adozona.hu
BH 2005.5.194
BH 2005.5.194
A vámáru bemutatásának elmaradása miatt, jogellenes belföldi forgalomba hozatal esetén a vámbiztosítékot nyújtó kezes a fuvarozóval együtt egyetemlegesen felelős a vámterhek megfizetéséért [1966. évi 2. tvr. 6. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhivatal az S. Kft. (továbbiakban: fuvarozó) kérelmére 1996. január 29-én árutovábbítást végzett az 1. sz. vámhivatalhoz, a vámbiztosítékként benyújtott 060152 számú NIT vámgarancia igazolvány elfogadása mellett. A bemutatási határidőt 1996. március 1. napjában határozta meg.
A vámhivatal a 2000. november 21-én kelt határozatában kötelezte a fuvarozót összesen 2 467 688 Ft vámteher megfizetésére. Döntését azzal indokolta, hogy a vámáru bemutatására, vámkezelésére nem került sor. A vámáru...
BH 2005.5.194 A vámáru bemutatásának elmaradása miatt, jogellenes belföldi forgalomba hozatal esetén a vámbiztosítékot nyújtó kezes a fuvarozóval együtt egyetemlegesen felelős a vámterhek megfizetéséért [1966. évi 2. tvr. 6. §].
A vámhivatal az S. Kft. (továbbiakban: fuvarozó) kérelmére 1996. január 29-én árutovábbítást végzett az 1. sz. vámhivatalhoz, a vámbiztosítékként benyújtott 060152 számú NIT vámgarancia igazolvány elfogadása mellett. A bemutatási határidőt 1996. március 1. napjában határozta meg.A vámhivatal a 2000. november 21-én kelt határozatában kötelezte a fuvarozót összesen 2 467 688 Ft vámteher megfizetésére. Döntését azzal indokolta, hogy a vámáru bemutatására, vámkezelésére nem került sor. A vámáru jogellenesen belföldi forgalomba került. Utalt arra, hogy a vámérték megállapításánál az árutovábbítás kérésekor csatolt számlát vette alapul.
A fuvarozó a jogerős határozat szerinti fizetési kötelezettségének nem tett eleget. Ezért a vámhivatal a határozatában a vámbiztosítékot nyújtó felperest kötelezte a vámteher megfizetésére.
A fellebbezésre eljáró alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1966. évi 2. számú Tvr. (továbbiakban: Tvr.) 6. § b) pontjában, a 39/1976. (XI. 10.) PM-KKM együttes rendelet (továbbiakban: R.) 69. § (5) bekezdés d) pontjában, 70. § (1) bekezdés b) pontjában, 35. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a vámáruval kapcsolatos bemutatási, illetve a 3970/2000. sz. határozat szerinti fizetési kötelezettségének a fuvarozó nem tett eleget, ezért a felperes, mint kezességet vállaló vámfizetésre kötelezetté vált.
A felperes keresetében a határozatok megváltoztatását, vagy hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését kérte. Vitatta az alperes határozat szerinti bizonyítékok értékelését, a fuvarozó magatartásának felróhatóságát, vámfizetésre kötelezettségét, ennélfogva kezesi felelősségének beálltát. Kifejtette, hogy a vámérték megállapíthatósága körében az alperes bizonyítékokat nem szolgáltatott.
A megyei bíróság jogerős ítéletében az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte. Jogi álláspontja szerint a vámkezeléshez csatolt okmányok eltérősége miatt vámvizsgálatra az árutovábbításkor nem kerülhetett sor. A fuvarozó, illetve a kezes a tőle elvárható mértékben igazolta az árubemutatás tényét, ezért a bizonyítási teher megfordult, a vámhatóságnak kellett volna igazolnia azt, hogy a fuvarozó nem hivatalos helyen jelent meg, illetve, hogy hamis bélyegző a fuvarozó érdekkörébe tartozóan került az okmányokra. A közigazgatási szerv jogszabálysértően nem biztosította a felperes részére az ügyfélkénti részvétel lehetőségét. Kifejtette, hogy a címzettet a vámfizetésre kötelezettek közül nem lehetett volna kihagyni, mivel az okmányok szerint a vámárut átvette. Az ügy tényállása nem kellően tisztázott. A új eljárásra vonatkozóan előírta, hogy a vámhivatalnak lehetőséget kell biztosítania arra, hogy a felperes ügyféli jogait gyakorolhassa, bizonyítási indítványt terjeszthessen elő, és a megállapított vámérték megfelelőségére is nyilatkozhasson.
A jogerős ítélet ellen a Pp. 270. § (2) bekezdés ba) pontjára alapítottan az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Tvr. 6. § b) pontjában, az R. 70. § (1) bekezdés b) pontjában, 35. § (1) és (3) bekezdésében, (4) bekezdésében, 69. § (5) bekezdés d) pontjában, a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak, és eltér a Legfelsőbb Bíróság által hozott határozatokban kifejtett jogi állásponttól, gyakorlattól.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Kfv. I. 36.000/2002/2. számú végzésével elrendelte a felülvizsgálati eljárást.
A Legfelsőbb Bíróságnak abban az elvi jelentőségű jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy mikor tekinthető teljesítettnek az árubemutatási kötelezettség, illetve milyen jogszabályi rendelkezések irányadóak a garantőrre, a készfizető kezességet vállaló személyre, ha az árutovábbítási eljárásban elmarad a vámáru bemutatása.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A felvetett jogkérdéseket illetően a Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja a következő:
Az árutovábbítás vámkezelési aktus, amelynek meghatározását az R. 34. § (1) bekezdése tartalmazza. A perbeli esetben azonban nem az árutovábbítás, mint vámkezelés kapcsán hozott közigazgatási döntés képezte a bírói felülvizsgálat tárgyát, hanem az árubemutatás elmaradása, a jogellenes belföldi forgalomba hozatal miatt a garantőrt, a kezest vámfizetésre kötelező határozat. Ezért e perben a vámkezeléskor eszközölt vámvizsgálat mikéntje már nem vitatható. (Kfv. I. 35.827/2001/5. sz.)
