adozona.hu
BH 2005.5.183
BH 2005.5.183
Nem tekinthető jogszabálysértőnek a tagkizárási per megindításáról döntő taggyűlési határozat, ha a per megindításának oka a határozatban nem szerepel, de a taggyűlésről készült jegyzőkönyvben pontosan feltüntetésre került [1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 49. § (3) bek., 51. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2003. október 20-án megtartott taggyűlésén 1/2003. (X. 20.) számú taggyűlési határozatával az alperes tag kizárása iránti per megindítása felől hozott határozatot. A társaságnak nemcsak tagja, hanem egyik ügyvezetője is az alperes, mellette tagsági jogviszonnyal rendelkezik M. A., aki ugyancsak ellát ügyvezetői feladatokat is. Mindkét ügyvezető képviseleti és cégjegyzési joga önálló. A jegyzőkönyv - első napirendi pontja alatt - hat pontban sorolta fel azokat a magatartásokat, ille...
BH 2005.5.183 Nem tekinthető jogszabálysértőnek a tagkizárási per megindításáról döntő taggyűlési határozat, ha a per megindításának oka a határozatban nem szerepel, de a taggyűlésről készült jegyzőkönyvben pontosan feltüntetésre került [1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 49. § (3) bek., 51. § (2) bek.].
A felperes 2003. október 20-án megtartott taggyűlésén 1/2003. (X. 20.) számú taggyűlési határozatával az alperes tag kizárása iránti per megindítása felől hozott határozatot. A társaságnak nemcsak tagja, hanem egyik ügyvezetője is az alperes, mellette tagsági jogviszonnyal rendelkezik M. A., aki ugyancsak ellát ügyvezetői feladatokat is. Mindkét ügyvezető képviseleti és cégjegyzési joga önálló. A jegyzőkönyv - első napirendi pontja alatt - hat pontban sorolta fel azokat a magatartásokat, illetve eljárásokat, amelynek alapján javaslatot tettek a tagkizárási per megindítására. Az előterjesztés szerint az alperes,- pénzügyi feltételek hiányában nagy értékű gépkocsit vásárolt, azt illetéktelen személynek használatra átengedte, és a kocsi összetört,
- megsértette a számviteli fegyelmet,
- a társaság bevételeit a saját számlájára utaltatta,
- jogosulatlan eszközkihelyezéseket tett lehetővé,
- a társaság alkalmazottaival szembeni durva bánásmód miatt azok a cégtől eltávoztak,
- a másik ügyvezetővel szemben olyan kijelentéseket tett, hogy ki fogja csinálni őket.
Az alperes a taggyűlésen a felsoroltakra megtette észrevételeit, majd a taggyűlés meghozta az 1/2003. (X. 20.) taggyűlési határozatot. Maga a perindítást elhatározó határozat a kizárás alapjául szolgáló okokat nem sorolja fel, az annyit tartalmaz, hogy "az M. B. Net Kft. a kérdésben szavazati lehetőséggel rendelkező tagjai akként döntöttek, hogy az M. B.Net Kft. pert indít Sz. J. kizárása érdekében". A felperes keresetében az említett okokon kívül, további kizárási okokra is hivatkozott.
Az elsőfokú bíróság terjedelmes bizonyítási eljárás lefolytatását követően az alperest ítéletével a társaságból kizárta. Az elsőfokú bíróság az alperes magatartását vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a sérelmezett magatartások egy része nem a tagi minőségével, hanem ügyvezetői feladatkörének ellátásával áll összefüggésben, annak során tanúsított magatartás. Bizonyos magatartások tekintetében azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy a tag által megvalósított olyan további tevékenység és magatartás, amely veszélyezteti a társaság céljainak az elérését.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság ítéletét arra alapította, hogy a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 49. §-ának (3) bekezdésében írt rendelkezés ellenére a taggyűlési határozat írásba foglalása hiányosan történt meg, az mindössze azt tartalmazza, hogy pert indítanak az alperessel szemben, de hogy a kizárást milyen okokra alapítják, azt a társasági határozat nem tartalmazza. A felperes első napirendi pontként előterjesztette az alperessel szembeni kizáró okokat, ugyanakkor, miután ellentmondó nyilatkozatok, kölcsönös vádaskodások hangzottak el, a felperes másik ügyvezetője, valamint az alperes között nem állapítható meg magából a jegyzőkönyvből, hogy a taggyűlés mely indokokat fogadott el, illetve, melyeket vetett el. Ezek mellett a felperes keresetlevelében a taggyűlés napirendi pontjában felsorolt hat kérdéshez képest is jelentősen több, illetve az alperes által állítása szerint megvalósított és terhére rótt magatartást sorolt fel. Ezen túlmenően a taggyűlés első napirendi pontjában felsorolt okok önmagukban is túlzottan általános megállapításokat tartalmaznak, ezek az indokok a taggyűlési határozat alapjául nem szolgálhatnak, ennél pontosabban kell megjelölni azokat a magatartásokat, amelyek veszélyeztetik a társaság működését. Az általános megfogalmazás esetében ugyanis nem lehet vizsgálni, hogy ténylegesen mi a társaság céljait nagymértékben veszélyeztető alperesi magatartás.
