adozona.hu
BH+ 2005.6.279
BH+ 2005.6.279
I. Tartósan hátrányos üzletpolitika folytatása esetén az uralkodó tag (vagy személyes társaság tagja) felelősségét az ellenőrzött társaság tartozásaiért csak akkor lehet megállapítani, ha a jelzett magatartást a Gt. hatálybalépése után tanúsították [1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 121. § (1) bek., 171. § (1) bek., 173. § (3) bek., 296. § (1) bek., 297. §]. II. Tartósan hátrányos üzletpolitika folytatására alapított kereseti kérelem esetén a felperesnek kell megjelölni azokat a tényeket, körülményeket, amelyek al
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az M. S. Korlátolt Felelősségű Társaságot az 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) rendelkezései alapján egyszemélyes társaságként az alperes hozta létre az 1994. május 5-én kelt alapító okirattal. Az 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) rendelkezései szerinti módosításra 2000. október 2-án került sor. Az M. S. Kft.-vel szemben a felperes 2001. december 13-án felszámolási eljárást kezdeményezett. A bíróság a felszámolási eljárást 2002. március 6-án elrendelte, a felszámolás kezdő időpontja 2002. március...
BH+ 2005.6.279 I. Tartósan hátrányos üzletpolitika folytatása esetén az uralkodó tag (vagy személyes társaság tagja) felelősségét az ellenőrzött társaság tartozásaiért csak akkor lehet megállapítani, ha a jelzett magatartást a Gt. hatálybalépése után tanúsították [1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 121. § (1) bek., 171. § (1) bek., 173. § (3) bek., 296. § (1) bek., 297. §].
II. Tartósan hátrányos üzletpolitika folytatására alapított kereseti kérelem esetén a felperesnek kell megjelölni azokat a tényeket, körülményeket, amelyek alapján megállapítható a hátrányos üzletpolitika. Az alperesnek pedig azt kell bizonyítania, ami a hivatkozott felelősség alól mentesíti [1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 296. § (1) bek., Pp. 121. §, 164. §, 190. § (2) bek.].
Az M. S. Korlátolt Felelősségű Társaságot az 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) rendelkezései alapján egyszemélyes társaságként az alperes hozta létre az 1994. május 5-én kelt alapító okirattal. Az 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) rendelkezései szerinti módosításra 2000. október 2-án került sor. Az M. S. Kft.-vel szemben a felperes 2001. december 13-án felszámolási eljárást kezdeményezett. A bíróság a felszámolási eljárást 2002. március 6-án elrendelte, a felszámolás kezdő időpontja 2002. március 21.A felperes és az M. S. Kft.. 1995. június 9-én szerződést kötött a P.-i B. Gimnázium Kollégiumának teljes rekonstrukciós munkáinak az elvégzésére. A teljesítési határidőt 1995. decemberében jelölték meg. A munkák finanszírozása részben állami támogatásból történt, de ahhoz esetenként az alperes saját anyagi eszközeivel is hozzájárult. A banki gyakorlat az volt, hogy az alperes a számlát a beruházás pénzügyi lebonyolításával megbízott P. Bank Rt.-nek bemutatta, az a szükséges igazolások után az esedékes összegeket közvetlenül a felperesnek kifizette.
Az M. S. Kft.. részéről az alperes rendelkezése következtében 1995. július 5. és 1995. december 31-e között összesen 231 351 662 forint átutalása történt meg. A felperes 1995. december 18-án kiállított végszámlája 11 663 235 forintot tartalmazott. Ebből 4 721 462 forint volt az az összeg, amelynek a visszatartására az M. S. Kft.. különböző garanciális munkák fedezete finanszírozása céljából jogosult volt. A fennmaradó 6 941 773 forint a felperes számlájára 1996. január 8-án érkezett meg.
A felperes a városi bíróság előtt pert indított az M. S. Kft.-vel szemben az említett 4 721 462 forint és az összeg 1997. október 8-ától járó kamatainak a megfizetésére. Az elsőfokú bíróság az alperest marasztalta, marasztaló határozatát a megyei bíróság ítéletével helybenhagyta. Egyik bíróság sem tartotta megalapozottnak a Kft.. hibás teljesítésre irányuló védekezését.
