adozona.hu
BH 2005.6.220
BH 2005.6.220
I. Amennyiben az adós az engedményezőtől kap értesítést a követelés átruházásáról, az engedményezés megtörténtének igazolását nem kérheti. II. Biztosítéki célú engedményezés esetén sem tagadhatja meg az adós a teljesítést arra hivatkozva, hogy az engedményes követelése nem járt le az engedményezővel szemben [Ptk. 328. § (3)-(4) bek., 329. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint a 2001. december 20-án kötött kölcsönszerződéssel a felperes jogelődje a P. Bank Rt. 150 000 000 Ft összegű kölcsönt nyújtott az I. Rt. részére 2002. június 30-ai lejáratra azzal, hogy a kölcsönt az adós rulírozó módon igénybe veheti. A felek ugyanezen a napon engedményezési szerződést kötöttek, amelyben az I. Rt., többek között az alperessel szemben fennálló, vállalkozói díj követelését átruházta a P. Bank Rt.-re, a H. Rt. pedig ...
BH 2005.6.220 I. Amennyiben az adós az engedményezőtől kap értesítést a követelés átruházásáról, az engedményezés megtörténtének igazolását nem kérheti.
II. Biztosítéki célú engedményezés esetén sem tagadhatja meg az adós a teljesítést arra hivatkozva, hogy az engedményes követelése nem járt le az engedményezővel szemben [Ptk. 328. § (3)-(4) bek., 329. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint a 2001. december 20-án kötött kölcsönszerződéssel a felperes jogelődje a P. Bank Rt. 150 000 000 Ft összegű kölcsönt nyújtott az I. Rt. részére 2002. június 30-ai lejáratra azzal, hogy a kölcsönt az adós rulírozó módon igénybe veheti. A felek ugyanezen a napon engedményezési szerződést kötöttek, amelyben az I. Rt., többek között az alperessel szemben fennálló, vállalkozói díj követelését átruházta a P. Bank Rt.-re, a H. Rt. pedig készfizető kezességet vállalt a kölcsön 80%-ának biztosítására.Az I. Rt. megbízottja szóban tájékoztatta az alperes polgármesterét az engedményezés megtörténtéről, aki a 2002. január 8-án aláírt nyilatkozatában tudomásul vette az I. Rt. önkormányzattal szemben fennálló 32 619 000 Ft összegű követelésének engedményezését. Elismerte, hogy a követelés fennáll, és vállalta, hogy azt esedékességkor anélkül fogja megfizetni, hogy az engedményezővel szemben fennálló esetleges követeléseit - beszámítás útján - érvényesítené. Végül tudomásul vette, hogy a fizetéseket a P. Bank Rt. által vezetett meghatározott számú számlára kell teljesítenie.
Az alperes az engedményezésről történt értesítést megelőzően 10 900 313 Ft-ról kiállított részszámlát az alperes 2002. január 14-én az I. Rt. részére fizetett ki. Ezt követően az I. Rt. rendelkezése folytán 2002. május 3-án 10 432 291 Ft-ot; 2002. június 20-án további 4 762 395 Ft-ot; 2002. július 19-én pedig 3 087 496 Ft-ot teljesített M. G. alvállalkozó részére, a fennmaradó 1 961 255 Ft-ot pedig a saját bérleti díj követelésébe beszámította.
A P. Bank Rt. a 2003. június 24-én kelt engedményezési szerződéssel a felperesre engedményezte az I. Rt.-vel szemben fennálló 22 906 683 Ft tőkét, 556 758 Ft ügyleti kamatot és 477 222 Ft késedelmi kamatot magában foglaló követelését. A H. Rt. előbb a PK. Rt.-re, a PK. Rt. pedig a felperesre engedményezte az I. Rt.-vel szemben fennálló követelését, amely 82 020 402 Ft tőkét és 3 408 403 Ft késedelmi kamatkövetelést foglalt magában. Az I. Rt.-nek 2003. május 31-én a P. Bank Rt.-vel szemben 22 906 638 Ft, a H. Rt. jogutódjával szemben pedig 82 020 402 Ft tőketartozása állt fenn.
