adozona.hu
BH 2005.8.296
BH 2005.8.296
I. A részvénytársaságot terhelő 1996. január 1. napja előtt teljesítendő, illetve esedékessé vált társadalombiztosítási járulék megfizetésére is csak közigazgatási határozattal kötelezhető az adóst közvetlenül irányító részvénytársaság mint mögöttes felelős [1997. évi CX. tv. 26. § (5) bek.; 1998. évi LXII. tv. 28. § (4) bek.; 1990. évi XCI. tv. (Art.) 25. § (2) bek.; 1988. évi VI. tv. (Gt.) 328. § (2) bek.]. II. Ilyen határozat hiányában a felszámolási eljárásban érvényesített társadalombiztosítási járulék
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint az alperes jogelődje - az ÁVÜ - az 1989. évi XIII. törvény alapján 70 000 000 Ft alaptőkével részvénytársasággá alakította át a V. Ny. állami vállalatot. A részvények 84,3%-a az ÁVÜ tulajdonában maradt. E részvények az 1995. évi XXXIX. törvény 5. §-ának (2) bekezdése szerint 1995. június 16-án a törvény erejénél fogva az ÁPV Rt. tulajdonába kerültek. A részvénytársaság ellen 1998. június 19-én felszámolási eljárás indult. Az APEH ...
BH 2005.8.296 I. A részvénytársaságot terhelő 1996. január 1. napja előtt teljesítendő, illetve esedékessé vált társadalombiztosítási járulék megfizetésére is csak közigazgatási határozattal kötelezhető az adóst közvetlenül irányító részvénytársaság mint mögöttes felelős [1997. évi CX. tv. 26. § (5) bek.; 1998. évi LXII. tv. 28. § (4) bek.; 1990. évi XCI. tv. (Art.) 25. § (2) bek.; 1988. évi VI. tv. (Gt.) 328. § (2) bek.].
II. Ilyen határozat hiányában a felszámolási eljárásban érvényesített társadalombiztosítási járulék követelést engedményezés útján megszerző személy a mögöttes felelőstől teljesítést nem követelhet [1990. évi XCI. tv. (Art.) 25. § (2) bek. f) pont; Legfelsőbb Bíróság 2/2004. PJE jogegységi határozata].
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint az alperes jogelődje - az ÁVÜ - az 1989. évi XIII. törvény alapján 70 000 000 Ft alaptőkével részvénytársasággá alakította át a V. Ny. állami vállalatot. A részvények 84,3%-a az ÁVÜ tulajdonában maradt. E részvények az 1995. évi XXXIX. törvény 5. §-ának (2) bekezdése szerint 1995. június 16-án a törvény erejénél fogva az ÁPV Rt. tulajdonába kerültek. A részvénytársaság ellen 1998. június 19-én felszámolási eljárás indult. Az APEH által bejelentett összesen 22 582 500 Ft összegű - adótartozásból, késedelmi pótlékból és nyilvántartási díjból álló - hitelezői igényt a felszámoló visszaigazolta. E követelés tulajdonjogát többszörös engedményezés útján a felperes 2001. október 30-án megszerezte. Engedményezések útján szerezte meg továbbá az adósnak három gazdálkodó szervezettel szemben fennálló a felszámoló által elismert és visszaigazolt, összesen 47 337 406 Ft összegű követelését is.Az M. Rt. 1991. december 31-én jött létre 117 354 000 Ft alaptőkével. A részvények 84,78%-a az ÁVÜ, később az Állami Vagyonkezelő Rt., végül 1995. június 16-ától a jogszabály erejénél fogva az ÁPV Rt. tulajdonába került. Az M. Rt. 1999. március 27-étől felszámolás alatt állt. A felszámoló az APEH által bejelentett 177 975 985 Ft hitelezői igényt visszaigazolta és besorolta. A fenti összeg az adótartozáson kívül 84 515 225 Ft tb járulékot és 84 664 768 Ft, a tb járulékhoz kapcsolódó késedelmi pótlékot is magában foglalt.
Az APEH a fenti követeléseit 2000. márciusi hatállyal a Magyar Követeléskezelő Rt-re engedményezte. A felperes e követeléseket további engedményezések útján 2002. július 18-án szerezte meg. (8/F/2.)
