adozona.hu
EH 2004.1044
EH 2004.1044
Az APEH által a Cstv. 80. §-ában írt követelések 2002. december 31-éig csak a Magyar Követeléskezelő Rt.-re voltak engedményezhetők. E követelések további engedményezésére törvényi lehetőség nincsen [1991. évi IL. tv. (Cstv.); 1992. évi XXXVIII. tv. 108. § (2) bek.; 55/1991. (IV. 11.) Korm. rend. 5. §*].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az F. Rt. 1996. július 1-jétől felszámolás alatt áll. Az Egészségbiztosítási Pénztárnak vele szemben fennálló 43 954 455 Ft követelését a felszámoló 1998. március 20-án nyilvántartásba vette és "E" kielégítési kategóriába besorolta. Az APEH a fenti követelést az 1999. október 1. napján kelt engedményezési szerződéssel - az 55/1991. (IV. 11.) Korm. r. 5. §-a alapján az I. r. alperesre engedményezte. A felszámoló 2000. június 13-án arról értesítette az I. r. alperest, hogy az "E" kategóriába ta...
EH 2004.1044 Az APEH által a Cstv. 80. §-ában írt követelések 2002. december 31-éig csak a Magyar Követeléskezelő Rt.-re voltak engedményezhetők. E követelések további engedményezésére törvényi lehetőség nincsen [1991. évi IL. tv. (Cstv.); 1992. évi XXXVIII. tv. 108. § (2) bek.; 55/1991. (IV. 11.) Korm. rend. 5. §*].
Az F. Rt. 1996. július 1-jétől felszámolás alatt áll. Az Egészségbiztosítási Pénztárnak vele szemben fennálló 43 954 455 Ft követelését a felszámoló 1998. március 20-án nyilvántartásba vette és "E" kielégítési kategóriába besorolta. Az APEH a fenti követelést az 1999. október 1. napján kelt engedményezési szerződéssel - az 55/1991. (IV. 11.) Korm. r. 5. §-a alapján az I. r. alperesre engedményezte. A felszámoló 2000. június 13-án arról értesítette az I. r. alperest, hogy az "E" kategóriába tartozó hitelezői igények kielégítésére előre láthatólag a szükséges fedezet rendelkezésre áll.Az I. r. alperes 2000. október 26-án nyílt pályázatot hirdetett a fenti követelés értékesítésére, majd annak eredményeként 2000. november 9-én a pályázat nyertesének nyilvánított II. r. alperessel engedményezési szerződést kötött, amelyben a követelést 5 000 000 Ft ellenérték fejében kifejezetten bizonytalan követelésként a II. r. alperesre engedményezte. A II. r. alperes azt 2000. december 12-én 5 100 000 Ft ellenérték fejében tovább engedményezte a III. r. alperesre. A felszámoló a követelés teljes összegét kitevő 43 954 455 Ft-ot a III. r. alperesnek kifizette.
A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az I-II. r. alperesek között 2000. november 9-én létrejött engedményezési szerződést a jogszabály megkerülésével kötötték, és mint ilyen a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerint semmis. Előadta, hogy az 55/1991. (IV. 11.) Korm. rendelet módosításáról szóló 48/1999. (III. 18.) Korm. rendelet 1. §-a értelmében a Cstv. 80. §-ában írt engedményezés során az APEH-et megillető követelés engedményeseként az I. r. alperes jár el. Az engedményezés szabályait kormányrendelet határozza meg, így a Ptk.-nak az engedményezésre vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatóak. Az APEH és az I. r. alperes közötti engedményezés nem járt a tulajdonjognak az I. r. alperesre történő átszállásával, ezért az I. r. alperest nem illette meg a követelés tovább engedményezésének joga. Az I. r. alperes a jogszabály megkerülésével, illetőleg jogszabályba ütköző módon engedményezte tovább a követelést, ezért a szerződés a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerint semmis. Hivatkozott még arra, hogy a szerződés az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 21. §-ába és 14. §-ának (1) bekezdésébe is ütközik. A II. és III. r. alperesek közötti szerződés a korábbi engedményezési szerződés érvénytelenségére tekintettel nem jött létre. Kérte az érvénytelenség jogkövetkezményeként az eredeti állapot helyreállítását.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I. r. alperes arra hivatkozott, hogy az 55/1991. (IV. 11.) Korm. rendeletben írt törvényi engedményen alapuló engedményezési szerződéssel a követelésnek nem kizárólag a behajtási, hanem a tulajdonjogát is megszerezte, ennek alapján mint tulajdonos jogosult volt annak tovább engedményezésére. A II. és a III. r. alperesek arra hivatkoztak, hogy az előző engedményezési szerződés érvényessége folytán az általuk kötött engedményezési szerződés is érvényes.