adozona.hu
MBH 2005.07.109
MBH 2005.07.109
Ha a törvényességi felügyeleti kérelem elutasítására bejegyzés iránti kérelem együttes elbírálása folytán került sor, a kérelmező perindítási jogosultságát a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránt előterjesztett kereset érdemi elbírálását megelőzően nem kell vizsgálni. [1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 64. § (2) bek., 1997. évi CXLV. tv. (Ctv.) 46. § (1) bek, 50. § (2) bek., 54. § (6) bek.; 1992. évi XXII. tv. (Mt.) 3. § (1) és (2) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperest a Fővárosi Bíróság 2004. január 13. napján vette nyilvántartásba, székhelye a 1068 Budapest, Király u. 72. fszt. 9. szám alatt található, képviselőjének neve S. Krisztina, lakcíme a Biztosításban Dolgozók Szabad Szakszervezetének székhelyével megegyező.
Az alperesi részvénytársaságot a cégbíróság 1991. január 17. napján jegyezte be a cégjegyzékbe. Alapító okiratának az 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) rendelkezéseinek megfelelő módosítását a cégbíróság a cégjegyzékbe bejegyezte, az...
MBH 2005.07.109 Ha a törvényességi felügyeleti kérelem elutasítására bejegyzés iránti kérelem együttes elbírálása folytán került sor, a kérelmező perindítási jogosultságát a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránt előterjesztett kereset érdemi elbírálását megelőzően nem kell vizsgálni.
[1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 64. § (2) bek., 1997. évi CXLV. tv. (Ctv.) 46. § (1) bek, 50. § (2) bek., 54. § (6) bek.; 1992. évi XXII. tv. (Mt.) 3. § (1) és (2) bek.]
A felperest a Fővárosi Bíróság 2004. január 13. napján vette nyilvántartásba, székhelye a 1068 Budapest, Király u. 72. fszt. 9. szám alatt található, képviselőjének neve S. Krisztina, lakcíme a Biztosításban Dolgozók Szabad Szakszervezetének székhelyével megegyező.Az alperesi részvénytársaságot a cégbíróság 1991. január 17. napján jegyezte be a cégjegyzékbe. Alapító okiratának az 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) rendelkezéseinek megfelelő módosítását a cégbíróság a cégjegyzékbe bejegyezte, az alperes a Gt. hatálya alatt áll.
Az alperesi társaság képviseletében dr. Sz. Lajos ügyvéd 2004. április 5-én a Fővárosi Bírósághoz mint Cégbírósághoz benyújtott kérelmében az A. Rt. beolvadásával kapcsolatos változások cégjegyzékbe történő bejegyzését kérte. A benyújtott mellékletek szerint az alperes közgyűlése 2003. december 22. napján döntött a beolvadás elhatározásáról, a vagyonmérleg tervezet fordulónapja 2003. december 31-e, a második közgyűlés időpontja 2004. március 1. napja volt. A második közgyűlésen a beolvadás kapcsán szükséges határozatok körében hozta meg a közgyűlés a 9/2004. számú határozatát, amely szerint a közgyűlés felkéri a társaság igazgatóságát, hogy tájékoztassa a gazdasági társaságnál működő munkavállalói érdekképviseleti szerveket a mai napon hozott közgyűlési határozatokról, továbbá az egyesülési szerződés tervezetéről, illetve a tervezett egyesülésről, legkésőbb a jogutódlást, azaz az egyesülés cégbírósági bejegyzését megelőző 15 nappal.
A felperes képviseletében S. Krisztina szakszervezeti titkár a cégbírósághoz 2004. április 23. napján benyújtott törvényességi felügyeleti eljárás iránti kérelmében előadta, hogy tudomásukra jutott, hogy a 2003. december 22-i közgyűlésen az alperesi társaság egyesülést határozott el, ennek tényét azonban nem jelezte a munkáltatói érdekképviselet felé annak ellenére, hogy erre a közgyűlés utasította az igazgatóságot. Ezzel a társaság megszegte a Gt. 64. § (2) bekezdésében és a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 3. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat. Kérte, hogy a cégbíróság az alperes átalakulásával kapcsolatos módosítási kérelmet a törvénytelen eljárás orvoslásáig utasítsa el.
