adozona.hu
BH 2005.4.148
BH 2005.4.148
Ellentmondás folytán perré alakult - fizetési meghagyás kibocsátásával indult - eljárásban a leszállított keresetnek megfelelő illeték-kiegészítésnek van helye [Pp. 322. §; 1990. évi XCIII. tv. (továbbiakban: Itv.) 39. és 41. §-ok].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság végzésével a pert megszüntette. Megállapította, hogy a jogosult fizetési meghagyás kibocsátását kérte 41,7 millió forint követelésére. A fizetési meghagyáson a 300 000 forint illetéket lerótta. Az ellentmondás folytán perré alakult eljárásban felhívta a felperest - többek között - a kereseti illetéknek a kiegészítésére a Pp. 322. § (2) bekezdése alapján. A felperes kereseti követelését 5 000 000 forintra leszállította, a különbözeti illetéket nem rótta le és az egyéb hiány...
BH 2005.4.148 Ellentmondás folytán perré alakult - fizetési meghagyás kibocsátásával indult - eljárásban a leszállított keresetnek megfelelő illeték-kiegészítésnek van helye [Pp. 322. §; 1990. évi XCIII. tv. (továbbiakban: Itv.) 39. és 41. §-ok].
Az elsőfokú bíróság végzésével a pert megszüntette. Megállapította, hogy a jogosult fizetési meghagyás kibocsátását kérte 41,7 millió forint követelésére. A fizetési meghagyáson a 300 000 forint illetéket lerótta. Az ellentmondás folytán perré alakult eljárásban felhívta a felperest - többek között - a kereseti illetéknek a kiegészítésére a Pp. 322. § (2) bekezdése alapján. A felperes kereseti követelését 5 000 000 forintra leszállította, a különbözeti illetéket nem rótta le és az egyéb hiányokat sem pótolta.A bíróság megállapította, hogy a felperesnek az Illetéktörvény 39. § (1) bekezdése, 41. § (2) bekezdése alapján a fizetési meghagyás illetékét azon összeg erejéig kellett volna kiegészíteni, amelyet a leszállított keresetében megjelölt. Mivel a felperes a leszállított perérték 3%-ának megfelelő illetéket nem rótta le, a pert a Pp. 322. § (2) bekezdése alapján meg kellett szüntetni.
A végzés ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróságnak a per tárgyalására utasítása érdekében. Előadta, hogy az ellentmondást követően az alperes teljesítőképességére vonatkozóan beszerzett információi alapján szállította le a kereseti követelését 5 000 000 forintra. A leszállított kereset után fizetendő eljárási illeték megegyezik a fizetési meghagyás kibocsátásával kapcsolatban lerótt eljárási illeték összegével. Ezért az illeték kiegészítésének nem volt jogalapja. Jogi álláspontja alátámasztásaként azzal érvelt, hogy a Pp. az Itv.-től eltérően a kellő időben benyújtott ellentmondás esetén a fizetési meghagyásos és peres eljárást egy eljárásnak tekinti, ezért rendelkezik az illeték kiegészítéséről.
Az alperes a fellebbezésre észrevételt nem terjesztett elő.
A fellebbezés nem alapos.
A felperesnek az illeték összegére vonatkozó számszaki levezetését a Polgári perrendtartás és az Illetéktörvény rendelkezései nem támasztják alá. A felperes jogi álláspontjától eltérően a fizetési meghagyásos és a polgári peres eljárás két önálló eljárás, mely önálló illetékfizetési kötelezettséggel jár. Az előbbi nemperes eljárás a Pp. 315. § (1) bekezdése alapján a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem előterjesztésével kezdődik, és a fizetési meghagyás kézbesítésével (Pp. 318. §) befejeződik. A fizetési meghagyás elleni rendes jogorvoslat az ellentmondás benyújtásától függően [Pp. 322. § (2) bekezdése] alakul át a nemperes eljárás perré. A fizetési meghagyás illetékét az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 42. § (1) bekezdésében foglalt mértékben kell megfizetni. Ezt az illetéket kell a megfelelő időben előterjesztett ellentmondás esetén a peres eljárás illetékének az összegére kiegészíteni. Mivel adott esetben a felperes a keresetét 5 000 000 forintra szállította le, a peres eljárás illetékalapja [Itv. 39. § (1) bekezdés] ez az összeg lett. A fizetési meghagyás 3% illetékét tehát ezen illetékalap figyelembevételével kell 6%-ra kiegészíteni. Tévesen állította a felperes, hogy az illeték kiegészítésének nem volt jogalapja, hiszen a fizetési meghagyásos eljárásban a "peres" illetéket már egyszer lerótta. Az elsőfokú bíróság helyes indokainak megfelelően ezzel szemben a felperes a fizetési meghagyás illetékalapjának megfelelő nemperes eljárási illetéket fizette meg, melynek teljesítésével a fizetési meghagyás kibocsátásra került. A megfizetett illeték visszatérítésére, illetve mérséklésére csak az Illetéktörvényben meghatározott okokból kerülhetne sor, a kereseti követelés leszállítását azonban az Illetéktörvény nem tekinti ilyen oknak. Ebből következően a felperes gondolatmenete ellentétes az Illetéktörvény 41. § (2) bekezdésébe foglalt kifejezett rendelkezéssel és az illetékezés logikájával is. Eszerint az eljárás tárgya értékének a felek által történő leszállítása vagy annak utólag alacsonyabb összegben történő megállapítása esetén az illetékalap mérséklésének - ha e törvény kivételt nem tesz - nincs helye. Amennyiben azonban az eljárás tárgyának az értéke emelkedik, a magasabb érték alapulvételével meghatározható illetékkülönbözetet a félnek meg kell fizetni.
A fentiekből következően a felperes fellebbezési indokai sem eljárásjogi, sem illetékjogi szempontból nem megalapozottak. Az elsőfokú bíróság a jogszabály helyes alkalmazásával hívta fel a felperest a leszállított keresetének megfelelő illetékkülönbözet megfizetésére. Ennek elmulasztása miatt a pert a Pp. 322. § (2) bekezdése alapján jogszabálysértés nélkül szüntette meg.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a szerint alkalmazandó 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
Az eljárás az Itv. 57. § (1) bekezdés a) pontja alapján illetékmentes volt. A fellebbezés eredménytelensége folytán a felperes a másodfokú perköltségét maga köteles viselni. [Pp. 78. § (1) bekezdése].
(Legf. Bír. Pf. IX. 24.576/2003. sz.)