adozona.hu
BH 2005.5.186
BH 2005.5.186
A felügyeleti biztos kirendelése a hitelintézet válságkezelésének egyik eszköze, a csődeljárást helyettesítő kivételes intézkedés - A felügyeleti biztos, aki válságmenedzserként is működik, nem követ el mulasztást, ezért a PSZÁF kártérítési felelőssége sem állapítható meg, ha a bankcsoport egy tagjának prudens működését a többi bankcsoporttag rovására nem biztosította [1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 90. § (2) bek., 157. § (1) bek. e) pont, 166. §; Ptk. 348. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az első fokon eljárt bíróság ítéletében tényként állapította meg, hogy a perben nem álló R.-bank Rt. "f. a." és az R. bróker Kft. 1995. augusztus 21-én megállapodást kötöttek, amelyben a bank a kft. megbízásából bizományosként többek között az ún. R. csoporton belül kibocsátott kötvények forgalmazását vállalta. E szerződés értelmében került sor a bank részéről az R. K. V. által kibocsátott R. 2000 elnevezésű, valamint az R. P. Kft. által kibocsátott R. 96 elnevezésű kötvények bizományosként t...
BH 2005.5.186 A felügyeleti biztos kirendelése a hitelintézet válságkezelésének egyik eszköze, a csődeljárást helyettesítő kivételes intézkedés - A felügyeleti biztos, aki válságmenedzserként is működik, nem követ el mulasztást, ezért a PSZÁF kártérítési felelőssége sem állapítható meg, ha a bankcsoport egy tagjának prudens működését a többi bankcsoporttag rovására nem biztosította [1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 90. § (2) bek., 157. § (1) bek. e) pont, 166. §; Ptk. 348. §].
Az első fokon eljárt bíróság ítéletében tényként állapította meg, hogy a perben nem álló R.-bank Rt. "f. a." és az R. bróker Kft. 1995. augusztus 21-én megállapodást kötöttek, amelyben a bank a kft. megbízásából bizományosként többek között az ún. R. csoporton belül kibocsátott kötvények forgalmazását vállalta. E szerződés értelmében került sor a bank részéről az R. K. V. által kibocsátott R. 2000 elnevezésű, valamint az R. P. Kft. által kibocsátott R. 96 elnevezésű kötvények bizományosként történő forgalmazására. A megállapodás szerint a bank a kötvényeket a lejárat előtt bármikor visszavásárolta, az ehhez szükséges fedezetet a forgalmazó kft. volt köteles biztosítani.Az alperes jogelődje az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet (a továbbiakban: az alperes) az 1998. július 10-én kelt 1319/1998. számú határozatával a R.-bank Rt.-hez felügyeleti biztost rendelt ki, ezzel egyidejűleg felfüggesztette a bank valamennyi vezetőjének jogosítványait. A kirendelt felügyeleti biztos az 1998. július 14-én kelt ÁPTFB 17/1998. számú utasításával többek között megtiltotta a banknak a R. 2000 és a R. 96 kötvények visszaváltását, mivel az ehhez szükséges forrásokat a forgalmazó nem biztosította. Az alperes az 1999. január 13-án kelt 79/1999. számú határozatával visszavonta a R.-bank Rt. hitelintézeti tevékenység végzésére jogosító engedélyét és kezdeményezte a bank felszámolását.