A cégbíróság a 2004. április 28. napján kelt Cgt.01-04/002098/2. számú végzésében felhívta a társaságot, hogy haladéktalanul nyilatkozzon a törvényességi felügyeleti eljárás iráni kérelemre. A 2. sorszámú végzést az alperes jogi képviselője aznap személyesen átvette, és 2004. április 29-én tett észrevételében bejelentette, hogy a társaság igazgatósága a Gt. 64. § (2) bekezdésében, valamint az Mt. 85/B. §-ában előírt kötelezettségeinek maradéktalanul eleget tett. Az egyesüléssel kapcsolatos iratanyagról tájékoztatta a munkavállalókat, valamint a nem szervezett munkavállalók képviselőjéből létrehozott ad hoc bizottságot. Ezen túlmenően - annak ellenére, hogy pontos információkkal nem rendelkezett arról, hogy az alperesi részvénytársaságnál milyen taglétszámmal működik szakszervezet - megkísérelte tájékoztatni S. Krisztinát is, akit a tudomására jutott információk alapján a szakszervezet képviselőjének tekintett. Részére a tájékoztató levelet 2004. március 1-jén megküldte, azonban azt a posta március 19-én "nem kereste" jelzéssel küldte vissza. Benyújtotta a cégbírósághoz a posta által visszakézbesített zárt borítékot.
A cégbíróság a 2004. április 30. napján kelt 4. sorszámú végzésével elrendelte a törvényességi felügyeleti eljárás egyesítését a változás bejegyzési kérelemhez, majd az ugyanezen a napon kelt Cg.01-10-041515/152. számú végzésével a cég kérelme alapján bejegyezte a változásokat a cégjegyzékbe, egyben a törvényességi felügyeleti eljárás iránti kérelmet elutasította.
A végzés indokolása szerint a cégbíróság a társaság törvényességi eljárásban tett nyilatkozatát elfogadta, és megállapította, hogy a Gt. 64. § (2) bekezdésében írt tájékoztatási kötelezettségnek a társaság eleget tett. A becsatolt boríték, amely igazolja, hogy megkísérelte a szakszervezeti titkár tájékoztatását, "nem kereste" jelzéssel érkezett vissza, ami a Pp. alapján kézbesítettnek tekintendő.
A 152. sorszámú végzést a Cégközlöny a 2004. május 27-i száma tette közzé.
A felperes a 2004. június 28. napján benyújtott keresetében a cégbíróság 152. számú határozatának hatályon kívül helyezését és az alperesnek perköltségben való marasztalását kérte. Érdemben arra hivatkozott, hogy a végzés arra tekintettel törvénysértő, hogy az alperes nem tett eleget a Gt. 64. § (2) bekezdésében, valamint az Mt. 3. § (1) és (2) bekezdésében, továbbá 85/B. §-ában foglalt kötelezettségének. Előadta, hogy álláspontja szerint a mulasztást orvosolni nem lehet. Egyébként is az alperesi társaság képviseletében az ügyvédi iroda a szakszervezet tájékoztatását kifejezetten megtagadta. Kifejtette továbbá, hogy a jogutódlás nem a cégbírósági bejegyzés napja, tekintettel arra, hogy a bejegyzés visszamenőleges hatályú, így az alperes egyértelműen megszegte a törvényi kötelezettségét.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és az elsőfokú eljárásban csatolt ügyvédi megbízási szerződés alapján a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a felperes az 1997. évi CXLV. törvény (Ctv.) 46. § (1) bekezdése szerint nem indíthat pert, mert a végzés nem tartalmaz rá vonatkozó rendelkezést. Egyebekben érdemben is megalapozatlan a kereset, mert a Ctv. 46. § (2) bekezdése szerint az eljárás során csak olyan adat jogszabálysértő voltára lehet hivatkozni, amely adatot a cégbejegyzési eljárásban a cégbíróságnak a Ctv. 44. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően vizsgálnia kellett. Az Mt. 85/B. §-ában, valamint a Gt. 64. § (2) bekezdésében meghatározott értesítési kötelezettség azonban olyan adat, amelyet a cégbíróságnak ebben az eljárásban vizsgálnia nem kellett.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 250.000,- Ft perköltséget. Megállapította, hogy a felperes személyes illetékmentessége folytán le nem rótt 21.000,- Ft eljárási illetéket az állam viseli.
