adozona.hu
BH+ 2005.5.230
BH+ 2005.5.230
Nem tartozik a nemperes felszámolási eljárás keretébe annak vizsgálata, hogy az adós - a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelem bíróság általi kézbesítése előtt - jogszerűen tette-e vitássá a hitelező vele szembeni követelését. A felek közötti ilyen jogvita elbírálása egyéb bírói útra tartozik [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. 1. §, 24. §, 27. § (2) és (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A hitelező és az adós között létrejött szállítási szerződés alapján a hitelező éveken át, folyamatosan tojáslét szállított az adósnak. A hitelező gazdálkodásának és pénzügyi helyzetének ellenőrzése során megállapítást nyert, hogy az adósnak 19 194 112 forint összegű lejárt tartozása áll fenn a hitelezővel szemben. Emiatt a hitelező a 2003. április 22-én kelt levelével felszólította az adóst tartozása és annak késedelmi kamatai megfizetésére. A felek közötti levelezésből kitűnően az adós egyez...
BH+ 2005.5.230 Nem tartozik a nemperes felszámolási eljárás keretébe annak vizsgálata, hogy az adós - a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelem bíróság általi kézbesítése előtt - jogszerűen tette-e vitássá a hitelező vele szembeni követelését. A felek közötti ilyen jogvita elbírálása egyéb bírói útra tartozik [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. 1. §, 24. §, 27. § (2) és (4) bek.].
A hitelező és az adós között létrejött szállítási szerződés alapján a hitelező éveken át, folyamatosan tojáslét szállított az adósnak. A hitelező gazdálkodásának és pénzügyi helyzetének ellenőrzése során megállapítást nyert, hogy az adósnak 19 194 112 forint összegű lejárt tartozása áll fenn a hitelezővel szemben. Emiatt a hitelező a 2003. április 22-én kelt levelével felszólította az adóst tartozása és annak késedelmi kamatai megfizetésére. A felek közötti levelezésből kitűnően az adós egyezséget kívánt kötni a hitelezői igény kielégítése tárgyában, a 2003. szeptember 23-án kelt, a hitelezőnek megküldött levelében azonban a korábbiak során tett fizetési ajánlatait visszavonta. Ennek okául azt jelölte meg, hogy a cég üzemében 2003. július 7-én a Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás vizsgálatot tartott, és megállapításra került: a hitelező által szállított tojáslé nem megfelelő minőségű. A levélben írtak szerint az ellenőrzés kapcsán világossá vált az adós korlátolt felelősségű társaság vezetése számára, hogy korábbi elmarasztalásai éppen a hitelező korlátolt felelősségű társaság hibás alapanyag szolgáltatása miatt történtek. Erre tekintettel az adós bárminemű korábbi tartozása jogcímét és összegszerűségét vitatta, s kijelentette, hogy a hitelező követeléseit nem ismeri el.Az utóbbi levél kézhezvétele után, a 2003. szeptember 29-én előterjesztett beadványában a hitelező az adós felszámolására irányuló eljárás lefolytatását kérte arra hivatkozva, hogy az adós a 19 194 112 forint összegű, 60 napon túl lejárt, nem vitatott számlatartozását és annak késedelmi kamatát nem fizette meg.
Az adós a hitelezői kérelemre tett nyilatkozatában vitatta fizetésképtelenségének tényét. Előadta, hogy a hitelező hibásan teljesített, ezért a hitelezőnek korábban tévedésből tett egyezségi ajánlatát visszavonta.
Az elsőfokú eljárás során - 7. sorszám alatt - a hitelező bejelentette, hogy időközben az élelmiszer minőségi kifogás tárgyában indult közigazgatási eljárás befejeződött, a Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás a 2003. október 15-én kelt határozatával visszavonta a korábbi határozatát. Erre tekintettel a hitelező alaptalannak tartotta az adósnak a követelés vitatását tartalmazó nyilatkozatát, a nem létező minőségi kifogásra történt hivatkozását.
Az elsőfokú bíróság végzésével a felszámolási eljárást az adós fizetésképtelenségének hiányában megszüntette, és úgy rendelkezett, hogy mindkét fél viseli a maga költségét. Határozatának indokolásában hivatkozott a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel, valamint az 1997. évi XXVII. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (többször mód. Cstv.) 27. §-a (2) bekezdésének a) pontjában foglaltakra, amely szerint a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha az az általa elismert vagy nem vitatott tartozást a követelés esedékességét követő 60 napon belül nem egyenlítette ki. Kifejtette, hogy az adós a hitelező követelését akkor vitathatja alappal, ha az már a felszámolási kérelem bíróság által történő kézbesítését megelőzően megtörtént, illetőleg az adós olyan körülményre hivatkozik, amely annak bizonyítása esetén a tartozás fennállását vagy esedékességét kizárja.