A felperesek a módosított keresetükben elsődlegesen az I. r. felperes birtokában lévő 4 db, darabonként 25 000 Ft névértékű R. 2000 jelű kötvény, továbbá a II. r. felperes birtokában lévő 100 000 Ft névértékű R. 96 jelű kötvény visszavásárlásának elmulasztása miatt kártérítésben kérték az alperest marasztalni. A keresetüket a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésére, az 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 166. §-ára, a Ptk. 344. §-ának (1) bekezdésére és 348. §-ának (1) bekezdésére alapították. Hivatkoztak arra, hogy az alperes által kirendelt felügyeleti biztos jogellenesen tiltotta meg a kötvények visszavásárlását, és ezzel szerződésszegésre kényszerítette az R.-bank Rt.-t. A felügyeleti biztos az alperes alkalmazottjaként munkaviszonyával összefüggésben okozott kárt a felpereseknek, amelyért a Hpt. 166. §-ára figyelemmel az alperes köteles helytállni. Hivatkoztak arra is, hogy a felügyeleti biztos az alperes jogelődjével egyeztetve hozta meg a felperesekre sérelmes intézkedést. Az R.-bank Rt. és az alperes a felperesek kárát közösen okozták, ezért azt a Ptk. 348. §-a és 344. §-ának (1) bekezdése szerint egyetemlegesen kötelesek megtéríteni. A kárt a kötvényekből eredő a felszámoló által nyilvántartásba vett hitelezői igényéből és járulékaiból az R.-bank Rt. felszámolási eljárása során meg nem térült összegben határozták meg.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a már hivatkozott számú ítéletében a keresetet elutasította és a felpereseket az alperes perköltségeinek megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy az R.-bank Rt. megszegte a forgalmazóval kötött bizományi keretszerződést, amikor az abban vállalt kötelezettsége ellenére megtagadta a kötvények visszavásárlását. Az R.-bank Rt. szerződésszegését, valamint a szerződésszegés és a kötvénytulajdonosokat ért kár közötti okozati összefüggést a Legfelsőbb Bíróság a határozatával jogerősen megállapította. A jelen perben azonban a felpereseknek az alperes avagy az általa kirendelt felügyeleti biztos magatartásának jogellenességét kellett bizonyítania az alperes kártérítési felelősségének fennállásához. Tekintve, hogy nem volt jogellenes a felügyeleti biztos 17/98. számú utasításának az a rendelkezése, amely a kötvények visszavásárlását megtiltotta, ezért az alperest az 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 166. §-a és a Ptk. 348. §-a alapján kártérítési felelősség nem terheli.
A másodfokú bíróság a felperesek fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal egészítette ki, hogy a felügyeleti biztos 1998. július 10-étől szeptember 7-éig tevékenykedett az R.-bank Rt.-nél. Az R. 96-os megjelölésű kötvényeket a kibocsátó eddig az időpontig visszavásárolta. Az R.-bank Rt. ellen folyó felszámolási eljárásban a felperesek további kielégítéshez jutottak. Az így kiegészített tényállás alapján elfogadta az elsőfokú bíróság döntését, de csak részben értett egyet annak indokolásával. Kifejtette, hogy a felperesek a kereseti követelésüket a perben alkalmazandó Hpt. 166. §-ára alapítottan terjesztették elő. E jogszabályhely értelmében a felügyeleti biztos által e minőségében okozott kárért - ha a felügyelettel munkaviszonyban áll - a Ptk. 348. §-a szerint felel, azaz a munkavállaló által a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek okozott kárért a munkáltató tartozik felelősséggel. A felügyeleti biztos a Hpt. 165. §-ából következően az irányított vállalat vezető tisztségviselőjének a Gt.-ben és az Alapszabályban rögzített képviseleti és gazdasági irányító jogkörét gyakorolja. Nem fogadta el ezért az elsőfokú bíróság jogi álláspontját a vonatkozásban, hogy az R.-bank Rt. és a felügyeleti biztos - ezáltal az alperes - károkozó magatartása egymástól elválasztva önállóan vizsgálható, és mint ilyenek, megalapozhatják a bank és az alperes egyetemleges felelősségét. Az R.-bank Rt. ügyvezetését 1998. július 14-én nem a Gt. 21. §-ának (3) bekezdése szerinti igazgatóság, hanem a felügyeleti biztos látta el. A felügyeleti biztos által kiadott sérelmezett utasítás a kötvénytulajdonosok irányában a kötvények visszaváltásának a megtagadásaként jelentkezett a bank részéről. Nem volt ezért két olyan önálló károkozó magatartás, amelyek a Ptk. 344. §-a szerint a bank és az alperes egyetemleges felelősségét megalapozná. A Hpt. 166. §-a a felügyeleti biztos önálló kártérítési felelősségét fogalmazza meg, ami azt teszi lehetővé, hogy a felperesek - választásuk szerint - a jogi személyiségű gazdasági társasággal avagy a konkrét döntést hozó vezető tisztségviselő munkáltatójával szemben lépjenek fel. A bank és a felügyeleti biztos munkáltatója azonban egyetemlegesen nem marasztalhatók.
