adozona.hu
BH+ 2005.7.339
BH+ 2005.7.339
A jogszabály kiterjesztő alkalmazását jelenti, ezért nem megengedett a Vhr. 68. § (4) bekezdést a vámellenőrzéskor alkalmazni. Ez a rendelkezés a vámkezelésben benyújtott szakértői véleményre vonatkozik [1995. évi C. tv. 46. §, 45/1996. (III. 25.) Korm. r. 68. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhatóság a felperes kérelmére 2002. január 21. és november 26. között hat alkalommal vámkezelt "szárított gyógynövény keverék, növény, növényrész zúzva, szárítva" vámárut a felperesi kérelem szerint 121190-98-99 vámtarifa számon. Utólagos felülvizsgálat során a vámhatóság a vámtarifaszámot 210690-92-99 számra módosította, és ennek következményeként a felperest összesen 14 497 871 Ft vámteher pótlólagos megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság ...
BH+ 2005.7.339 A jogszabály kiterjesztő alkalmazását jelenti, ezért nem megengedett a Vhr. 68. § (4) bekezdést a vámellenőrzéskor alkalmazni. Ez a rendelkezés a vámkezelésben benyújtott szakértői véleményre vonatkozik [1995. évi C. tv. 46. §, 45/1996. (III. 25.) Korm. r. 68. §]
A vámhatóság a felperes kérelmére 2002. január 21. és november 26. között hat alkalommal vámkezelt "szárított gyógynövény keverék, növény, növényrész zúzva, szárítva" vámárut a felperesi kérelem szerint 121190-98-99 vámtarifa számon. Utólagos felülvizsgálat során a vámhatóság a vámtarifaszámot 210690-92-99 számra módosította, és ennek következményeként a felperest összesen 14 497 871 Ft vámteher pótlólagos megfizetésére kötelezte.A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság határozatával az elsőfokú határozatokat helybenhagyta.
A vámtarifaszám módosítás indoka az volt, hogy a felperes a vámkezelésekkor szárított gyógynövény keverék vámkezelését kérte. A vámtarifa magyarázat szerint a 1211 szám alá tartozó bizonyos növényeket, vagy növényrészeket (beleértve a magokat vagy gyümölcsöket is) ital "főzet" (forrázat), vagy "tea", ital készítése érdekében kiszerelheti. (pl. tasakba, zacskóba). Az ilyen egyetlen fajta növényből, vagy növényrészekből (beleértve a magokat vagy gyümölcsöket is) álló termékek tartoznak e vámtarifaszám alá. Nem tartoznak azonban a 1211 szám alá a növények, ha különféle fajta növényekből és növényrészekből (beleértve a magokat és gyümölcsöket is) állnak, vagy egyetlen, vagy különféle fajta növény, vagy növényrész és más anyagok - mint pl. egy, vagy többféle növényi kivonat - keverékéből állnak. Ezek a termékek a 2106 vámtarifaszám alá osztályozandók.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Arra hivatkozott, hogy 2002. júniusában egy olyan zsákból vettek - értesítése nélkül - mintát, amely valóban a 2106 vámtarifaszám alá sorolandó gyógynövénykeverék volt. Ezt azonban a feladó árumintának küldte be, ezért vételárat sem kellett fizetnie. Az általa importált termékek a 1211 vámtarifaszám alá sorolhatók. A számlakibocsátás során azért került sor gyógynövénykeverék megnevezésre, mivel különféle méretű növényrészekből álltak az egyes csomagok, de azok egynemű növények voltak.
A felperes keresete kiegészítésében kifogásolta, hogy az alperes a laboratóriumi vizsgálati szakvéleményt, a mintavételt megelőző vámkezelési eljárásokra is alkalmazta.
Az alperes ez utóbbi kereseti kérelemre elismerte, hogy a vámlaboratórium szakvéleményét csak a vizsgálatát követő egy év alatt lehet alkalmazni, ezért nem ellenezte, hogy a bíróság a felperesi keresetet részben teljesítse, és a vámfizetési kötelezettséget 9 946 577 Ft-ra mérsékelje.
A megyei bíróság ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát megváltoztatta, és a felperes vámteher fizetési kötelezettségét 9 946 577 Ft-ra leszállította. Ezt meghaladóan a bíróság a felperesi keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság a vámjogról, a vámeljárásról valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 46. § (9) bekezdése, valamint a Vtv. végrehajtására kiadott 45/1996. (III. 25.) Korm. r. (a továbbiakban: Vhr.) 68. § (3) és (4) bekezdése alapján megállapította, hogy a vámhivatal a vámtarifaszám megállapítása érdekében jogosult volt a vámkezelni kért vámáruból mintát vetetni, és azt a vámlaboratóriummal megvizsgáltatni.
Megállapította a bíróság, hogy a felperes meghatalmazása alapján jogszerűen járt el az M. Vámudvar Kft. a vámkezelések és mintavétel során. A vámlaboratórium által a vámhatóság részére adott kötelező [a Vhr. 68. § (4) bekezdése alapján] szakvélemény elfogadása egy éves időtartamban lehetséges. Ezért megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a vámhatóság - az alperes perbeli elismerése mellett - tévesen intézkedett a 2002. június 19-ei ellenőrzést megelőző vámkezelések vonatkozásában a vámtarifaszám megváltoztatásáról, emiatt a 2002. január 21-i, március 4-i és június 5-i vámkezelésekkel kapcsolatos vámteher megfizetése alól a felperest mentesítette, egyebekben viszont a felperesi keresetet elutasította.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.