Határozata indokolásában rögzítette, hogy a felperes keresetlevele a jogvesztő 30 napos határidőn belül érkezett meg a bírósághoz.
Ugyanakkor megállapította, hogy a felperesre a keresettel támadott végzés semmilyen rendelkezést nem tartalmaz. Erre tekintettel a felperes keresetét kereshetőségi jog hiányában utasította el azzal, hogy erre alapítottan a per megszüntetésének a Pp. 130. § (1) bekezdés g) pontja alapján nincs helye.
Megállapította ezen túlmenően az elsőfokú bíróság, hogy a cégbíróság mindenben a Ctv. szabályai szerint járt el, betartva a Ctv. 44. § (1) bekezdésének a rendelkezéseit, és vizsgálta a felperesnek a törvényességi felügyeleti eljárás iránti kérelmét is, amely eljárásban jogszerűen hívhatta fel rövid úton alperes képviselőjét a hiányok pótlására, illetőleg okszerűen állapíthatta meg, hogy az alperesi társaság megküldte a felperes részére a jogszabályokban előírt tájékoztatást.
A beszerzett cégiratokból az elsőfokú bíróság is megállapította, hogy az alperes eleget tett a jogszabályokban írt értesítési kötelezettségének, így a tájékoztatását a felperes törvényes képviselőjének a bírósági végzésben meghatározott címére megfelelő határidőben megküldte, ahonnét "a címzett határidő alatt nem vette át" jelzéssel érkezett vissza a küldemény.
A perköltségről a Pp. 78. §-a alapján rendelkezett azzal, hogy az Itv. 5. § (1) bekezdés d) pontja alapján a felperes személyes illetékmentességet élvez, így az általa le nem rótt 21.000,- Ft eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a keresetnek helyt adó határozat hozatalát, továbbá alperes perköltségben való marasztalását kérte. Fellebbezés kiegészítésében kérte az elsőfokú bíróság által megítélt perköltség mérséklését, hivatkozott annak eltúlzott voltára.
Érdemben előadta, hogy álláspontja szerint megillette kereshetőségi jog a végzéssel szemben, de amennyiben helytálló lenne az elsőfokú bíróság e körben elfoglalt álláspontja, úgy a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül kellett volna elutasítani, és perköltség - kereshetőségi jog hiányában - nem illeti meg az alperest. Egyebekben fenntartotta az elsőfokú eljárás során tett előadásait azzal, hogy az alperesnek - állításával ellentétben - tudomása volt a szakszervezetről, amelyet egyértelműen igazol az a levele, amelyben kifejezetten megtagadta a szakszervezet tájékoztatását. A garanciális szabályok megsértése utólag nem orvosolható. Hivatkozott arra, hogy a 2003. július 1-től hatályos Mt. 85/B. §-a akként rendelkezik, hogy a tájékoztatást elsősorban a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezet felé kell teljesíteni. Sérelmezte a cégbíróság eljárását a törvényességi felügyeleti ügyben, azt, hogy a 2. sorszámú végzést a keltének a napján átvette az alperes jogi képviselője, továbbá azt is, hogy a cégbíróság minden bizonyíték nélkül elfogadta az alperesi társaság érvelését, és szokatlan gyorsasággal jegyezte be a jogutódlást.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, annak helyes indokai alapján. Érdemben előadta, hogy az alperes eleget tett értesítési kötelezettségének, a szakszervezet titkárát igazolható módon ajánlott levél útján értesítette, azonban a titkár azt nem vette át. Ezen túlmenően az alperes székhelyén hirdetményt tett közzé és felszólította a munkavállalóit, hogy hozzanak létre ad hoc bizottságot munkavállalói képviselőként és ezen ad hoc bizottság részére a munkáltatói értesítés szintén átadásra került.
