adozona.hu
BH+ 2005.3.128
BH+ 2005.3.128
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének a felelősségét is meg lehet állapítani abban az esetben, ha az alkalmazásában álló felügyeleti biztos feladatkörében eljárva harmadik személynek kárt okoz [Ptk. 348. §, Ptk. 379. §, 1996. évi CXIV. tv. 1. § (1) bek., 1996. évi CXI. tv. (Épt.) 140. §, 141. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A B. Rt. befektetési vállalkozó, a felperes megbízásából különböző tőzsdei forgalomban lévő értékpapírokat vásárolt. A részvényeket a Központi Elszámolóház és Értéktár Rt.-nél vezetett letéti számlán helyezték el, amely felett a B. Rt. volt jogosult rendelkezni. Az alperes jogelődje, az Állami Pénz-és Tőkepiaci Felügyelet 1998. június 23-án a B. Rt. tevékenységét felfüggesztette, és a társasághoz felügyeleti biztost rendelt ki.
A felperes 1998. augusztus 14-én kérte a felügyeleti biztost, ho...
BH+ 2005.3.128 A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének a felelősségét is meg lehet állapítani abban az esetben, ha az alkalmazásában álló felügyeleti biztos feladatkörében eljárva harmadik személynek kárt okoz [Ptk. 348. §, Ptk. 379. §, 1996. évi CXIV. tv. 1. § (1) bek., 1996. évi CXI. tv. (Épt.) 140. §, 141. §].
A B. Rt. befektetési vállalkozó, a felperes megbízásából különböző tőzsdei forgalomban lévő értékpapírokat vásárolt. A részvényeket a Központi Elszámolóház és Értéktár Rt.-nél vezetett letéti számlán helyezték el, amely felett a B. Rt. volt jogosult rendelkezni. Az alperes jogelődje, az Állami Pénz-és Tőkepiaci Felügyelet 1998. június 23-án a B. Rt. tevékenységét felfüggesztette, és a társasághoz felügyeleti biztost rendelt ki.A felperes 1998. augusztus 14-én kérte a felügyeleti biztost, hogy a tulajdonát képező MOL, MATÁV, RÁBA és Zwack részvényeit adja ki a részére. A felügyeleti biztos az igényelt részvények egy részét 1999. május 11-én a felperesnek kiadta, míg a többi részvény kiadása elől azzal az indokkal zárkózott el, hogy a felperes nem fizette ki azoknak a TVK részvényeknek az ellenértékét, amelyeket a megbízásából a társaság beszerzett.
Felperes a tulajdonát képező további részvények kiadása, és kártérítés iránt indított keresetet az alperes ellen. A részvények 2001. szeptember 24-i kiadása után keresetét módosította, és igényét az alperessel szemben 10 905 075 Ft kártérítés iránt tartotta fenn. Kártérítésként érvényesítette a részvények árfolyamában bekövetkezett értékcsökkenést, részvények hiányában az 1997/1998 évekre fel nem vett osztalékát, és további igénye szerint kártérítés illeti meg annak következtében is, hogy részvények nélkül nem volt abban a helyzetben, hogy azokat a piaci helyzet kedvező alakulását kihasználva, a legmagasabb árfolyamon értékesíthesse. Keresetének jogalapját az Értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvény (Épt.) 141. § (1) bekezdésében és a Ptk. 348. § (1) bekezdésében, továbbá a Ptk. 349. § (1) bekezdésében jelölte meg. Álláspontja szerint a felügyeleti biztos jogellenesen tagadta meg az értékpapírok kiadását, mert nem volt jogszabályi alapja azok visszatartásának más, - egyébként a valóságban fenn sem álló - követelésének beszámítása céljából. Előadása szerint ezek mellett az alperes a B. Rt. felé fennálló folyamatos ellenőrzési és intézkedési kötelezettségét is elmulasztotta.
Alperes a kereset elutasítását kérte. Jogi álláspontja szerint nem tanúsított olyan jogellenes magatartást, amely kártérítési felelősségét megalapozhatná. Vitatta az összegszerűséget is.
