adozona.hu
BH 2005.5.189
BH 2005.5.189
A balesetet megelőző intézkedésekre az a munkáltató köteles, akinél a munkaeszközt használják [1993. évi XCIII. törvénynek (továbbiakban: Mvt.) az ügyben irányadó Mvt. 40. §, 54. § (5) bekezdés b) pont, 84. §; Mt. 102. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte a Pp. 339. § (1) bekezdés megsértése miatt, mert álláspontja szerint a munkaügyi bíróság jogszerűen meghozott közigazgatási határozatokat helyezett hatályon kívül. Az alperes előadta - egyebek mellett -, hogy a munkaügyi bíróság tévesen következtetett az adott munkaterületen az előírások betartásáért felelős megállapításának hiányára. Az alperes álláspontja szerint a...
BH 2005.5.189 A balesetet megelőző intézkedésekre az a munkáltató köteles, akinél a munkaeszközt használják [1993. évi XCIII. törvénynek (továbbiakban: Mvt.) az ügyben irányadó Mvt. 40. §, 54. § (5) bekezdés b) pont, 84. §; Mt. 102. §].
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte a Pp. 339. § (1) bekezdés megsértése miatt, mert álláspontja szerint a munkaügyi bíróság jogszerűen meghozott közigazgatási határozatokat helyezett hatályon kívül. Az alperes előadta - egyebek mellett -, hogy a munkaügyi bíróság tévesen következtetett az adott munkaterületen az előírások betartásáért felelős megállapításának hiányára. Az alperes álláspontja szerint a baleset közvetlen oka az volt, hogy a felperes mint munkáltató nem ellenőrizte a használt munkaállvány szabályos voltát, és a munkavállalók ilyen körülmények között dolgoztak. Az alperesi álláspont szerint a perben nem volt jelentősége annak, hogy a felperes és a K. Kft., valamint az F. Kft. és az előbbi kft. között létrejött bérleti szerződésben a felek miről állapodtak meg, mert a biztonságos munkavégzésért a munkáltatót terheli a felelősség. Ebből következően az sem jelentős körülmény, hogy a felperes milyen jogosultság alapján használta a bérelt állványt. Az alperes álláspontja szerint a jogerős ítéletben előírtak teljesítése nem szolgálja a munkabalesetek megelőzését, továbbá a munkabiztonsági és munkaügyi felügyelő az 1993. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Mvt.) 84. § alapján csak a biztonságos munkafeltételek megteremtése céljából intézkedhetett, más jogosultsága nem volt.A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Előadta, hogy az alperes vele szemben álláspontja szerint jogszabályi felhatalmazás nélkül hozott kötelezést tartalmazó közigazgatási határozatot, mert nem vizsgálta, hogy kinek a kötelezettsége volt a munkaállvánnyal kapcsolatos feladatok elvégzése. A munkaügyi bíróság az Mvt. 40. § (1) bekezdés alapján helytállóan döntött, ezt a szabályt az alperes figyelmen kívül hagyta, emiatt a jogerős ítélet nem jogszabálysértő. Fentieken túlmenően a felperes részletesen kifejtette álláspontját arról, hogy a jogerős ítélet további okok miatt miért felel meg a jogszabályoknak.
A munkaügyi bíróság ítéletében megállapított tényállás a következő.
A felperes a K. Kft. alvállalkozójaként végzett munkát a perbeli munkaterületen. Sz. P. a K. Kft. munkavállalója, és a felperes bt. beltagja volt, a munkaterületen a K. Kft. szerelés-vezetőjeként dolgozott. 2002. december 19-én, építési munka közben a 19,5 méter magasságban szabálytalanul rögzített függesztett munkaállvány egyik felfüggesztése kioldódott, amely miatt az emelőgép kezelője, valamint a felperes bt. két munkavállalója 16 méter magasságból lezuhantak, az emelőgép kezelője meghalt, a két másik személy súlyos sérüléseket szenvedett. A tényállásban a munkaügyi bíróság azt is megállapította, hogy a balesetnek az volt az oka, hogy a mozgó munkaállványt nem az előírásnak megfelelően rögzítették. Sz. P. nem a mozgó munkaállványhoz tervezett megfelelőségi tanúsítással rendelkező elemekkel szerelte fel az állványt. Ezenkívül számos más szabálysértés is történt (pl. üzembe helyezési eljárás hiánya). A munkaügyi bíróság azt is megállapította, hogy a munkaállvány az F. Kft. tulajdonában van, és a munkaterületen fővállalkozóként dolgozó K. Kft. bérelte a tulajdonostól. Az elsőfokú hatóság a felperest számos jelentős hiányosság pótlására kötelezte az Mvt. 18. § (1) bekezdésében meghatározott színvonal megvalósulása céljából az Mvt. 84. § (1) bekezdés e) pontja alapján.
