adozona.hu
BH 2005.5.197
BH 2005.5.197
Az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámárut ingyenes szívességi használatba sem lehet adni [1995. évi C. tv. 76. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes három külön határozatával helybenhagyta az elsőfokú vámhivatal határozatait, amellyel a felpereseket egyenként 2 678 734 Ft vámteher megfizetésére kötelezte a II. és III. r. felperesek esetében a határozatok indokolásában az egyetemlegességet megállapítva. Azzal, hogy a külföldi állampolgár I. r. felperes a tulajdonát képező személygépkocsit a szintén külföldi állampolgár II. r. felperesnek átadta, aki azt a magyar állampolgár III. r. felperesnek átadta, és ez a tény közúti ellenőr...
BH 2005.5.197 Az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámárut ingyenes szívességi használatba sem lehet adni [1995. évi C. tv. 76. §].
Az alperes három külön határozatával helybenhagyta az elsőfokú vámhivatal határozatait, amellyel a felpereseket egyenként 2 678 734 Ft vámteher megfizetésére kötelezte a II. és III. r. felperesek esetében a határozatok indokolásában az egyetemlegességet megállapítva. Azzal, hogy a külföldi állampolgár I. r. felperes a tulajdonát képező személygépkocsit a szintén külföldi állampolgár II. r. felperesnek átadta, aki azt a magyar állampolgár III. r. felperesnek átadta, és ez a tény közúti ellenőrzéskor a hatóságok tudomására jutott. Ennek alapján a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 76. § (4) bekezdése, 125. § (2) bekezdés c) és 126. § b) pontjára figyelemmel megvalósult a gépjármű jogellenesen belföldi forgalomba hozatala.A felperesek az alperesi határozatok ellen külön-külön keresetet nyújtottak be, az elsőfokú bíróság a per tárgyi összefüggése miatt azokat egyesítette.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével mindhárom felperes vonatkozásában az alperes határozatait az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte a Vtv. 75. § (5) bekezdésére, 76. § (1) bekezdés i) pontjára és a Vtv. végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (továbbiakban: Vhr.) 132. § (1) és (11) bekezdéseire utalással.
A Vtv. 126. § b) pontja határozza meg, hogy kit kell a vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozónak tekinteni. Ez a jogszabályi rendelkezés tudatos, tevőleges magatartássorozatot szabályoz, és akaratlagosságot feltételez. Az I. r. felperes esetében ez teljes egészében kizárható, mert csak baráti szívességből adta át a gépjárművet a II. r. felperesnek és tudomása sem volt arról, hogy ő a III. r. felperesnek továbbadja. Olyan körülmény sem merült fel, hogy a tulajdonát képező gépjárművet ne akarta volna Ausztriába visszavinni. A "bármilyen jogcímen használatba adást" a Vtv. 76. § (4) bekezdése gyűjtőfogalomként használja, amely alatt a lízing, a használatba adás, a bérbeadás értendő, amelyek tartós használatot jelentenek. Ez pedig - az elsőfokú bíróság szerint - a perbeli esetben nem valósult meg.
A II. és III. r. felperesek kötelezése meghaladottá vált azzal, hogy az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az I. r. felperes nem kötelezhető jogellenes belföldi forgalomba hozatal miatt vámteher megfizetésére.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését és a felperesek keresetének elutasítását. Jogi álláspontja szerint a Vtv. 76. § (4) bekezdése, 125. § (2) bekezdése és 126. §-a alapján megvalósul a jogellenes belföldi forgalomba hozatal, a szóbeli árunyilatkozat alapján ideiglenes behozatalban vámkezelt gépjármű ún. "baráti szívességként" történő használatba adása, vétele esetén is. A Vtv. 76. § (4) bekezdése mindenféle használatba adást tilt, a 126. § b) pontja alkalmazhatóságának nem kritériuma a tudatos, tevőleges magatartás. Eljárásjogi jogszabálysértésként utalt arra, hogy csak az utolsó tárgyaláson kapta meg a II. és III. r. felperesek keresetleveleit. A II. és III. r. felperesek beavatkozását az elsőfokú bíróság engedélyezte, de utóbb már e minőségüket nem szerepeltette. A 8/I. sorszámú végzéssel az alperes határozata elleni pert megszüntette, de utána jogerős ítéletével ezen alperesi határozatot mégis hatályon kívül helyezte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, de abból a jogszabályok nem megfelelő értelmezésével jogszerűtlen következtetést vont le.
A Legfelsőbb Bíróság a hasonló jellegű ügyekben már kifejtette, hogy a Vtv. nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely kimondaná, hogy vámügyekben, az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámáruk tekintetében a használatba adásnál a Ptk. rendelkezéseit kellene alkalmazni. A perbeli jogvita vámjogi jogviszonyból ered, így elbírálására a vámjog rendelkezései az irányadóak.
A Vtv. 76. § (4) bekezdése kógensen rendelkezik, hogy az ideiglenes behozatalban vámárut belföldön elidegeníteni vagy harmadik személy, szervezet részére, bármilyen jogcímen használatba adni csak az esedékessé váló vámteher megfizetése után szabad. Ezt követően az a), b) pontok sorolják fel, hogy a rendelkezés szempontjából kik nem tekinthetők harmadik személynek, de ezek a kimentési lehetőségek a felperesek esetében nem állnak fenn.
A törvényi szabályozás - az elsőfokú bíróság érvelésével ellentétben - a használatba adás vonatkozásában nem teszik feltétellé a tudatosságot, a tevőleges magatartássorozatot vagy akaratlagosságot. Erre figyelemmel a használatba adás célját, annak időtartamát sem kell külön vizsgálni.
Az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámáruk használatának joga kizárólag azt a személyt illeti meg, akinek részére a vámárut e jogcímen vámkezelték. A Vtv. 76. § (4) bekezdése mindenféle használatba adást tilt, így az ingyenes, szívességi használatba adást is.
A vámfizetési kötelezettség szempontjából vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozónak kell tekinteni azt a személyt is, aki a vámjogszabályoknak megfelelően behozott vámárut a korlátozástól, illetőleg feltételtől vagy jogszabály rendelkezésétől eltérően használ, vagy ennek megvalósításában közreműködik [Vtv. 126. § b) pont].
A perbeli esetben a feltárt tényállás alapján olyan, a vámjogi rendelkezésektől eltérő használat valósult meg, amelyre vonatkozóan a Vtv. 76. § (4) bekezdése kimentési lehetőséget nem ad.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperesek keresetét elutasította.
Mivel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet megsértette az alperes által felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat, és a megfelelő határozat meghozatalához szükséges tények az iratokból megállapíthatóak voltak, ezért az alperes eljárásjogi kifogásait érdemben szükségtelen volt vizsgálnia. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.112/2004. sz.)