A felügyeleti biztos kifogásolt magatartása a másodfokú bíróság megítélése szerint sem volt jogellenes, így hiányzott az alperes kártérítési felelősségéhez a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében írt egyik konjuktív törvényi tényállási eleme. A felügyeleti biztos tevékenységét a Hpt. 46. §-a és 90. §-ának (2) bekezdése alapján kell megítélni. Nevezett a működése során kizárólag olyan döntést hozhatott, amely megfelelt a Hpt. 90. §-a (2) bekezdésében foglaltaknak, nevezetesen biztosítania kellett a bank prudens működését. A prudens működés feltételei a bankcsoporttagok és maga a bankholding számára külön-külön és együttesen is biztosítani kellett. A banknál a Hpt. 90. §-ának (2) bekezdésébe ütköző jogellenes helyzet már korábban kialakult, a felügyeleti biztos kirendelésére a bank fizetésképtelenségének elkerülése, a tőkehelyzetének rendezése érdekében került sor. Ez esetben a felügyeleti biztos akkor jár el jogszerűen, ha az R.-bank Rt. - a bankholding vállalat - prudens működésében bekövetkezett zavarokat oly módon enyhíti, hogy eközben a bankcsoporttagok prudens működését nem veszélyezteti. Ha az R.-bank Rt. az egyébként idegen tartozást a saját vagyoni eszközei terhére előlegezni kényszerül, tevékenysége a Hpt. 3. §-a (1) bekezdésének b) pontja és a 2. számú melléklet 10/b. pontja szerint kockázatot jelentő hitelezésnek minősül.
A kár és az utasítás közötti okozati összefüggés is hiányzott. Az R. 96 jelű kötvényeket a kibocsátó a felügyeleti biztos működése alatt is visszavásárolta, a kötvénye bemutatásával a II. r. felperes az igényét a kibocsátóval szemben a Ptk. 338/B. §-a szerint érvényesíthette volna. Az R. 2000 jelű kötvények visszaváltását a felügyeleti biztos tevékenysége csak 2000. szeptember 7-éig korlátozta, ezért a felügyeleti biztos magatartása legfeljebb a visszavásárlás késedelmét eredményezte, nem pedig annak elmaradását. Álláspontja szerint a Legfelsőbb Bíróságnak a felperesek által hivatkozott Fpk. VI. 31.935/1999/2. számú - a Legfelsőbb Bíróság Gfv. X. 30.266/2000. számú döntésével jóváhagyott - határozatában foglaltak a perbeli esetben nem alkalmazhatóak.
A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, amelyben - tartalma szerint - annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az alperes kereset szerinti marasztalását kérték. Előadták, hogy a másodfokú bíróság döntése kifejezetten ellentétes a Legfelsőbb Bíróság BH 2001/2/8. sorszáma alatt közzétett elvi döntésével. A Legfelsőbb Bíróság a hivatkozott elvi döntésében megállapította az R.-bank felróható jogellenes magatartását, mert nem biztosította a bankcsoporttag forgalmazó, valamint kibocsátó prudens működését és ez a magatartása megalapozza a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerinti kártérítési felelősségét. Hasonlóképpen foglalt állást a 3/2002. PJE számú jogegységi határozatában és a Gf. I. 31.048/2002/6. számú eseti döntésében is. Abban az esetben azonban, ha a bíróság a bank jogellenes magatartását és kártérítési felelősségét korábban már megállapította, a másodfokú bíróság jogsértés nélkül nem állapíthatta meg, hogy ugyanazon magatartást tanúsító, a bank vezető tisztségviselőjeként eljáró felügyeleti biztosnak ugyanez a magatartása jogszerű volt.