A felperesi szakszervezet egyedüli képviselőjének, S. Krisztinának az alperessel fennálló munkaviszonya 2003. decemberében rendkívüli felmondással megszűnt. Előadta, hogy álláspontja szerint akkor járt volna el jogszerűen a felperes, ha a munkaviszony megszűnésére tekintettel a képviselője részére megküldött levelet átveszi, és megjelöl egy olyan munkavállalót, akinek közbeiktatásával a munkáltató, azaz az alperes közvetlenül tud konzultálni a beolvadással kapcsolatosan. A felperes azonban egyik megoldással sem élt, erre figyelemmel joggyakorlása rendeltetésellenes. Előadta továbbá, hogy a felperes által csatolt levélből nem az következik, hogy a beolvadással kapcsolatos információk megadását tagadta meg az alperes, mert abban a beolvadással összefüggésben nem álló vállalkozási szerződésekre vonatkozó információkat kért a felperes, és ezekre vonatkozóan tagadta meg a tájékoztatást.
A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a tényállást hiányosan állapította meg, de a keresetet elutasító döntése érdemben helytálló, annak indokolása azonban jogszabálysértő és részben megalapozatlan az alábbiak szerint.
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a következőkkel egészítette ki.
Az elsőfokú ítélet tényállása a cégbíróság 152. sorszámú végzését nem teljes terjedelmében tartalmazza, hanem annak csak a Cégközlönyben közzétett változásbejegyzést elrendelő részét ismerteti.
A beszerzett cégiratok között található 152. sorszámú végzésből azonban egyértelműen megállapítható, hogy a cégbíróság ebben a végzésében a cég kérelmének megfelelő változások bejegyzésének elrendelése mellett elutasította a szakszervezeti titkár által előterjesztett törvényességi felügyeleti eljárás iránti kérelmet is, határozata indokolásában kifejtette ennek ténybeli és jogi alapját.
Az így kiegészített tényállás alapján elsődlegesen rögzíti a Fővárosi Ítélőtábla, hogy az elsőfokú ítéletben hivatkozott Ctv. 46. § (1) bekezdése általános szabályként rendelkezik úgy, hogy a bejegyző végzésben foglalt adatok jogszabályba ütközése miatt az ügyész, továbbá az indíthat pert, akire a végzés rendelkezést tartalmaz, és ez utóbbi csak az őt érintő rész vonatkozásában.
E szabályhoz képest azonban a Ctv. 54. § (6) bekezdése speciális rendelkezést tartalmaz az 50. § (2) bekezdésére utalással (amennyiben a törvényességi felügyeleti eljárás a bejegyzési eljárás alatt indul), kimondva, hogy a cégbíróság ilyen esetben a bejegyzési kérelemről, illetve a törvényességi felügyeleti kérelemről együttesen dönt. A bejegyzési kérelemnek helyt adó (részben helyt adó) és ezáltal a törvényességi felügyeleti kérelmet elutasító (részben elutasító) végzés ellen fellebbezésnek nincs helye, azonban a 46. §-ban meghatározott perindítási jog a kérelmezőt is megilleti.