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy az I-II. r. alperesek között 2000. november 9-én kötött engedményezési szerződés jogszabályba ütközik, és mint ilyen a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerint semmis. Ez okból érvénytelen a II. és a III. r. alperesek között 2000. december 12-én kötött engedményezési szerződés is. Az érvénytelenség jogkövetkezményeként kötelezte a III. r. alperest, hogy fizessen meg az I. r. alperesnek 15 nap alatt 43 954 000 Ft-ot, ennek 2001. augusztus 2. napjától; az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a II. r. alperesnek 15 nap alatt 5 000 000 Ft-ot és ennek 2000. november 9-étől; végül a II. r. alperest, hogy fizessen meg a III. r. alperesnek 15 nap alatt 5 100 000 Ft-ot és ennek 2000. december 12-étől a kifizetés napjáig járó, a mindenkori költségvetési törvényben meghatározott mértékű késedelmi kamatát. A másodfokú bíróság abból indult ki, hogy a módosított 55/1991. (IV. 11.) Korm. rendelet 5. §-ának (1) bekezdésében és a Cstv. 80. §-ában írt rendelkezések azon társadalombiztosítási követelések tekintetében írják elő az APEH és az I. r. alperes között a szerződéskötési kötelezettséget, amelynek behajtására az APEH jogosult. A fentiek szerint az APEH a követelések tulajdonjogát maga sem szerezte meg, - és mert az engedményezés során nem ruházhatott át több jogosultságot, mint amivel maga is rendelkezett - az I. r. alperes is mint engedményes csupán a követelés behajtására nyert jogosultságot. Saját tulajdonú vagyonként ezért az I. r. alperesnek nem volt jogi lehetősége a perbeli követelés tovább engedményezésére. Kifejtette továbbá, hogy a követelés az 1992. évi XXXVIII. törvény (továbbiakban: Áht.) szerint az államháztartás egyik alrendszerének része és mint ilyen a kincstári vagyon körébe tartozik. Azzal rendelkezni az Áht. 109/C. §-a szerint a Kincstári Vagyoni Igazgatóság jogosult, így a fenti vagyonnak az I. r. alperes által történt engedményezése jogszabályba ütközik, ezért az Áht. 109/K. §-ának (3) bekezdése szerint semmis. Az I. és II. r. alperesek közötti engedményezési szerződés semmissége folytán érvénytelen a II. és a III. r. alperesek közötti engedményezési szerződés is. A szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményeként a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése szerint elrendelte az eredeti állapot helyreállítását.
A jogerős ítélet ellen az I. és a III. r. alperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérték.
A felülvizsgálati kérelem benyújtására okot adó jogszabálysértést az Áht. 109/B. §-ában, a Cstv. 80. §-ában, valamint a szerződések értelmezéséről szóló, a Ptk. 207. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezések megsértésében jelölték meg. Előadták, hogy a másodfokú bíróság jogsértéssel állapította meg, hogy a perbeli, az Egészségbiztosítási Alapot megillető követelés az Áht. szerint kincstári vagyonnak minősül. A kincstári vagyon fogalmát az Áht. 109/A. §-a, annak körét a 109/B. §-a határozza meg. A 109/C. §-a szerint a kincstári vagyon felett a tulajdonosi jogokat a Kincstári Vagyoni Igazgatóság gyakorolja és ugyanez a szervezet tartja azt nyilván. Az 1992. évi LXXXIV. törvény 2. § (1) bekezdése, valamint az 5. § (3) bekezdése szerint az Egészségbiztosítási Alap önállóan gazdálkodott és önálló bevételekkel rendelkezett. A törvény 11. §-ának (3) bekezdése értelmében a kormány határozza meg többek között a felszámolási eljárásban az engedményezés elveit. A követelés beszedése az 55/1991. (IV. 11.) Korm. rendelet 2. §-a (1) bekezdésének a) pontja, valamint az 1990. évi XCI. törvény (Art.) 3. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint az APEH végezte és az 1992. évi LXXXIV. törvény 11. §-a alapján számolt el az Alappal. Ezzel szemben a perbeli követelés fölött a tulajdonosi jogokat a Kincstári Vagyoni Igazgatóság nem gyakorolta és a nyilvántartását sem végezte, ezért az nem tartozott a kincstári vagyon körébe.
