adozona.hu
EH 2004.1074
EH 2004.1074
Az adóhatóság hatáskörébe tartozik az állami kezességgel kapcsolatos hatósági ellenőrzés [1992. évi XXXVIII. tv. 33. §; 151/1996. (X. 1.) Korm. r.; 1990. évi XCI. tv. 3. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes, mint hitelező és K. Z., mint adós között 2000. december 12-én 80%-os mértékű állami készfizető kezességvállalás mellett kölcsönszerződés jött létre. A kölcsön célja a mezőgazdasági termelők kibontakozási hitelkonstrukciójáról és a gazdahitel programról szóló 30/2000. (III. 10.) Korm. rendeletben (továbbiakban: R.) meghatározott gazdahitel konstrukció szerinti állami támogatás igénybevétele volt. Mivel az adós fizetési kötelezettségének nem tett eleget, a felperes felhívás után a k...
EH 2004.1074 Az adóhatóság hatáskörébe tartozik az állami kezességgel kapcsolatos hatósági ellenőrzés [1992. évi XXXVIII. tv. 33. §; 151/1996. (X. 1.) Korm. r.; 1990. évi XCI. tv. 3. §].
A felperes, mint hitelező és K. Z., mint adós között 2000. december 12-én 80%-os mértékű állami készfizető kezességvállalás mellett kölcsönszerződés jött létre. A kölcsön célja a mezőgazdasági termelők kibontakozási hitelkonstrukciójáról és a gazdahitel programról szóló 30/2000. (III. 10.) Korm. rendeletben (továbbiakban: R.) meghatározott gazdahitel konstrukció szerinti állami támogatás igénybevétele volt. Mivel az adós fizetési kötelezettségének nem tett eleget, a felperes felhívás után a kölcsönszerződést azonnali hatállyal felmondta.A felperes 2001. november 10-én a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnál, 2002. január 4-én az elsőfokú adóhatóságnál kívánta az állami kezességet beváltani, az ehhez szükséges igénylőlapot benyújtotta. Az alperes határozatával az elsőfokú adóhatóságnak a kezességvállalás beváltására benyújtott kérelmet elutasító határozatát helybenhagyta. Kifejtette, hogy az adóhatóság hatáskörébe tartozik az állami kezességgel kapcsolatos hatósági ellenőrzés. A felperes a jogszabályi előírásokat és saját hitelezési szabályzatát nem tartotta be, a létrejött kölcsönszerződés a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján semmis.
A felperes keresetében a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését kérte azzal, hogy semmiféle jogszabály nem hatalmazza fel az adóhatóságot az ellenőrzés lefolytatására. Álláspontja szerint az alperes tévesen hivatkozott a Ptk. 200. § (2) bekezdésére. A felperes és az adós között létrejött szerződés alapját az FVM-nek a vállalkozó pályázatának elfogadásáról szóló döntése képezte.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú adóhatóság határozatára is kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezte. A jogerős ítéletet a perköltség vonatkozásában később kijavította.
Az elsőfokú bíróság megítélése szerint az adóhatóság túllépte hatáskörét. Jogi álláspontja szerint az R. 12. §, az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 3. § (1) bekezdése, 49. § (1) bekezdése, az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (továbbiakban: Áht.) 33. § (4) bekezdése, az állam által vállalt kezesség előkészítésének és a kezesség beváltásának eljárási rendjéről szóló 151/1996. (X. 1.) Korm. rendelet (továbbiakban: Korm. r.) 1. § (2) bekezdése és 10. § (1) bekezdése, valamint az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 55. §-a alapján nem állapítható meg az adóhatóság hatósági jogköre az állam által vállalt kezesség beváltásának körében. A jogalkotó csak 2003. január 1-jei hatállyal az Art. 66/B. §-ában rendelte szabályozni az állami garanciabeváltáshoz kapcsolódó ellenőrzés rendjét.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ebből az következik, hogy a kezesség beváltása a kezessel (pénzügyminiszterrel) szemben lett volna igényelhető, és a beváltással kapcsolatos esetleges jogvita a kezes és a jogosult között polgári peres útra tartozott volna. Ezért a hatáskörrel nem rendelkező közigazgatási szervek határozatait a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítélete ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új érdemi határozat hozatalára utasítását. Részben arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett a kereseti kérelmen, mert a felperes csak az ellenőrzést kifogásolta, nem általában az adóhatósági hatáskört. Jogi álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által felhívott jogszabályhelyek alapján megállapítható az adóhatóság hatásköre. Az Art. 66/B. § nem új ellenőrzési forma.