A jogerős ítélettel szemben a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte a másodfokú bíróság ítéletének a megváltoztatásával az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását. Abban az esetben pedig, ha az ehhez szükséges adatok a felülvizsgálati bíróság megállapítása szerint nem állnak rendelkezésre, úgy a másodfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezése mellett a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő kötelezését kérte.
A felülvizsgálati kérelemben írtak szerint a gazdasági társaságokról szóló, ma már nem hatályos 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) 182. § (1) bekezdése valóban akként szólt, hogy a tagkizáró határozatnak tartalmaznia kell a kizárási okokat is. A hatályos Gt. 49. § (3) bekezdésének első mondata azonban úgy rendelkezik, hogy a társaságnak a perindításról kell határoznia és nem tartalmaz olyan előírást, hogy ezen túlmenően a határozatnak milyen tartalommal kell rendelkeznie. A Gt. 50. § (2) bekezdése pedig szintén nem azt mondja ki, hogy a keresetet a taggyűlési határozatban foglaltaknak megfelelő tartalommal kell előterjeszteni, és attól a későbbiek során nem lehet eltérni, hanem azt, hogy a felperes az eredetileg előterjesztett kereseti tényálláshoz képest más ténybeli indokokra a kizárási per folyamán nem térhet át. A Gt.-nek nincs olyan rendelkezése, hogy a taggyűlési határozatnak és a keresetnek egyező tartalommal kell rendelkezni és ettől nem lehet eltérni, hanem a keresetlevélben leírtak módosítására nem ad lehetőséget. Hivatkozott arra is, hogy a hatályos Gt. értelmezése alapján addig is el lehet jutni, hogy a keresetlevélben szerepelhetnek olyan okok is, amelyet a határozat egyáltalán nem tartalmaz. A ténybeli okok változtatása csak a peres eljárás szakaszában tilalmazott.
A felperes felülvizsgálati kérelmét a Gt. 49. § (3) bekezdésének, és 50. § (2) bekezdésének a megsértésében, helytelen értelmezésében és alkalmazásában jelölte meg.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Álláspontja szerint téves a felperesnek a jogszabály olyan tartalmú értelmezése, hogy a társasági határozatnak nem kell tartalmaznia a kizárás alapjául szolgáló indokokat. A taggal szembeni kizárási per megindításáról szóló döntés a gazdasági társaság tagjainak a döntése, amelyeknek a taggyűlésen adnak hangot, és ez alapján születik meg a perindításról döntő határozat. Ha ezektől az okoktól a perindítás során eltérnek, úgy a kereset nem a tagok akaratát tükrözi. Csak ilyen elvek figyelembevételével lehet a bíróságnak is eldönteni azt, hogy a tagok e jogukkal a rendeltetésének megfelelően és nem visszaélésszerűen élnek.
A felülvizsgálati kérelemben írtak az alábbiak szerint megalapozottak.
Helyesen utalt a másodfokú bíróság ítéletében arra, hogy a felek jogvitájának eldöntésénél a Gt. 49. §-ának rendelkezéseit oly módon kell alkalmazni, hogy annak következtében egyértelműen megállapítható legyen az alperes társaság céljait nagymértékben veszélyeztető magatartása [(1) bekezdés], valamint hogy a per megindítását megelőzően kötelező megtartani mindazokat az eljárási szabályokat, amelyeket a Gt. a társaság számára előír [(3) bekezdés]. Magának a magatartásnak az értékelésére, vizsgálatára csak azok után kerülhet sor, ha a kizárási határozat meghozatala során jogszabálysértés nem történt.
Vizsgálatra szorul, hogy a határozatot meghozó legfőbb szerv összehívása szabályszerűen történt-e, a meghívóban felsorolt napirendi pontok között szerepel-e a taggal szembeni kizárási per megindítására irányuló javaslat. Az ülés határozatképes volt-e, és a határozat meghozatalára előírt szavazati rendet betartották. Végül a határozat rendelkezik-e a szükséges tartalmi kellékekkel.
