adozona.hu
BH+ 2005.4.191
BH+ 2005.4.191
Kellő körültekintést kell tanúsítani a külföldi utas számára adható áfa-visszatérítésnél [1992. évi LXXIV. tv.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1998. decemberétől végzi a külföldi utas számára adható általános forgalmi adó (továbbiakban áfa) visszatérítési tevékenységet. Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2001. november hónapra áfa adónemben ellenőrzést folytatott le és megállapította, hogy a felperes jogosulatlanul igényelt vissza 18 597 000 Ft áfát, és egyben kötelezte 4 649 000 Ft adóbírság megfizetésére. Az ellenőrzés nem fogadta el 4 gazdasági társaság összesen 74 389 360 Ft összegű értékesítési számláit, mert azok ...
BH+ 2005.4.191 Kellő körültekintést kell tanúsítani a külföldi utas számára adható áfa-visszatérítésnél [1992. évi LXXIV. tv.]
A felperes 1998. decemberétől végzi a külföldi utas számára adható általános forgalmi adó (továbbiakban áfa) visszatérítési tevékenységet. Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2001. november hónapra áfa adónemben ellenőrzést folytatott le és megállapította, hogy a felperes jogosulatlanul igényelt vissza 18 597 000 Ft áfát, és egyben kötelezte 4 649 000 Ft adóbírság megfizetésére. Az ellenőrzés nem fogadta el 4 gazdasági társaság összesen 74 389 360 Ft összegű értékesítési számláit, mert azok nem feleltek meg a számviteli törvény szerinti tartalmi hitelesség, megbízhatóság, valódiság elvének.A fellebbezésre eljáró alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy a felperes az adó-visszatérítést megelőzően a visszaigénylés alapját képező számlák hitelt érdemlő voltáról nem győződött meg kellő gondossággal. A felperes eljárása nem felelt meg az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 35. § (1) bekezdésének és a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 166. § (2) bekezdésének, illetve 15. § (3) bekezdésének.
A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy a külföldi utas számára adható általános forgalmi adó visszatérítéséről szóló 4/1993. (I. 13.) Korm. rendelet (továbbiakban: Korm. r.) mint speciális szabály lerontja az Áfa tv. általános szabályainak alkalmazását, így nem vizsgálható és nem értékelhető az Áfa tv. 32. § (1) bekezdés és 35. § (1) bekezdés a) pontja. Az adó-visszaigénylés jogszerűségét és összegszerűségét a külföldi utasnak kell bizonyítani. Azt állította, hogy kellő gondossággal járt el.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az adóhatóság és a felperes közötti áfa-visszatérítés tekintetében alkalmazni kell az Áfa tv.-t. Maga a felperes is úgy nyilatkozott, hogy az adóhatóság megbízottjaként járt el.
Az alperes határozatában a gazdasági események valótlanságát állapította meg, amellyel szemben a bizonyítási teher a felperest terhelte. A felperes nem győződött meg arról, hogy a visszaigénylő a számlakibocsátó részére a vételárat és benne az áfát megfizette-e. Csak olyan irányú kutatást végzett, hogy a számlakibocsátó szerepel-e az adóhatóság nyilvántartásában.
Az áfa-visszatérítés alapja nem a Korm. r., hanem az Áfa törvény. A számlának tehát meg kell felelnie az Áfa tv. különös és általános szabályainak, valamint az Sztv. szabályainak.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet továbbra is arra hivatkozva, hogy a Korm. r. által szabályozott, a külföldi utas részére visszatérített adóra vonatkozóan nem alkalmazható az Áfa tv. 32. és 35. §-a. Ezt támasztja alá az Áfa tv. 48. § (7) bekezdése. A felperes kellő gondossággal járt el, annál alaposabb vizsgálatra közhatalmi jogosítványokkal nem rendelkezett.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az elvi jelentőségű jogkérdést illetően a Legfelsobb Bíróság jogi álláspontja a következő:
Az állam és a külföldi utas, az engedélyes és a külföldi utas, illetve az engedélyes és az adóhatóság közötti jogviszonyban az ügylet tárgya az áfa. Ez elnevezésében és tartalmában is olyan konkrét adóösszeg, amely állami költségvetési bevételi forrás. Az áfa-fizetési kötelezettség az Áfa tv.-ben szabályozottak szerint termékértékesítésnél, szolgáltatásnyújtásnál, termékimport esetén keletkezik. Az Áfa tv. határozza meg az alapját és mértékét és rögzíti a törvény hatályára, adófizetési kötelezettség keletkezésére, adólevonási, visszaigénylési jogosultság gyakorlására irányadó rendelkezéseket is.
