adozona.hu
BH 2005.4.154
BH 2005.4.154
A fizetésképtelenség megállapítása körében nem vehető figyelembe az adósnak a másodfokú eljárásban tett beszámítási kifogása, ha annak előterjesztésére eljárásjogilag nincsen törvényes lehetőség [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 27. § (2) bek.; Pp. 247. § (3) bek.).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság végzésével az adós fizetésképtelenségét megállapította, elrendelte a felszámolását, s kijelölte a felszámolót. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy a T. Részvénytársaság hitelező kezdeményezte az adóssal szemben a felszámolási eljárás megindítását, mivel az adós nem fizette meg részére a több mint 60 napja esedékessé vált, elismert 7 232 591 Ft összegű, bérleti díj címén fennálló tartozását. Az elsőfokú bíróság a kérelmet kézbesíttette az adós részére. Az adós erre ak...
BH 2005.4.154 A fizetésképtelenség megállapítása körében nem vehető figyelembe az adósnak a másodfokú eljárásban tett beszámítási kifogása, ha annak előterjesztésére eljárásjogilag nincsen törvényes lehetőség [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 27. § (2) bek.; Pp. 247. § (3) bek.).
Az elsőfokú bíróság végzésével az adós fizetésképtelenségét megállapította, elrendelte a felszámolását, s kijelölte a felszámolót. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy a T. Részvénytársaság hitelező kezdeményezte az adóssal szemben a felszámolási eljárás megindítását, mivel az adós nem fizette meg részére a több mint 60 napja esedékessé vált, elismert 7 232 591 Ft összegű, bérleti díj címén fennálló tartozását. Az elsőfokú bíróság a kérelmet kézbesíttette az adós részére. Az adós erre akként nyilatkozott, hogy a kérelemben foglaltakat elismeri, a tartozás kiegyenlítésére 30 napos határidőt kért, amelyet a bíróság részére engedélyezett. A 30 napos határidő azonban eredménytelenül telt el. A bíróság ezért az adós fizetésképtelenségét a jelen ügyben alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1997. évi XXVII. törvénnyel is módosított 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 27. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján megállapította, s elrendelte a felszámolását.Az elsőfokú bíróság végzése ellen az adós nyújtott be fellebbezést. Kérte a végzés hatályon kívül helyezését, a hitelező kérelmének az elutasítását. Hivatkozott arra, hogy a hitelező felé valóban elismerte a fennálló követelést, azonban álláspontja szerint a hitelező rosszhiszeműen járt el akkor, amikor követelését nem csökkentette, ugyanis a hitelező birtokában maradt az adós tulajdonát képező 1 650 000 Ft értékű ingóság, 1 300 000 Ft összegű kaució, valamint saját költségén alakította ki a szépségszalont a bérleményben 3 500 000 Ft értékben, így az adós ezeknek az elszámolására a szerződés megszűnése esetén igényt tart, amely 6 450 000 Ft-ot tesz ki. Emiatt a fennálló tartozás mindössze 782 591 Ft-ra tehető, amelynek a kifizetését az adós vállalja.
Az adós fellebbezése nem alapos.
A nem vitás tényállás szerint az adós a tartozását az elsőfokú eljárás során elismerte, annak kiegyenlítésére 30 napos határidőt kért engedélyezni, amely eredménytelenül telt el. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság helyesen járt el akkor, amikor a fizetésképtelenséget megállapította. A törvény szerinti fizetésképtelenség fogalom ugyanis pénzforgalmi szemléletű, ezért csupán azt kell bizonyítania a hitelezőnek: nem vitatott tartozásról van szó, az az adós részéről áll fenn, a tartozás megfizetése mikor vált esedékessé és az ezen időpontot követő 60 nap letelt anélkül, hogy a tartozás kiegyenlítésre került volna az adós részéről a kérelemnek a bírósághoz történő benyújtásának időpontjáig. A hitelező ezt bizonyította, az eljárás során pedig az adós maga is megerősítette azzal a ténnyel, hogy 30 napos határidőt kért a tartozás kiegyenlítésére. Rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a törvényi szabályozás folytán nincs annak sem jelentősége, mekkora a tartozás összege. Az adós csupán a fellebbezésében hivatkozott az abban felsorolt tartozásokra, amelyek állítása szerint a hitelező részéről irányában fennállnak. Tartalmát tekintve ez az előadás a Ptk. 296. §-ának (2) bekezdése szerinti beszámításnak tekintendő. Mint arra a Legfelsőbb Bíróság is rámutatott a Bírósági Határozatok 1996. évi 5. számában 276. szám alatt közzétett eseti döntésében, a beszámítási kifogás előterjesztésének a felszámolási eljárásban is helye van. Amennyiben a felszámolás elrendelését követően történik beszámítás, úgy annak elbírálása a Cstv. 36. §-ában írt feltételek alapján történik. Ha a felszámolási eljárást kezdeményező kérelem benyújtása és a kérelem elbírálása közötti időszakban - a bírósági eljárás során - történik meg a beszámítási kifogás előterjesztése, annak alapossága tekintetében a fizetésképtelenség vizsgálatára irányuló eljárás során kell dönteni, mivel csak így állapítható meg, hogy áll-e fenn tartozása az adósnak a hitelezővel szemben. A jelen esetben azonban az adós csupán a fellebbezésében adott elő beszámítási kifogásnak minősülő kérelmet. A Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán megfelelően alkalmazandó Pp. 247. §-ának (3) bekezdése viszont úgy rendelkezik, hogy a másodfokú eljárásban beszámítási kifogást csak akkor lehet előterjeszteni, ha azt az ellenfél elismeri, vagy ha a beszámítani kért követelés az elsőfokú tárgyalás berekesztését követően járt le. Miután a hitelező a fellebbezésre tett észrevételeiben az adós beszámítási kifogását nem ismerte el, az adós pedig nem bizonyította - nem is állította -, hogy a beszámítani kért követelések az elsőfokú határozat meghozatala után jártak le, az adott másodfokú eljárásban beszámítási kifogásnak nincs helye. Annak elbírálására majd csak a felszámolás megindulása után, a felszámolás keretében kerülhet sor.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint megfelelően alkalmazandó Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján, lényegében helyes indokaira figyelemmel helybenhagyta. (Legf. Bír. Fpk. VIII. 30.079/2002. sz.)