A felperes a keresetében - most már mindkét követelés jogosultjaként - 31 143 750 Ft és járulékai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. A keresetét arra alapította, hogy az alperes az engedményezésről történt értesítést követően az I. Rt.-vel szemben fennálló tartozását nem az engedményes részére teljesítette, továbbá a saját követelését a fenti tartozásba jogellenesen beszámította.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy az engedményezésről szóló értesítés 2002. január 8-án nem volt szabályszerű. M. G. részére az ezt követően keltezett szabályszerű engedményezési nyilatkozatok alapján jogszerűen teljesített.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 3 087 496 Ft-ot és kamatait, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Jogi álláspontja szerint a P. Bank Rt. és az I. Rt. biztosítéki céllal kötötték meg az engedményezési szerződést, ezért a kölcsönszerződés lejárta előtti előzetes értesítés nem alapozhatja meg az alperes fizetési kötelezettségének beálltát, még akkor sem, ha ez az előzetes értesítés egyébként szabályszerűnek minősülne. A 2002. január 8-ai értesítés azonban nem volt szabályszerű. Az alperes csak 2002. június 9-én a P. Bank Rt.-től értesült hiteltérdemlően az engedményezés megtörténtéről, ezért ez időpontig a vállalkozói díjat az I. Rt. ez irányú rendelkezése alapján jogszerűen teljesíthette M. G. engedményes részére. A szabályszerű értesítést követően kifizetett 3 087 496 Ft tekintetében azonban az alperes fizetése M. G. részére jogellenesnek minősül. Az 1 961 255 Ft-ot a saját követelésébe az alperes jogszerűen számította be, erre a Ptk. 329. §-ának (3) bekezdése szerint törvényes lehetősége volt, ezért a felperes keresete a 3 087 496 Ft-ot és járulékait felülhaladó részében megalapozatlan.
A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett - az alperes marasztalását tartalmazó - rendelkezését nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit megváltoztatta és az alperest további 28 056 254 Ft és járulékai, valamint 1 500 000 Ft első- és másodfokú együttes perköltség megfizetésére kötelezte. Kifejtette, hogy a felperes és az I. Rt. közötti engedményezés nem biztosítéki, hanem teljesítési jellegű megállapodás volt. Az engedményezésre nem a kölcsöntartozás teljesítésének elmaradásától feltételezetten került sor, az alperesek a kölcsönszerződés lejártától függetlenül a számlák esedékességekor kellett az engedményes részére teljesítenie. Az elsőfokú bíróság álláspontjától, eltérően megállapította, hogy a 2002. január 8-án történt értesítés szabályszerű volt. Az I. Rt., az engedményező tájékoztatta az alperes polgármesterét az engedményezés megtörténtéről, az engedményes személyéről, valamint a teljesítés módjáról. Az alperes az értesítést követően a Ptk. 328. §-ának bekezdése értelmében csak az új jogosultnak teljesíthetett. Az értesítést követően azzal az I. Rt. joghatályosan nem rendelkezhetett és tőle az alperes rendelkezést nem fogadhatott el, harmadik személy részére csak a saját veszélyére teljesíthetett. Az alperes a 2002. január 8-ai joglemondó nyilatkozata következtében nem volt jogosult beszámítani a saját követeléseként mutatkozó 1 961 255 Ft-ot sem, ezért a kereset szerinti teljes összeget köteles a felperesnek járulékaival együtt megfizetni.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Kérte elfogadni az elsőfokú bíróság jogi álláspontját a vonatkozásban, hogy az I. Rt. megbízottja által 2002. január 8-án aláíratott nyilatkozat nem minősül szabályos értesítésnek; hogy az engedményezési szerződés biztosítéki jellegű volt, ezért a kölcsön lejártáig - 2002. június 30-áig a P. Bank Rt. - ezáltal a felperes - követelése létre sem jött.
Sérelmezte annak megállapítását, hogy az alperesnek nem volt joga beszámítani az I. Rt.-vel szemben az 1 961 255 Ft-ot kitevő lejárt ellenkövetelését. Végezetül előadta, hogy a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a Legfelsőbb Bíróság Bírósági Határozatok 2001/489. és 2002/364. sorszám alatt közzétett eseti döntésében foglaltakat.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes három okból találta jogsértőnek a másodfokú bíróság ítéletét, nevezetesen: az volt a jogi álláspontja, hogy neki mint adósnak a hitelt érdemlő értesítése az engedményezésről elmaradt; hogy az engedményezési szerződés biztosítéki jellege folytán a követelés vele szemben 2002. június 30-áig létre sem jött; végül, hogy a beszámítás jogáról való lemondása nem lehetett jogszerű.
A másodfokú bíróság ítélete a felhozott okokból nem jogszabálysértő. A Ptk. 328. §-ának (1) bekezdésében írt engedményezés a követelés jogosultja - mint engedményező - és az engedményes szerződéses megállapodása a követelés átruházásáról. A Ptk. 329. §-ának (1) bekezdése szerint a kötelemben a jogosulti pozícióban alanyváltozás történik, az új jogosult a régi helyébe lép. Az alanyváltozás az engedményezéssel azonnal bekövetkezik, hacsak annak hatályát a felek nem kötötték felfüggesztő feltételhez. Ilyen kikötés a perbeli esetben nem történt. Az engedményezés az adós vonatkozásában jogcím nélküli absztrakt jogügylet, az engedményező és az engedményes közötti jogcímnek csak az egymás közötti jogviszonyukban van jelentősége, az adós erre a jogcímre való tekintet nélkül kerül az engedményessel jogviszonyba. Az engedményezés hatásai azonban az adóssal szemben csak akkor állnak be, ha arról értesítést kap. Annak, hogy kitől kapja az értesítést, jelentősége van a Ptk. 328. §-ának (4) bekezdése értelmében. Amennyiben az értesítést az engedményezőtől kapja, ez nyomban feljogosítja arra, hogy az engedményesnek teljesítsen és csak az engedményesnek teljesíthet a kötelmet megszüntető hatállyal. Az adós az engedményezés megtörténtének igazolását csak akkor kérheti, ha az értesítés az engedményestől származik.
