adozona.hu
BH+ 2005.5.234
BH+ 2005.5.234
A szakszervezeti tisztségviselő, üzemi tanács tag munkavállaló munkaviszonya felmondásához a szakszervezet, illetve üzemi tanács részéről megtagadott egyetértés a bíróság ítéletével nem pótolható, ha a munkaviszony megszüntetése bizonyítottan a szakszervezeti, érdekvédelmi tevékenység elnehezülését okozza. Ennek megállapításánál nem kizáró körülmény a szakszervezeti vezetőség nagyobb létszáma [Mt. 28. §, 62. § (3) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A per előzményeként felperesi munkáltató 2001. június 1. napjával a minőségbiztosítási osztályon a munkaköri feladatok csökkenése miatt K. M. és K. A. munkakörét megszüntette, és nevezettek részére analizátori munkakört ajánlott fel, amelyet K. M. elfogadott, K. A. viszont egzisztenciális és egyéb okokra hivatkozással nem.
A felek között tárgyalások folytak, melyek során K. A. 2001. június 5-én munkaszerződésének fenntartása mellett, a szakszervezet, illetve az üzemi tanács nyilatkozata alap...
BH+ 2005.5.234 A szakszervezeti tisztségviselő, üzemi tanács tag munkavállaló munkaviszonya felmondásához a szakszervezet, illetve üzemi tanács részéről megtagadott egyetértés a bíróság ítéletével nem pótolható, ha a munkaviszony megszüntetése bizonyítottan a szakszervezeti, érdekvédelmi tevékenység elnehezülését okozza. Ennek megállapításánál nem kizáró körülmény a szakszervezeti vezetőség nagyobb létszáma [Mt. 28. §, 62. § (3) bekezdés].
A per előzményeként felperesi munkáltató 2001. június 1. napjával a minőségbiztosítási osztályon a munkaköri feladatok csökkenése miatt K. M. és K. A. munkakörét megszüntette, és nevezettek részére analizátori munkakört ajánlott fel, amelyet K. M. elfogadott, K. A. viszont egzisztenciális és egyéb okokra hivatkozással nem.A felek között tárgyalások folytak, melyek során K. A. 2001. június 5-én munkaszerződésének fenntartása mellett, a szakszervezet, illetve az üzemi tanács nyilatkozata alapján a teljes munkaidejének a szakszervezeti és az üzemi tanácstagi munkaidő-kedvezmény terhére történő elszámolását kérte. Ehelyett a felperes 2001. június 14-én annak elfogadására mutatkozott késznek, hogy ha az alperes szakszervezet, illetve üzemi tanács K. A. munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetésével egyetértenek, a szakszervezetet megillető munkaidő-kedvezményt teljes egészében megváltja, így a továbbiakban a szakszervezettel munkaviszonyban álló tisztségviselőként végezhetné munkáját K. A. Az egyezségi tárgyalások nem vezettek eredményre, azt a felek 2001. június 20-án lezártnak tekintették, a felperes intézkedését június 20-án végrehajtotta és K. A. részére állásidőt rendelt el.
A felperes 2001. augusztus 21-én kérte az alperesek egyetértését K. A. munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetéséhez. Az alperesek 2001. augusztus 23-án az egyetértés megadását megtagadták. A megtagadás indoka volt egyebek között az, hogy
- a három műszakos, folytonos munkarendben ellátandó analizátori beosztás a szakszervezeti tevékenység szempontjából hátrányos,
- a 2001. novemberi üzemi tanács-választás nem teszi nélkülözhetővé legaktívabb tagját, K. A.-t,
- kompromisszumos megoldás lenne K. A. teljes munkaidejének kiváltása munkaidő-kedvezménnyel,
- az átszervezést követően egy személy által három munkakör megfelelő ellátása megkérdőjelezhető.