Előadták, hogy jogsértéssel állapította meg a másodfokú bíróság, a felügyeleti biztos jogellenes magatartása és a felpereseket ért kár között az okozati összefüggés hiányát is. Az okozati összefüggés mind az R. 96-os, mind pedig R. 2000 kötvények tekintetében megállapítható. Különbséget kell ugyanis tenni a kibocsátó, valamint a forgalmazó R.-bróker Kft. kötvényen alapuló visszavásárlási kötelezettsége között. A kibocsátó a kötvényen arra vállalt kötelezettséget, hogy lejáratkor a kötvényt visszavásárolja, az R.-bróker Kft. mint forgalmazó viszont arra kötelezte magát, hogy a kötvényt bármelyik munkanapon lejárat előtt is visszavásárolja. A felügyeleti biztos a kifogásolt utasításával nem a kibocsátó, hanem a forgalmazó által vállalt kötelezettség teljesítését lehetetlenítette el. A kibocsátó visszavásárlási akciója ezért nem mentesíti az alperest a felelősség alól.
Az R. 2000-es kötvény vonatkozásában vitatták, hogy miután a felperesek kára 1998. július 14-én bekövetkezett, a felügyeleti biztos tevékenységének megszűnése - 1998. szeptember 7-e - után a károkozásáért már kizárólag a bank tartozik felelősséggel. Ettől eltérő módon foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság a Gf. I. 31.048/2002/6. számú döntésében.
Sérelmezték a másodfokú bíróság döntését a vonatkozásban is, hogy a bank és az alperes közös károkozása, ezáltal egyetemleges kárfelelőssége nem állapítható meg.
Vitatták, hogy a felügyeleti biztos kirendelésére azért került sor, mert a bank már korábban megsértette a Hpt. 90. §-át. Ezzel szemben a Legfelsőbb Bíróság hivatkozott döntései szerint az R.-bróker Kft. prudens működésének sérelme nem korábban, hanem 1998. július 14-étől az utasítás napjától áll fenn.
Végezetül sérelmezték annak megállapítását, hogy a felügyeleti biztos károkozása nem államigazgatási jogkörben okozott kár.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati bíróság megállapította, hogy a felülvizsgálati ok mégsem áll fenn, mert a másodfokú ítélet nem jogszabálysértő.
A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben a másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést és az elvi jelentőségű jogkérdést abban jelölték meg, hogy ha a bíróság jogerős határozatával már megállapította, hogy a hitelintézet jogellenesen járt el és kárt okozott - mint ahogyan a Legfelsőbb Bíróság az Fpk. VI. 31.935/1999/2. számú, a Legfelsőbb Bíróság Gfv. X. 30.266/2000. számú határozatával hatályában fenntartott végzésében tette - akkor a jelen perben hozott másodfokú ítéleti döntés sem tekinthette volna jogszerűnek a hitelintézet vezetőjének ugyanazon intézkedését.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint jogszabálysértés ez okból nem róható a másodfokú bíróság terhére. A Pp. 4. §-ának (2) bekezdése értelmében a bírósági ítéletben megállapított tényállás a másik bíróságot nem köti, és a Pp. 229. §-ának (1) bekezdése csak ugyanazon tényalapból származó ugyanazon jog iránt, ugyanazon felek között zárja ki az újabb keresetindítást, illetve, hogy az ítéletben elbírált jogot a felek egymással szemben egyébként vitássá tehessék. A felperesek joga az alperessel szemben nem került elbírálásra azáltal, hogy a bíróság a hitelintézet felelősségét a felperesekkel szemben megállapította. A Legfelsőbb Bíróság a hivatkozott végzésében egyébként nem állapította meg, hogy a hitelintézet a bankcsoport prudens működésének hiányát azzal a magatartásával idézte volna elő, hogy a kötvények megvásárlását megtiltotta, a kár bekövetkezésének időpontját pedig a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján rögzítette.