Az Áfa tv. 71. § (1) bekezdése felhatalmazza a kormányt, hogy rendeletben határozza meg a külföldi utas, a külföldön nyilvántartásba vett adóalany, a diplomáciai és konzuli képviseletek és azok tagjai, valamint az ezekkel egy tekintet alá eső nemzetközi szervezetek és azok tagjai számára adható adó-visszatérítés mértékét, módját és részletes szabályait. E törvényhely - a viszonosságra figyelemmel - olyan személyi kör részére is lehetővé teszi az adó-visszatérítést, akik egyébként nem tartoznának az Áfa tv. 32. § (1) bekezdése szerinti alanyi körbe. A külföldi utas - hasonlóan a belföldi végfelhasználóhoz - egyébként személyében nem lenne jogosult az áfára.
A külföldi utas esetében az adó-visszaigénylési jog gyakorlásának alanyi feltétele tehát a Korm. r. 2. § szerinti jogállás, tárgyi feltétele pedig a Korm. r. 4. § (1) bekezdés b) pontja szerinti számla és a kivitelt igazoló vámhatósági záradékkal ellátott visszaigénylő lap eredeti példánya. A tárgyi feltételek körében tehát a Korm. r. a számlán kívül - az általános szabályoktól eltérően - még további okirat benyújtását is előírja.
A külföldi utas a Korm. r. 5/A. § (3) bekezdéséből következően csak jogszerű adó-visszaigénylésre jogosult, amit bizonyítania is kell. Ha pedig az ügylet tárgya az áfa, és a visszaigénylésnek feltétele a számla akkor az Áfa tv. 43. § (4) bekezdése és az Sztv. 166. § (2) bekezdése szerinti rendelkezéseket alkalmazni kell. A Korm. r. az Áfa tv-hez képest ugyanis a számla kapcsán nem határoz meg speciális követelményeket. Az áfa szempontjából a bizonylat alaki és egyben tartalmi hitelessége törvényi követelmény.
A Korm. r. nem csupán feljogosítja a felperest az adó-visszatérítési tevékenység folytatására, hanem egyben kötelezi is arra, hogy kellő gondossággal meggyőződjön az elé tárt bizonyítékok hitelt érdemlő voltáról, és az azt alátámasztó adatokat a nyilvántartásában is elkülönítetten rögzítse. Az engedélyes csak a Korm. r. 5/A. § (3) bekezdése szerinti feltételeknek megfelelően visszatérített ügykezelési díjjal növelt adó összege után jogosult levonásra, illetve visszaigénylésre. (Korm. r. 6. §-a) Az Áfa tv. 48. § (7) bekezdése értelmében pedig csak a Korm. r. szerinti rendelkezéseknek megfelelő, abban meghatározott és az adóbevallásban külön kimutatott, előzetesen felszámított adó erejéig kell az adóhatóságnak a visszaigénylési kérelmet teljesítenie.
