adozona.hu
BH 2005.6.235
BH 2005.6.235
Az 1993-1995. között hatályos társadalombiztosítási szabályok szerint az 55. életévét be nem töltött szolgálati nyugdíjas a főfoglalkozókra vonatkozó szabályok szerint volt köteles járulékot fizetni [1975. évi II. tv. 118/A. §; 1971. évi X. tv. 42. §; 22/1971. (VI. 1.) Korm. r. 2. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az 1947. május 31-én született felperest 1989. december 31. napjával a Belügyminisztérium hivatásos állományából nyugállományba helyezték, a felperes azonban a megállapított nyugdíjösszeg 50%-ának folyósítását nem igényelte. 1993. április 1-jétől egyéni ügyvédként ügyvédi tevékenységet kezdett, 1994. február 1-jétől megkezdődött szolgálati nyugdíja 50%-ának folyósítása.
A felperes 1994. március 5-én társadalombiztosítási, egészségbiztosítási, valamint nyugdíjjárulék fizetési kötelezettség me...
BH 2005.6.235 Az 1993-1995. között hatályos társadalombiztosítási szabályok szerint az 55. életévét be nem töltött szolgálati nyugdíjas a főfoglalkozókra vonatkozó szabályok szerint volt köteles járulékot fizetni [1975. évi II. tv. 118/A. §; 1971. évi X. tv. 42. §; 22/1971. (VI. 1.) Korm. r. 2. §].
Az 1947. május 31-én született felperest 1989. december 31. napjával a Belügyminisztérium hivatásos állományából nyugállományba helyezték, a felperes azonban a megállapított nyugdíjösszeg 50%-ának folyósítását nem igényelte. 1993. április 1-jétől egyéni ügyvédként ügyvédi tevékenységet kezdett, 1994. február 1-jétől megkezdődött szolgálati nyugdíja 50%-ának folyósítása.A felperes 1994. március 5-én társadalombiztosítási, egészségbiztosítási, valamint nyugdíjjárulék fizetési kötelezettség megállapítása iránti kérelmet terjesztett elő a Megyei Nyugdíj és Egészségbiztosítási Pénztárnál. Mind 1994., mind 1995. évre társadalombiztosítási bevallást nyújtott be. 1997. február 13-án értesítette a Megyei Egészségbiztosítási Pénztárt, hogy egyéni ügyvédi státusza 1996. november 30-ával megszűnt.
Ismételt egyeztetéseket követően az APEH Megyei Járulék Igazgatósága határozatában a felperes folyószámláján 1 008 029 Ft tartozást állapított meg, amely 605 489 Ft járuléktartozást és 405 540 Ft késedelmi pótlékot tartalmazott. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú határozat részbeni megváltoztatásával a felperes 456 708 Ft járulék- és 551 321 Ft késedelmi pótlék tartozását megállapította.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte.
Az ítélet indokolása szerint a társadalombiztosításról szóló, többször módosított 1993. és 1995. között hatályban volt 1975. évi II. törvény (továbbiakban: Tb. tv) 118/A. § (1) bekezdés b) pontja, továbbá az annak végrehajtásáról szóló 89/1999. (V. 1.) MT rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 468. §-a értelmében a felperes 1993. április 1-je és 1995. december 31-e közötti időszakban életkora folytán nem minősíthető kiegészítő tevékenységet folytatónak, ezért az alperes által megállapított járulékfizetési kötelezettsége fennáll, mégpedig a főfoglalkozású egyéni vállalkozókra vonatkozó törvényi rendelkezések szerint. Minthogy a felperes a fenti időszakra kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozóként 10% baleseti járulékot fizetett meg, járuléktartozása jogszerűen került előírásra. Az elsőfokú bíróság a Tb. tv. 114. §-a alapján figyelemmel arra, hogy a járulék megállapítása iránti eljárás hosszas elhúzódása nem felperesi magatartásra vezethető vissza, azt állapította meg, hogy az a nagy összegű késedelmi pótlék kiszabása nem jogszerű és az alperes új eljárására azt az iránymutatást adta, hogy a járulékra vonatkozó megállapítást meghaladóan jogszerűen késedelmi pótlék és más jogkövetkezmény a felperessel szemben nem szabható ki.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a jogszabálynak megfelelő új határozat hozatalát kérte. Előadta, hogy álláspontja szerint az érintett időszakban, mint szolgálati nyugdíjas, kiegészítő tevékenységet folytatónak minősült. Hivatkozott arra, hogy a jogköri kérdés eldöntésénél a fegyveres erők és fegyveres testületek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló 1971. évi 10. tvr. (a továbbiakban: F. tvr.) 42. §-a, illetve a fegyveres erők és fegyveres testületek hivatásos állományú tagjainak nyugdíjáról szóló 22/1971. (VI. 1.) Korm. rendelet (a továbbiakban: F. Korm.) 2. § (2) bekezdését kellett volna alkalmazni. Utalt arra, hogy 1996. január 1-jétől a Tb. tv. 118/A. §-ának módosítása is már ennek megfelelően rendelkezett. Hivatkozott arra is, hogy 55. életévének betöltéséig a BM és a NYUFI közötti megállapodás értelmében az illetmény 50%-a utáni járulékokat a munkáltató megfizette az alperes jogelődjének.