Ebben a jogerős végzésében a Legfelsőbb Bíróság akként foglalt állást, miszerint a kár azáltal keletkezett, hogy a bankcsoporttag forgalmazó 1998. július 14-étől nem teljesítette, a kötvények bármelyik munkanapon való megvásárlására vonatkozó kötelezettségét. Ennek elmaradása pedig okozati összefüggésben van az R.-bank Rt. mint bankholding vállalatnak a Hpt. 90. §-ának (2) bekezdését sértő magatartásával. Amint a felülvizsgálati határozatból kitűnik az eljárt bíróságok a kár bekövetkeztének a megállapításánál nem vették figyelembe, hogy a forgalmazó a kibocsátó által biztosított fedezet terhére az R. 96-os kötvények tekintetében folyamatosan végezte a visszavásárlást egészen szeptember 7-ével bezárólag. A Legfelsőbb Bíróság egy másik, a Gf. I. 31.048/2002/6. számú ítéletében a forgalmazó e tevékenységére figyelemmel 1998. szeptember 8-ában állapította meg az R. 96-os kötvények visszavásárlásának elmaradása miatti kár bekövetkezésének időpontját. A felperesek a kötvények megvásárlásával a forgalmazóval, azaz a perben nem álló R.-bróker Kft.-vel kerültek jogviszonyba. A visszavásárlási kötelezettség tehát a forgalmazót terhelte, mégpedig olyan időpontban, amikor azt a kötvénybirtokos kívánta, tehát a forgalmazó kötelezettségét egyoldalú nyilatkozatukkal lejárttá tehették. Az R.-bank Rt. nem volt kötelmi jogviszonyban a felperesekkel, a kötvények visszavásárlását a forgalmazóval kötött szerződés alapján megbízottként végezte. Az R.-bank Rt. mint megbízott a felügyeleti biztos nyilatkozatával - 1998. július 14-én - nyilvánosan megtagadta a kötvények visszavásárlását. A megbízott nyilatkozatát a forgalmazó nyilatkozataként kellett a felpereseknek értékelni, minthogy tudtak arról, hogy a visszavásárlás a bank közreműködésével történik. A forgalmazó azonban ezt követően a szerződésben vállalt kötelezettségét a kötvénybirtokosokkal szemben maga teljesítette oly módon, hogy az R. 96-os kötvényeket 1998. szeptember 7-éig visszavásárolta. A szerződés teljesítése szempontjából nincs annak jogi jelentősége, hogy a visszavásárláshoz a pénzügyi forrást ki biztosította. Az R. 96-os kötvények visszavásárlásának végleges megtagadására csak 1998. szeptember 8-ától került sor. Amennyiben tehát a II. r. felperes a Ptk. 313. §-a szerint a lehetetlenülés jogkövetkezményét választotta, úgy kára csak 1998. szeptember 8-án következhetett be, mert a forgalmazó a felügyeleti biztos működése alatt - szeptember 7-éig - szerződéses kötelezettségét teljesítette. A II. r. felperes által megjelölt károsodás bekövetkeztében a felügyeleti biztos július 14-ei intézkedése tehát nem játszhatott szerepet.
Az R. 2000 kötvényeket illetően nem volt adat arra, hogy a forgalmazó ezeket 1998. július 14-ét követően visszaváltotta volna. A teljesítés megtagadását ebben az időpontban véglegesnek kell tekinteni. Az I. r. felperes károsodása ebben az időpontban keletkezett. A felügyeleti biztos kifogásolt intézkedése és a kár között az okozati összefüggés fennáll, ezért ha megállapítható, hogy a felügyeleti biztos felróható magatartást tanúsított, az alperes kárfelelőssége alappal nem vitatható.
Bár a károsodás a forgalmazó szerződésszegésének a közvetlen következménye volt, annak bekövetkeztében az R.-bank Rt. jogellenes magatartása is közrehatott. A Legfelsőbb Bíróság az Fpk. VI. 31.935/1999/2. számú végzésében megállapította, hogy az R-bank Rt. vétkessége két okból is fennáll, nevezetesen, hogy megsértette a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXXII. törvény (továbbiakban: Hpt.) 90. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat, mert mint bankholding vállalat nem biztosította a bankcsoporthoz tartozó gazdasági társaságok - így a forgalmazó R.-bróker Kft. - prudens működését; másrészt, hogy megtévesztette a kötvényvásárlókat, mert azt a látszatot keltette, hogy a bank maga vállalja a kötvények visszavásárlását, így a befektetés biztonságát a bank garantálja. Nem állapította meg tehát a Legfelsőbb Bíróság a bank felelősségét a kötvénytulajdonosokkal szemben azon okból, hogy megszegte a forgalmazóval kötött bizományi szerződést, illetőleg, hogy a fedezetet a kötvények visszavásárlásához a saját pénzeszközei terhére nem biztosította. Az R.