A felperes a Kft.-vel szembeni felszámolási eljárás megindítását követően, 2002. március 7-én bírósághoz fordult és kérte, hogy a bíróság állapítsa meg az alperesnek, mint egyszemélyes tulajdonosnak a korlátlan felelősségét a Gt. 296. § (1) bekezdése szerint. Az alperes az M. S. Kft.. egyedüli tulajdonosa volt, felette közvetlen irányítást gyakorolt, ezért működési költségeinek fedezésére köteles lett volna. A társaság már 1997. óta termelő tevékenységet nem folytatott és az alperes a könyvvizsgáló jelentése ellenére nem intézkedett az alaptőke emeléséről, illetve pótbefizetés teljesítéséről. Az alperes az M. S. Kft.-nek közel 27 000 000 forinttal tartozott, mely kamatokkal együtt hozzávetőlegesen 48 000 000 forintértéket képviselt. A tartozás kompenzálásaképpen egy 1998. március 23-án kelt okirat szerint gyakorlatilag ugyanilyen összegben kölcsönt nyújtott az M. S. Kft.-nek és ezzel a kölcsönös követelések kiegyenlítésre kerültek. Az e körben kirendelt szakértő véleményéhez csatlakozva előadta azt is, hogy az alapító okiratnak az a kikötése, mely szerint 250 000 forint feletti ügyletekhez a társaságnak az alapító döntését kellett kérnie, teljes egészében igazolja a befolyásolást.
Az alperes a kereset elutasítását kérve elsősorban azzal védekezett és ezt okirattal igazolta, hogy 1995. október 15-én 353 399 009 forintot a Kft.-nek a költségek fedezete céljából átutalt. Tagadta, hogy a Kft.. terhére hátrányos üzletpolitikát folytatott volna. Az 1998. március 23-i kompenzációs szerződéssel kapcsolatban előadta, hogy egyszeri, vagyis nem tartósan hátrányos döntés - feltéve, hogy ez a helyzet egyáltalán annak minősülne - nem teszi lehetővé a hátrányos üzletpolitika folytatását. Üzletpolitikáról, mint üzleti stratégiát megvalósító döntések láncolatáról ugyanis nem lehet beszélni. Sem a felperes, sem az ügyben eljárt igazságügyi szakértő nem igazolta, hogy olyan alapítói döntések léteztek, amelyek az irányítás alatt álló céget hátrányos szerződések megkötésére kötelezték volna. Nem lehet az egyszemélyes társaságokkal szemben tartósan hátrányos üzletpolitikának tekinteni, ha az alapító személyében nem gondoskodik társaságának komoly nyereséget hozó megrendelésekről, nem ad neki ingyen hitelt, és nem vállalja át az általa termelt veszteségét.
Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy sem a rendelkezésre álló iratok, sem a szakvélemény nem támasztotta alá egyértelműen a Gt. 296. § (1) bekezdésében írt tényállási elemek megvalósulását.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes korlátlan és teljes felelősséggel tartozik az M. S. Kft.-nek azon tartozásáért, amelyet terhére a városi bíróság említett ítélete tartalmaz.
A másodfokú bíróság a Pp. 190. § (2) bekezdése alapján arra a következtetésre jutott, az alperes az elsőfokú bíróság felhívására köteles lett volna azokat az iratokat rendelkezésre bocsátani, melyek alapján megállapíthatóvá vált volna az alperes és az ellenőrzött társaság közötti tényleges pénzmozgás, az elszámolás módja, a perben vitatott kölcsönügylet körülményei és a Kft.-nek más gazdálkodó szervezetekkel való gazdasági kapcsolata. Az alperes ennek csak részben tett eleget. Ugyanakkor a perben kirendelt szakértő tényként állapította meg, hogy az ügyvezetőnek 250 000 forint feletti szerződések megkötésére nem volt önálló döntési jogosultsága, a Kft. gazdálkodásában folyamatos visszaesés volt tapasztalható, a felperes járandósága az alperes utasítása szerint került átutalásra.
A másodfokú ítélet szerint a megyei bíróság nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy a Gt. 296. §-ában írt feltételek ténylegesen megvalósultak-e figyelemmel arra, hogy az okiratok szolgáltatását az alperes megtagadta. A városi bíróság rosszul alkalmazta a Pp. 164. §-ában írt szabályokat. Az alperesnek módjában lett volna valamennyi okiratot rendelkezésre bocsátani. Az alperesnek az a magatartása, hogy a felhívásnak nem tett eleget, a per egyéb adatainak tükrében helyesen csak akként értékelhető, hogy a felperes által indítványozott okiratoknak a tárgyalás anyagává tétele esetén igazolódott volna a felperes keresetében írt tényállás. A felperes terhe a keresetben írtak bizonyítása, de az alperes terhére esik a szakértői véleményben írt megállapítások bizonytalansága.
