adozona.hu
BH 2005.4.142
BH 2005.4.142
Ha nemzetközi jogsegély egyezmény párhuzamos joghatóságot biztosít a szerződő államok részére, a külföldi bíróság által a gyermek elhelyezése tárgyában korábban hozott ítéletet el kell ismerni, ezért a magyar bíróság a gyermek elhelyezésével kapcsolatos későbbi jogvitát a gyermekelhelyezés megváltoztatásának szabályai szerint bírálja el [Cstv. 72/A. §; 1979. évi 13. tvr. 2. §, 54. §; 1982. évi 25. tvr. 1. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A peres felek házastársak voltak. Finnországban, T.-ben kötöttek házasságot, majd Magyarországra telepedtek át. Házasságukból 1994-ben; S. utónevű gyermekük született Magyarországon, aki finn-magyar kettős állampolgár.
Az alperes a magyar nyelvet nem ismerte, nem dolgozott, megélhetési nehézségeik miatt a házastársak úgy határoztak, hogy Finnországba költöznek. Az alperes Finnországban lakás biztosítása iránti kérelmet nyújtott be. 1996 augusztusában a finn hatóság részükre lakást biztosíto...
BH 2005.4.142 Ha nemzetközi jogsegély egyezmény párhuzamos joghatóságot biztosít a szerződő államok részére, a külföldi bíróság által a gyermek elhelyezése tárgyában korábban hozott ítéletet el kell ismerni, ezért a magyar bíróság a gyermek elhelyezésével kapcsolatos későbbi jogvitát a gyermekelhelyezés megváltoztatásának szabályai szerint bírálja el [Cstv. 72/A. §; 1979. évi 13. tvr. 2. §, 54. §; 1982. évi 25. tvr. 1. §].
A peres felek házastársak voltak. Finnországban, T.-ben kötöttek házasságot, majd Magyarországra telepedtek át. Házasságukból 1994-ben; S. utónevű gyermekük született Magyarországon, aki finn-magyar kettős állampolgár.Az alperes a magyar nyelvet nem ismerte, nem dolgozott, megélhetési nehézségeik miatt a házastársak úgy határoztak, hogy Finnországba költöznek. Az alperes Finnországban lakás biztosítása iránti kérelmet nyújtott be. 1996 augusztusában a finn hatóság részükre lakást biztosított. Az alperes 1996. szeptember végén a gyermekkel Finnországba utazott azzal, hogy a lakást elfoglalja. A felek abban állapodtak meg, hogy a felperes 1996. év végén a szerződése lejártát követően fog kiutazni. Az alperes a lakást elfoglalta, majd 1996 novemberében közölte a felperessel, hogy tőle el kíván válni.
A felperes 1997 januárjában Finnországba utazott és a gyermeket az alperes tudta és beleegyezése nélkül Magyarországra hozta. A bíróság jogerős végzésével megállapította, hogy a felperes a gyermeket jogellenesen hozta Magyarországra és a Hágai Egyezmény alapján a gyermek azonnali visszavitelét rendelte el, aki 1998 februárjában került vissza az anyához. Finnországban a bíróság határozatával 1997. szeptember 25-én a gyermek gondozójául az alperest jelölte ki és a felperest 1997. január 23-tól havi 650 finn márka gyermektartásdíj fizetésére kötelezte. A határozat indokolásában megállapította, hogy a gyermek az alperes gondozásában egészséges és kiegyensúlyozott.
A felperes kérelmet terjesztett elő a gyermekelhelyezés megváltoztatására. A finn bíróság a gyermek lakhelyéül az alperes lakhelyét jelölte ki, azzal, hogy a felperes joga a hivatalos szervekkel (iskola, egészségügy és egyéb hatóság) információt szerezni, a kapcsolattartást pedig akként szabályozta, hogy havonta egyszer, hat egymást követő napon a felperes jogosult a gyermekkel találkozni minden nap hat órán keresztül úgy, hogy a találkozót ellenőrzés mellett szervezik meg a Családtámogató Központban. A másodfokú finn bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság döntését.
A felperes keresetében a gyermek nála való elhelyezését, az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Tényként állapította meg, hogy a gyermek 1998 februárja óta ténylegesen az alperes gondozásában él Finnországban, és a felperes alkalmas lenne ugyan a gyermeknevelésre, de arra az anya is alkalmas, és ezzel ellentétes kereseti tényállításait a felperes a perben nem bizonyította. A gyermek hosszabb ideje az anyánál nevelkedik, az apánál való elhelyezése az anyától és féltestvérétől való elszakadást, más országba, más környezetbe való átkerülést jelentene, ami nem áll a gyermek érdekében.