A felperes a keresetében a fenti tartozások és kamataik megfizetésére kérte az alperest kötelezni. A keresetét az 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) 328. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglalt, az irányító társaságnak a közvetlen irányítás alatt álló részvénytársaság tartozásaiért való korlátlan felelősségére alapította. Előadta, hogy az ÁPV Rt. 1995. június 16-án - az 1995. évi XXXIX. törvény hatálybalépésével a tv. 5. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint - megszerezte úgy a V. Ny. Rt., valamint az M. Rt. részvényeinek több mint 75%-át, ezzel mindkét részvénytársaság az ÁPV Rt. közvetlen irányítása alá került. Az 1995. évi XXXIX. törvény 9. §-a alapján alkalmazandó, az 1988. évi VI. törvény 328. §-ának (2) bekezdése értelmében az ÁPV Rt. a közvetlen irányítás alatt álló részvénytársaság tartozásaiért korlátlanul felel.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 47 337 406 Ft-ot, ennek kamatait és 2 550 000 Ft perköltséget, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A másodfokú bíróság a mindkét peres fél fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte a felperest az alperes javára 3 000 000 Ft másodfokú perköltség megfizetésére. Elfogadta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját a vonatkozásban, hogy a perbeli jogvita elbírálására az 1988. évi VI. törvény rendelkezései az irányadóak. Az alperes a Gt. 328. §-ának (2) bekezdése értelmében korlátlan felelősséggel tartozik az irányított gazdasági társaság mindazon tartozásáért, amelyek a közvetlen irányítás fennállása alatt keletkeztek, feltéve, hogy azokat a felperes mint jogutód érvényesítheti. Az adóssal szemben a más gazdasági társaságok által támasztott és behajthatatlan 47 337 406 Ft követelést a felperes a Ptk. 328. §-ának (1) bekezdése és 329. §-ának (1) bekezdése értelmében engedményezéssel megszerezte, így az elsőfokú bíróság jogszerűen marasztalta az alperest a fenti összegben és járulékaiban.
Jogi álláspontja szerint viszont a felperes mint engedményes az APEH által engedményezett követeléseket - ideértve az APEH által a felszámolási eljárásban hitelezői igényként bejelentett és utóbb engedményezett tb járulék követeléseket is - az alperessel mint mögöttes felelőssel szemben nem érvényesítheti, a Legfelsőbb Bíróság 2/2004. PJE számú jogegységi határozata e vonatkozásban is irányadó. Kifejtette, hogy a társadalombiztosításról szóló - 1997. december 31-éig hatályban volt - 1975. évi II. törvény 105. §-a (1) bekezdésének e) pontja szerint, ha a fizetésre kötelezett az őt terhelő tartozást nem fizette meg, és azt tőle nem lehetett behajtani, annak megfizetésére a MEP vezetője határozattal kötelezte a gazdasági társaság tartozásaiért a rá vonatkozó szabályok szerint helytállni köteles tagját. Eszerint a társadalombiztosítási szerv és a fizetésre kötelezett között jogviszonyt a tartozást kirovó közigazgatási határozat keletkeztetett. Az 1975. évi II. törvényt hatályon kívül helyező 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 1998. január 1-jétől hatályos 56. §-a értelmében a társadalombiztosítási járulékok megállapításával kapcsolatos hatósági eljárásra, a tartozások behajtására és végrehajtására - a perben nem releváns kivételekkel - az adózás rendjéről szóló jogszabály rendelkezéseit kell alkalmazni. Az adózás rendjéről szóló 2004. január 1-jei hatállyal hatályon kívül helyezett, de a jelen perben még irányadó 1990. évi XCI. törvény (Art.) 1998. január 1-jétől hatályos, az 1997. évi CX. törvény 1. §-ának (2) bekezdésével beiktatott 3. § (3) bekezdésének c) pontja alapján a Tbj. 56. §-ában foglaltak szerint a Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Alapok javára teljesítendő, törvényen alapuló kötelező járulékfizetésre az adóra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. 1998. január 1-jétől ezért a társadalombiztosítási tartozásokért mögöttesen felelős személyek körét is az Art. határozta meg.
