BH+ 2005.3.126

A hitelező és az adós bank közötti bankgarancia jogviszonyban a bank tartozásának jellege a fizetési kötelezettségének beálltáig keletkezett tartozás tekintetében tőketartozás, függetlenül a biztosított jogviszonyban keletkezett tartozás jogcímétől. Ezért ezt a tartozást a többször mód. Cstv. 57.§ (1) bekezdés f) pontjába kell besorolni [Ptk. 249. §, 1997. évi XXVII. tv.-nyel is módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 37. § (2) bek., 38. § (3) bek., 57. § (1) bek. f) pont].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A jogerős határozatban megállapított tényállás szerint a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal jogelőde - az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság - valamint a P. Részvénytársaság között létrejött szerződésből eredő kötelezettség teljesítésének biztosítására, a P. Rt. és az R. Bank Rt. 1997. május 7-én kelt és 1997. október 14-én módosított bankgarancia szerződést kötöttek. E szerint az R. Bank Rt. 1998. április 29-étől 2002. december 31-éig terjedő időszakra garanciát vállalt a P. Rt. me...

BH+ 2005.3.126 A hitelező és az adós bank közötti bankgarancia jogviszonyban a bank tartozásának jellege a fizetési kötelezettségének beálltáig keletkezett tartozás tekintetében tőketartozás, függetlenül a biztosított jogviszonyban keletkezett tartozás jogcímétől. Ezért ezt a tartozást a többször mód. Cstv. 57.§ (1) bekezdés f) pontjába kell besorolni [Ptk. 249. §, 1997. évi XXVII. tv.-nyel is módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 37. § (2) bek., 38. § (3) bek., 57. § (1) bek. f) pont].
A jogerős határozatban megállapított tényállás szerint a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal jogelőde - az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság - valamint a P. Részvénytársaság között létrejött szerződésből eredő kötelezettség teljesítésének biztosítására, a P. Rt. és az R. Bank Rt. 1997. május 7-én kelt és 1997. október 14-én módosított bankgarancia szerződést kötöttek. E szerint az R. Bank Rt. 1998. április 29-étől 2002. december 31-éig terjedő időszakra garanciát vállalt a P. Rt. megbízónak az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottsággal szemben fennálló - a K + F tevékenység támogatására kötött szerződésből származó - fizetési kötelezettségei teljesítéséért, 40 000 000 Ft összeghatárig. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság - a jelen eljárásbeli hitelező jogelőde - 1999. július 26-án elállt a P. Részvénytársasággal kötött szerződéstől és felszólította arra, hogy 12 000 000 Ft már kifizetett támogatást, illetve annak a P. Rt. késedelembe esésétől - 1997. december 17-étől - esedékes évi 20%-os késedelmi kamatát fizesse meg részére. Miután a P. Rt. kötelezett a felszólításnak nem tett eleget, a hitelező jogelőde 1999. szeptember 21-én hitelezői igénybejelentés útján érvényesítette a bankgarancia szerződésből eredő igényét az időközben felszámolás alá került R. Bank Rt. "f.a." adós gazdálkodó szervezettel szemben. Az adós gazdálkodó szervezet felszámolója 1999. október 5-én visszaigazolta az Országos Műszaki és Fejlesztési Bizottság jogutóda, az Oktatási Minisztérium bejelentett hitelezői igényét (lásd 9.Fpk.01-99-000160/172/5. számú mellékletet) oly módon, hogy elismerte a 12 000 000 Ft-ot, mint tőkét és a "felmondás" időpontjáig esedékes kamatot, mint szerződés szerinti kamatot, s ezeket egységesen az R. Bank Rt. felszámolására alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, az 1997. évi XXVII. törvénnyel is módosított 1991. évi IL. törvény (többször módosított Cstv.) 57. §-a (1) bekezdésének f) pontjába, míg a fenti időpontot követően felmerült, a kifizetésig, legkésőbb a zárómérleg jóváhagyásáig járó késedelmi kamatot a g) kielégítési kategóriába sorolta be. Utóbb a 2001. január 25-én kelt levelében a felszámoló akként foglalt állást, hogy a P. adóssal szemben a 12 000 000 Ft tőkekövetelés után 1997. december 17-től a felmondás időpontjáig - 1999. július 26-ig - érvényesített évi 20% mértékű késedelmi kamat - amely összegszerűen 3 853 150 Ft - az R. Bank Rt. adóssal szemben is késedelmi kamatként illeti meg a hitelezőt.