Miután az adós a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelem részére történt kézbesítése előtt, a 2003. szeptember 23-án kelt levelében minden korábbi tartozás jogcímét és összegét tette vitássá hibás teljesítésre hivatkozással, az elsőfokú bíróság a többször mód. Cstv. 27. §-ának (4) bekezdése alapján a felszámolási eljárást megszüntette. Hangsúlyozta: annak elbírálása, hogy az adós vitatása jogszerű-e vagy nem, nem tartozik a felszámolási nemperes eljárást foganatosító bíróság hatáskörébe. Ez peres eljárás keretében tisztázandó kérdés.
A hitelező fellebbezése folytán másodfokon eljárt bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta, és akként rendelkezett, hogy a hitelező maga viseli a lerótt 7000 forint másodfokú eljárási illetéket. A végzés indokolása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és az abból levont következtetése is helytálló. A másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját abban a tekintetben, hogy az adós fizetésképtelensége megállapításának szempontjából annak van jelentősége: az adós fizetésképtelenségének a többször mód. Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) pontjában rögzített feltételei fennállnak-e. A vitatás szempontjából pedig a kérelem bíróság általi megküldésének időpontját kell figyelembe venni. Mint ahogyan a Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében kifejtette, a követelés akkor minősül vitatottnak, ha azt az adós már a felszámolási eljárás megindítása iránti kérelemről való bírósági értesítést megelőzően vitatta.
A másodfokú bíróság rámutatott arra is, hogy a fizetésképtelenségnek a többször mód. Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) pontjában írt feltételei szempontjából nincs jelentősége a vitatás alaposságának vagy alaptalanságának, s a hitelező követelését az adós - a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelem részére történt, bíróság általi kézbesítése előtt - akkor is vitássá teheti, ha azt megelőzően elismerte.
A jogerős végzés ellen a hitelező terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, arra hivatkozva, hogy a támadott határozatot jogszabályértőnek tartja, és a felszámolás elrendelésének helye van. Azzal is érvelt, hogy az ügy kapcsán olyan elvi jelentőségű kérdések merültek fel, amelyeknek a Legfelsőbb Bíróság általi értelmezése a gazdasági élet jogbiztonságának a megerősítését szolgálhatja. E kérdéseket négy pontban foglalta össze.
Felülvizsgálati kérelme indokolásában előadta, hogy az adóssal szembeni követelése 107 db számla szerinti, lejárt, összesen 25 401 224 forint. Az első számla 2002. október 30-án volt esedékes. A felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmet a hitelező 2003. szeptember 22-én nyújtotta be. A 2002. évi lejárt számlákra a számviteli szabályok szerinti nyilatkozatot kiadta az adós, és mindkét fél, mint nem vitatott tartozást illetve követelést tartotta nyilván a 2002. évi mérlegében. Az adós egészen 2003. szeptember 23-ig egyetlen számlát sem vitatott. A hitelező részletesen ismertette a felek közötti, 2003. április 22-től 2003. szeptember 23-ig a hitelezői követelés tárgyában folytatott levelezés anyagát. Véleménye szerint a hitelezői követelések 99%-ával szemben az adós már nem támaszthat jogszerű, megalapozott minőségi kifogást a Ptk. 383. §-ának (3) és (4) bekezdéseiben foglaltakra figyelemmel, hiszen a kifogás nélkül átvett tojáslevet, mint alapanyagot felhasználta, az általa gyártott terméket pedig eladta. A minőségi kifogás nélkül átvett és feldolgozott termékek árát az adós köteles lenne megfizetni, erre azonban fizetésképtelensége folytán nem képes.
A felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél álláspontja az, hogy az adós minőségi kifogása nélkülöz minden ténybeli és jogszabályi alapot, és az adós magatartása kimeríti a joggal való visszaélés tényállását. Hangsúlyozta a hitelező, hogy senki nem tud semmit arról az adósi minőségi kifogásról, amelyen a vitatás alapul, s amely a felszámolás elrendelésének az akadályát képezi.
A felülvizsgálati kérelem előterjesztésére előírt jogszabályi feltételek nem állnak fenn.
Az Alkotmánybíróság a 42/2004. (XI. 9.) AB határozatával, annak kihirdetése napjával megsemmisítette a Pp. 270. §-a (2) bekezdés "és" szövegrészét, valamint az ezt követő a), b), ba) és bb) pontjait. A megsemmisítés folytán, a hatályban maradt szövegrész alapján felülvizsgálati kérelem akkor terjeszthető elő, ha a felülvizsgálni kért határozat az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő.