-bank Rt. részéről a bizományi szerződés nem teljesítésére amiatt került sor, mert a felügyeleti biztos a kötvények visszavásárlását a banknak megtiltotta. E bizományi szerződés azt tartalmazta, hogy a teljesítéshez szükséges fedezetet a forgalmazó (megbízó) biztosítja. Tény, hogy a bank és a forgalmazó között olyan gyakorlat alakult ki, hogy a bank által a kötvények visszavásárlására fordított összeg tekintetében a szerződő felek utólag számoltak el, tehát a bank ilyen értelemben hitelezett a forgalmazónak. Ha e gyakorlatnak az utóbb történő megváltoztatása szerződésszegésnek is minősülne, ennek a Ptk.-ban írt jogkövetkezményei csak a szerződés alanyai között állnak be. A felperesek a bank és a forgalmazó között létrejött bizományi szerződésben félként nem vettek részt, ezért a bank szerződésszegésére - a felügyeleti biztosnak a kifizetés felfüggesztésére tett intézkedésére - jogot nem alapíthatnak. A bankhoz kirendelt felügyeleti biztos a bank képviselőjeként szabadon dönthetett arról, hogy a kötvénytulajdonosokkal vagy a betétesekkel kötött szerződést szegje-e meg a bank. A szerződésszegés jogkövetkezményeiért a szerződéses partnerrel szemben kell helytállnia. A felülvizsgálati kérelemnek a felügyeleti biztos szerződést-szegő intézkedésére való hivatkozásnak a perbeli jogvita megítélésénél ezért nem volt jogi jelentősége.
A jelentős kérdés valójában az volt, hogy a felügyeleti biztos sérelmezett intézkedése vagy mulasztása folytán került-e a bank abba a helyzetbe, hogy megszegte a Hpt.-nek a bankcsoport prudens működésének biztosítására vonatkozó szabályát. A Legfelsőbb Bíróság többször hivatkozott végzése abból a tényből következtetett e kötelezettség megszegésére, hogy a forgalmazó fizetőképessége nem volt meg a követelés esedékességekor. A Hpt. 90. §-ának (2) bekezdése szerint az R.-bank Rt. mint bankholding vállalat köteles volt úgy irányítani és összehangolni az ellenőrzése alatt álló pénzügyi intézmények és járulékos vállalkozások tevékenységét, hogy a holdingtagok és a holding vállalat számára külön-külön és együttesen is biztosítva legyen a prudens működés. Az irányító és ellenőrző tevékenységnek tehát ki kellett terjednie a bankcsoport működésének az összehangolására és a prudenciális előírások csoportszintű betartására. A banküzem prudens működését a Hpt. III. rész X-XIV. fejezete szabályozza. A Hpt. 70. §-a szerint a hitelintézet a prudens működésre vonatkozó előírások betartásával úgy köteles a rábízott idegen és saját forrásokkal gazdálkodni, hogy folyamatosan fenntartsa az azonnali fizetőképességét (likviditását) és a hosszú távú fizetőképességét (a szolvenciáját). A biztonságos működést különféle eszközökkel lehet elérni, ennek biztosítását szolgálják a Hpt. egymással különböző módon és tekintetben összefüggő rendelkezései. Idetartoznak pl. a tőkekövetelmények, a kockázati limitek, tartalékok, fedezetek, biztosítékok stb. A Hpt. 76. §-ának (1) bekezdése szerint a hitelintézetnek az általa végzett pénzügyi és befektetési szolgáltatás kockázatának mindenkor megfelelő szavatoló tőkével kell rendelkeznie. A Hpt. 9. §-ának (1) bekezdése és 76. §-ának (2) bekezdése értelmében legalább 8%-os tőke-megfelelési mutatót kell folyamatosan fenntartania. Ehhez megfelelő céltartalékot kell képeznie.
Az alperes az R.-bank Rt. ellenőrzése során 1998. július 10-én már megállapította, a bank a céltartalék-képzést elmulasztotta, és nem felelt meg a Hpt.-nek a szavatoló tőkére és a tőkemegfelelésre vonatkozó előírásainak sem. Súlyosan alultőkésített tőke-megfelelési mutatója 90 napot meghaladóan 4%-nál alacsonyabb volt, a prudens működése nem volt biztosítva. Ha a holding vállalat prudens működése súlyos veszélybe került, ami nem volt vitatható, nyilvánvaló, hogy a bankcsoport-szerinti prudens működés, annak összehangolása sem lehetett biztosított.