A Legfelsőbb Bíróság hivatásos bírája a végzéssel a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság elsődlegesen megállapította, hogy a jogerős ítélet nem terjeszkedett túl a felperesi kérelmen. A felperesi kereset nemcsak az ellenőrzés lefolytatására vonatkozó hatáskört, hanem általában az adóhatóság hatáskörét is vitatta.
Ezt követően a perben eldöntendő elvi jogkérdés az volt, hogy kiterjed-e az adóhatóság hatósági jogköre az állam által vállalt kezesség beváltásának körére, vagy sem.
Az Áht. 33. § (1) bekezdése alapján az Országgyűlés felhatalmazza a Kormányt, hogy a központi költségvetés terhére, a költségvetési törvényben meghatározott mértéken felül, meghatározott célokra, egyedi esetben kezességet vállaljon. A (3) bekezdés értelmében az (1) bekezdés szerinti kezességvállalás egyszerű kezesség. A Kormány csak kivételesen indokolt esetben vállalhat készfizető kezességet.
A Korm. r. szabályozza részletesen az állam által kezesség előkészítésének és a kezesség beváltásának eljárási rendjét. Az 1. § (2) bekezdés g) pontja szerint e rendelet alkalmazásában beváltás: a kezességgel biztosított teljesítési kötelezettség érvényesítésének érdekében a jogosult által a kezessel szemben alkalmazott jogcselekmény, illetve vagyonnyilatkozat. A hitelkonstrukciót szabályozó R. 7. § (1) bekezdése alapján az igénylő az általa felvett legfeljebb 10 éves lejáratú hitelre a teljes futamidőre 80%-os állami készfizető kezességvállalást és a támogatás igénylésekor érvényes jegybanki alapkamat 100%-áig terjedő kamattámogatást vehet igénybe. A 8. § (1) bekezdése értelmében az igénylők a gazdahitel programban a minisztérium által kiírt pályázat alapján vehetnek részt. A pályázatok elfogadásáról a 10. § (2) bekezdése értelmében a Bizottság javaslatára a minisztérium dönt. A 12. § értelmében pedig az e rendeletben nem szabályozott kérdésekben az Art. és a Korm. r. rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az állam által vállalt kezességet közjogi aktusok (Áht., Korm. r., R.) teszik lehetővé. Ennek finanszírozása a központi költségvetés terhére történhet. A gazdahitel program alapján vállalt készfizető kezesség, illetve annak beváltása többmozzanatú és többszereplős jogviszony. A gazdahitel programban részt venni kívánó vállalkozó pályázatát a FVM bírálja el, és közigazgatási aktussal, határozattal dönt annak elfogadásáról. Ennek alapján a hitelintézet, mint jogosult és a pályázatot elnyerő, mint kötelezett között a megkötött hitelszerződés alapján polgári jogi jogviszony jön létre. Az ehhez kapcsolódó állami kezességvállalás a már fentebb hivatkozott közjogi aktusok alapján jön létre.
Amikor a kötelezett a polgári jogi jogviszonyt nem teljesíti, a jogosultnak megnyílik az a lehetősége, hogy beváltsa az állam által vállalt kezességet. Ennek beváltásakor azonban a kezessel szemben nem polgári jogviszonyban lép fel, mert a közjogi aktusok alapján létrejött kezesség ezt a jogi természetét változatlanul megtartja, így a kezessel szemben közigazgatási jogviszony alapján nyújt be kérelmet a jogosult a beváltás érdekében.
A felperes és az elsőfokú bíróság is helytállóan utalt arra, hogy mind a Korm. r., mind az R. tartalmaz szabályokat arra vonatkozóan, hogy az állam által vállalt kezesség beváltása után a kezes, illetve az állami adóhatóság a kezesség beváltása miatt keletkezett, állammal szembeni tartozás behajtásával kapcsolatban milyen jogcselekményeket tehet. Ebből azonban nem lehet azt a logikai okfejtést levonni, hogy a kezesség beváltása ne keletkeztetne közigazgatási jogviszonyt. Mindkettő közigazgatási jogviszony.