A jelen ügyben a felülvizsgálati bíróságnak tehát - a Pp. 270. §-a (2) bekezdésének az Alkotmánybíróság határozata közzétételének napjától (2004. november 9-étől) hatályos rendelkezése alkalmazásával - csak azt kellett vizsgálnia, hogy a jogerős végzés az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő-e. A felülvizsgálati kérelemben megjelölt további feltétellel - a joggyakorlat egységének, továbbfejlesztésének szükségességével - a Legfelsőbb Bíróság nem foglalkozott, nem foglalkozhatott.
A felszámolási eljárásra irányadó, többször mód. Cstv. 1. §-a (3) bekezdésének meghatározása szerint a felszámolási eljárás olyan eljárás, amelynek célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők az e törvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek. Azt, hogy mikor minősül az adós fizetésképtelennek, a többször mód. Cstv. 27. §-a szabályozza. E törvényhely (2) bekezdésének a) pontja úgy rendelkezik, hogy a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha nem vitatott vagy elismert tartozását az esedékességet követő 60 napon belül nem egyenlítette ki. Az ebben a törvényi rendelkezésben megfogalmazott fizetésképtelenségi ok tehát több elemből áll. Eszerint az adós akkor minősül fizetésképtelennek, ha fennáll a hitelezővel szembeni pénz- vagy pénzben kifejezett tartozása; a tartozást az adós nem vitatta vagy elismerte; valamint a tartozás esedékességétől számítottan legalább 60 nap eltelt. Nem vitatottnak pedig - figyelemmel a többször mód. Cstv. 6. §-ának (3) bekezdése folytán megfelelően alkalmazandó Pp. 128. §-ában foglaltakra -, akkor minősül a tartozás, ha azt az adós a felszámolási eljárás lefolytatása iránti hitelezői kérelemről való tudomásszerzése előtt nem tette vitássá. A vitatás módját, formáját nem írja elő a törvény. Ha az adós bármilyen módon kifejezésre juttatta, közölte a hitelezővel a követeléssel szembeni kifogását, nincs helye a fizetésképtelenség megállapításának.
A Legfelsőbb Bíróság a Bírósági Határozatokban 1996/552. szám alatt közzétett eseti döntésében pedig azt hangsúlyozta: ha az adós a hitelező követelését már a felszámolása iránti kérelemnek a bírósághoz való benyújtása előtt vitatta, fizetésképtelensége annak ellenére sem állapítható meg, hogy korábban közokiratba foglalt tartozást elismerő nyilatkozatot tett.
A jelen ügyben az adós az első ízben a 2003. április 22-i keltezésű levéllel történt fizetési felszólítása után ugyan valóban nem vitatta a tartozása fennállását, sőt egyezségi javaslatot is tett. Később, a 2003. szeptember 23-án kelt levelében azonban már visszavonta a korábbiak során tett fizetési ajánlatait, s úgy nyilatkozott, hogy a hitelező követeléseit - hibás teljesítése miatt - nem ismeri el, vitatja. Az adós tehát a 2003. szeptember 29-én előterjesztett felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelemről való bírósági értesítése előtt vitássá tette tartozása fennállását.
Erre figyelemmel helytállóan jutottak az ügyben eljárt bíróságok arra a következtetésre, hogy a fizetésképtelenségnek a fent hivatkozott többször mód. Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) pontjában írt feltételei nem állnak, s emiatt a törvény 27. §-ának (4) bekezdése szerint a felszámolási eljárás megszüntetésének van helye. Annak tisztázása, hogy az adós megalapozottan tagadta-e meg hibás teljesítésre hivatkozva a követelés kiegyenlítését, avagy a Ptk. 383. §-ának (3)-(4) bekezdéseiben foglaltakba ütközően járt-e el, nem a meghatározott célú felszámolási nemperes eljárás keretébe, hanem egyéb bírói útra tartozik. Helyesen utalt arra az elsőfokú bíróság, hogy a hitelező - a felszámolási eljárást megszüntető végzés folytán - nincs elzárva attól, hogy a felek közötti jogvita elbírálása végett perbírósághoz forduljon.
A kifejtettekre figyelemmel a jogerős végzés nem minősül az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértőnek. A Legfelsőbb Bíróág ezért a felülvizsgálati kérelmet - előterjeszthetősége feltételének hiánya miatt, előzetes megvizsgálása után - a Pp. 273. §-ának (1) és (5) bekezdése alapján elutasította. (Legf. Bír. Gfv.E.30.058/2005.sz.)