Álláspontja az volt, hogy egy szállítmány laboratóriumi vizsgálata alapján további meg nem vizsgált szállítmányok okmánykezelését utólagosan nem lehet felülvizsgálni, illetőleg megváltoztatni. Az erre vonatkozó Vhr. 68. § (4) bekezdése ezt nem alapozza meg. Ezért kérte az ítélet és az alperesi határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A nem vitás tényállás szerint a vámhatóság a felperes vámkezelési kérelme szerint rendelkezett hat esetben a felperes által behozott gyógynövény szállítmányok forgalomba helyezéséről.
A vámhatóság 2002. június 19-én szúrópróbaszerű vizsgálat során mintát vett az egyik felperes által vámkezelésre bemutatott szállítmányból, azt a vámlaboratóriummal megvizsgáltatta, majd a vizsgálat eredményeként a felperes által vámkezelni kért hat szállítmányt más vámtarifaszám alá sorolta, és ennek következményeként a felperest utólagos vámteher fizetésre kötelezte.
A felperes utóbb már nem vitatta, hogy az ellenőrzés során vett minta valóban az alperes által alkalmazott 2106-90-92-99 vámtarifaszám alá sorolandó vámáru volt. Vitatta azonban azt, hogy a megállapítások az ellenőrzést megelőző illetőleg az azt követően vámkezelni kért szállítmányokra is levonható jogkövetkezménnyel járhatnának.
Az alperes utóbb elismerte, hogy az ellenőrzést megelőző időszakra az ellenőrzés alapján jogkövetkeztetéseket levonni nem lehet, ezért nem ellenezte határozata ennek megfelelő bírósági megváltoztatását.
Itt jegyzi meg a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Vtv. 145. § (1) bekezdése szerint a vámigazgatási eljárásban az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) kell a Vtv.-ben írt eltérésekkel alkalmazni. Az Áe. és a Pp. 339. § (2) bekezdése szerint a bíróságnak a vámügyekben hozott határozat tekintetében megváltoztató hatásköre nincs. Ezért az elsőfokú bíróság hatáskör hiányában járt el akkor, amikor az alperesi határozatot megváltoztatta. Az erre vonatkozó jogorvoslati kérelem hiányában a Legfelsőbb Bíróság csupán észlelte e jogszabálysértés fennállását, ezzel kapcsolatos intézkedést azonban nem tett.
Mindezeken túl a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperes és az elsőfokú bíróság döntését jogszabálysértően, meg nem engedhető kiterjesztő jogszabály értelmezéssel hozta meg.
A vámhatóság a 2002. június 19-én folytatott ellenőrzés során vett áruminta alapján rendelkezett az ezen időpontot követően behozott vámáruk vámtarifa besorolásáról.
Az alperes intézkedését a Vhr. 68. § (4) bekezdésére alapította.
A Vhr. 68. § (4) bekezdése alapján a vámlaboratórium korábbi szakvéleménye alapján a vámhivatal - a jövedéki termékek kivételével - elfogadhatja a benyújtott árunyilatkozatot, esetenkénti külön szakvélemény nélkül is, ha az árunyilatkozat ugyanattól a szállítótól származó azonos összetételű árura vonatkozik és a szállítás folyamatos. A laboratóriumi szakvéleményt ilyen esetben évente legalább egy alkalommal meg kell ismételni.
A Vhr. idézett rendelkezése a Vtv. 46. §-ában szabályozott vámvizsgálathoz fűződött végrehajtási rendelkezés.
A Vtv. 46. §-a rendelkezik a vámkezelés során végzett vámvizsgálat lefolytatásáról, a 46. § (9) bekezdése szabályozza azt az esetet, amikor a vámhatóság jogosult az áruból a vámkezelést kérővel ellenszolgáltatás nélkül mintát vetetni, azt a vámlaboratóriummal megvizsgáltatni, ha ez az áru jellegének anyagi minőségének, vámértékének vagy vámtarifaszámának a megállapításához szükséges.
A mintavétel tényét, valamint az áruból vett minta mennyiségét a vámkezeléshez benyújtott árunyilatkozaton a vámhatóság köteles igazolni.
A Vtv. 46. § (9) bekezdésében írtak során szabályozza részletesebben a Vhr. 68. § (4) bekezdése azt az esetet, amikor a vámkezelést kérő folyamatosan több esetben hoz be vámárut ugyanattól az eladótól és a vámkezelést megkönnyítendő elfogadhatóvá teszi - egy éven keresztül - az első besoroláshoz adott laboratóriumi vélemény elfogadását.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint e rendelkezés törvényi szabályozás, felhatalmazás nélkül, nem alkalmazható az utólagos ellenőrzés során. Ez a jogszabály kiterjesztő értelmezését jelenti, amennyiben az egyszeri ellenőrzési mintavétel alapján történő vámtarifa besorolást az azt követő áruszállítás során behozott vámárura alkalmazzák. A vámhatóságnak módja lett volna a 2002. június 19-ei ellenőrzést követő vámárukat is ellenőrzés alá vonni. Ennek hiányában a vámáru azonosítása elmaradt, a Vhr. 68. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezéseket utólagos vámáru behozatalára alkalmazni nem lehet.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése szerint a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel érintett részét, és e körben az alperes keresettel támadott határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú vámhatóságot új eljárásra kötelezte.
Az új eljárás során az előzőekben kifejtettek szerint kell a felperes vámfizetési kötelezettségét megállapítani. (Legf.Bír. Kfv.I.35.120/2004.)