A felperes 2002. június 24-én keresetet indított az alperesek ellen és azt kérte, hogy a bíróság ítélettel pótolja az alperesek egyetértését K. A. szakszervezeti titkár és üzemi tanács tag munkaviszonyának általa rendes felmondással történő megszüntetéséhez. A kereseti állítások szerint a perben az vizsgálható, hogy a kért munkaviszony-megszüntetés objektíve akadályozná-e a szakszervezet érdekképviseleti tevékenységét. Az alperesi szakszervezetnek számos vezetőségi tagja van, ezért nem állítható, hogy egymás között elosztva vagy másként ne tudnák ellátni egyik társuk feladatait. Érvelt azzal, hogy K. A.-nak jelenleg nincs munkaköre a felperesnél, így a gazdálkodásban rejlő okon nyugvó intézkedés alapján az egyetértés megadása nem tagadható meg.
Az alperesek kérték a kereset elutasítását.
A munkaügyi bíróság ítéletével pótolta az alperesek egyetértő nyilatkozatát K. A. munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetéséhez.
A kérelem és annak elutasítása vizsgálatánál a munkaügyi bíróság abból indult ki, hogy az egyetértés megtagadásának - különösen a megszüntetés rendeltetésellenességének - indokai vizsgálhatóak, ellenben a tervezett rendes felmondás indoka nem.
A munkaügyi bíróság megítélése szerint az a megtagadási indok, hogy a felajánlott analizátori munkakör hátrányos a tisztségviselő számára, ebben a perben nem vizsgálható, hiszen az az alperesek működése szempontjából nem jelentős, azt legfeljebb maga a tisztségviselő vitathatta. Hasonlóképpen nem vizsgálhatónak minősítette a munkaügyi bíróság azt a megtagadási indokot, hogy a tisztségviselő munkaviszonyának megszüntetése a szakszervezeti tevékenysége miatt történt. Továbbá arra az álláspontra helyezkedett, hogy jogszerű átszervezés nem indokolhatja az egyetértés megtagadását, a felajánlott munkakörben irányadó három műszakos munkarend sem akadályozhatja az érdekképviseleti munkát.
A munkaügyi bíróság azt az indokot tartotta jelentősnek, hogy a 2001. novemberi üzemi tanácsi választáson a testület nem tudja nélkülözni az egyik legaktívabb tagját, erre azonban az alperesek nem szolgáltattak bizonyítékokat, emiatt kellett a figyelembevételt mellőzni.
Mindebből a munkaügyi bíróság arra következtetett: az bizonyosodott be, hogy a tervezett intézkedés nem áll összefüggésben a tisztségviselő érdekképviseleti tevékenységével, amit a felperes megoldást kereső javaslatai is bizonyítanak. Bár egy testület működésében meghatározó szerepe lehet, illetve van a vezető személyének, a vezető személyében bekövetkező változás a testület működését nem teszi lehetetlenné. Ezért a munkaügyi bíróság a megtagadott egyetértést pótolta, és ezt a döntést - a helyesnek tartott indokai alapján - a megyei bíróság ítéletével helyben hagyta.
A jogerős ítélet ellen az alperesek felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő és a keresetet elutasító, új ítélet meghozatalát kérték. I. r. alperes kérte a tényállás kiegészítését azzal, hogy 2001. június 8-án hozott és a felperessel 13-án közölt határozatával K. A.-t 2001. június 18-ától teljes munkaidejében szakszervezeti, illetve üzemi tanácsi feladatokkal foglalkoztatja, és ezzel összefüggésben került sor 2001. június 20-án a tisztségviselő munkaviszonyában állásidő elrendelésére, majd ezt mintegy egy évvel követően indította meg a peres eljárást felperes az egyetértés pótlása iránt. Érdemben arra hivatkozott, hogy a testület megtagadó határozatának egyik fontos indoka volt a 2001. novemberi üzemi tanács-választás előkészítésének a felperesi intézkedéssel összefüggő akadályozottsága, hiszen az ítélet szerint is meghatározó szerepre alkalmas személy munkaviszonyának megszüntetése a választási eredmények akadályozására közvetlenül alkalmas, amint azt tanúvallomások is alátámasztották. További fontos oknak minősült, hogy K. A. már ténylegesen teljes munkaidőben szakszervezeti munkaidő-kedvezmény terhére látja el a tevékenységét, vagyis csak érdekvédelmi tevékenységet folytat, emiatt a munkaviszonyának megszüntetése beleütközik az Mt. 26. §-ának (3) bekezdésében foglalt tilalomba. Végül hivatkozott arra, hogy a szakszervezeti tevékenység elnehezülése is megalapozza a megtagadás jogszerűségét, amit a munkaviszony megszüntetése feltétlenül megalapoz.