Az Art. 25. §-a (2) bekezdésének f) pontja akként rendelkezett, hogy ha az adózó az esedékes adót nem fizette meg és azt tőle nem lehet behajtani, az adó megfizetésére határozattal kötelezhető egyebek között a gazdasági társaság adótartozásáért a rá vonatkozó szabályok szerint helytállni köteles szervezet vagy személy, aki e tartozásokért törvény alapján felel. Az Art. 75. §-a (2) bekezdésének a) pontja és (3) bekezdése értelmében az adót adóigazgatási eljárásban az adóhatóság állapítja meg és azt határozattal közli. 1998. január 1. napjától kezdődően tehát a társadalombiztosítási tartozásokra is irányadó az Art. rendelkezése, miszerint az adózónak nem minősülő mögöttes felelős személlyel szemben az adó- (tb) követelés érvényesítése kizárólag közigazgatási eljárásban lehetséges. Ilyen eljárás hiányában a mögöttes felelős adóalannyá - kötelezetté - nem válik, vele szemben nincs az érvényesíthetőség állapotában lévő követelés. A mögöttes felelős és az engedményes között nem keletkezik olyan jogviszony, amelynek alapján az engedményes a tb tartozás címén fennálló követelést polgári perben sikerrel érvényesíthetné. (A Legfelsőbb Bíróság 2/2004. PJE számú jogegységi határozata.) A kifejtetteket az 1975. évi II. törvény rendelkezéseire figyelemmel a társadalombiztosítási tartozásokra már 1998. január 1-je előtt is irányadónak kell tekinteni. Az alperessel, mint mögöttes felelőssel szemben a tb tartozások megfizetése tárgyában hatósági határozatot nem hoztak, ezért a felperes mint engedményes azok megfizetését az alperestől alappal nem követelheti.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, ebben az ítéletnek a társadalombiztosítási tartozásokkal kapcsolatos rendelkezései hatályon kívül helyezését és e körben új határozat hozatalát; másodsorban a jogerős ítélet fenti körben történő hatályon kívül helyezése mellett az ügyben eljárt elsőfokú bíróságnak a járulékkövetelések 1996. január 1. napján fennálló összegének megállapítása érdekében új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést abban jelölte meg, hogy a másodfokú bíróság a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvénynek a jogszabályok visszamenőleges alkalmazásának tilalmát kimondó rendelkezése ellenére az 1975. évi II. törvény 105. §-a (1) bekezdés e) pontjának az 1996. január 1-jétől hatályos rendelkezéseit alkalmazni rendelte a hatálybalépését megelőzően keletkezett követelésekre is. Előadta, hogy a keresetét az engedményezés útján általa megszerzett követelések érvényesítése érdekében terjesztette elő az alperessel mint mögöttes felelőssel szemben, azt a régi Gt. 328. §-ának (1) és (2) bekezdésében írt, az alperes konszernjogi felelősségére alapította. A ssz=1>2/2004. PJE számú jogegységi határozat alapján az adókövetelések tekintetében a keresetétől elállt, a társadalombiztosítási tartozásokra alapított kereseti kérelmét azonban fenntartotta, mert álláspontja szerint az 1990. évi XCI. törvény 1998. január 1. napjáig hatályban volt z=1980>3. §-ának (4) bekezdése szerint az Art. hatálya nem terjedt ki a társadalombiztosítási alapok javára teljesítendő befizetésekre, így ezekre a követelésekre a 2/2004. PJE számú jogegységi határozat sem vonatkozik.
Az M. Rt.-vel kapcsolatban felmerült tb tartozások 1992. augusztus 28-ától - az alperesi közvetlen irányítás megszerzésének napjától - folyamatosan keletkeztek. A közvetlen befolyásszerzést követően 5 605 335 Ft tőketartozás a felszámolás kezdő időpontjáig - 1999. március 27-éig - elérte a 84 515 225 Ft-ot. A Fővárosi és Pest Megyei Egészségbiztosítási Pénztár és az M. Rt. között 1996. június 3. napján létrejött megállapodás szerint 1996. január 31-napjáig az M. Rt.-nek összesen 75 545 022 Ft tb tartozása állt fenn. Az 1975. évi II. törvény 105. §-a (1) bekezdése e) pontjának 1996. január 1-jén történt hatálybalépésekor tehát már jelentős összegű járuléktartozása állt fenn.