Az Oktatási Minisztérium jogutód hitelező részéről 2001. április 12-én benyújtott kifogás folytán az elsőfokú bíróság 172/4. sorszámú végzésében - a kifogásnak helyt adva - felhívta a felszámolót, hogy a hitelező 12 000 000 Ft-on felüli, 3 853 150 Ft követelését is az 1991. évi IL. törvény 57. §-a (1) bekezdés f) pontjába és az összesen 15 853 100 Ft tőke után 1999. július 27-től a kifizetésig járó késedelmi kamatot a g) pontba sorolva vegye nyilvántartásba. Döntését azzal indokolta, hogy a bankgarancia maximális összege 40 000 000 Ft, ebből eredően bármilyen jogcímen is keletkezett követelése a hitelezőnek a P. Részvénytársasággal szemben, az adós R. Bank Rt. a vállalt határidőben, a vállalt összeghatárig köteles lett volna azt teljesíteni akkor, amikor erre felszólítást kapott. A felszólításban érvényesített, a hitelező elállásáig esedékes késedelmi kamatot, 3 853 100 Ft-ot, mint az R. Bank Rt. adóssal szemben lejárt követelést is a többször módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének f) pontjába kell besorolni. Ha az adós ennek az összegnek a megfizetésével késedelembe esik, az esedékes kamat a g) kielégítési kategóriába tartozik.
Az elsőfokú bíróság végzésének a 3 853 150 Ft "késedelmi kamat" besorolására vonatkozó rendelkezése ellen a felszámoló nyújtott be fellebbezést, s kérte a végzés megváltoztatásával annak az intézkedésének a helybenhagyását, mellyel e követelést a többször módosított Cstv. 57. § (1) bekezdésének g) pontjába sorolta be. Álláspontja szerint a többször módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdés g) pontjának meghatározásával a jogalkotó azt a szándékát kívánta megjeleníteni, hogy az alapjogviszonytól függetlenül a késedelmi kamat a felszámolási eljárásban is megőrzi késedelmi kamat jellegét.
Az Oktatási Minisztérium hitelező a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helyben hagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság a fellebbezést alaposnak találta, az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezett rendelkezését megváltoztatta és a 3 853 150 Ft hitelezői követelésnek a többször módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének g) pontjába tartozóként történő nyilvántartásba vételére hívta fel a felszámolót. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a hitelező jogelőde bankgaranciából eredő igényt érvényesített az adóssal szemben. Az adós elleni felszámolási eljárás a Cégközlöny 1999. február 25-i számában nyert közzétételt. A hitelező igényérvényesítése 1999. szeptember 21-én történt. A felszámoló 1999. október 5-én igazolta vissza a hitelező igényét. Ebből a másodfokú bíróság arra a megállapításra jutott, hogy a bankgaranciából eredő igény érvényesítése a kedvezményezett részéről már hitelezői minőségben történt, a felszámolási eljárás időszaka alatt. A jogalap vonatkozásában helytállónak találta az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását, hogy a bankgarancia a garantáló bank részéről önálló kötelezettség vállalás, amely a bank és a kedvezményezett között hoz létre jogviszonyt. Olyan kötelezettség vállalás, amelyben a banki kötelezettség tartalma a garantáló bank által szabott feltételekhez igazodik. Ebből eredően a kedvezményezett arra tekintet nélkül érvényesíthette a bankgaranciából származó igényét, hogy az adós fizetési kötelezettsége tőkére, vagy kamatra vonatkozóan áll-e fenn. A lényeg az volt, hogy a bankgarancia vállaló nyilatkozatban megjelölt összeghatárig tartozott az adós bank teljesíteni.
