adozona.hu
BH 2005.5.188
BH 2005.5.188
I. A kezes fizetése a hitelező követelésének csökkenésével arányosan csökkenti valamennyi zálogkötelezett helytállási kötelezettségét - A kezes pedig ugyanilyen arányban szerez a hitelezővel egysorban valamennyi zálogtárgyon zálogjogot [Ptk.-nak az 1996. évi XXV. törvénnyel módosított Ptk. 251. §-a*, Ptk. 259. § (3) bek., Ptk. 266. §*, Ptk. 276. § (1) bek.]. II. Amennyiben a hitelező követelését harmadik személy elégíti ki, meghatározhatja, hogy a személyes kötelezetten kívül melyik dologi kötelezett mentes
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított és a másodfokú bíróság ítéletével kiegészített tényállás szerint a felperes a perben nem álló E.-H. Kft.-nek az 1998. június 9-én kötött kölcsönszerződéssel 5 000 000 Ft összegű, 1999. június 30-ai lejáratú, évi 24% kamatozású; az 1998. szeptember 15-én kötött kölcsönszerződéssel pedig 18 000 000 Ft összegű, 2000. március 20-ai lejáratú, évi 22%-os kamatozású kölcsönt nyújtott a szerződésekben írt időtartamra és az ott meghatározott mértékű ügyleti...
BH 2005.5.188 I. A kezes fizetése a hitelező követelésének csökkenésével arányosan csökkenti valamennyi zálogkötelezett helytállási kötelezettségét - A kezes pedig ugyanilyen arányban szerez a hitelezővel egysorban valamennyi zálogtárgyon zálogjogot [Ptk.-nak az 1996. évi XXV. törvénnyel módosított Ptk. 251. §-a*, Ptk. 259. § (3) bek., Ptk. 266. §*, Ptk. 276. § (1) bek.].
II. Amennyiben a hitelező követelését harmadik személy elégíti ki, meghatározhatja, hogy a személyes kötelezetten kívül melyik dologi kötelezett mentesítése érdekében kíván teljesíteni [Ptk. 286. § (1) bek., 266. § (1)-(2) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított és a másodfokú bíróság ítéletével kiegészített tényállás szerint a felperes a perben nem álló E.-H. Kft.-nek az 1998. június 9-én kötött kölcsönszerződéssel 5 000 000 Ft összegű, 1999. június 30-ai lejáratú, évi 24% kamatozású; az 1998. szeptember 15-én kötött kölcsönszerződéssel pedig 18 000 000 Ft összegű, 2000. március 20-ai lejáratú, évi 22%-os kamatozású kölcsönt nyújtott a szerződésekben írt időtartamra és az ott meghatározott mértékű ügyleti kamat felszámítása mellett. A kölcsönszerződéseket - korábban a perben II. r. alperesként perben álló - M. T. Gazdasági Szolgáltató Kft. tulajdonában álló, a cs.-i ingatlanra, 1999. március 18-án kelt, valamint az alperes tulajdonában álló, az s.-i ingatlanra az 1999. április 12-én kelt jelzálogszerződéssel ingatlanonként 11 500 000 - 11 500 000 Ft és járulékai erejéig - alapított jelzálogjog biztosította.Az alperes házastársa K. L. az 1999. június 9-én az 5 000 000 Ft és járulékai kölcsönkövetelés megfizetésére készfizető kezességet vállalt és ennek alapján 5 000 000 Ft-ot óvadékként helyezett el a felperesnél.
Az adós a kölcsönöket lejáratkor nem fizette ki, K. L. által átadott 5 000 000 Ft-ot és kamatait a felperes 1999. november 17-én a hitel törlesztésére felhasználta. K. L. 1999. november 12-én további 9 255 000 Ft-ot a felperesnek az E. H. Kft. 1017/98. számú hitelszerződéséből eredő tartozás törlesztésére megfizetett. A másik zálogkötelezett a korábbi II. r. alperes zálogjoggal terhelt ingatlanának árverés útján történő értékesítése folytán a kölcsönből 261 435 Ft befolyt. K. L. a 2001. május 10-én kötött engedményezési szerződéssel az általa teljesített fizetések kapcsán az adóssal szemben fennálló összesen 14 791 665 Ft követelését az alperesre - házastársára - engedményezte.
