adozona.hu
EH 2004.1072
EH 2004.1072
Gazdasági társaság saját tulajdonú értékpapírral folytatott értékesítési tevékenysége kívül esik az általános forgalmi adókörön [1992. évi LXXIV. tv. 8. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság kiutalás előtti általános forgalmi adó ellenőrzést végzett a felperesnél 1999. január - december hónapokra.
E vizsgálati megállapítás következtében meghozott elsőfokú határozat a felperes terhére 1 820 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből jogosulatlan visszaigénylés 1 220 000 Ft volt, fizetendő adóhiány pedig 600 000 Ft. Ezen túl 910 000 Ft bírságot és 32 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg a felperes terhére.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfok...
EH 2004.1072 Gazdasági társaság saját tulajdonú értékpapírral folytatott értékesítési tevékenysége kívül esik az általános forgalmi adókörön [1992. évi LXXIV. tv. 8. §].
Az adóhatóság kiutalás előtti általános forgalmi adó ellenőrzést végzett a felperesnél 1999. január - december hónapokra.E vizsgálati megállapítás következtében meghozott elsőfokú határozat a felperes terhére 1 820 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből jogosulatlan visszaigénylés 1 220 000 Ft volt, fizetendő adóhiány pedig 600 000 Ft. Ezen túl 910 000 Ft bírságot és 32 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg a felperes terhére.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság 2000. november 30-án kelt másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot a jogi minősítés megváltoztatásával helybenhagyta.
Az alperes határozatában megállapította, hogy a felperes 18 db adásvételi és csere ügyletet bonyolított le az értékpapír forgalmazás keretében. Ez a tevékenysége, mivel saját tulajdonú értékpapírt forgalmazott, - ellentétben az elsőfokú határozat minősítésével - nem pénzügyi szolgáltatásnak minősül, hanem értékpapír ellenérték fejében történő átengedése, mint jog átengedése a szolgáltatásnyújtás tényállásába értendő. Egyebekben egyetértve az elsőfokú határozat megfogalmazásával hangsúlyozta, hogy a gazdasági társaság minden tevékenysége gazdasági tevékenységnek minősül, a társaság magánszemélyként nem adhatja el a tulajdonában lévő dolgokat.
Az alperes határozatában nem fogadta el a felperesi tevékenység úgynevezett eseti jellegét tekintettel arra, hogy az 1999. év teljes bevétele e tevékenységből származott.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
A felperes álláspontja az volt, hogy saját pénzeszközeik, értékpapírjaik kamatoztatása nem minősülhet szolgáltatásnak, mivel ilyen szolgáltatást a társaság saját magának nem, hanem csak harmadik személynek nyújthat. Hangsúlyozta a felperes, hogy az Áfa tv. szerint a tárgyi adómentes szolgáltatás-nyújtást a 2. számú melléklet határozza meg, melynek 6. pontja kifejezetten arra utal, hogy a szolgáltatások jegyzékének tartalmát kell figyelembe venni, melybe nem tartozik bele a saját pénzeszközök befektetése. Ezen túl a felperes kifejtette azt a véleményét is, mely szerint tevékenysége eseti jellegűnek minősül, e körben hivatkozott az 1995. évi 241-es APEH iránymutatásra.
A felperes keresetében sérelmezte az arányosítás számszerű levezetését is.
A Fővárosi Bíróság 10. számú ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.