A másodfokú bíróság megállapítása szerint tévedett azonban az elsőfokú bíróság akkor, amikor figyelmen kívül hagyta, hogy időközben az adós mint pénzintézet felszámolás alá került és a bankgarancia érvényesítése a felszámolási eljárás időtartama alatt történt. A többször módosított Cstv. 4. §-ának (1) bekezdése értelmében a felszámolási eljárás körébe tartozik a gazdálkodó szervezet minden vagyona, amellyel a felszámolási eljárás kezdő időpontjában rendelkezik, kivéve a (3)-(5) bekezdésben foglaltakat. Ez utóbbiak közé azonban a hitelező követelése nem sorolható. Az adós gazdálkodó szervezetnek a felszámolás körébe tartozó vagyonából pedig a tartozásokat csak a többször módosított Cstv. 57. §-ának (1) bekezdésében meghatározott sorrendben lehet kielégíteni. A többször módosított Cstv. 57. § (1) bekezdésének g) pontja speciális rendelkezést tartalmaz a vonatkozásban, hogy a keletkezés idejétől és jogcímétől függetlenül a késedelmi kamat és késedelmi pótlék, továbbá a pótlék és bírság jellegű tartozások besorolása miként történik. A speciális rendelkezés szerint a keletkezés idejétől függetlenül kell a megjelölt tartozásokat besorolni. Ugyancsak nincs jelentősége annak sem, hogy bankgarancia tartozásról van-e szó, mivel a jogcímtől függetlenül rendeli el a jogszabály az alkalmazást. A felszámolási eljárásban pedig a csődtörvény rendelkezéseit kell alkalmazni attól függetlenül, hogy más jogszabály miként rendelkezik a bankgarancia köréről.
A másodfokú bíróság megállapítása szerint ezért helyesen járt el a felszámoló akkor, amikor a bejelentett igényt ténylegesen tartalma szerint sorolta be. Miután a 3 853 150 Ft a 12 000 000 Ft 1997. december 17-től az elállásig esedékes késedelmi kamata volt, helyesen intézkedett a felszámoló akkor, amikor azt a többször módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének g) pontjába sorolta be. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezett rendelkezését a többször módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán megfelelően alkalmazott Pp. 259. §-ára figyelemmel a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta a már kifejtettek szerint.
A jogerős másodfokú végzés ellen a hitelező - törvényi jogutóda a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal - nyujtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte elsődlegesen a másodfokú határozat megváltoztatásával az első fokú határozat hatályában való fenntartását, másodlagosan a másodfokú határozat hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására kötelezését. Kérelmét arra alapította, hogy a másodfokú határozat az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő, az a Ptk. 249. §-ába és a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjába ütközik. Ellentétes a bankgarancia önálló kötelmi jellegét korábbiakban már elismerő, a Legfelsőbb Bíróság által a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteménye 1999/1. számának 60. oldalán közzétett Gfv.X.30.941/1997. számú ítélettel. Az abban foglalt jogi álláspontot megerősíti a BH 2003/473. számon közzétett eseti döntés is. A jogkérdés az, hogy a felszámolás alá került garantőrrel szemben a bankgarancia alapján érvényesített követelés a Cstv. 57. § (1) bekezdés szerinti minősítés vonatkozásában jogcímében önálló-e, vagy osztja-e az eredeti kötelezettel szembeni tőke és járulék jelleget.
A hitelező érvelése szerint a jogirodalom egységes abban, hogy a bankgarancia - ellentétben a bankkezességgel - nem járulékos jellegű biztosíték, hanem a bank önálló kötelezettség vállalása. A többször módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdés g) pontjába akkor tartozhat a követelés, ha a felszámolás alatt álló adós és a hitelező közötti jogviszonyban a követelés késedelmi kamatnak minősül. Ezzel szemben a másodfokú bíróság a két követelés összegének egyezőségét a jogcím egyezőségeként kezelve hozott döntést.
A felszámoló a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős végzés hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy időközben a garantőr bank felszámolás alá került és a bankgarancia érvényesítése a felszámolási eljárás időtartama alatt történt. A kedvezményezett hitelező igényében tételesen megjelölte, hogy 12 000 000 Ft tőkekövetelése és 3 853 150 Ft késedelmi kamatkövetelése áll fenn a B. Rt. (korábban P. Rt.) kötelezettel szemben, amely alapján a bankgaranciára hivatkozva nyújtotta be a jelen eljárásbeli adóssal szemben a hitelezői igényét. A hitelezőnek a B. Rt. "f.a." kötelezettel szemben keletkezett késedelmi kamatkövetelése, mint hitelezői igény nem oszthatja a tőke sorsát még akkor sem, ha a bank által vállalt garancia 40 000 000 Ft összeghatárig került megállapításra. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság helyesen ítélte meg azt a helyzetet, hogy a felszámolás alá került garantőrrel szemben a bankgarancia alapján benyújtott követelés a nevesített összeghatár ellenére nem egységes (tőkésített) követelés, hanem megtartja az eredeti kötelezettel szemben érvényesíteni kívánt tőke és késedelmi kamat jellegét, s ennek megfelelően kell azt besorolni a felszámolásra vonatkozó kielégítési szabályok szerint.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem előterjesztője alappal hivatkozott a felülvizsgálati okra az alábbi indokok miatt.