Az elsőfokú bíróság az alperes felelősségét a Ptk. 466. § (1) és (4) bekezdése, 296. § (1) bekezdése, 348. § (1) bekezdése alapján - ez utóbbi esetben utalva az Épt. 141. § (1) bekezdésére - megállapította. A kár összegszerűsége tekintetében a Ptk. 355. § (4) bekezdése alapján határozott.
Az ítélettel szemben, mindkét fél által benyújtott fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és a marasztalás összegét 6 459 415 Ft-ra, ezen belül egyes részösszegek után, különböző időpontoktól számított kamataira felemelte. A pervesztesség és pernyertesség arányaihoz képest rendelkezett a perköltség felől.
A jogerős ítélet szerint a felügyeleti biztos - bár a felperes igényét elismerte, - jogi tévedése folytán nem szolgáltatta ki a felperesnek az értékpapírokat, ezáltal a felperesnek kárt okozott. Az alperes közhatalmi tevékenységet gyakorolt, amikor a felügyeleti biztost kinevezte, és részére cégjegyzési jogot biztosított. A felügyeleti biztos szintén gyakorolhat közhatalmi tevékenységet, és ha ezzel kárt okoz, ezért a Ptk. 349. §-a alapján is megállapítható a felelősség. Az adott esetben azonban - más feladatok mellett, - olyan tevékenységeket is ellátott, amelyek közhatalmi jellegűnek nem minősülnek, ezért a felelősségére ilyen esetekben a Ptk. 348. § (1) bekezdése az irányadó. Az Épt. 141. § (1) bekezdése a Ptk. ismertetett szabályai mellett azt jelenti, hogy a felügyeleti biztos fenti tartalmú tevékenységének során okozott károkért az alperes saját személyében is felelősséggel tartozik.
Megállapította továbbá a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság helyesen mellőzte az alperes mulasztására alapított kereseti igény vizsgálatát, a rendelkezésre álló adatok szerint ilyen mulasztás nem volt megállapítható.
A másodfokú bíróság a felperes javára tényleges kárként 5 615 475 Ft értékben árfolyam vesztességet, és 843 940 Ft értékben elmaradt osztalékot állapított meg.
Az árfolyam-nyereség elmaradásával kapcsolatban álláspontja az alábbi volt:
Az értékpapírok árfolyama változó, semmiből nem következik, hogy több év relációjában a felperesnek az utólag kimutatható legmagasabb árfolyamon sikerült volna valamennyi részvényét értékesíteni. A tőzsdei ügyletek lényege, az adott pillanatban felvállalt üzleti kockázat. A felperes számítása pedig abból az elméleti feltevésből indul ki, hogy biztosan felismerte volna a legmagasabb árfolyamot, és az eladási ügyletet valamennyi részvényére le is bonyolította/bonyolíthatta volna. Az azonban, hogy a felperes által állított nyereség bekövetkezzen, a felperesen kívülálló számtalan további tényezőnek is a függvénye. Az ún. előreláthatósági elv alkalmazásával csak valószínűsíthető előnyöknek az esély mértékével arányban álló része ítélhető meg kártérítésként. Ezen előrelátható, valószínűsíthető vagyoni előny bekövetkezését a károsultnak kell bizonyítani. Adott esetben a felperes az erre irányuló bizonyítási kötelezettségének nem tudott eleget tenni.
A jogerős ítélettel szemben az alperes felülvizsgálati, a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.
Alperes felülvizsgálati kérelmében az alábbiakat adta elő:
Az alperes hatósági jogkörében jogszerűen járt el akkor, amikor a B. Rt.-hez felügyeleti biztost rendelt ki. Az alperes ebben a jogviszonyban tehát hatóságként volt jelen, hatósági felügyeletet látott el, és hatósági intézkedést alkalmazott. A jogviszony közjogi jellege nem csak a felügyelt szervvel, hanem a felügyeleti biztossal szemben is fennállt, mert a kirendeléssel, és egyéb intézkedéseivel hatósági, közhatalmi jogkört gyakorolt. Amennyiben ennek következtében, ezzel összefüggésben kártérítési felelőssége bekövetkezhet, az csak a Ptk. 349.§-a alapján lenne megállapítható. A Ptk. 348., és 350. §-ának alkalmazására külső jogviszonyokban nincs lehetőség, az csak az alperes és a felügyeleti biztos viszonyában értelmezhető.