Az alperes másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot a teljesítési határidő módosításával helybenhagyta, azzal az indokkal, hogy a balesetet okozó eszköz bérbevétele nem érinti a felperes bt.-nek a biztonságos munkavégzés követelményei megteremtésére vonatkozó kötelezettségét.
A felperes keresete az alperes határozatának az elsőfokú határozatra kiterjedő hatályon kívül helyezésére irányult.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra és új határozat meghozatalára kötelezte.
A munkaügyi bíróság a bizonyítékokból arra következtetett, hogy az alperes a tényállást nem tisztázta megfelelően, a tényeket nem teljes körűen tárta fel, ezért nem lehetett megállapítani, hogy az adott munkaterületen ki volt köteles a biztonságos munkavégzés feltételeinek biztosítására. A munkaügyi bíróság szerint a közigazgatási határozat nem felel meg az Mvt. 2. § (2) bekezdésének, 40. § (1) bekezdésének és 54. § (5) bekezdésének. Az alperes elmulasztotta a K. Kft. és a felperes között létrejött alvállalkozói szerződés tartalmának elemzését és értékelését, figyelemmel az F. Kft. és a K. Kft. között létrejött bérleti szerződésben foglaltakra. Mindezek miatt nem egyértelmű, hogy a felperes milyen jogosultság alapján használta a K. Kft. által bérelt emelőállványt, és történte megállapodás a szerződő felek között a munkabiztonsági előírások betartására vonatkozóan. Mindezen hiányosságok miatt a munkaügyi bíróság álláspontja szerint nem lehet megalapozott és jogszerű következtetést levonni arról, hogy az elsőfokú határozatban megállapított kötelezettségek betartása kit terhelt.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Pp. 339. § (1) bekezdés értelmében arról kellett a perben dönteni, hogy a jogerős közigazgatási határozatban jogszabálysértés megvalósult-e.
Az elsőfokú határozatban a hatóság a munkáltató felperest a vizsgált súlyos kimenetelű balesettel kapcsolatban hiányosságok megszüntetésére kötelezte. A másodfokon eljáró szerv a rendelkezésre álló bizonyítékokból a munkáltató felperes szabálytalan munkavégzést eredményező eljárására következtetett és függetlenül a balesetet okozó állványra vonatkozó bérleti szerződéstől, tartalmilag az állvány birtoklása, továbbá a munkavállalók ezen való munkavégzése alapján döntött, és az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a jogerős másodfokú közigazgatási határozat nem jogszabálysértő. Az Mvt. 40. § (1) bekezdése általános célként jelöli meg a veszélyhelyzetek munkahelyi kizárásának kötelezettségét, a (2) bekezdés e fő cél érdekében a több munkáltató által működtetett munkavégzési helyen írja elő a munkavégzés összehangolásának kötelezettségét. Az utóbbi szabály tehát nem érinti a munkáltatónak az Mt. 102. § (1) és (2) bekezdésében, az Mvt. 40. § (1) bekezdésében, az Mvt. 54. § (5) bekezdés b) pontjában lévő kötelezettségeit. Ebből következően munkavédelmi szempontból, és az Mvt. 84. § alapján tett intézkedéseknél annak van jelentősége, hogy a munkáltató az általa használt, tehát a birtokában lévő munkaeszközzel összefüggésben ténylegesen tehetett-e, illetve tett-e megfelelő intézkedést. Az adott esetben Sz. P., a felperes beltagja előadta, és ezt a perben a felek nem vitatták, hogy személyes részvételével folyt a mozgó munkaállvány rögzítése, ő döntött arról, hogy a kikötés nem a rögzítőfejhez történt, ennek pedig időhiány volt az oka. A baleset időpontjában Sz. P. utasításadásra feljogosított, a munkavégzés módjáról rendelkező személy volt. Ebből következően a logika szabályai szerint az következik, hogy ha a (szabálytalan) szerelés tekintetében a felperes nevében eljáró személy rendelkezhetett, ez a jogosultsága fennáll az elsőfokú határozatban előírt intézkedésekre is. Ezt a munkaeszköz birtoklásán alapuló tényleges helyzetet, illetve kötelezettséget, amely a balesetveszély elhárítását célozza, nem érinti az állvány tulajdonjoga, és az alvállalkozóval kötött szerződés. Az elsőfokú határozat tehát megfelelt az Mvt. 84. § (1) bekezdésének, az ezt helybenhagyó másodfokú határozat - az Mvt. 54. § (5) bekezdés b) és c) pontjában lévő, a munkáltató felperest terhelő kötelezettségekre is figyelemmel - nem jogszabálysértő. A kifejtettek miatt a jogerős ítéletnek az Mvt. 40. §-ára, ezzel összefüggésben a tényállás feltáratlanságára vonatkozó álláspontja a jogszabályoknak nem felel meg. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.659/2003. sz.)