Az 1975. évi II. törvény 105. §-ának (1) bekezdése 1996. január 1. napján lépett hatályba, azt az 1995. évi CXVIII. törvény 20. §-a iktatta be. Eddig az időpontig a társadalombiztosítási szerv nem rendelkezett olyan közhatalmi jogosítvánnyal, amely lehetővé tette részére, hogy az igényét a járulék fizetésére kötelezett személy mulasztása esetére a mögöttes felelőssel szemben közvetlenül közigazgatási jogviszonyban érvényesíthesse. Az 1987. évi XI. törvény 12. §-ának (2) bekezdésében írt tilalom következtében ezek megfizetésére a társadalombiztosítási szerv a mögöttes felelőst határozattal később sem kötelezhette. Ez nem azt jelentette, hogy a módosítás előtt a helytállásra kötelezettek mentesültek volna a fizetési kötelezettség alól, hanem azt, hogy velük szemben közigazgatási úton a járulék megfizetése iránti igény nem volt érvényesíthető, következésképpen az 1996. január 1-je előtt keletkezett tartozásokat a jogosult a mögöttes felelőssel szemben kizárólag perben érvényesíthette. A felperes keresetét ezért azon okból, hogy közigazgatási eljárás a perindítást nem előzte meg, elutasítani nem lehet.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Ptk. 270. §-ának (2) bekezdése értelmében felülvizsgálatnak az ügy érdemére kiható jogszabálysértés esetében van helye. A perbeli esetben a másodfokú bíróság a felperes által felhozott jogszabálysértést nem követte el. A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróságnak is abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az alperes mint mögöttes felelős a társadalombiztosítási járuléktartozások kötelezettjévé válhatott-e azok megfizetésére kötelező közigazgatási határozat hiányában.
Nem fogadta el a Legfelsőbb Bíróság a felperes jogi álláspontját a vonatkozásban, hogy a társadalombiztosítási szervnek, illetve az adóhatóságnak csak az 1996. január 1-je után keletkezett tartozások tekintetében állna fenn az a joga, hogy határozattal kötelezze a mögöttes felelősöket a tb járulék megfizetésére, illetőleg, hogy az 1996. január 1-je előtt keletkezett, de be nem fizetett tartozásokért mögöttes felelősök csak bírósági eljárás útján lennének marasztalhatók.
A felperes az M. Rt.-vel szemben fennálló társadalombiztosítási tartozások megfizetésére kérte az alperest kötelezni arra hivatkozással, hogy a régi Gt. 328. §-ának (2) bekezdésében írt konszernjogi felelősség szabályai szerint az alperes e tartozásokért helytállni köteles. Az M. Rt. többségi részvényei 1992. augusztus 28-án kerültek az Állami Vagyonkezelő Rt.-hez. Az 1992. évi IX. törvény 25. §-ával megállapított az 1975. évi II. törvény 1992. március 1-jétől hatályos 105. §-ának (1) bekezdése szerint a tb járulék és a késedelmi pótlék behajtására továbbá a járuléktartozásokért felelős személyek körére az adókra vonatkozó rendelkezéseket kellett alkalmazni. Az adózás rendjéről 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 25. §-a (2) bekezdésének a)-i) pontjai határozták meg azoknak a személyeknek a körét, amelyek közé az f) pont alapján az alperes is tartozott. Mivel az Art. hatálya a 3. § (4) bekezdésének a) pontja szerint nem terjedt ki a társadalombiztosítási eljárásokra, ezekkel a személyekkel szemben adóhatósági eljárásnak sem lett volna helye.
Az 1996. január 1-jén hatályba lépett, az 1995. évi CXVIII. törvény 20. §-ával megállapított, az 1975. évi II. törvény 105. §-a (1) bekezdésének a)-g) pontjai határozták meg a társadalombiztosítási járulék fizetésre kötelezett mögöttes felelősök körét, egyben kimondta, hogy a fizetésre kötelező határozat meghozatala a MEP vezetőjének hatáskörébe tartozik. Az 1975. évi II. törvényt hatályon kívül helyező 1997. évi LXXX. törvény, amelynek 56. §-a a tb járulékok megállapításával, bevallásával, megfizetésével a kötelezettség keletkezésének bejelentésével, az adatok változásával, ellenőrzésével, a jogsértések következményeivel, a járulékkötelezettség teljesítésével kapcsolatos hatósági eljárásra, a tartozások behajtására és végrehajtására az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezéseit rendelte alkalmazni.