A Legfelsőbb Bíróság végzésével a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a munkaügyi bíróság ítélete az ügyben lényeges adatokat és bizonyítékokat számba vette.
Ezek értékelésénél az Mt. 28. §-át és annak az ítélkezési gyakorlatban kialakult elveit kellett alkalmazni.
Ezek szerint egyfelől az egyetértés csak akkor tagadható meg, ha ez a jog társadalmi rendeltetésével összhangban van (240. EH), vagyis a megtagadást a szakszervezeti, illetve azzal egy tekintet alá eső egyéb érdekvédelmi tevékenység elnehezülése alapozza meg (BH 2001/10/492). Másfelől az egyetértés pótlásának lehet helye, ha a megtagadásnak nem volt alapos oka, a munkáltató tervezett intézkedése számba vehetően nem érintette a megtagadó törvényes érdekeit, illetve ha a megtagadás a szakszervezetre az egyetértésből háruló következménnyel arányban nem álló súlyos hátránnyal járna a munkáltatóra nézve. Utóbbi esetben az előnyöket, illetve hátrányokat kölcsönösen méltatni kell, figyelembe véve a kialakult társadalmi értékítéletet és gyakorlatot is.
Ezek szerint a felperes - különös ok hiányában - nem mellőzhette annak az általános társadalmi gyakorlatnak a méltánylását, hogy a munkáltatónál működő szakszervezeti tisztségviselő általában munkaviszonyban áll a munkáltatóval. Ezért a felperes az ennek megfelelő helyzet megváltoztatását csak különösen alapos okból kezdeményezhette. Ilyennek nem minősülhet a felperes azon saját magatartása, hogy a megmaradó minőségbiztosítási munkakört betöltők közé nem sorolta K. A.-t, illetve, hogy szakszervezeti állományban történő foglalkoztatást igényelt. Egyébként az a körülmény, hogy a munkáltatónál munkaviszonyban nem álló személy is elláthatja a tisztséget, az egyetértési jog rendeltetésszerű gyakorlásával kapcsolatban nem értékelhető (240. EH).
A szakszervezeti, érdekvédelmi tevékenység elnehezülését az a perben megállapított körülmény megalapozza, hogy K. A. az alperesi szervezetek egyik legaktívabb tagja volt, akinek az üzemi tanácsi választások előtt a zavartalan körülmények közötti munkájához a szervezetek méltán ragaszkodtak. Ugyancsak ilyen körülmény a tisztségviselői munkavégzés szempontjából a felajánlott munkakör három műszakos, és folytonos munkarendben teljesítendő jellege. Nem helytálló a munkaügyi bíróság ítéletének az a következtetése, hogy a megjelölt szempontból a felajánlott munkakör nem vizsgálható.
A felperesi álláspontja szerint a kért egyetértés megtagadása jogszerűségének megítélésénél lényeges, hogy a tisztségviselő munkaviszonyának megszüntetése az adott helyzettől eltekintve általában (objektíve) akadályozza az érdekképviseleti tevékenységet. Ezzel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy az alperesi szakszervezetnek számos vezetőségi tagja van, ezért nem állítható, hogy egymás között elosztva vagy másként ne tudnák ellátni egyik társuk feladatait. Ez az érvelés téves, a kialakult ítélkezési gyakorlat szerint önmagában a szakszervezeti, vagy más vezetőség létszáma nem jelentős a megtagadás jogszerűsége szempontjából. Megalapozatlan az arra történt hivatkozás is, hogy a gazdálkodásban rejlő okon nyugvó munkaviszony megszüntetés (jogszerű átszervezés) eleve kizárja az egyetértés megtagadásának jogszerűségét (EH 2000.240).
Minderre tekintettel a megállapított tények alapján azt kellett valónak elfogadni, hogy a felperes intézkedése az alperesek tevékenységének elnehezülésével jár, ezért az egyetértés megtagadása jogszerűen történt.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. (Legf.Bír. Mfv.I.10.441/2004. sz.)