A felperes előadta továbbá, hogy az elsőfokú hatóságnál 1994. március 7-én kérelmezte járulékfizetési kötelezettsége mértékének megállapítását. A kérelemre csak 1999. április 26-án hoztak határozatot, ami a közigazgatási eljárási szabályok olyan súlyú megsértése, amely megismételt eljárás elrendelését nem teszi lehetővé.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, egyben csatolta az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal É.-b.-i Igazgatóságának 2002. február 4-én kelt folyószámla-egyeztetésről készült jegyzőkönyvét, amely megállapítja, hogy a felperesi járuléktartozás végrehajtásához való jog elévült.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a Tb. tv., a Tb. Vhr. hivatkozott rendelkezéseinek jogszerű értelmezése során jutott arra a jogi álláspontra, hogy a felperes a kérdéses időszakban a főfoglalkozású egyéni vállalkozókra vonatkozó szabályok szerint volt köteles járulékot fizetni. Az 1995. december 31-éig hatályos Tb. tv. 118/A. §-a a kivételes szabályok között a kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozók körében nem említette a szolgálati nyugdíjasokat. A Tb. Vhr. 468. §-a pedig csak a nyugdíjas 55. életévének betöltésétől rendelte a szolgálati nyugdíjat öregségi nyugdíjként tekinteni. A hivatkozott rendelkezések az F. tvr. és F. Korm. 42. § (1) bekezdéséhez illetve 2. § (2) bekezdéséhez mérten olyan speciális, a járulékfizetésre vonatkozó előírások, amelyekkel szemben a nyugdíjra vonatkozó általános rendelkezések járulék ügyben nem érvényesülhetnek. Az F. tvr. illetve az F. Korm. r. értelmében a felperes 55. életévének betöltését megelőzően is szolgálati nyugdíjasnak minősült, a járulékfizetés szempontjából azonban nem teljesül a Tb. Vhr. 468. §-ának az a többlet feltétele, hogy 55. életévét is betöltse.
Nem alapos a felülvizsgálati kérelem a tekintetben sem, hogy az elhúzódó közigazgatási eljárás a megismételt eljárás elrendelésének akadályát képezné.
Az elsőfokú bíróság eljárására irányadó Pp. 339. § (1) bekezdése egyértelműen előírja, hogy ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik, a bíróság a jogszabálysértő közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezi és - szükség esetén - a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezi. Minthogy az elsőfokú bíróság az alperes határozatát a járulékfizetési kötelezettség vonatkozásában jogszerűnek találta, ugyanakkor a késedelmi pótlék és egyéb jogkövetkezmények szempontjából jogszabálysértőnek minősítette, az ítéleti álláspontnak megfelelő adóhatósági határozat meghozatala érdekében jogszerűen rendeltetett az alperesi határozat hatályon kívül helyezéséről, és kötelezte új eljárásra az eljárt közigazgatási szervet.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése értelmében hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.979/2001. sz.)