Az R. 12. §-a egyértelműen utal arra, hogy a rendeletben nem szabályozott kérdésekben az Art., illetve a Korm. r. rendelkezéseit kell alkalmazni. Az Art. 3. § (1) bekezdés b) pontja alapján a törvény hatálya kiterjed a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalap terhére törvényben, kormányrendeletben, vagy miniszteri rendeletben meghatározott feltételek alapján juttatott támogatásokra. A 4. § (1) bekezdése értelmében pedig, ha e törvény vagy adót, adófizetési kötelezettséget, költségvetési támogatást megállapító törvény másként nem rendelkezik, az adóügyekben az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az állami készfizető kezességvállalás jogi természetét illetően a központi költségvetés terhére juttatott támogatással esik azonos megítélés alá. Jogi természetük annyiban különbözik, hogy míg a támogatást a döntést követően kiutalják a jogosult részére, addig az állam által vállalt kezesség feltételes, jövőbeni, központi költségvetés által kifizetendő összeg. Nem véletlen, hogy az állam által vállalt kezességek nyilvántartása, a kötelezettségek teljesítése körében az Áht. mind a Kincstár, mind az Állami Számvevőszék részére feladatokat határoz meg. Az állam, pontosabban az államot megtestesítő kezes: pénzügyminiszter ugyanis nem polgári jogi jogviszony részeseként, hanem közjogi, illetve közigazgatási aktusok alapján válik kezessé.
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalról szóló 55/1991. (IV. 11.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdés b) pontja a Hivatalnak az Art.-ban meghatározott adóztatási feladatai között sorolja fel a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalap terhére juttatott támogatás megállapítását, beszedését, nyilvántartását, végrehajtását, visszatérítését, kiutalását és ellenőrzését. Ebből következően az adóhatóság csak akkor tudja megállapítani, hogy az állam által vállalt kezesség beváltása megfelel-e a jogszabályokban előírtaknak, ha e körben az Art. alapján a hatáskörébe tartozó ellenőrzést lefolytatja, és ennek eredményeként megállapítja, hogy jogszerű-e a beváltás, vagy sem.
A jogerős ítélet hivatkozott arra, hogy a hatáskör hiányára utal az a tény is, hogy a jogalkotó a 2003. január 1-jei hatállyal az Art. 66/B. §-ában rendelte szabályozni az állami garanciabeváltáshoz kapcsolódó ellenőrzés rendjét. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint azonban ez nem új ellenőrzési hatáskör megteremtését jelenti. Az Art. 2003. január 1. előtt hatályos szövegezése és szerkezeti felépítése ugyanis nem nevesítette külön az egyes ellenőrzés fajtáit. Az Art. 2003. január 1-jétől hatályos 52. § (1) bekezdése a)-f) pontok között sorolja fel az ellenőrzés céljait, fajtáit. Ezek azonban nem új ellenőrzési formák, hanem a korábban nem nevesített ellenőrzések felsorolása az Art. szerkezetének megváltoztatására figyelemmel.
Az elsőfokú bíróság logikai gondolatmenetét figyelembe véve új ellenőrzési formának kellene tekinteni az Art. 52. § (1) bekezdés a) pontja szerinti bevallások utólagos vizsgálatát, vagy az e) pont szerinti illetékkötelezettség teljesítését. Az Art. 52. § (1) bekezdésében felsorolt ellenőrzési fajták azonban az Art. módosítása előtt is léteztek, legfeljebb nem ilyen nevesített formában.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a felvetett elvi jogkérdésben megállapította, hogy az adóhatóság hatósági jogköre az állam által vállalt kezesség beváltásának körére kiterjed, e körben jogosult ellenőrzést lefolytatni és az ellenőrzés alapján vagy jogszerűnek ítélheti a beváltást, vagy pedig a beváltás iránti kérelmet elutasítja.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az elsőfokú bíróság ugyanis az adóhatóság hatáskörének hiányát megállapítva, érdemben nem foglalkozott a felperesnek az ellenőrzés érdemi megállapításainak jogszerűtlenségére vonatkozó kereseti kérelmével. Az új eljárásban erre figyelemmel kell lefolytatni az alperesi határozat jogszerűségének felülvizsgálatát. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.528/2003. sz.)