adozona.hu
BH+ 2005.7.329
BH+ 2005.7.329
Határidőben bejelentett adókövetelés esetén a későbbi ellenőrzések eredményeként a hitelezői igény felemelésére lehetőség van. Ez esetben nem kell vizsgálni a kötelezettség keletkezésének időpontját akkor, ha nem vitásan a felszámolás kezdő időpontja előtti követelésről van szó [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 28. § (1) bek., (2) bek. f) pont, 37. § (2) bek., 1990. évi XCI. tv. (továbbiakban: Art.) 27. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Megyei Igazgatósága hitelező kérelmére indult meg a felszámolási eljárás, amelynek kezdő időpontja 2002. február 15., míg közzététele a Cégközlönyben 2002. március 14-én történt meg. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Megyei Igazgatósága hitelező az eljárás során 2002. április 18-án jelentette be első ízben követelését a felszámolónak, majd ezt követően elvégezte az adós adóellenőrzését és ennek során több ízben m...
BH+ 2005.7.329 Határidőben bejelentett adókövetelés esetén a későbbi ellenőrzések eredményeként a hitelezői igény felemelésére lehetőség van. Ez esetben nem kell vizsgálni a kötelezettség keletkezésének időpontját akkor, ha nem vitásan a felszámolás kezdő időpontja előtti követelésről van szó [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 28. § (1) bek., (2) bek. f) pont, 37. § (2) bek., 1990. évi XCI. tv. (továbbiakban: Art.) 27. § (1) bek.].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Megyei Igazgatósága hitelező kérelmére indult meg a felszámolási eljárás, amelynek kezdő időpontja 2002. február 15., míg közzététele a Cégközlönyben 2002. március 14-én történt meg. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Megyei Igazgatósága hitelező az eljárás során 2002. április 18-án jelentette be első ízben követelését a felszámolónak, majd ezt követően elvégezte az adós adóellenőrzését és ennek során több ízben módosította az igényét. A felszámoló visszaigazolta a bejelentett igényt, többek között 46 879 481 Ft összeget 40 napos határidőn túl, de egy éven belül bejelentett követelésként. Ez utóbbi intézkedéssel szemben a hitelező kifogást terjesztett elő a felszámolási eljárást lefolytató bírósághoz és kérte a követelést a 40 napos határidőn belül érkezettként nyilvántartásba venni.A megyei bíróság végzésével a felszámolónak a 46 879 481 Ft hitelezői igény besorolására tett intézkedését megsemmisítette és kötelezte a felszámolót a hitelezői igény határidőben érvényesített követelésként történő besorolására. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy a záróadóbevallás beterjesztési határideje 2002. április 1. napja volt. A hitelezői igénybejelentés 40 napos határideje a felszámolás közzétételétől számítva 2002. április 23-a volt. A módosított hitelezői igénybejelentés alapját képező határozatok jogerőre emelkedésétől számítva a követelések 2002. június 24., 2002. augusztus 1., 2002. december 9. és 2003. január 29. napján váltak esedékessé és ettől számított 40 napon belül a hitelezői igények bejelentése megtörtént.
A végzés ellen a felszámoló nyújtott be fellebbezést. Kérte annak megváltoztatását és a hitelező 46 879 481 Ft összegű igényének 40 napon túli, de egy éven belüli követelésként való nyilvántartásba-vételének elrendelését és a hitelező eljárási költségben történő marasztalását. Hivatkozott arra, hogy az adóhatósági határozatok a felszámolás kezdő időpontja előtti időszakra vonatkoztak. A hitelező követelése ismert volt, hiszen a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett. A hitelező saját hibájából nem pontosította azt, nem jelentette be annak összegét határidőben.
Az ítélőtábla végzésével az elsőfokú bíróság végzését részben megváltoztatta, kötelezte a felszámolót, hogy a hitelező igényét 3 345 560 Ft összegben a 40 napos igénybejelentési határidőn túli, 57. § (1) bekezdés "e" kategória szerinti, 6 832 759 Ft összegben a 40 napos igénybejelentési határidőn túli, 57. § (1) bekezdés "g" kategóriája szerinti követelésként vegye nyilvántartásba; egyebekben az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta azzal, hogy a másodfokú eljárás során felmerült költségét az adós maga viseli.
Végzésének indokolásában megállapította, hogy a fellebbezés részben alapos volt. Két határozat vonatkozásában tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az igénybejelentést határidőben érkezettnek tekintette, ugyanis a határozatok alapján a 15 napos teljesítési határidő más időpontban járt le, mint azt az elsőfokú bíróság megállapította, így e vonatkozásban az igénybejelentés elkésettnek minősül. Egyebekben utalt arra, hogy helyesen hivatkozott az elsőfokú bíróság az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 27. §-ának (1) bekezdésére, miszerint az adóhatóság által megállapított adót a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül kell megfizetni, tehát ez az időpont az esedékesség. A 40 napos bejelentési határidőt a követelés esedékessé válásától, tehát a 15 napos határidő elteltét követő naptól kell számítani, e határidőbe a kezdő-napot a Pp. 103. §-ának (2) bekezdése alapján nem kell beleszámítani.
A jogerős másodfokú határozattal szemben a felszámoló nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérelmét a Pp. 270. §-ának (1) és (2) bekezdésére, valamint a (2) bekezdés b) pont ba) alpontjára alapította. Kérte a végzés akként történő megváltoztatását, hogy a hitelező 46 879 481 Ft hitelezői igénye 40 napon túl, egy éven belül bejelentett követelés. Kérte továbbá kötelezni a hitelezőt a jelen eljárás költségeinek a viselésére.