Az R. 35. § (1) és (3) bekezdése értelmében a fuvarozó köteles a vámárut bemutatni, és annak további vámkezelését kérni, a címzettet értesíteni. Az értesítésnek azt is tartalmaznia kell, hogy a vámáru vámkezelését a címzett köteles kérni. Az R. 70. § (1) bekezdésének b) pontja értelmében a fuvarozó csakis és kizárólag akkor mentesülhet e kötelezettségei alól, ha ennek elháríthatatlan külső ok miatt nem tud eleget tenni. Az a körülmény pedig, hogy a vámárut ellopták, vagy ismeretlen körülmények között elveszett, a jogszabály alkalmazása szempontjából nem minősül elháríthatatlan külső oknak. A fuvarozó felelőssége tehát felróhatóságtól független, objektív.
Az ismertetett jogszabályi rendelkezésekből következik, hogy az árubemutatás tényét és a további vámkezelés kérését a bemutatást igazoló, alakilag és tartalmilag is hiteles vámhivatali bélyegzőlenyomat, a nyilvántartásba vétel, nyilvántartási szám, jogosultaktól származó aláírás, címzett értesítéséről szóló okirat, a további vámkezeléskérésről kiállított dokumentum igazolhatja.
A perbeli esetben - mint ahogy a fuvarozóval szemben hozott és általa keresettel nem támadott jogerős határozat is igazolja - a vámáru bemutatására, további vámkezelés kérésére és a címzett értesítésére sem került sor, ezekre vonatkozó hiteles dokumentumok nem állnak rendelkezésre. A CMR okmányon és a gépjármű adólapon lévő bélyegzőlenyomat ugyanis - szakértő által megállapítottan - hamis, a vámáru a vámhatóság nyilvántartásában nem szerepel, további vámkezelés kérésére vonatkozó okirat sem került csatolásra. A fuvarozó maga sem vitatta vámfizetési kötelezettségét. A címzett felelőssége pedig fel sem merülhet, hiszen az R. 35. § (3) és (4) bekezdéséből következően csak a fuvarozó értesítése alapján kérhette volna a vámáru vámkezelését. A fuvarozó pedig a vámáru bemutatására, további vámkezelés kérésére, a címzett értesítésére vonatkozó kötelezettségének - általa sem vitatottan - nem tett eleget.
Az R. 69. § (5) bekezdésének d) pontja értelmében a Tvr. 6. §-ának a) pontjára tekintettel vámfizetésre kötelezett az, aki a vámterhek megfizetésére készfizető kezességet vállal. A kezességvállalás a vámbiztosíték egyik módja. A vámbiztosíték célja a vámterhek megfizetése. A vámkezeléshez a vámbiztosítékot a felperes nyújtotta. Ezzel az R. 69. § (5) bekezdés d) pontja értelmében vámfizetésre kötelezetté vált. Az R. 69. § (1) bekezdése alapján pedig a vámfizetésre kötelezettek ugyanazt a vámárut terhelő tartozásért egyetemlegesen felelősek. A vámfizetési kötelezettség a vámmal együtt kiszabásra kerülő adót, kamatot, vámpótlékot, vámkezelési díjat és a költségtérítés fizetési kötelezettséget is magában foglalja.
A vámáru be nem mutatása és a jogellenes belföldi forgalomba hozatal miatt vámteher keletkezett, aminek megfizetésére a felperes készfizető kezességet vállalt, így a tartozásért a fuvarozóval egyetemleges felelős. Az alperes tehát jogszerűen kötelezte a felperest vámfizetésre.
Az iratokból megállapíthatóan a felperes a közigazgatási eljárás során ügyféli jogait gyakorolhatta. Nem volt elzárva attól, hogy az iratokat, illetve az EV okmányhoz csatolt számlát megismerhesse, bizonyítékait, jogorvoslatát előterjeszthesse. A közigazgatási szerv döntését, annak egyes megállapításait érdemben a perben is vitathatta.
A felperes a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet, illetve csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nem terjesztett elő. A Pp. 275. § (2) bekezdése szerinti szabályozásból következően a vámérték összegszerűségét az ellenkérelemben vitatni nem lehet, ezért az ezzel kapcsolatos felperesi érveléssel a felülvizsgálati bíróság érdemben nem foglalkozott. Megjegyzi azonban a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Kfv. I. 35.531/2001/5., Kfv. I. 35.621/2003/4. számú, perbelivel azonos jogi megítélésű ügyekben hozott határozataiban már kifejtette, hogy a kezes fizetési kötelezettségének teljesítését azon a jogcímen nem tagadhatja meg, hogy a vámérték kimunkálásának módszerét részletesen vele nem ismertették.
A felülvizsgálati bíróság kizárólag a jogerős ítélet jogszerűsége, avagy jogszerűtlensége tárgyában dönthet. A felülvizsgálati eljárásban új tényre, új jogcímre hivatkozni nem lehet. [Pp. 270. § (1) bekezdése, 275. § (1) bekezdése] Ezért a felperes által megjelölt, jogerős ítélet után hozott eljárást megszüntető határozat a felülvizsgálati eljárásban nem vehető figyelembe.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a jogvita eldöntésénél irányadó tényállás kapcsán a jogszabályi rendelkezéseket tévesen értelmezte és alkalmazta. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 36.000/2002. sz.)