A külföldi utasnak járó áfa-visszatérítés kötelezettje a magyar állam. Az engedélyes és az adóhatóság közötti jogviszony adójogi jogviszony, ennek a speciális jellegét a Korm. r. 5/A. § (3) bekezdése, 6. §, az Áfa tv. 71. § (1) bekezdése, 48. § (7), 43. § (4) bekezdése, Sztv. 166. § (2) bekezdése rögzíti és tölti meg tartalommal. Nem vitásan a külföldi utas részére eszközölt áfa-visszatérítési adóösszeg nem azonos az Áfa tv. 32. §-a szerinti előzetesen felszámított adóval.
Az adóhatóságnak csak a Korm r. szabályainak megfelelően visszatérített és az adóbevallásban külön kimutatott előzetesen felszámított adó erejéig kell a kérelmet teljesítenie. Az Áfa tv. tehát előzetesen felszámított adónak és nem pusztán elszámolási összegnek tekinti a bevallásban közölteket.
Az engedélyesnek kellő gondossággal kell meggyőződnie azoknak a bizonyítékoknak a hitelt érdemlő voltáról, amelyekkel a külföldi utas a visszaigénylésének és az adó összegszerűségének jogszerűségét igazolja. [Korm. r. 5/A. § (3) bekezdése] Ha a jogszabály csupán formális vizsgálatot vagy a puszta regisztrációt kívánta volna az engedélyes számára előírni, akkor nem kellett volna a bizonyítékok hitelt érdemlő voltáról kellő gondossággal való meggyőződést és azt is előírnia, hogy az ezeket alátámasztó adatokat a nyilvántartásban elkülönítetten rögzíteni kell.
Önmagában a jogszabály a kellő gondosság fogalmát nem határozza meg. A jogszabályok körében több olyan fogalom létezik, amelyre nincs pontos definíció. Ilyen például az "adott helyzetben általában elvárható", illetve "tőle elvárható" körültekintés és eljárás fogalma az adójogban, vagy a "felróhatóságé" a polgári jogban. E fogalmakat mindig az adott konkrét tényállás kapcsán, a felelősségre irányadó szabályozásra figyelemmel és a rendelkezésre álló megismerhető adatok alapján kell vizsgálni és minősíteni.
Egzakt meghatározás ugyan nem adható, de olyan szempontok felvázolhatóak, amelyek a vizsgálat és értékelés körébe tartozhatnak és rögzíthető az is, hogy ezek értékelése együttesen kell, hogy megtörténjen, a mérlegelésük nem lehet önkényes. Az e tárgyban hozott döntésnek pedig indokoltnak kell lennie. Nem hagyhatók figyelmen kívül a minősítésnél az engedélyes vonatkozásában a tevékenység végzésével kapcsolatos személyi, tárgyi feltételek (Pl: alkalmazottak száma, szakmai felkészültsége, a technikai háttér), az ügyintézés menete és módja, az, hogy a hitelt érdemlőség tisztázása érdekében mikor és milyen gyakorisággal, milyen módon eszközöl intézkedéseket, milyen ezek alkalmassága, hatékonysága. Jelentősége lehet a számlák volumenének, összegszerűségének, az azokban feltüntetett áruk jellegének, számlakibocsátók és külföldi utasok visszatérő vagy adott esetben ismeretlen voltának, vagy a számla bármely ok miatti (áru mennyisége, fajtája, ellenértéke… miatti) kirívó jellegének.
A jogerős ítéletben megállapított tényállás kapcsán - a felperes érvelésével ellentétben - jogszabálysértés nem állapítható meg. A jogerős ítélet iratszerűen rögzíti a számlakibocsátókra, számlákra, a felperesi tevékenység végzésére vonatkozó adatokat.
A felperes a közigazgatási eljárásban és a perben sem csatolt olyan hitelt érdemlő bizonyítékokat, amelyekkel azt igazolta volna, hogy a perrel érintett számlák nem csupán formailag hitelesek. Ezért az elsőfokú ítélet jogszerűen tartalmazza azt a ténybeli és jogkövetkeztetést, hogy a számlák tartalmilag hiteltelenek. Az ilyen bizonylatok pedig nem felelnek meg az Áfa tv. 43. § (4) bekezdésében és az Sztv. 166. § (2) bekezdésében foglaltaknak.