A felügyeleti biztos hatósági határozat révén járt el, és nem mint munkáltatójának alkalmazottja, vagy esetleg polgári jogi megbízottja, még akkor is, ha közöttük ilyen jogviszony fennállt. A felügyeleti biztos valójában szervezeti képviselő, kirendelése után a felügyelt szerv cégvezetőjének kell tekinteni, cselekményei által a felügyelt szervezet vált kötelezetté, vagy jogosítottá. Akár köztisztviselő, akár a felügyelt cég alkalmazottja, akár független személy is a felügyeleti biztos, jogállása ugyanaz; az alperes hatósági jogosítványai által körülhatárolt körben alperesnek alárendelt, de polgári jogi értelemben önálló szervezeti képviselő.
Az alperes az Épt. 141. §-ában foglalt rendelkezések megsértése, ezzel összefüggésben a Ptk. 348. §, és 350. §-ának téves értelmezése miatt a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítéletnek, az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Sérelmezte, hogy a korábban folyamatban volt - felülvizsgálati eljárásban hatályon kívül helyezett - Gf.I.30.615/2000 számú ügyben hozott határozatra alapították az eljárt bíróságok határozataikat, és nem vizsgálták az általa felhozott tényeket, nem indokolták, hogy azok mennyiben nem helytállóak.
Felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében kérte, hogy a felülvizsgálati bíróság az alperes felelősségének megállapításánál másodlagosan vegye figyelembe azt a további körülményt, a felperes kárát az is okozta, hogy az alperes elmulasztotta ellenőrzési kötelezettségét. Ennél fogva nem helytálló a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy az alperes terhére bizonyított mulasztás nem állapítható meg. Ebben a körben ugyanis bizonyítási eljárás lefolytatva nem lett. E jogcím vizsgálatát azonban csak arra az esetre kérte, ha a felülvizsgálati bíróság a jogerős ítélet szerinti elsődleges jogcímet valamely oknál fogva nem látná megállapíthatónak.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő továbbá a marasztalási összeg felemelése iránt is, sérelmezte, és jogszabálysértőnek találta, hogy elmaradt haszon címén a bíróság nem állapított meg a javára részvényei után árfolyamnyereséget. Kérte a marasztalási összeg 10 224 210 Ft-ra, és kamataira történő felemelését, és erre eső perköltségének a megállapítását is. Álláspontja az volt, hogy a bíróságok az ún. előreláthatósági elv helytelen alkalmazásával, és a részvények értékesítése szándékának bizonyítatlansága miatt utasították el ezt az igényét.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kifejtettek szerint, helytálló és megalapozott a jogerős ítéletnek, az alperes felelősségének jogalapjára vonatkozó, az Épt. 141. §-ra alapított álláspontja.
A felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróságnak mint felülvizsgálati bíróságnak a felülvizsgálati kérelem elbírálása során abban a kérdésben kellett állást foglalni, helytállóan döntöttek-e a perben eljárt bíróságok, amikor az alperes felelősségét a Ptk. 348. §-a, valamint az Épt. 141. §-a alapján megállapították, és ezen a jogcímen marasztalták. Nem sértettek-e továbbá jogszabályt akkor, amikor a felperesnek az árfolyamnyereség megfizetésére irányuló kárigényét elutasították.