A bíróság ítéletében ismertette a perbeli esetre vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket, így az Áfa tv. 4. § (1) bekezdését, 5. § (1) bekezdését, 6. § (1) bekezdését, 8. § (1) bekezdését, 33. § (1) bekezdését, valamint a 38. § (2) bekezdését. E jogszabályi rendelkezések alapján azt állapította meg, hogy az Áfa tv. hatálya alá tartozó ügyletről csak akkor beszélhetünk, ha termékértékesítést vagy szolgáltatás-nyújtást más személy, szervezet részére rendszeresen, vagy üzletszerűen teljesítenek. A saját értékpapír értékesítés nem minősül gazdasági tevékenységnek, az okból sem mivel nem rendszeresen és üzletszerűen, hanem eseti jelleggel történt. A felperes ezt a tevékenységet saját érdekében végezte. Az alperes eljárása során nem is vizsgálta, hogy a felperesi társaság tevékenységi körében szerepel-e az értékpapír forgalmazási tevékenység, rendelkezik-e az ehhez szükséges különböző engedélyekkel. Nem kifogásolta továbbá a KSH 2000. május 12-i tájékoztatásának tartalmát sem.
A bíróság megállapította, hogy helytelenül járt el az alperes, amikor a felperes értékpapír ügyleteit az Áfa tv. hatálya alá tartozó tárgyi adómentes szolgáltatás-nyújtásnak minősítette, és erre tekintettel az arányosítás szabályait rendelte alkalmazni. E megállapítás folytán a bíróság nem vizsgálta az arányosítás számszerűségének helyességét.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet.
Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását. Az alperes ismételten kifejtette az üggyel kapcsolatos jogi álláspontját, ezen túl hangsúlyozta, hogy a bíróság tévesen állapította meg miszerint nem került sor a tevékenységi kör, illetőleg az ehhez szükséges engedélyek vizsgálatára. A másodfokú határozat ugyanis az elsőfokú határozat jogi minősítését megváltoztatta és az Szj. pénzügyi szolgáltatás helyett a 2. számú melléklet 7. pontjában szereplő tagsági jogviszonyt kifejező vagyoni jog átengedésének tekintette a felperes tevékenységét. Ehhez képest arra hivatkozott, hogy ennek a tevékenységnek, mint általában a jog átengedésnek, nincs statisztikai nomenklatúra szerinti besorolása. Az adóhatósági tájékoztató leveleket pedig úgy értelmezte, mely szerint a szolgáltatás igénybevétele valóban nem tartozik az általános forgalmi adó törvény hatálya alá, de az értékesítési fázisban a tevékenység már szolgáltatás-nyújtásnak minősül.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, és újból kifejtette a jogi álláspontját.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Áfa tv. 4. § (1) bekezdése szerint adóalany: az a természetes jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet, aki saját neve alatt jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat, perelhet és saját nevében gazdasági tevékenységet végez, tekintet nélkül annak céljára és eredményére.
Az Áfa tv. 5. § (1) bekezdése szerint a gazdasági tevékenység körébe tartozik a bevétel elérése érdekében rendszeresen vagy üzletszerűen végzett tevékenység, így különösen: a mezőgazdasági, a kitermelő-ipari, az építőipari, a feldolgozóipari, a kereskedelmi, az egyéb szolgáltatói tevékenység, ideértve a szellemi szabadfoglalkozásként folytatott tevékenységeket is.
Eszerint elbírálandó volt, hogy a felperes saját pénzeszközeinek befektetése besorolható-e az Áfa tv. hatálya alá tartozó termékértékesítés és szolgáltatás-nyújtás közé, és ez a tevékenység rendszeresen üzletszerűen végzettnek minősült-e. Az Áfa tv. termékértékesítés fogalma alá értelemszerűen, - mivel nem birtokba vehető dologról volt szó, - a tevékenység nem volt besorolható. Az adóhatóság is a 8. § szerinti szolgáltatás-nyújtásnak minősítette. Az Áfa tv. 8. § (1) bekezdése szerint szolgáltatás-nyújtás: minden olyan ellenérték fejében végzett tevékenység, amely a törvény szerint nem minősül termékértékesítésnek.