Az ítélet indokát adja annak is, hogy a felperes eljárása miért nem felelt meg a Korm. r. 5/A. § (3) bekezdésében foglaltaknak. A felülvizsgálati bíróság osztja az elsőfokú bíróságnak azt a jogi álláspontját, hogy a céginformáció és a vámhatósági igazolás egy számla hitelt érdemlőségének eldöntéséhez elégséges adatot nem szolgáltat.
A számlát kiállító cégek többsége, illetve képviselőik - bár a cégnyilvántartás adatai szerint léteztek - bejelentett székhelyükön, telephelyükön, számla szerinti, illetve felperes által ellenőrzés során megadott címükön nem voltak elérhetőek, ott tényleges gazdasági tevékenységet nem végeztek. Ha és amennyiben e cégek kapcsán a felperes a rendelkezésére álló címeken, telefonszámokon a tudakozódást elvégzi, az információkat egybeveti, számára is nyilvánvaló lett volna, hogy a számlakibocsátók nem valós adóalanyok, illetve, hogy a számlák tartamilag hiteltelenek. Nemhogy a kellő gondosság követelményének, hanem még az általában elvárható magatartásnak sem felel meg az olyan automatikus visszatérítési tevékenység, amelyek rendszeresen, nagy összegben és olyan számlákon alapul, amelyek kapcsán az is rögzíthető, hogy a cégnyilvántartásból megismerhető tevékenységi körnek és a számla szerint értékesített terméknek egymáshoz semmi köze sincs.
Ugyanez vonatkozik azokra az esetekre is, amelyek nagy ellenértékről, nagy mennyiségű áruról (kiugró) értékesítésről szólnak, vagy az ár kiugróan magas, eltér a közismert tényektől, illetve nem szokványos, bizonytalan felhasználású áru az áfa-visszaigénylés alapja (bőrradír). A kellően gondos eljárásnak ugyanis ezekben az esetekben az felelt volna meg, hogy az engedélyes mindezt észleli, információkat szerez be, azokat egybeveti, értékeli, a külföldi utast felhívja bizonyításra. Az ügyintézéshez továbbá olyan személyi és tárgyi feltételeket teremt, amelyek alkalmasak az igen nagy volumenű, határozatok szerinti jellemzőkkel rendelkező jogszerűtlen visszaigénylések kiszűrésére. Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy az engedélyesnek nem a kereskedőket kell ellenőriznie, hanem a külföldi utast kell felhívnia a jogszerűség bizonyítására. A külföldi utasnak pedig a számla kapcsán minimum azt kell bizonyítania, hogy a kereskedő a számla és a cégnyilvántartás szerinti címen elérhető, az értékesítés a valóságban a számla szerinti módon végbement.
Adókülönbözet elbírálásakor kötelező az adóbírság kiszabása [Art. 72. § (1) bekezdése]. Az adóbírság mértéke csak kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén mérsékelhető, ha a körülményekből megállapítható, hogy az adózó vagy képviselője, alkalmazottja, tagja, vagy megbízottja az adott helyzetben tőle elvárható körültekintéssel járt el. Mérséklésnél az eset összes körülményét mérlegelni kell, különösen az adóhiány nagyságát, keletkezésének körülményeit, az adózó jogellenes magatartásának, tevékenységének vagy mulasztásának súlyát és gyakoriságát.
A jogvita eldöntésénél irányadó tényállásra, a kellő gondossággal való eljárás hiányára figyelemmel az elsőfokú bíróság helyesen vonta le azt a ténybeli és jogkövetkeztetést, hogy a felperes nem járt el az adott helyzetben tőle elvárható körültekintéssel, ezért az adóbírságok jogszerűek.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet az ügy érdemi eldöntésére is kihatóan nem jogszabálysértő. Ezért azt a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján - részben eltérő indokolással - hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Kfv.I.35.214/2003.)