A jogerős ítélet szerint a taggyűlés összehívására szabályszerűen került sor, az határozatképes volt, a meghívó alapján a napirendi kérdést a taggyűlés tárgyalhatta és a perindítást elhatározó döntést az előírt szavazati rend szerint hozták meg. Az említett szabályok megsértésére adat nem merült fel, és arra a felek sem hivatkoztak.
A másodfokú bíróság ítéletének tükrében ezért azt kellett vizsgálni, hogy maga a határozat alkalmas-e a kívánt joghatás kiváltására.
A Gt. 49. § (3) bekezdése egyértelműen rendelkezik akkor, amikor kimondja, a határozatot írásba kell foglalni. A Gt. 50. § (2) bekezdése azzal egészíti ki ezt a szabályt, hogy felperes az eredetileg előterjesztett kereseti tényálláshoz képest más ténybeli indokra a kizárási per folyamán nem térhet át.
Helytálló az az álláspont, hogy e kizárási okot a legfőbb szerv ülésén ismertetni kell. Ennek alapján döntenek a tagok arról, hogy a felsorolt körülményeket olyannak ítélik-e meg, mint amelyek a társaság céljainak elérését nagymértékben veszélyeztetik, és csak ennek ismeretében nyilatkozhat a kizárással érintett tag a vele szemben felhozott negatív értékelésre. Helyesen utalt az alperes arra, hogy a határozatban a tagok akarata nyilvánul meg, az alapul szolgáló okokat tehát a taggyűlésen ismerni, ismertetni kell, azt nem lehet a keresetet megfogalmazó személyre bízni.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint az új Gt. sem tér el a régi Gt.-től abban a vonatkozásban, hogy a taggyűlés dönt a kizárási indítvány során a kizárási okokról, azoktól a keresetlevélben nem lehet eltérni oly módon, hogy azokat további okokkal bővítik és erre a változtatásra az eljárás folyamán sincs meg a lehetőség. Ebben a körben tehát a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítélet nem sértett jogszabályt.
Helytállóan hivatkozik azonban a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő felperes arra, hogy a per megindításáról döntő határozat indokai megállapíthatóak a taggyűlésről készült jegyzőkönyvből. Azokat írásban a jegyzőkönyv tartalmazza, azokat az alperes megismerte, azokra észrevételeit megtette.
A Legfelsőbb Bíróság a régi Gt. értelmezése során több eseti döntésében kifejtette, hogy a (régi) id=409636 ssz=1>Gt. olyan követelményt nem támaszt, amely szerint a kizárási okot csak magában a kizárási határozatban lehetne megjelölni. A törvényi kívánalom az, hogy a kizárt tag a határozat vele való közlésekor pontosan tudja, hogy kizárására milyen okokból került sor (Pf. VI. 21.669/1993., <a id=306741 ssz=1>Gfv. VII. 31.429/1997., BH 1998/345. számú jogeset). Ezzel ellentétes szabályt a hatályos Gt. sem tartalmaz.
A határozat írásba foglalása megtörtént, a napirend közlésénél a kizárásra irányuló indítvány ismertetésre került, hat pontban sorolták fel - a jegyzőkönyvben írtak szerint - azokat az alperesi magatartásokat, amelyekre a kizárási pert alapították. Az egyes pontok ismertetésénél a felek között vita is volt, a felperes állította, az alperes tagadta, hogy magatartása a kizárás alapjául szolgálna. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ezért nem tekinthető jogszabálysértőnek a per indításáról szóló taggyűlési határozat pusztán azért, mert a kizárási per megindításának az oka nem a határozatban, hanem a jegyzőkönyv más részében írásban - a napirendi pontoknál - került pontosan feltüntetésre. Az itt felsoroltakat kell kizárási okoknak tekinteni, amelyektől eltérni utóbb, az érintett tag hátrányára nem lehet.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint tehát a társaság nem sértett jogszabályt akkor, amikor magában a perindítást elhatározó társasági határozatban nem sorolták fel ismételten azokat az okokat, amelyeket a napirend ismertetésénél már a taggyűlésen közöltek. Nem volt jogszabályi alapja ezért annak sem, hogy a másodfokú bíróság a felperes keresetét ezen okra alapítva elutasítsa, illetőleg az alperes fellebbezésében felsorolt további indokokkal ne foglalkozzon.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Gfv. X. 30.212/2004. sz.)