Az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyeletről szóló, - a jogvita keletkezésének időpontjára tekintettel alkalmazandó, - 1996. évi CXIV. törvény 1. § (1) bekezdése értelmében az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet a Kormány felügyelete alatt működő országos hatáskörű közigazgatási szerv. A 3. § b) pontja szerint a Felügyelet hatásköre kiterjed az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvény hatálya alá tartozó szervezetek, személyek és tevékenységek felügyeletére is. Az Épt. 123. §-a részletesen meghatározza a Felügyelet hatáskörét, a 128-129. §-ok ellenőrzési jogkörének tartalmát jelölik meg. Az Épt. 137. §-a a Felügyelet által tehető intézkedéseket sorolja fel, így többek között a (2) bekezdés k) pontja szerint azt a lehetőséget is, hogy az Épt. által meghatározott esetekben a felügyelete alá tartozó szervezetekhez felügyeleti biztost nevezzen ki. Helytálló tehát az alperesnek az, az okfejtése, hogy a Felügyelet, mint közigazgatási, hatósági jogkörrel felruházott szervezet a különböző jogviszonyokban hatóságként van jelen, mint hatóság tesz különböző intézkedéseket, ily módon hatósági jogkörét gyakorolta akkor is, amikor a B. Rt-hez felügyeleti biztost nevezett ki. Helytálló az az alperesi értelmezés is, hogy csak a Ptk. 349. §-ának alkalmazása jöhet szóba abban az esetben, ha államigazgatási jogkörben okozott kár következményei felől kell dönteni. Az alperes felelősségének megállapításánál tehát alapvető, a jogvitát eldöntő jelentősége annak a kérdésnek van, a felügyeleti biztos tevékenysége - akár részben, akár teljes terjedelmében - hatósági jogkör gyakorlásának minősül-e.
Az Épt. 140. § (3) bekezdése értelmében a felügyeleti biztos kirendelésének ideje alatt a vezető állású személy a Gt.-ben, e törvényben és az alapszabályban rögzített feladatát, cégjegyzési jogát csak a felügyeleti biztos ellenjegyzésével gyakorolhatja. Ha vezető állású, illetőleg cégjegyzésre jogosult személy nincs, a vezető állású személy feladatkörét és a cégjegyzés jogát a felügyeleti biztos gyakorolja.
Az Épt. 141. § (1) bekezdése kimondja, hogy a felügyeleti biztos az e minőségében okozott kárért, ha a Felügyelettel munkaviszonyban áll a Ptk. 348. §-a szerint, ha pedig megbízási jogviszonyban áll a Ptk. 350. §-a szerint felel. A Ptk. 348. § (1) bekezdése szerint, ha az alkalmazott a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a károsulttal szemben a munkáltató felelős.
Alapvető jelentőségűnek mondhatóak ebben a tekintetben a Legfelsőbb Bíróság 42. számú Polgári Kollégiumi Állásfoglalásának a) pontjában kifejtett megállapítások. Ezek szerint "a Ptk. 349. §-ának a kártérítési felelősséget feltételekhez kötő szabálya csak a valóban államigazgatási jogkörben történt károkozás esetében alkalmazható. Az államigazgatási jogkörben okozott kárról pedig akkor van szó, ha maga a károkozó magatartása államigazgatási jellegű, amelynek tehát éppen e sajátos természete miatt indokolt a kártérítési felelősségnek az említett feltételektől való függővé tétele. Amint erre a Ptk. indokolása is rámutat, nem az eljáró szerv minősége, hanem a konkrét tevékenység alapján kell megállapítani, hogy államigazgatási tevékenységről van-e szó. Egymagában tehát az, hogy a kár államigazgatási tevékenységet kifejtő szerv alkalmazottjának, illetőleg tagjának ténykedése vagy mulasztása folytán keletkezett, még nem vezethet a Ptk. 349. §-ában foglalt rendelkezések alkalmazására.
Mindebből következik, hogy a Ptk. 349. §-ának alkalmazása szempontjából államigazgatási jogkörben okozott kárnak csak azt a kárt lehet tekinteni, amelyet államigazgatási feladatot ellátó szerv alkalmazottja, illetőleg tagja államigazgatási jellegű, tehát a közhatalom gyakorlása során kifejtett szervező-intézkedő tevékenységgel, illetőleg ennek elmulasztásával okozott."
