodfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a felpereseket a Pp. 3. §-ának (1) bekezdése alapján a kereshetőségi jog nem illeti meg. A felperesek a káruk megtérítése iránt, mint magánszemélyek indítottak pert az alperesek ellen. A Kft. felszámolására az alperesek jogellenes magatartása miatt került sor. A felpereseket az alperesek jogellenes magatartása miatt kár érte. A felszámolási eljárás megindulását követően az üzletrészeik elértéktelenedtek, az üzletrészek feletti tulajdonjoguk már nem biztosítja a társaság vagyona feletti rendelkezési jogot, a Cstv. 34. §-ának (1) bekezdése értelmében az üzletrészek alapján őket megillető jogok megszűntek, az üzletrészek alapján őket megillető osztaléktól elestek, az üzletrészek forgalomképessége csökkent, tehát a jogellenes felszámolás következtében a felperesek saját vagyona csökkent. A felszámolási eljárás megindulását követően a társaság tagjaiból álló taggyűlés a tagság vagyonával nem rendelkezhet, mert azzal a felszámoló rendelkezik, így az üzletrészek tulajdonosai az osztalék tárgyában sem hozhatnak döntést, tehát nem juthatnak osztalékhoz. Amennyiben a felszámolás elrendelésére jogellenes magatartás következtében kerül sor, a felszámolás miatt az üzletrész tulajdonost érő érdeksérelem nem sorolható be a hitelezői érdekek alá, mert a jogellenesen elrendelt felszámolás éppen a jogellenessége miatt nem szolgálhatja a hitelezők törvény által elismert elsőbbséget élvező érdekeit. A másodfokú bíróság formálisan, a jogszabályi megjelölés szerint a Pp. 3. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kereshetőségi jog hiányára hivatkozással érdemben elbírálta a keresetet, ugyanakkor az indokolásából megállapítható, hogy a felpereseknek a Pp. 48. §-ában megkívánt perbeli jogképességének a hiányát állapította meg.
Az I., II., III., és IV. r. alperesek ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályban tartását kérték.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A Pp. 3. §-ának (1) bekezdése szerint a perindítás joga elsődlegesen a vitában érdekelt felet, az anyagi jog jogosultját illeti meg. Az egységes ítélkezési gyakorlat szerint a perlési jogosultság feltételezi a perindító fél és a per tárgya közötti anyagi jogi jellegű kapcsolatot, vagyis azt, hogy a keresettel fellépő fél jogosult legyen a perbeli igény érvényesítésére. Minthogy ez anyagi jogi jellegű kérdés, a kereshetőségi jog hiánya nem a per megszüntetését, hanem a kereset elutasítását eredményezi (BH 2001. 338.). A jogerős ítélet indokolása ugyan hivatalból vizsgálandó jogot említ, de az ítélet a felperesek és a per tárgya közötti anyagi jogi kapcsolatra, azaz a perindítási jogosultságra vonatkozó döntést tartalmaz. Abban a kérdésben foglal állást, hogy a felülvizsgálatot kezdeményező fél és az azt elrendelő bíróság jogellenes és felróható magatartásával okozati összefüggésben bekövetkezett kárigénynek lehetnek-e jogosultjai a felszámolás alá került gazdasági társaság tagjai, azaz a jogellenes magatartással okozati összefüggésben álló kár a gazdasági társaság vagy annak tagjai vagyonában következik-e be.
A felszámolási eljárásban - ellentétben az egyedi vagyoni végrehajtással -, az adós egész vagyonát végrehajtás alá vonják, és az adós tartozásainak a kielégítésére fordítják [Cstv. 4. § (1) bekezdés]. A hitelezők igényeinek kielégítése alapjaként a gazdasági társaság ténylegesen meglévő vagyonát kell figyelembe venni. A felszámolás elrendelésekor hatályos, a gazdasági társaságokról szóló, a korlátolt felelősségű társaságra is irányadó 1988. évi VI. törvény (továbbiakban: Gt. I.) 22. §-ának (1) bekezdése szerint a társaság működéséhez szükséges vagyont a tagok bocsátják rendelkezésre. A Gt. I. 178. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a korlátolt felelősségű társaságnak a törzstőke fedezéséhez szükséges vagyonából a tagok részére kifizetést teljesíteni - bizonyos kivételekkel - nem szabad. Az egységes ítélkezési gyakorlat szerint a gazdasági társaság működésének megkezdéséhez szükséges induló vagyont nem "letétként" kezelik, hanem a társaság tagjai a cég tevékenysége során annak növekményéből részesednek (EH 2001.543.). A korlátolt felelősségű társaság olyan gazdasági társaság, amelynek sajátossága a tagok korlátolt felelőssége. A tagok a társaságnak és nem a társaság hitelezőinek felelnek. A társaság felé csak a társasági szerződésben meghatározott vagyoni szolgáltatás nyújtására kötelesek.
Mindezekből következik, hogy a felszámolás a gazdasági társaság vagyonát érintő végrehajtás, ezért az adós gazdasági társaság felszámolására irányuló eljárásban hozott határozattal szemben a gazdasági társaság tagjai nem is élhetnek fellebbezéssel. A felszámolási eljárásban az adós gazdálkodó szervezet tagjai nem minősülnek félnek, rájuk a határozat nem tartalmaz rendelkezést [Cstv. 6. § (2) bekezdés., Pp. 223. § (1) bekezdés.]. A felszámolási eljárásban félnek az adós gazdálkodó szervezetet és a hitelezőt kell tekinteni [Cstv. 2. § (1) bekezdés., BH 1996.337.]. A gazdasági társaság, amelynek a felperesek tagjai, a rendes jogorvoslati lehetősséggel élt.
A Cstv. 34. §-ának (1) bekezdése szerint a felszámolás kezdő időpontjában megszűnnek a tulajdonosnak a gazdálkodó szervezettel kapcsolatos külön jogszabályban meghatározott jogai. A Cstv. 4. §-ának (2) bekezdése értelmében a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatokat csak a felszámoló tehet. A Cstv. 54. §-a szerint a felszámoló a felszámolás során az adott helyzetben általában elvárható gondossággal köteles eljárni. Az adós vagyona felől széles mérlegelési jogosultsággal dönthet. Ennek során elsődlegesen nem a tulajdonosok, hanem a hitelezők érdekét kell védenie. Önállóan jogosult eldönteni, hogy az adós érdekében áll-e valamely per megindítása [Cstv. 34.§ (2) bekezdés 46. § (1) bekezdés, 48. § (1) bekezdés., EH 2002.672.]. Amennyiben a perindítás elmaradásából kár származott, a károsult a kártérítési igényét a felszámolóval szemben a törvény rendes útján, polgári perben érvényesítheti [Ptk. 339. § (1) bekezdés].
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a másodfokú bíróság helyesen foglalt állást abban a kérdésben, hogy a felpereseket az adott ügyben a perindítási jogosultság nem illeti meg. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott ok nem áll fenn, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír.Pfv.V.21.366/2004.)