A felperes a keresetében a fenti jelzálogszerződés alapján annak tűrésére kérte az alperest kötelezni, hogy a két kölcsönszerződésből még fennálló összesen 11 556 352 Ft követelését és járulékait az alperes jelzálogjoggal terhelt ingatlanából kielégíthesse. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a felperes által nyújtott hitel 50%-át kitevő 11 500 000 Ft és járulékai biztosítására vállalt zálogkötelezettséget. A házastársa részben az általa vállalt készfizető kezesség, részben pedig kívülálló harmadik, de érdekelt személyként összesen 14 791 665 Ft-ot fizetett ki a felperesnek, ezzel a fenti összeg erejéig reá szállt a követelés a Ptk. 276. §-ának (1) bekezdése értelmében az azt biztosító jelzálogjoggal együtt. A követelést a 2001. május 10-én kötött engedményezési szerződéssel reá ruházta, és mert a követelés jogosultja és a zálogkötelezett ezzel ugyanaz a személy lett, s jelzálogszerződés a Ptk. 322. §-a alapján megszűnt, a felperes arra tovább jogot nem alapíthat.
Az elsőfokú bíróság a már hivatkozott ítéletében a fel-peres keresetének helyt adott és az alperest annak tűrésére kötelezte, hogy a jelzálogjoggal terhelt ingatlanából - 11 539 573 Ft és járulékai erejéig - a felperes kielégítést keressen. Jogi álláspontja szerint K. L. és a felperes között kezesi jogviszony nem jött létre, ezért az általa történt teljesítésre a Ptk. 276. §-ának (1) bekezdése nem alkalmazható. Mivel sem a követelés, sem pedig a jelzálog nem szállt át K. L.-re, az általa történő teljesítés az alperest nem mentesítette a zálogszerződésbeli írt kötelezettségek alól. Az elsőfokú bíróság az engedményezési szerződést semmis jogügyletnek tekintette.
A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. A döntés meghozatalánál abból indult ki, hogy az alperes a zálogkötelezettséget a kölcsön 50%-át kitevő 11 500 000 Ft erejéig vállalta. K. L.-nek érdekében állt, hogy az alperes - házastársa - külön vagyonát terhelő jelzálogjog megszűnjön, a részéről történt teljesítések ezt a célt szolgálták. Annak előrebocsátásával, hogy óvadék átadásával a kezesség is biztosítható, nem tulajdonított annak jogi jelentőséget, hogy K. L. a fizetést óvadéki avagy kezesi szerződés alapján teljesítette. Kifejtette, hogy az mindenképpen az alperes jelzálogkötelezettségének megszüntetését célozta, miután arra nem merült fel adat, hogy a teljesítése a másik zálogkötelezett mentesítése érdekében történt. A jelzálogjog az alperes külön vagyonát terhelte, annak azonban nem volt akadálya, hogy a közös vagyonnak minősülő vállalkozói vagyonból a házastársa külön vagyona javára rendelkezzen, azaz a külön vagyont terhelő kötelezettségeket rendezze. A K. L. által teljesített átutalások meghaladták az alperest terhelő kötelezettségek összegét, a házastárs teljesítése folytán 5 000 000 Ft erejéig a Ptk. 276. §-ának (1) bekezdése, a fennmaradó összeg erejéig pedig a Ptk. 286. §-ának (2) bekezdése alapján a követelés és annak biztosítéka - az alperes ingatlanára alapított jelzálogjog - is K. L. házastársra szállt át. A felperes ezért a perbeli jelzálogszerződés alapján az alperes zálogjoggal terhelt ingatlanából kielégítést nem kereshet.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben - tartalma szerint - annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést a Ptk. 276. §-ának (1) bekezdésében, a Ptk. 286. §-ának (2) bekezdésében, a Csjt. 27. §-a (1)-(4) bekezdésében, a Csjt. 30. §-ának (2) bekezdésében foglaltak megsértésében jelölte meg. K. L. teljesítése csak akkor hatna ki a többi kötelezettre, ha általa megszűnne a felperes biztosított követelése. Tekintve, hogy a teljesítés a felperes követelését teljes egészében nem szüntette meg, az alperes jelzálog-kötelezettsége a 23 000 000 Ft-ból még a hiányzó összeg tekintetében fennmaradt. Hivatkozott még arra, hogy a másodfokú bíróság a Csjt. 27. §-a (1) bekezdésében foglaltak megsértésével állapította meg, hogy a jelzálogjoggal terhelt ingatlan az alperes külön vagyonát képezte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
A felülvizsgálati eljárásban az volt az eldöntendő jogkérdés, hogy az alperesnek a zálogkötelezettsége alapján maradt-e fenn, és ha igen, milyen összeg erejéig helytállási kötelezettsége.