Kérték továbbá kimondani, hogy a Cstv. 80. §-a szerinti engedményezés esetén az 55/1991. (IV. 11.) Korm. rendelet 5. §-a szerinti engedményes az I. r. alperes megszerzi az engedményezett követelés tulajdonjogát és nem csak annak behajtására válik jogosulttá, így az engedményezéssel jogosultságot szerez az azzal való rendelkezésre, többek között annak tovább engedményezésére is. Az Art. 3. §-a (1) bekezdésének a) pontja, valamint a Cstv. 80. §-a az APEH részére a perbeli követelés felett teljes körű rendelkezési jogot fogalmaz meg. A követelés engedményezésére a Ptk. 328. §-ának (1) bekezdése és 329. §-a az irányadó, miszerint az engedményező az engedményezési szerződéssel valamennyi jogosultságát átruházza az engedményesre, így az engedményes mindazokat a jogokat megszerzi, amellyel az engedményező rendelkezik. Az, hogy az I. r. alperes kizárólag a követelés behajtására jogosult, nem vezethető le sem a szerződésekből, sem pedig az 55/1991. (IV. 11.) Korm. rendelet rendelkezéseiből. Nem mond ellent a követelés tovább engedményezhetőségének az a körülmény sem, hogy az I. r. alperes a bevétellel bizonyos módon köteles volt az APEH-nek elszámolni. Jogsértően állapította meg ezért a másodfokú bíróság, hogy a perbeli engedményezési szerződés jogszabályba ütközik.
A III. r. alperes a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott még a 2002. évi LXV. törvény 2. §-ának (8) bekezdésében foglaltakra, illetőleg e jogszabályhely törvényi indokolására, miszerint az APEH-nek jogában áll a követelés tulajdonjogát harmadik személyekre átruházni. E törvény hatálybalépésével megszűnt a felszámolási eljárásban érvényesített társadalombiztosítási követelések tekintetében az I. r. alperes korábbi privilégiuma, miszerint az APEH-et megillető követelések engedményese az I. r. alperes volt. A fenti jogszabályhely alapján az APEH az engedményezési szerződéssel a követelés tulajdonjogát ruházhatta át az I. r. alperesre, az I. r. alperes azon tulajdonjogot szerzett, és mint tulajdonos jogosult volt azt tovább engedményezni a Ptk. 328. és 329. §-ában írtaknak megfelelően.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelmek nem alaposak.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint jogerős ítélet felülvizsgálatát - a (2) bekezdésében meghatározott további feltételek esetében is - jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni. A per adataiból az állapítható meg, hogy a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság nem sértett jogszabályt azzal, hogy a perbehozott szerződések érvénytelenségét megállapította. A Legfelsőbb Bíróság azonban nem osztotta a másodfokú bíróság ítéletének jogi indokolását és azt a következők szerint változtatta meg:
A Ptk. 1. §-ának (1) bekezdése értelmében a Ptk. az állampolgárok, valamint az állami, önkormányzati, gazdasági és társadalmi szervezetek, továbbá más személyek vagyoni és egyes személyi viszonyait szabályozza. Ebből következik, hogy a Ptk.-nak az engedményezésre vonatkozó 328. §-a a polgári jogi jogviszonyokból származó követelések tekintetében tartalmaz rendelkezéseket. A perbeli követelés viszont nem polgári jogi, hanem államigazgatási jogviszonyból ered. Az adózás rendjéről szóló, az 1998. évi LXII. törvénnyel módosított 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 3. §-ának a) pontja értelmében a törvény hatálya kiterjed az adóval, a járulékokkal, az illetékekkel összefüggő, a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalap, a Nyugdíjbiztosítási Alap, az Egészségbiztosítási Alap, vagy az önkormányzat javára teljesítendő törvényen alapuló kötelező befizetésre (a továbbiakban együtt: adó). Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalról szóló 55/1991. (IV. 11.) Korm. rendelet 2. §-ának (1) bekezdése szerint a Hivatal feladata az adóztatás és e rendelet alkalmazásában adóztatás többek között az Egészségbiztosítási Alap javára teljesítendő befizetés, az adó megállapítása, beszedése stb. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 108. §-ának (2) bekezdése értelmében az államháztartás követeléséről lemondani csak törvényben meghatározott módon és esetekben lehet. A Cstv.-nek az engedményezés időpontjában hatályos 80. §-a kifejezetten lehetőséget adott a követelés behajtására jogosult szervezet számára, hogy a Cstv.-ben szabályozott eljárásokban többek között az Egészségbiztosítási Alapot megillető követelésről lemondjon, ide értve az engedményezést is. Az Art. 6. §-ának (2) bekezdése és 49. §-ának (1) bekezdése szerint az adókövetelések behajtására az APEH volt jogosult. 2001. január 1-jétől a lemondásra jogosult szervek pontosítása megtörtént, de az adókövetelésekkel kapcsolatos korábbi rendelkezés változatlan maradt. Az APEH-nak az adónak minősülő követelések átruházására vonatkozó joga tehát nem a Ptk.-án, hanem külön törvényen, a Cstv.-n alapul. Az APEH-re vonatkozó 55/1991. (IV. 11.) Korm. rendelet már tartalmazta, hogy az adóhatóságnak az engedményezést miként kell gyakorolnia, mely szervezetnek kell engedményesként eljárnia. A fenti kormányrendelet 5. §-át újraszabályozó 48/1999. (III. 18.) Korm. rendelet kimondta, hogy a Cstv. 80. §-ában szabályozott engedményezés során mindazon adó- és társadalombiztosítási követelések esetében, amelynek behajtására az APEH jogosult, engedményesként a Magyar Követeléskezelő Rt. (I. r. alperes) jár el.
A 2002. évi LXV. törvény 2. §-ának (8) bekezdése rendelkezik az APEH feladatairól, többek között arról, hogy az APEH a felszámolás, illetőleg a végelszámolás alatt álló szervezetekkel szemben fennálló - többek között a központi költségvetést megillető - követeléseivel kapcsolatos engedményezési jogát pályáztatás útján gyakorolhatja. Ez a jogszabály 2003. január 1-jén lépett hatályba, tehát a perbeli engedményezésre nem irányadó.
A perbeli követelés APEH részéről történő engedményezése időpontjában az 55/1991. (IV. 11.) Korm. rendelet 5. §-a engedményezés esetén szerződéskötési kötelezettséget teremtett az APEH és az I. r. alperes között. Az APEH és az I. r. alperes között létrejött engedményezési szerződés azonban nem változtatta meg a tartozás, illetve engedményezett követelés jogcímét; az az adóssal szemben továbbra is köztartozás maradt. A perbeli engedményezési szerződés megkötésekor (az I. és II. r. alperesek között létrejött szerződéskötéskor) a jogszabály pontosan meghatározta, hogy mely szervezet lehet engedményes, azaz az APEH jogutódja. Az APEH-nak a köztartozás felett rendelkezési joga a jogosult személyét illetően korlátozott volt, a törvény szerint a Cstv. hatálya alá tartozó eljárásban jogutódjaként más mint a Magyar Követeléskezelő Rt. nem járhatott el. Az engedményezés a korábbi jogosult jogainak az átszállását eredményezi. Az APEH mint a követelés jogosultja nem ruházhatott át több jogot az I. r. alperesre mint amennyi magát is megillette. Ez pedig azt is jelenti, hogy a követelés a jogosult személyéhez kötötté vált. Miután az APEH joga a már kifejtettek szerint korlátozott volt, a követelésnek az I. r. alperes - Magyar Követeléskezelő Rt. - részéről történő tovább engedményezése az 55/1991. (IV. 11.) Korm. rendelet 5. §-ának az engedményezéskor hatályos rendelkezéseibe ütközik, ezért a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerint semmis. Nem sértett ezért jogszabályt a másodfokú bíróság, amikor az I. és II. r. alperes között létrejött szerződésnek a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerinti semmisségét megállapította. Helytállóan állapította meg, hogy az I. és II. r. alperesek szerződésének semmissége folytán érvénytelen a II. és III. r. alperesek között létrejött engedményezési szerződés, ezért jogszerűen rendelte el a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése szerint az eredeti állapot helyreállítását.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése értelmében hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv. I. 31.479/2003. sz.)
Lábjegyzet
* Hatályon kívül helyezte a 2002. évi LXV. törvény, de a határozatban foglaltak a hatálya alá tartozó jogvitákban még irányadók.
