adozona.hu
EH 2004.1065
EH 2004.1065
Árvaellátás nem illeti meg azt, aki 16 éves kora előtt megrokkan és a szülője halálakor 26 éves [1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 55. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetének - amelyben az alperesnek az árvaellátás iránti igényét elutasító jogerős határozata bírósági felülvizsgálatát kérte - a munkaügyi bíróság ítéletével helyt adott, az alperes határozatát megváltoztatta, és megállapította, hogy a felperes néhai édesapja jogán árvaellátásra jogosult.
A munkaügyi bíróság ítéletét az 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 54. § és 55. §-ára alapította. Megállapította, hogy a felperes esetében az árvaellátásra jogosító feltételek fennálltak, a felpe...
EH 2004.1065 Árvaellátás nem illeti meg azt, aki 16 éves kora előtt megrokkan és a szülője halálakor 26 éves [1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 55. § (1) bek.].
A felperes keresetének - amelyben az alperesnek az árvaellátás iránti igényét elutasító jogerős határozata bírósági felülvizsgálatát kérte - a munkaügyi bíróság ítéletével helyt adott, az alperes határozatát megváltoztatta, és megállapította, hogy a felperes néhai édesapja jogán árvaellátásra jogosult.A munkaügyi bíróság ítéletét az 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 54. § és 55. §-ára alapította. Megállapította, hogy a felperes esetében az árvaellátásra jogosító feltételek fennálltak, a felperes a jogosultsága megszűnése előtt megrokkant, ezért őt az árvaellátás életkorra tekintet nélkül megilleti. Ezért a munkaügyi bíróság szerint a Tny. 54. § (1) bekezdésében előírt másik feltétel hiánya - a jogszerző szülő halála az igénylő 16. életéve után következett be - nem érinti a jogosultságot.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálatot elrendelte abban a kérdésben, hogy megilleti-e az árvaellátás a 16. éves kora előtt megrokkant igénylőt, ha a szülője halálakor 26 éves volt. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, mert álláspontja szerint megalapozottan állapította meg a munkaügyi bíróság, hogy az árvaellátás életkorra tekintet nélkül megillette.
A Tny. 54. § (1) bekezdése értelmében árvaellátásra az a gyermek jogosult, akinek szülője haláláig az öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, vagy öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjasként halt meg. A Tny. 55. § (1) bekezdése előírja, hogy az árvaellátás - a jogosultsági feltételek megléte esetén - legkorábban az 54. §-ban említett személy (a szülő) halála napjától kezdődően a gyermek 16. életéve betöltése napjáig jár. Ha a gyermek oktatási intézmény nappali tagozatán tanul, az árvaellátás a tanulmányok tartamára, de legfeljebb a huszonötödik életév betöltéséig jár. Amennyiben a jogosultság megszűnése előtt a gyermek megrokkant, ennek tartamára az árvaellátás életkorra tekintet nélkül megilleti.
A jogerős ítéleti tényállás szerint a felperes 16 éves életkora előtt megrokkant, ekkor azonban még nem volt árva, édesapja a felperes 25. életéve betöltése után halt meg, a felperes a 16. életéve betöltése után 25 éves koráig oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat nem folytatott.
A munkaügyi bíróság a Tny. 55. §-a helyes értelmezésével fejtette ki ítéletében, hogy aki oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat nem folytat, az árvaellátásra való jogosultsága akkor áll fenn, ha a biztosított 16 éves kora előtt a szülője meghal. Ekkor az ellátásra való jogosultsága 16 éves koráig áll fenn. Az így keletkezett jogosultság a gyermek 25 éves koráig, illetve legfeljebb a tanulmányok idejére fennáll, ha oktatási intézmény nappali tagozatán tanul.
A jogosultság megszűnése előtti megrokkanásra vonatkozó feltétel - amikor ennek tartamára az árvaellátás a gyermeket életkorra tekintet nélkül megilleti - a felperes esetében nem következett be. Az irányadó tényállás szerint ugyanis, bár 16 éves kora előtt megrokkant, azonban a szülője halálakor a felperes 26 éves volt, következésképpen az árvaellátásra jogosultsága nem is keletkezett (ehhez a szülője halálakor 16 év alatti életkorúnak kellett volna lennie). Ezért a létre nem jött jogosultság megszűnése esetére fennálló feltételt a munkaügyi bíróság a Tny. 55. § (1) bekezdése téves értelmezésével alkalmazta.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét, mivel az adott ellátásra való jogszabályi feltételek nem álltak fenn, elutasította. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.349/2003. sz.)