Ebben az időpontban az adózás rendjéről szóló, többszörösen módosított 1990. évi XCI. törvény rendelkezései voltak hatályban. 1998. január 1-jén lépett hatályba az 1997. évi CX. törvény, amely törvény 1. §-ának (2) bekezdése az Art. 3. §-ának (3) bekezdését egy további - c) ponttal - egészítette ki. Eszerint az 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 56. §-ában foglaltak szerint a Nyugdíjbiztosítási Alap, valamint az Egészségbiztosítási Alap javára teljesítendő, törvényen alapuló kötelező járulék befizetésre, az adóra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. A törvény 24. §-ával módosított Art. 96/B. §-ának (5) bekezdése szerint a járulék bevallásával, megfizetésével stb. kapcsolatos hatósági ügyben az elsőfokú adóhatósági feladatokat a társadalombiztosítási szervek látták el. Az Art. módosításáról szóló 1998. évi LXII. törvény 1999. január 1-jétől hatályos 3. §-a újraszabályozta az Art. 3. §-a (1) bekezdésének a) pontját, eszerint az Art. hatálya kiterjed a Nyugdíjbiztosítási Alap és az Egészségbiztosítási Alap javára teljesítendő törvényen alapuló kötelező befizetésekre is. E törvény 28. §-ának (7) bekezdése annyi változást hozott, hogy míg korábban az 1997. évi CX. törvény 24. §-ának rendelkezése szerint a járulék megállapításával kapcsolatos feladatok ellátása során a tb szervei jártak el, 1999. január 1-jétől az 1998. évi LXII. törvény 28. §-ának (7) bekezdése mindezt áttelepítette az APEH Járulékigazgatóságaihoz.
Mindezekből megállapítható, hogy az alperes mint az adós tartozásaiért az 1988. évi VI. törvény 328. §-ának (2) bekezdése szerint helytállásra kötelezett szervezet a vonatkozó jogszabályok szerint a behajthatatlan köztartozásért helytállásra kötelezettek körébe mindvégig beletartozott.
A mögöttes felelőst csak az esetben lehetett fizetésre kötelezni, ha a tb tartozást az adóstól nem lehetett behajtani. A cégbíróság az M. Rt. felszámolását 1999. március 27-ei kezdő időponttal rendelte el, ezen időpontig nem volt arra adat, hogy az adóstól a tb tartozás behajthatatlan volt, ezért az alperest bizonyíthatóan ezen időponttól kezdődően terhelte a helytállási kötelezettség. Amikor az alperes fizetési kötelezettsége bizonyítottan szóba kerülhetett, a társadalombiztosítási járulék teljesítésével kapcsolatos hatósági eljárások az APEH hatáskörébe tartoztak, és az eljárásra az adózás rendjéről szóló jogszabály rendelkezései voltak irányadóak.
Mind az 1997. évi CX. törvény 26. §-ának (5) bekezdése, mind az 1998. évi LXII. törvény 28. §-ának (4) bekezdése akként rendelkezett, hogy e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a jogerősen el nem bírált ügyekben, továbbá - a perben nem releváns - (2) bekezdésben foglalt eltéréssel a törvény hatálybalépését követően az azt megelőző időszakokra teljesítendő, illetve esedékessé vált kötelezettségekre is. A perbeli járulékkövetelések a törvény hatálybalépését megelőző időszakokra vonatkoztak és az alperes mögöttes felelősségének az elbírálása még nem történt meg. Így 1999. január 1-je után az APEH illetékes Járulékigazgatósága kötelezhette volna a mögöttes felelőst mind az 1996. január 1-je előtt, mind pedig az azt követően keletkezett tb járulék tartozások megfizetésére. Polgári út igénybevételére már törvényes lehetőség nem volt.
Az Art. 25. §-ának (2) bekezdésének f) pontja értelmében az alperes mint mögöttes felelős a tb járulék megfizetésére határozattal kötelezhető. Vele szemben az adóhatóság határozatot nem hozott, az engedményes - mivel az engedményezéssel nem szállnak rá át az adóhatóság hatósági jogosítványai - a fizetést megalapozó határozatot nem hozhat. Nem tévedett tehát a másodfokú bíróság amikor azt állapította meg, hogy a fenti rendelkezések az 1996. január 1-je előtt teljesítendő járulékfizetési kötelezettségekre is irányadóak és helyesen alkalmazta a Legfelsőbb Bíróság ssz=1>2/2004. PJE számú jogegységi határozatában foglaltakat, amikor a felperes keresetét a társadalombiztosítási tartozások tekintetében is elutasította.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése szerint hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. IX. 30.377/2004. sz.)
Lábjegyzet
Hatályon kívül helyezte a 2003. évi XCII. tv.
Hatályon kívül helyezte az 1997. évi CXLIV. törvény, de a határozatban foglaltak hatálya alá tartozó jogvitákban még irányadóak.