Alaptalanul hivatkozott a felperes arra, hogy K. L. teljesítése csak akkor csökkentette volna az alperes helytállási kötelezettségét, ha ezzel a teljes 23 000 000 Ft-ot és járulékait kitevő követelés kiegyenlítést nyert volna. Az iratokból megállapítható, hogy a felperes követelését két különböző időpontban alapított zálogjog biztosította. A zálogszerződésekben a felek azt határozták meg, hogy egy-egy ingatlanból a zálogjogosult milyen összeg erejéig kereshet kielégítést, nevezetesen, hogy az alperes és a perben nem álló másik zálogkötelezett ingatlana is egyenként 11 500 000-11 500 000 Ft és járulékai biztosítására szolgál. A Ptk.-nak a jelen eljárásban irányadó - az 1996. évi XXVI. törvénnyel módosított - 255. §-ának (1) bekezdése szerint a zálogkötelezettség csak bizonytalanság, kétség esetén egyetemleges, a perbeli esetben azonban a felek rendelkeztek arról, hogy egy-egy zálogtárgy milyen összegű követelésre nyújt fedezetet.
A Ptk. módosított 251. §-ának (2) bekezdése értelmében a zálogtárggyal való felelősség terjedelme ahhoz a követeléshez igazodik, amelynek biztosítására a zálogtárgy szolgál. A Ptk. 259. §-ának (3) bekezdése értelmében a követetés csökkenése vagy megszűnése a nyilvántartásban lévő bejegyzés tartalmára tekintet nélkül kihat a zálogjogra. Ezért ha a zálogjoggal biztosított követelés csökken, kisebb lesz a zálogtárggyal való helytállási kötelezettség terjedelme is. A perbeli esetben K. L. teljesítése csökkentette a zálogjogosult felperes követelését, ennek megfelelően csökkent a zálogkötelezetteknek a zálogjogosulttal szembeni helytállási kötelezettsége is.
A Ptk. 266. §-ának (2) bekezdése értelmében, ha a jogosultat egyébként nem a követelés kötelezettje elégíti ki, a zálogjog a követelés, illetőleg a kielégítés alapján keletkező megtérítési igény erejéig a kielégítő személyre száll át. K. L. által kiegyenlített követelés erejéig a zálogjog az eredeti zálogjogosulttal egysorban a fizetést teljesítő K. L.-re szállt át. Alaptalanul hivatkozott a felperes arra, hogy ez a szabály csak akkor irányadó, ha a harmadik személy a teljes követelést kiegyenlítette, ilyen korlátozás a törvény szövegéből nem állapítható meg. A követelés részbeni kielégítésének az a következménye, hogy a zálogszerződésnek két személy lesz a jogosultja, az eredeti zálogjogosult és a fizető harmadik személy, akik egysorban válnak zálogjogosultakká, a zálogjog a követelésük arányában illeti meg őket.
K. L. a követelésre kétféle minőségben teljesített. Az egyik kölcsönszerződésből eredő 5 000 000 Ft és járulékait kitevő követelést K. L. készfizető kezességvállalása biztosította, amely készfizető kezesség biztosítására K. L. óvadékot nyújtott.
