adozona.hu
EH 2003.1000
EH 2003.1000
Befektetési tevékenységet végző részvénytársaság esetében a nagykockázat vállalás feltételei [1996. évi CXI. tv. 112. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati kérelem szempontjából releváns tényállás szerint a befektetési szolgáltatási tevékenységeket végző felperes 2000. október 9-én "M." ajánlat bevitelével megbízást fogadott el, a részvények eladója és vevője is külföldi intézményi befektető volt, melyekkel a felperes külön-külön bizományosi szerződést kötött. Az ügyletet az eladó C. B. Rt.-vel, illetve a vevő I. B. Rt.-nél lévő letétkezelői bonyolították le, a teljesítés megtörtént. A felperes szavatoló tőkéje ekkor 1 231 117 ...
EH 2003.1000 Befektetési tevékenységet végző részvénytársaság esetében a nagykockázat vállalás feltételei [1996. évi CXI. tv. 112. §].
A felülvizsgálati kérelem szempontjából releváns tényállás szerint a befektetési szolgáltatási tevékenységeket végző felperes 2000. október 9-én "M." ajánlat bevitelével megbízást fogadott el, a részvények eladója és vevője is külföldi intézményi befektető volt, melyekkel a felperes külön-külön bizományosi szerződést kötött. Az ügyletet az eladó C. B. Rt.-vel, illetve a vevő I. B. Rt.-nél lévő letétkezelői bonyolították le, a teljesítés megtörtént. A felperes szavatoló tőkéje ekkor 1 231 117 000 Ft, a megállapodás révén vállalt kockázati érték pedig 13 529 523 800 Ft volt.Az alperes vizsgálta az ügyletkötés körülményeit, és ennek alapján határozatával felszólította a felperest, hogy feleljen meg az értékpapírok forgalomba hozataláról, befektetési szolgáltatásokról és az értékpapírtőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvény (a továbbiakban: Épt.) 112. § (4) és (5) bekezdéseiben foglaltaknak, és egyben 5 millió Ft bírság megfizetésére kötelezte, mert a megengedett, nyolcszoros mérték helyett a szavatoló tőkének tizenegyszeresét kitevő nagykockázatot vállalt. Döntését az Épt. 137. § (2) bekezdés a)-d) pontjaira, 142. § (1) bekezdésére, 143. § (2) bekezdés g) pontjára és a 126. § (3) bekezdésére alapította.
A felperes keresetében részben eljárásjogi, részben anyagi jogi jogszabálysértésekre hivatkozással kérte az alperesi határozat felülvizsgálatát. Álláspontja szerint az alperes nem tett eleget a tényállás tisztázási kötelezettségének, a felperest nem értesítette a vizsgálat előtt, a felperes az eljárási jogait nem gyakorolhatta, illetve az alperes indokolási kötelezettségének sem tett eleget. A tőzsdeügyletek teljesítése és elszámolása nem volt veszélyeztetve, az abban részt vevők jó kockázati besorolással rendelkeztek, megbízói a DVP (szállítás fizetés ellenében) elv alapján számoltak el. A felperesnek fizetési és értékpapír-szállítási kötelezettsége nem volt, így nem vállalt úgynevezett nagykockázatot.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Hivatkozott az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 56. §-ára, mely lehetővé teszi az ellenőrzés esetében az előzetes értesítés elmaradását. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 31. sz. állásfoglalására, mely szerint az eljárási szabálysértés miatt csak akkor van helye hatályon kívül helyezésnek, ha az eljárási jogszabálysértés jelentős, a döntés érdemére is kihat, és a bírósági eljárásban nem orvosolható. Ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy az alperes indokolási kötelezettségét nem szegte meg. A tényállás feltárásának hiánya és a felperes észrevételezési joga miatti sérelmek a bírósági eljárásban teljeskörűen orvosolhatók.
Az ügy érdemében hivatkozott az Épt. 3. § (2) bekezdés 7. pontjára, mely szerint bizományosi tevékenység a megbízás alapján a befektetési szolgáltató saját nevében más személy javára (számlájára) folytatott adásvételi tevékenysége.
Az Épt. külön fejezetben foglalkozik a befektetési szolgáltatási és kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenység kockázatainak kezeléséről. A 110. § (1) bekezdése alapján a befektetési vállalkozásnak a működőképesség fenntartása és a kötelezettségek teljesíthetősége érdekében megfelelő nagyságú szavatoló tőkével kell rendelkezni.
A nagykockázat vállalás határait az Épt. 112. §-a tartalmazza. Az (1) bekezdés értelmében az egy ügyféllel szembeni kockázatok összértékét az ügyféllel szembeni fizetési és értékpapír-szállítási kötelezettségek, az ügyfélnek nyújtott hitelek és engedett, halasztott pénzügyi teljesítések, illetve a befektetési vállalkozás rendelkezése alá került, az ügyfelét illető értékpapírok és követelések különbözeteként kell megállapítani. Az (5) bekezdés értelmében pedig a befektetési vállalkozás által vállalt nagykockázat együttes összege nem lehet több, mint a befektetési vállalkozás szavatoló tőkéjének nyolcszorosa.