A Hpt. 95. §-ának (1) bekezdése szerint a bankcsoport összevont szavazatoló tőkéjét a bankholding vállalatnak kell kiszámolnia, úgy, hogy a saját szavazatoló tőkéjéhez az ellenőrzött pénzügyi intézmény, valamint járulékos vállalkozás saját vagy szavatoló tőkéjének olyan hányadát kell hozzáadnia, amely megegyezik az általa ellenőrzött vállalkozásban közvetlenül és közvetve birtokolt tulajdoni, illetve szavazati hányaddal. Ha tehát nincs meg a holding vállalat szavatoló tőkéje, úgy nyilvánvalóan hiányos a csoportszintű szavatoló tőke is. A prudens működés hiánya tehát a bankcsoport szintjén, a forgalmazó tekintetében már július 10-én fennállt, tehát a bank részéről a hivatkozott jogszabályok megsértése már ekkor megtörtént, azaz a felügyeleti biztos kirendelése előtt.
Az alperes a banknál tapasztalt jogellenes állapot miatt hozta meg a különleges felügyeleti intézkedését, és rendelte ki a felügyeleti biztost. A cél a bank prudens működésének a helyreállítása volt. A felügyeleti biztos kapta meg a bank irányításának, vezetésének és képviseletének a jogát. A felügyeleti biztos egyben válságmenedzserként működik, mert kirendelése - a Hpt. 157. §-a (1) bekezdésének e) pontja értelmében - a válságkezelés egyik eszköze, csődeljárást helyettesítő kivételes intézkedés. A felügyeleti biztosnak a válsághelyzet kezelése érdekében a körülmények mérlegelésén alapuló intézkedéseket kell hoznia, konzultálva a felügyelettel, figyelembe véve a felügyeleti határozat előírásait. E szerepe miatt rendelkezik a Hpt. akként, hogy e minőségében vétkesen okozott kárért, ha a Felügyelettel munkaviszonyban áll, a Ptk. 348. §-a szerint felel, azaz nem saját személyében, hanem a kárért a munkáltatójának kell helytállnia. A felügyeleti biztos tevékenysége során nem lépte túl a felügyelet által előírt intézkedések körét, ahogyan azt a másodfokú bíróság helyesen megállapította. Kétségtelen, hogy a felügyeleti biztosnak mint a holding vállalat vezetőjének arra is törekednie kell, hogy a prudenciát bankcsoport szinten is helyreállítsa. E kötelezettsége nyilvánvalóan nem jelentheti azt, hogy az egyik csoporttag működését úgy tegye biztonságossá, hogy a holding vállalattal fizetteti ki annak a tartozását és így a bank fizetőképességét saját befektetőivel szemben tovább rontja.
Összefoglalva a fentieket megállapítható, hogy a felügyeleti biztos kirendelésekor a forgalmazónak mint bankholding csoport tagjának prudens működése sem volt biztosított. A felügyeleti biztos azzal, hogy a prudens működés feltételeinek hiányával küszködő bankholding vállalat részéről az ugyanilyen helyzetben lévő bankcsoport tag részére a visszavásárlással történő a hitelezést is megtiltotta felróható magatartást nem tanúsított. A felügyeleti biztos nem követett el olyan jogsértő magatartást, amellyel a már kialakult likviditási problémát csoportszinten súlyosbította volna. Így a felpereseknél bekövetkezett kárért mögöttes felelősként - a Ptk. 348. §-a alapján - az alperes felelőssé nem tehető. A másodfokú bíróság ezért jogsértés nélkül hagyta helyben az elsőfokú bíróságnak a felperesek keresetét elutasító ítéletét. Nem sértett jogszabályt a másodfokú bíróság amikor a felügyelő-biztos intézkedését nem minősítette közigazgatási jogkörben való eljárásnak. Ezzel kapcsolatban a másodfokú bíróság indokolása mindenben megfelelő, annak megismétlése szükségtelen.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az ítélőtábla ítéletét a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése szerint hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. 20.246/2004. sz.)