K. L. 1999. november 17-én a letett összeg után felszámítható ügyleti kamatokkal együtt kezesként 5 536 667 Ft-ot teljesített. Ezzel szemben a felperes követelése 5 713 332 Ft-ot tett ki, amelyből 5 000 000 Ft volt a tőke, 713 332 Ft pedig a felgyülemlett kamattartozás. Eltérő megállapodás hiányában K. L. teljesítését a Ptk. 293. §-a szerint elszámolva, abból 713 332 Ft volt a kamat és 4 823 335 Ft a tőketörlesztés. A kezes fizetése a Ptk. 251. §-ának (2) bekezdése szerint a zálogjog járulékossága folytán - a hitelező követelésének csökkenésével arányosan csökkentette mindkét zálogkötelezett felelősségét - tehát nemcsak az alperesét. A kezes, aki a szerződéses kötelezettségét teljesíti, nem választhatja meg, hogy melyik zálogkötelezettet kívánja mentesíteni. A hitelező követelése tehát az egyes zálogtárgyakon olyan arányban csökkent, amilyen arányban az eredeti követelés a zálogtárgyakat terhelte, a kezes pedig ugyanilyen arányban szerzett a hitelezővel egysorban zálogjogot valamennyi zálogtárgyon, figyelemmel a Ptk. 276. §-ának (1) és 266. §-ának (2) bekezdésére. A hitelező zálogjoggal biztosított tőkekövetelése, ezért mindkét ingatlanon az eredeti 11 500 000 Ft-ról 9 088 333 Ft-ra csökkent. Ebben az összegben benne van a 18 000 000 Ft-os kölcsön 50%-át kitevő 9 000 000 Ft, valamint az 5 000 000 Ft-os kölcsönből fennmaradt 176 665 Ft 50%-át kitevő 88 333 Ft. Ezen túlmenően fennmaradt még a 18 000 000 Ft-nak a K. L. 1999. november 12-én történt további teljesítéséig felgyülemlett kamatainak ingatlanonkénti 50%-a.
A 18 000 000 Ft-os kölcsön tekintetében azonban az elszámolás másként alakul. K. L. 1999. november 12-én 9 255 000 Ft-ot teljesített. Nevezett nem állt olyan jogviszonyban a felperessel, amely a fizetést K. L. saját teljesítéseként indokolta volna. A jogosult felperes a teljesítést elfogadta. Harmadik személy a teljesítés causáját (okát) meghatározhatja, tehát azt, hogy a személyes kötelezetten kívül melyik dologi kötelezett érdekében kíván teljesíteni. A Legfelsőbb Bíróság az ügy körülményeiből - különösen az engedményezés tényéből -, a másodfokú bírósággal egyezően, úgy ítélte meg, hogy a teljesítés a dologi kötelezett házastárs mentesítése érdekében történt. Annak sem lett volna akadálya, hogy K. L. az összeget átadja a dologi adós alperesnek és abból az alperes elégíti ki - a Ptk. 266. §-ának (1) bekezdése szerint - felperes követelését, megszüntetve vagy csökkentve ezzel a zálogjogot. A kifizetett 9 255 000 Ft ezért kizárólag az alperes helytállási kötelezettségét csökkentette a következő módon.
A felperes kétségbe nem vont elszámolása szerint az adós 1999. március 20-ával bezárólag a kamatokat kiegyenlítette. 1999. március 20-ától november 12-éig - K. L. teljesítéséig - a felgyülemlett kamat összege 2 286 868 Ft volt, ennek 50%-a - 1 143 434 Ft - terhelte az alperest, így az alperes helytállási kötelezettsége teljesítésig
9 088 333 Ft + 1 143 434 Ft, összességében 10 231 767 Ft-ot tett ki. Ebből levonva a K. L. által kifizetett 9 225 000 Ft-ot, fennmarad 976 767 Ft. A tőketartozásból 88 333 Ft után 1999. november 27-étől évi 24%, 888 434 Ft után pedig 1999. november 12-étől évi 22% kamat illeti meg a felperest. Az alperes ezért a fennmaradt 976 767 Ft és kamatai erejéig köteles tűrni a jelzálogjoggal terhelt ingatlanból a felperes követelésének kiegyenlítését.
Az engedményezésnek jogi relevanciája a fentiek szerint nem volt, minthogy annak sincsen jogi jelentősége, hogy a felperes követelésének a kiegyenlítése a házastársak közös vagyonából vagy külön vagyonából történt-e. Ez csak a házastársak egymás közötti viszonyában a vagyonközösség megszűnése esetén bír jelentőséggel.
A kifejtettekre tekintettel Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése szerint hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva kimondta, hogy az alperes a jelzálogjoggal terhelt ingatlanából 976 767 Ft és az ítéletben írt járulékai kielégítésének tűrésére köteles. (Legf. Bír. Gfv. I. 30.155/2004. sz.)