Az ítélet megváltoztatása és a keresetének való helytadás iránt a felperes fellebbezett. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, az ítélet indokolását azonban módosította. Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a gyermekelhelyezése per tárgyalására a magyar bíróság joghatósága fennáll, ugyanakkor megállapította azt is, hogy az azonos jogvita eldöntésére a finn bíróság ugyancsak joghatósággal rendelkezik és az írásban csatolt okiratokból megállapíthatóan annak tárgyában jogerős határozatot is hozott. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a jogerős finn ítéletet figyelmen kívül hagyni nem lehet, ezért a keresetet a gyermekelhelyezés megváltoztatása iránti keresetként bírálta el, mivel pedig a felperes a perben nem tudta igazolni, hogy a korábbi döntés óta a körülmények lényegesen megváltoztak és a gyermek érdekében indokolt az elhelyezés megváltoztatása, ezért a keresetet elutasította azzal a kiegészítő indokolással, hogy a felperes által felajánlott további bizonyítás sem lenne alkalmas a feltételek meglétének bizonyítására.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését és a keresetének való helytadást, továbbá az alperes perköltségben marasztalását kérte.
Felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen azt sérelmezte, hogy gyermeke, aki magyar állampolgár, jogellenesen került hazájából külföldre. A gyermek lakóhelye szerint illetékes gyámhatóság a gyermek külföldre viteléhez hozzájárulást nem adott. A magyar bíróság kötelezte őt a gyermek kiadására és a jogerős bírósági határozat rendőrségi közreműködéssel végrehajtásra is került annak ellenére, hogy Magyarország és Finnország között a gyermekelhelyezés tárgyában hozott jogerős határozat végrehajtására vonatkozó nemzetközi szerződés nincs és viszonosság sem alakult ki. Érvelése szerint a nemzetközi magánjogi törvény értelmében a gyermek személyes joga a Magyar Állam joga, amelynek állampolgára. A Magyarországról jogellenesen külföldre vitt magyar állampolgár gyermek elhelyezéséről is a magyar bíróságnak kell dönteni. Gyermeke jogellenesen került külföldre, az pedig nem tekinthető "döntésnek", hogy a keresetét a bíróság elutasította.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Nem képezte a perbeli vita tárgyát az, hogy a gyermek finn-magyar kettős állampolgár (ezt a felperes a gyermek visszavitelére irányuló eljárásban, de a jelen perben személyes meghallgatása során is elismerte) és nem képezte a felülvizsgálat tárgyát az sem, hogy a Gyermekek Jogellenes Külföldre Viteléről szóló Hágai Egyezmény 3. pontján alapuló, a felperest a gyermek kiadására kötelező jogerős végzés jogszabályt sértett-e. A felperes ezt az adott ügyben támadhatta volna felülvizsgálati kérelemmel.
A jelen perben eljáró bíróságok a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. (Nmjt.) 54. §-a értelmében helyesen állapították meg azt, hogy az ügyben a magyar bíróság joghatósága fennáll, és a keresetet érdemben bírálták el. Téves ezért a felperes ezzel ellentétes érvelése.
A Magyar Népköztársaság és a Finn Köztársaság között Budapesten, az 1981. május hó 22-én aláírt, a családjogi ügyekben is nyújtandó jogsegélyről kiadott 1982. évi 25. tvr. 1. cikkére figyelemmel azonban a jelen jogvitában a finn bíróságok joghatósága is fennáll, ennek alapján a gyermekelhelyezés tárgyában korábban jogerős ítéletet hoztak, melyben a gyermeket az anyánál helyezték el. A másodfokú bíróság a felperes keresetét tehát - helyesen - gyermekelhelyezés megváltoztatása iránti keresetként a Csjt. 72/A. § (2) bekezdésében írtak értelmében bírálta el. A peradatok alapján a kiskorú érdekében álló, az elhelyezés megváltoztatására alapul szolgáló körülményt a felperes az eljárás során nem bizonyított, ezért keresete elutasítást nyert, ez pedig keresete tárgyában érdemi döntésnek minősül akkor is, ha a felperes álláspontja ettől eltér.
Az ítéleti döntés a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból mindezekre tekintettel nem jogszabálysértő, azt a Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 21.700/2002. sz.)