A felülvizsgálati bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a hitelező és az alapjogviszony adósa közötti jogviszonyban késedelmi kamatként érvényesített követelés az alapjogviszonyból eredő hitelezői követelésért bankgarancia szerződés alapján helytállni tartozó garantőr bank részéről milyen jellegű tartozásnak minősül. A kérdés eldöntésénél abból kell kiindulni, hogy a bankgarancia szerződést biztosító mellékkötelezettség, amely azonban - a Ptk. 249. §-a értelmében - a bank önálló kötelezettség-vállalása. A garantáló bank kötelezettségének tartalmát nem a biztosított jogviszony tartalma, hanem a garantáló bank által szabott feltételek határozzák meg. A fizetési feltételek igazolása esetén a garantőr bank a bankgarancia szerződés alapján köteles helytállni a kedvezményezettel szemben. Ezért tévedett a másodfokú bíróság, amikor úgy ítélte meg, hogy a jelen eljárásbeli jogvitában nincs jelentősége annak, hogy bankgarancia tartozásról van szó. A hitelező bankgarancia szerződésen alapuló követelésének jellegén nem változtat az a tény sem, hogy részéről a bankgarancia érvényesítése már a felszámolási eljárás időtartama alatt, az időközben felszámolás alá került adós pénzintézettel szemben történt.
Az R. Bank Rt. felszámolásának kezdő időpontja 1999. január 19.
Az adós gazdálkodó szervezetnek - az R. Bank Rt.-nek - ekkor még nem állt fenn tartozása a hitelezővel szemben, mert a bankgarancia szerződésen alapuló fizetési kötelezettségének feltételei ekkor még nem következtek be. Ezért a jelen eljárás tárgyát adó követelésre a többször módosított Cstv. 35. § (1) bekezdése nem alkalmazható.
Az R. Bank Rt. adós - mint garantőr bank - tartozása akkor keletkezett, amikor a fizetésének feltételei bekövetkeztek - az alapjogviszony adósával szemben a 12 000 000 Ft tőke és 3 853 150 Ft késedelmi kamat megfizetésének határideje eredménytelenül eltelt - és a fizetésre őt a hitelező írásban felszólította, a bankgarancia szerződésben foglaltaknak megfelelően. A tartozás teljesítése pedig a bankgarancia szerződésben foglaltak szerint vált esedékessé - a teljesítésre történt felhívás kézhezvételekor.
A hitelezőnek erre a követelésére a többször módosított Cstv. 38. § (3) bekezdését és a 37. § (2) bekezdését kell alkalmazni. Ennek megfelelően a hitelező az adós bank felszámolásának kezdő időpontja után keletkezett, a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelését - azaz a bankgarancia szerződésen alapuló pénzkövetelést - csak a felszámolási eljárás keretében érvényesíthette hitelezői igénybejelentéssel. Ezt a hitelezői igénybejelentést pedig a követelés esedékessé válásától számított 40 napon belül kellett a felszámoló részére megtennie. Ezeknek a követelményeknek a hitelező a követelésének bejelentésekor - a felszámoló által sem vitatottan - eleget tett. A hitelező és az adós bank közötti bankgarancia jogviszonyban, a bank tartozásának jellege, a fizetési kötelezettségének beálltáig keletkezett tartozás tekintetében tőketartozás, függetlenül a biztosított jogviszonyban keletkezett tartozás jogcímétől. Amikor ezt az összeget a garanciát vállaló adós bank, mint tőkeösszeget, a bankgarancia szerződésben meghatározott időpontban, felszólításra (a vállalt összeghatárig) nem fizette meg, a bankgarancia szerződés alapján akkor esett késedelembe a hitelezővel szemben, és ez a tartozása a hitelező felé már késedelmi kamat jellegű.
A kifejtett indokok miatt az elsőfokú bíróság helyes jogi álláspont alapján érdemben helytállóan határozott, amikor a hitelező 3 853 150 Ft összegű követelését is a többször módosított Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjába rendelte besorolni.
A kifejtettekre tekintettel a jogszabálysértő másodfokú végzést a felülvizsgálati bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság végzésének felülvizsgálati kérelemmel érintett rendelkezését helybenhagyta. (Legf. Bír. Gfv.X.30.170/2004.sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.