A jogerős határozattal szemben az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, illetve amennyiben erre a felülvizsgálati bíróság lehetőséget nem látna, úgy mindkét ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
A felülvizsgálati kérelemben írtak szerint a bíróság köteles a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szolgáló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztatni. Ha - mint az adott esetben - ennek nem, vagy nem teljes körűen tett eleget, nem alkalmazhatja azokat a jogkövetkezményeket, amelyeket a törvény annak elmulasztásához vagy sikertelenségéhez fűz. Nem felel meg a valóságnak, hogy az alperes az okiratok szolgáltatását megtagadta volna. Bár nem volt köteles azokat a tényeket bizonyítani, amelyeknek bizonyítása a felperes feladata lett volna, mégsem zárkózott el az elsőfokú bíróság által igényelt iratok becsatolása elől, mint ahogy ez meg is történt.
A bíróság kötelessége annak megjelölése, hogy a csatolásra szánt okirat milyen körülmények bizonyítására alkalmas, és ennek elmulasztása milyen jogkövetkezményekkel járhat. Mivel pedig a bíróság nem fordíthatja meg a bizonyítási terhet, arra sem kötelezheti a felet, hogy esetleg önmagának érdeksérelmet okozva segítse elő az ellenérdekű fél pernyertességét. A felsorolt eljárási szabálysértések tekintetében a jogerős ítélet az ügy érdemi elbírálására is kihatóan jogszabálysértő. A felperesnek a bizonyítási teher megfordítása ellenére sem sikerült bizonyítani azt, hogy a Gt. 296. § (1) bekezdésében írt feltételek megvalósultak volna.
A felperes korábbi álláspontját fenntartva, a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítélet az alábbiakra tekintettel jogszabálysértő.
A Pp. 121. § (1) bekezdés c) pontja szerint a keresetlevélben fel kell tüntetni az érvényesíteni kívánt jogot, az annak alapjául szolgáló tényeknek és azok bizonyítékainak az előadásával. A Pp. e rendelkezése már rögzíti, hogy nem elég a kérelmet előterjeszteni, a kérelem alapjául szolgáló tényeket és bizonyítékokat is szolgáltatni kell, azok megjelölésével, a keresetlevél benyújtásakor. A Pp. 121. §-ának folytatásaként mondja ki a Pp. 164. § (1) bekezdése, hogy a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A Pp. 164. §-ából következik, hogy a hátrányos üzletpolitika folytatását a felperesnek nem volt elég állítani, de bizonyítékainak megjelölésével azokat a tényeket, körülményeket is elő kellett volna adnia, amelynek alapján megállapítható lenne a hátrányos üzletpolitika folytatásának a fennállása. Ezt követően az alperes feladata lett volna bizonyítania mindazt, amely a Gt. 296. § (1) bekezdés szerinti felelősség alól mentesíti.
A Pp. 190. § (2) bekezdése alapján a bizonyító fél kérelmére az ellenfél okiratok bemutatására történő kötelezésére akkor kerülhet sor, ha a polgári jog szabályai szerint a hivatkozott okiratokat az ellenérdekű fél egyébként is köteles lenne kiadni vagy bemutatni. Példálózva említi meg a 190. § (2) bekezdése, hogy ilyen kötelezettség az ellenfelet különösen akkor terheli, ha az okiratot a bizonyító fél érdekében állították ki, az rá vonatkozó jogviszonyt tanúsít, vagy olyan jogviszonnyal kapcsolatos tárgyalásra vonatkozik.
A felülvizsgálati bíróság elfogadta az alperesnek azt az álláspontját, mely szerint a folyószámla-kivonatok nem a bizonyító fél érdekében lettek kiállítva, azok rá vonatkozó jogviszonyt nem tanúsítanak és nem ilyen jogviszonnyal kapcsolatos tárgyalásra vonatkoznak. Az alperes a folyószámla-kivonatait a polgári jog szabályai szerint nem volt köteles kiadni a felperesnek.
Fentiekből következően a másodfokú bíróság az okirati bizonyítékok körében a bizonyítási eljárásból fakadó bizonytalanságokat nem értékelhette volna az alperes terhére.
A felülvizsgálati bíróságnak a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a továbbiakban abban a kérdésben is állást kellett foglalni, jogszabályt sértett-e a másodfokú bíróság, amikor az alperes felelősségét a Gt. 296. § (1) bekezdése alapján megállapította.