A perbeli 2002. január 8-án kelt nyilatkozatból megállapítható, hogy az alperest az engedményezésről az engedményező értesítette. Az értesítés tehát szabályszerű volt. A törvény az értesítést nem köti alakszerűséghez, az szóban is megtörténhet. Az alperes által aláírt nyilatkozatból kitűnik, hogy tájékoztatást kapott az új jogosult személyéről és mindazokról a körülményekről, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy az új jogosult részére tudjon teljesíteni. Alaptalanul sérelmezte az alperes, hogy az engedményező és az engedményes vele a létrejött engedményezési szerződés tartalmát nem közölte. Mivel az értesítés az engedményezőtől származott, erre nem is tarthatott igényt.
Nem fogadta el a Legfelsőbb Bíróság az alperes jogi álláspontját a vonatkozásban, hogy az engedményezési szerződés biztosítéki jellegénél fogva a kölcsönszerződés lejártáig a felperes a követelést vele szemben nem jogosult érvényesíteni. Mind a hitelszerződésből mind az engedményezési szerződésből az állapítható meg, hogy az engedményezés biztosítékú célú volt, az engedményes arra szerzett jogot, hogy az engedményezővel szembeni követelését az átruházott követelésből kielégítse. Az engedményezés tehát nem teljesítésként történt, nem szüntette meg ugyanis az I. Rt.-nek kölcsönszerződésen alapuló fizetési kötelezettségét. Az engedményezési szerződés tartalma azonban az alperes fizetési kötelezettségét nem érintette, mert az közte és az I. Rt. közötti vállalkozási szerződésen alapult. Az alperesnek a vállalkozási szerződés szerinti lejáratkor kellett megfizetnie a vállalkozási díjat, mégpedig a követelés új jogosultjának, akit megnevezett a követelés korábbi jogosultja, azaz az engedményező. Az már az engedményes és az engedményező jogviszonyára tartozó kérdés, hogy a befolyt követelést miként számolja e1 az engedményes az engedményező tartozására.
A hivatkozott legfelsőbb bírósági döntésekkel nem ellentétes a másodfokú bíróság határozata, mert a Legfelsőbb Bíróság arra nézve adott iránymutatást, hogy az engedmény osztozik a többi biztosíték jogi sorsában, ezért ha hitelező engedményes a követelését az engedményező elleni felszámolási eljárás megindításáig az engedményezett követelésből nem elégíti ki, akkor - a felszámolási eljárás megindítása után - már ezt nem teheti meg.
Az a körülmény pedig, hogy a szóbeli értesítést követően az alperes polgármestere nem tájékoztatta az illetékes ügyintézőt arról, hogy a vállalkozói díjat kinek a részére kell teljesítenie, nem változtat azon, hogy csak az új jogosult részére teljesíthetett joghatályosan. Az alperes azzal, hogy az engedményezésről szóló értesítés megtörténtét követően a régi jogosult újabb rendelkezése folytán harmadik személy részére teljesített, a kétszeres fizetés veszélyének tette ki magát, ezért az engedményes részére való teljesítést nem tagadhatja meg.
Jogsértés nélkül állapította meg a másodfokú bíróság azt is, hogy az alperes az engedményezett követelésbe a saját ellenkövetelését nem volt jogosult beszámítani. A Ptk. 329. §-ának (3) bekezdése jogi lehetőséget biztosít a kötelezett részére azoknak az ellenköveteléseinek a vele szemben támasztott követeléssel szemben beszámítására, amelyek az engedményezővel szemben az értesítéskor már fennállt jogalapon keletkeztek. A beszámítás jogáról a jogosult jogszabály tiltó rendelkezése hiányában lemondhat. Azoknak az ellenköveteléseinek a beszámítására viszont, amelyeknek a beszámításáról lemondott, utóbb nincs törvényes lehetősége. A nyilatkozatból megállapítható, hogy az alperes részéről a lemondás érvényesen megtörtént, ezért a felperes követelésébe a lemondással érintett követelésének beszámítására utóbb nem jogosult.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése szerint hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv. IX. 30.354/2004. sz.)