Hivatkozott arra, hogy az adott tényállás mellett a másodfokú bíróság gyakorlata nem egységes. Álláspontja szerint a hitelező a 2002. február 15. napja előtt létrejött, keletkezett adótartozásokat önhibájából 40 napon túl jelentette be. A követelés a hitelező részéről ismert volt, hiszen a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett. A hitelező saját hibájából nem pontosította, nem jelentette be határidőben. A felszámolási eljárás során az adós és a hitelező vonatkozásában kizárólag a Csődtörvény rendelkezései szerint lehet eljárni, az Art. a felszámolási eljárás során a hitelezői igények bejelentésekor nem vehető figyelembe. Hivatkozott a 33/2003 (VI. 19.) AB határozat indokolására, amelyben az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy minden hitelezőt azonos módon lehet megítélni, egyiket sem lehet előnyben részesíteni.
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Megyei Igazgatósága hitelező a felülvizsgálati kérelemmel kapcsolatban ellenkérelmet nyújtott be. Kérte a másodfokú bíróság végzésének hatályában való fenntartását. Hivatkozott arra: nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy az adóhivatal mint hatóság kötelezően végzi el az adós társaságok ellenőrzését, amelyre az adózás rendjéről szóló törvény vonatkozik. Az önadózással megállapított adót az adózás rendjéről szóló törvényben előírt határidőben kell bevallani és az előírt időpontban megfizetni. A felszámolási eljárás során kötelező ellenőrzés azonban az adózó által megállapított adótól eltérően megállapított különbözetet határozattal írja elő és a különbözetet jelenti be a hitelező, mint hitelezői igényt a Cstv. 37. §-ának (2) bekezdése szerint. A hitelező az általa a felszámolás kezdő időpontjáig nem ismert és nem létező tartozásokat nem tudja a Cstv. 28. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján bejelenteni.
A felszámoló a felülvizsgálati kérelme alapjaként a Pp. 270. §-a (1) és (2) bekezdésének b) pont ba) alpontját jelölte meg. Időközben azonban az Alkotmánybíróság meghozta a 42/2004. (XI. 9.) AB számú határozatát, amelyben megállapította, hogy a Pp. 270. § (2) bekezdés "és" szövegrésze, valamint az ezt követő a), b), ba) és bb) pontjai alkotmányellenesek, ezért e rendelkezéseket a határozatának kihirdetése napjával megsemmisítette. Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet csak abból a szempontból tette vizsgálat tárgyává, hogy a megtámadott határozat az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértőnek tekinthető-e.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott felülvizsgálati ok mégsem áll fenn, a megtámadott jogerős végzés nem jogszabálysértő.
Az adós elleni felszámolási eljárás közzététele 2003. február 15-i kezdő időponttal, a Cégközlöny 2002. március 14-i számában megtörtént. Az eljárásra a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1997. évi XXVII. törvénnyel is módosított 1991. évi IL. törvény (többször mód. Cstv., illetve Csődtörvény) rendelkezései az irányadóak.
A nem vitás tényállás szerint a hitelező az igényét első alkalommal 2002. április 18-án jelentette be, amely a többször mód. Cstv. 28. §-a (2) bekezdésének f) pontja szerint határidőben történt meg. Ezt követően végezte el az az adóhatóság az adós tevékenységet záró ellenőrzését, amelynek során több határozatot hozott. A Csődtörvény nem zárja ki, hogy a hitelező a bejelentett igényét változtathassa, amelynek keretébe tartozik a felemelés, valamint a leszállítás is. A Csődtörvény 37. §-ának (2) bekezdése szerint a felszámolás alatt keletkezett és felszámolási költségnek nem minősülő követelések tekintetében - ha a felszámolási zárómérleget még nem nyújtották be - a hitelezői igényt a követelés esedékessé válásától számított 40 napon belül kell a felszámolónak bejelenteni, aki a követelést a - 28. § (2) bekezdésének f) pontjában foglalt - határidőn belől benyújtott hitelezői igények között veszi nyilvántartásba. A 40 nap elteltével, de 1 éven belül - legalább a felszámolási zárómérleg benyújtásáig - bejelentett igények nyilvántartásba vételére és kielégítésére az (1) bekezdés az irányadó. A jelen esetben helyesen utalt arra az elsőfokú bíróság, hogy a felszámoló által hivatkozott bírósági döntés eltérő tényálláson alapszik, mert ott a hitelezői követelések bejelentése az egy éves határidőn túl történt.
A megállapított tényállás szerint tehát a jelen ügyben az eredeti igénybejelentés határidőben történt. A bejelentett igénynek a felemelése vonatkozásában esetenként a hitelezőnek csupán azt kellett igazolnia, amit a Csődtörvény 37. §-ának (2) bekezdése előír, nevezetesen, hogy a követelés a felszámolási eljárás tartama alatt vált esedékessé. A hitelező esetenként igazolta az adóhatósági határozatok jogerőre emelkedésének időpontját, melyeket vizsgálva került sor - az Art. 27. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel - a másodfokú bírósági határozat meghozatalára, amely részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság végzését.
A fentiekre tekintettel, mivel az adókövetelés az eredeti igénybejelentésben megtörtént, annak csupán a felemelésére került sor az ellenőrzések eredményeként, a jelen ügyben külön vizsgálat tárgyát nem képezte az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja, minthogy nem vitatottan a felszámolás kezdő időpontja előtti tevékenységhez kapcsolódott az eredeti követelés.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Ítélőtábla jogszabályoknak megfelelő jogerős végzését a Pp. 275. §-ának (4) bekezdésében foglaltak alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv.XI.30.334/2004.sz.)