A Gt. 121. § (1) bekezdése értelmében a korlátolt felelősségű társaság tagja a társaság kötelezettségeiért - e törvényben meghatározott kivétellel - nem felel. A Gt. 171. § (1) bekezdése egy személy részére is lehetővé teszi korlátolt felelősségű társaság alapítását. A Gt. 296. § (1) bekezdése kimondja, ha az ellenőrzött társaság az uralkodó társaságnak legalább többségi irányítást biztosító befolyása következtében tartósan hátrányos üzletpolitikát folytat és ennek következtében az ellenőrzött társaság felszámolása esetén az ellenőrzött társaság vagyona a hitelezők kielégítésére nem nyújt fedezetet, a hitelező felszámolási eljárás során benyújtott keresete alapján a bíróság megállapíthatja az uralkodó tag korlátlan és teljes felelősségét az ellenőrzött társaság tartozásaiért. A Gt. 173. § (3) bekezdése és 297. §-a alapján ezt a szabályt alkalmazni kell az alapításkor is egyszemélyesként létrehozott társaságokra.
A Legfelsőbb Bíróság az előtte korábban folyamatban volt Pfv.X.22.341/2003. számú ügyben a Gt. 296. § (1) bekezdésének alkalmazhatóságának körében már kifejtette azt az álláspontját, hogy az anyagi jogi jogszabályoknak visszaható hatálya nincs. Ezért az 1998. június 16-án életbe lépett Gt.-nek a 296. § (1) bekezdésében írt tartósan hátrányos üzletpolitika folytatását eredményező befolyása, csak azt követően tanúsított magatartással valósítható meg. Ennél korábbi magatartás a Gt. alapján nem értékelhető és nem értékelhető a régi Gt. alapján sem, mert annak alanyi köre csak részvénytársaságokra vonatkozott. 1998. június 16-át megelőzően tehát fel sem merülhet a konszern felelősség kérdése korlátolt felelősségű társaság és egyházi szervezet viszonyában. Nem befolyásolja ezt a körülményt az sem, ha a hátrányos üzletpolitika folytatása egy több éven keresztül fennálló és az új törvény hatálybalépése után is tanúsított magatartás eredménye volt. Az alperes konszernjogi felelősségének beálltához azt kell bizonyítani, hogy a szankcionált magatartás az új törvény hatálybalépése után és a felszámolás alá kerülés közötti időszakban következett be, és ez vezetett az ellenőrzött társaság felszámolásához.
A perben az alperes 1995. június 9-e és 1998. március 23-a között tanúsított magatartása tehát a konszernfelelősség megállapítására alapul nem szolgálhat. 1998. június 16-a és 2002. március 6-a közötti magatartás pedig azért nem lehet az alperes felelősségének az alapja, mert ebben az időben az alperesnek nem volt olyan magatartása az M. S. Kft.-vel szemben, amely tartósan hátrányos üzletpolitika folytatásához vezetett volna.
A szakértő a szakvéleményét két fontosabb eseményre alapította; az M. S. Kft. eszközeinek 1997-ben történt értékesítésére, valamint az 1998. március 23-i kompenzációs szerződésre. E két esemény nyilvánvaló, hogy a Gt. hatálybalépését megelőző időre esett. A felperes és az M. S. Kft.. között folyamatban volt perben hátralékos vállalkozói díj kifizetésére kötelezték a Kft.-t, amelyet a Kft.. hibás teljesítésre hivatkozással nem volt hajlandó kiegyenlíteni. A felek közötti jogvita eleve erre az eseményre nyúlik vissza, abban az alperes üzletpolitikája nem játszott szerepet.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság az előbb említett Pfv.X.22.341/2003/8. számú határozatában azt is kifejtette, hogy hátrányos üzletpolitika folytatását mindig az ellenőrzött társaság pozíciójából kell megítélni. Ha a veszteség keletkezése objektív gazdasági folyamatokra és nem az uralkodó tag befolyásoló magatartására vezethető vissza, akkor az a tulajdonosi döntés, amellyel az uralkodó tag meg kívánja szüntetni a veszteséges vállalata további működését, nem alapozhat meg konszernjogi felelősséget. Ha az uralkodó tagnak csak veszteséget jelentő elhibázott üzleti döntés miatt keletkezett vesztesége az ellenőrzött társaságnál, az nem von maga után konszernjogi felelősséget.
Végezetül utal a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság arra is, hogy a régi Gt. 183. § (2) bekezdésében sorolta fel a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozó kérdéseket. Az itt felsoroltak megegyeznek az alapító okirat IV/14. pontjában felsorolt esetkörrel. A Gt.-nek ez a rendelkezése kogens volt, ettől eltérni nem lehetett. Az egyszemélyes társaságnál értelemszerűen kizárt taggyűlés működése, erre való tekintettel rendelkezett úgy a régi Gt. 184. §-a, hogy egyszemélyes társaságnál taggyűlés nem működik, hatáskörét az alapító gyakorolja.
A Legfelsőbb Bíróság a fentiekre tekintettel a jogerős határozatot a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Gfv.X.30.310/2004.sz.)