A fenti jogszabályok egybevetéséből következik, hogy a felperes perbeli legitimációja, kereshetőségi joga jelen perben fennáll. Az elsőfokú bíróság ítélete a felperes fellebbezése alapján érdemi felülvizsgálatra azért volt alkalmas, mert bár a felperes keresetét kereshetőségi jog hiányára hivatkozással, jogszabálysértően utasította el, azonban ezt követően érdemben is megindokolta a felperes keresetének elutasítását.
A bejegyzési (változásbejegyzési) és a törvényességi felügyeleti eljárások együttes elbírálása körében követendő bírói gyakorlatot rögzíti a Legfelsőbb Bíróság a 452/2001. és a 663/2002. számú Elvi határozatában. Ezek szerint a bejegyző végzésben foglalt adatok tartalmának jogszabályba ütközése miatt indított perben a bíróságnak mindazt vizsgálnia kell, amit a cégbíróságnak a bejegyzési eljárásban hivatalból vizsgálnia kellett. A bejegyzési eljárás folyamatban léte alatt kezdeményezett törvényességi felügyeleti kérelem érdemi elbírálásának jogszabályi feltételei megegyeznek azon törvényességi felügyeleti kérelmek érdemi elbírálásának jogszabályi feltételeivel, amelyeket olyan időpontban terjesztettek elő, amikor nincs folyamatban változásbejegyzési eljárás.
Figyelemmel arra, hogy jelen ügyben a cégbíróság a változásbejegyzési kérelem és a felperes által benyújtott törvényességi felügyeleti eljárás iránti kérelem felől a Ctv. 54. § (6) bekezdése alapján együttesen döntött, és a törvényességi felügyeleti eljárás iránti kérelmet is érdemben bírálta el, vizsgálnia kellett, hogy a társaság az egyesülés elhatározásáról tájékoztatta-e a gazdasági társaságnál működő munkavállalói érdek-képviseleti szerveket a Gt. 64. § (2) bekezdése alapján.
Helytállóan állapította meg a cégbíróság és az elsőfokú bíróság e körben, hogy az alperes eleget tett a jogszabályokban írt értesítési kötelezettségének, az ilyen tartalmú tájékoztatását a felperes törvényes képviselőjének a bírósági végzésben meghatározott címére megfelelő határidőben megküldte, azonban azt a felperes képviselője igazolható módon nem vette át.
A másodfokú bíróság így osztotta az elsőfokú ítéletnek a kereset érdemi megalapozatlanságára vonatkozó jogi érvelését, amely alapján megállapítható, hogy a cégbíróság eljárása jogszerű volt, a 152. sorszámú változásbejegyzést elrendelő végzés nem jogszabálysértő.
Nem látott lehetőséget a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megítélt perköltség mérséklésére sem, arra figyelemmel, hogy az az alperes a keresetre tett írásbeli ellenkérelmével egyidejűleg csatolta az ügyvédi megbízási szerződést és a felperes elsőfokú eljárás során az abban foglaltakat nem kifogásolta.
Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét - a fentiek szerint módosított és kiegészített indokolással - helybenhagyta a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján.
A cégbíróság a cégjegyzék 29. rovatába bejegyezte a 152. sorszámú végzés hatályon kívül helyezése iránti per adatait. A szükséges intézkedések keretében a cégbíróságnak a per jogerős befejezését be kell jegyeznie a cégjegyzékbe.
A fellebbezés nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 239. §-a szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a Fővárosi Ítélőtábla a felperest az ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltség megfizetésére az alperes részére azzal, hogy annak mértékét a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §-a alapján mérlegeléssel állapította meg, melynek során figyelemmel volt az elvégzett jogi munkára; az ügyvédi munkadíj az általános forgalmi adót tartalmazza.
A felperest az Itv. 5. § (1) bekezdés b) pontja alapján személyes költségmentesség illeti meg, így az általa le nem rótt 24.000,- Ft fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.
(Fővárosi Bíróság G.41.097/2004/6.
Fővárosi Ítélőtábla Gf.40.359/2004/7.)