A Legfelsőbb Bíróság (egyetértve a felperes és az APEH 2000. augusztus 11-i levélben kifejtett álláspontjával) megállapította, hogy az általános forgalmi adó hatálya alá tartozó adóztatandó ügyletek körét a más személy, szervezet megrendelésére teljesített termékértékesítések és szolgáltatás-nyújtások képezik. A saját pénzeszközeinek értékpapírba fektetése, tőkéje gyarapítása érdekében, nem minősíthető az általános forgalmi adó törvény hatálya alá tartozó szolgáltatás-nyújtásnak, és ebben beleértendő a befektetések esetleges értékesítése és cseréje is.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében említett, az ügylet kettős megítélése - értékpapírokba fektetés nem szolgáltatás-nyújtás, de az értékesítés már igen - éppen az alperes által kifogásolt "részleges adóalanyiság" megvalósítását jelentené.
Itt utal a Legfelsőbb Bíróság a felperes által is hivatkozott Európai Közösségek Tanácsa 1977. május 17-i 77/388. (EGK) számú 6. irányelvére. A magyar pénzügyi jog általános forgalmi adóról szóló rendelkezéseinek megalkotása már ezen irányelv szellemében, fogalmi rendszere szerint történt. Az irányelv keretrendelkezéseit az Európai Bíróság eseti döntései töltik meg tartalommal. A Magyar Köztársaság 2004. május 1-jei hatállyal lett az Európai Unió tagja, tehát a perben felülbírálandó határozat hozatala után. Ezért a bíróság e döntését természetesen a felülvizsgálandó alperesi határozat hozatalakor hatályos magyar jogszabályok alapján hozta, de ugyanakkor figyelembe vette a hivatkozott 6-os számú irányelv, valamint az Európai Bíróságok adott jogeseteinek döntését is, amelyek alátámasztották azt az elvi megállapítást, mely szerint a saját tulajdonban lévő értékpapírok, részvények, üzletrészek feletti tulajdonosi jogok gyakorlása - mely magában foglalja a vételt és az eladást is - nem tekinthető gazdasági tevékenységnek, ebből következően az Áfa tv. hatályán kívül eső tevékenységnek minősíthető.
Tévesnek tartotta a Legfelsőbb Bíróság az alperes azon hivatkozását is, mely szerint (felülvizsgálati kérelem 6. oldal ötödik bekezdése) "adóztatandó ügyletről éppen az ügylet tárgyi adómentessége folytán nem beszélhetünk". A tárgyi adómentes szolgáltatások ugyanis az Áfa tv. hatálya alá tartozó adóztatandó tevékenységek, csupán a megállapítandó adó mértéke 0%. - Ezzel szemben az adott felperesi tevékenység az előzőekben kifejtettek szerint a törvény hatályán kívül esik.
Helytálló volt az a megállapítás, mely szerint az 1999. évben hatályos Áfa tv. 67. § (1) bekezdés a) pontja szerint a hivatkozott termékek és szolgáltatások vonatkozásában a KSH szolgáltatások jegyzékének 1994. június hó 15. napján érvényes besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni. Ez azonban nem változtat azon a megállapításon, hogy a saját pénzeszközök befektetése nem üzletszerű gazdasági tevékenység, nem külső megrendelésre, ellenértékért végzett kibocsátás, így a KSH jegyzékek alkalmazása szempontjából nem szolgáltatási illetve nem gazdasági tevékenység.
Mindezeken túl a Legfelsőbb Bíróság is azt állapította meg, hogy a felperes adott tevékenysége úgynevezett "eseti jellegű". Egyetértve az adóhatóság vonatkozó iránymutatásával ugyanis ez a megfogalmazás nem nagyságrendet, mennyiséget jelöl. Nincs jelentősége annak, hogy az adott tevékenységet évente hányszor és milyen ellenérték fejében végzi, hanem az az irányadó hogy az adóalany gazdálkodási tevékenysége körében mi a hangsúlyos. Ilyen összefüggésben, mivel nem volt vitatott, hogy a felperes fő gazdálkodási tevékenysége és szándéka a gazdasági és pénzügyi tanácsadás volt, a saját vagyonának gyarapítására folytatott tevékenysége függetlenül az adott évben elért nagyságrendtől, eseti jellegűnek minősül.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.480/2002. sz.)