A BH 2004/11. sorszám alatt közzétett jogeset szerint a munkáltató felelősségét meg kell állapítani akkor is, ha a munkavállaló ugyan nem a szoros értelemben vett munkakörében járt el, de a munkaköre folytán került olyan helyzetbe, hogy másnak kárt okozott. A BH 1988/239. számú jogesetben kifejtettek szerint a munkáltató felelősségének megállapítására akkor kerülhet sor, ha a munkavállaló felelőssége a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján megállapítható.
A Ptk. 348. §-a a munkáltató és munkavállaló közötti jogviszonyt abban a vonatkozásban rendezi, hogy a munkavállalót mentesíti a károsulttal szembeni felelősség alól. Ez a megállapítás - figyelemmel az alperes által kifejtett jogi álláspontra - a felügyeleti biztos és az alperes jogviszonyában annyiban igaz, hogy Épt. 141. § (1) bekezdése a Ptk. 348. §-ára utal vissza. Ebből azonban nem következik az, hogy az alperes felelősségének megállapítására ne kerülhetne sor a fenti két rendelkezés alapján. A felelősség megállapításának feltétele a felügyeleti biztos magatartásának károsulttal szembeni értékelése. Eljárása hatósági, közigazgatási jellegű volt, avagy vezető tisztségviselő hiányában, a helyett, annak jogkörét gyakorolta-e? Ha a felügyelet alá helyezett társaságnál ilyen jogkört gyakorolt, a gazdasági társaság vezető tisztségviselőjévé vált-e - ahogy ezt az alperes állítja, - melynek következtében nem az alperessel, hanem a felügyelt társasággal került jogviszonyba? Ennek következtében a felügyeleti biztos, a társasággal került-e felelősségi kapcsolatba, vagy pedig eljárásáért változatlanul az alperesnek kell helytállnia?
A felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint a felügyeleti biztos nem hatósági jogkört gyakorolt, amikor a felperes értékpapírjainak kiadása elől - egyébként helytelenül értelmezett - polgári jogi rendelkezésekre hivatkozással elzárkózott. A felügyeleti biztos kétségtelenül olyan gazdálkodási, működési kérdésben döntött, amely a gazdálkodás rendes menetében a vezető tisztségviselő jogköre lett/lehetett volna. A felügyeleti biztost ennek a jogkörnek a gyakorlására az alperes kirendelő határozata jogosította fel, de az nem hozott létre társasági jogi jogviszonyt közte és a társaság között. A felügyeleti biztos tevékenysége tartamilag részben vagy egészben egybe eshet a vezető tisztségviselő egyébkénti feladataival, de ezáltal nem lesz vezető tisztségviselő, és nem szűnik meg alkalmazotti jogviszonya az alperessel. Ha pedig alkalmazottként eljárva kárt okoz, ezért munkáltatója felel.
Mindezek alapján megállapítható, hogy a felügyeleti biztos az alperes alkalmazottja volt, a perbeli esetben nem hatósági jogkört, hanem a vezető állású személy feladatkörét gyakorolta [Épt. 140. § (3) bekezdés], e feladatainak ellátása során jogellenesen kárt okozott, amelyért az Épt. 141. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. 348.§-a szerint az alperes felel. A Ptk. 348. §-ára utalás éppen annak lehetővé tételélt szolgálta, hogy a 349. § alkalmazási feltételeinek hiányában is lehetőség nyíljon államigazgatási szerv felelősségének megállapítására. Ellenkező álláspont esetén az államigazgatási (közigazgatási) szerv nem felelne alkalmazottainak károkozása esetén, ha azt nem államigazgatási jogkörben eljárva okoznák.
Nem sértettek jogszabályt az eljárt bíróságok akkor, amikor az alperes felelősségét a felhívott jogszabályok alapján megállapították.
Helytálló a jogerős ítélet a felperes további kárigényének, a Pp. 164. §-a alkalmazásával történt elutasítása tekintetében is. A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogerős ítéletben kifejtettekkel egyetért, azt megismételni nem kívánja.
Fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv.X.30.275/2004. sz.)