A jogerős ítélet tényként állapította meg, hogy a perbeli ügylet idején a felperes szavatoló tőkéje 1 231 117 000 Ft volt, míg a bizományosi tevékenység 13 529 523 800 Ft volt. Ennek körében vizsgálta az elsőfokú bíróság, hogy az ügylet rejtett-e kockázatot vagy sem.
E körben kifejtette, hogy nem lehet a biztonság garanciájaként értékelni, hogy az ügyletben részt vevő felek teljesítése aggály nélküli mutatkozik. A kölcsönös teljesítésre épülő ügylet esetén is felmerülhet olyan eset, amikor valamelyik fél korábbi szerződési akaratát már nem kívánja fenntartani. Miután a felperes saját nevében, de más javára vállalt kötelezettséget, vele szemben a teljesítési kikényszerítésnek nem lenne jogi akadálya.
A nagykockázat veszélyének elhárítása akkor merülhet fel, ha a külön-külön megkötött bizományosi szerződések nem teljesítés esetére megfelelő garanciát nyújtanak. Ilyen garanciák azonban a perbeli esetben nem lelhetők fel.
A felperes pedig az egyértelmű kikötést tartalmazó Épt. 112. § (4) és (5) bekezdését megsértette. A felelősségét az sem menti ki, hogy az ügyfelek DVP elszámolási módot alkalmaztak. Az Épt. az elszámolás módját nem korlátozza, de a felmerülő kockázatvállalás mértékét igyekezett korlátok közé szorítani.
A jogerős ítélet szerint ugyancsak nem lehetett a felperes javára értékelni, hogy a K. Rt. felé nem keletkezett fedezetképzési és biztosítékvállalási kötelezettsége. A felperes ugyan felvetette, de kétséget kizáróan nem tudta igazolni, hogy a perben kifogásolt kockázatvállalás alperes tudtával valósult volna meg.
Az Épt. 137. § (2) bekezdés d) pontja, 142. § (1) bekezdése és 143. § (1) bekezdése lehetővé teszi, hogy a követelmények megszegőjével szemben az alperes bírságot szabjon ki. Ennek mértékét az Épt. 143. § (2) bekezdése határozza meg. Az elsőfokú bíróság maradéktalanul egyetértett az alperessel, hogy a perben feltárt magatartás a tőkepiac biztonságát oly mértékben veszélyeztette, amely a legsúlyosabb bírság kiszabását tette szükségessé.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését. A Pp. 206. §-ára hivatkozva utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság nem foglalkozott bizonyítási indítványaival és a felperesi iratokkal. Az alperes az Áe. 56. §-ára figyelemmel nem indokolta az értesítés elmaradását és az eljárásban tapasztalható sietséget, amely éppen a megalapozottságot veszélyeztette. A felperesnek fizetési, értékpapír-átadási vagy egyéb kötelezettsége nem volt. A felperesi kockázat értelmezésénél nem az Épt. 112. § (1) bekezdéséből indult ki, hanem nyelvtani értelmezést alkalmazott, illetve egy tanulmányból kiragadott szövegrészt vett alapul. A bíróság a Ptk. 509. § (1) bekezdése alapján a Ptk. bizománnyal kapcsolatos szabályaira alapította ítéletét, bár a felek megállapodása inkább megbízásról szólt. Amennyiben mégis bizománynak tekinthető az ügylet, maguk a felek tértek el a Ptk. bizományra vonatkozó rendelkezéseitől.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot vizsgálja felül, ezért a felülvizsgálati kérelemben már olyan újabb jogszabálysértésre nem lehet hivatkozni, amelyre a fél korábbi eljárásában nem hivatkozott, hiszen hivatkozás hiányában ezzel a jogerős határozatot hozó bíróság sem tudott érdemben foglalkozni. A felperes felülvizsgálati kérelmében vagylagosan utalt arra, hogy a felperes és megbízói megállapodása inkább megbízásnak, mint bizományosnak tekinthető. A felperes mind az alperesi eljárásban, mind az elsőfokú bírósági eljárásban a felek szerződését bizományosi szerződésnek tekintette, e körben fejtette ki jogi érveit, ezért a szerződés minősítésével kapcsolatos megváltozott jogi okfejtésével érdemben - a felülvizsgálati eljárás rendkívüli perorvoslati jellegére tekintettel - nem foglalkozhatott a Legfelsőbb Bíróság.
A Legfelsőbb Bíróság nem fogadta el azon felperesi hivatkozást, mely szerint az elsőfokú bíróság nem foglalkozott a felperesi iratokkal, hiszen megállapíthatóan éppen a felperes iratai (szerződések stb.) alapján vizsgálta a nagykockázat fennállását.
Az értékpapírtőzsde biztonságának megteremtése, illetve fokozása érdekében az Épt. külön fejezetben szabályozza a befektetési, szolgáltatási és kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenység kockázatainak kezelését. Az Épt. kógens szabályokat tartalmaz a kockázatvállalás és -viselés körében. Ez nem azt jelenti, hogy a tőzsdén részt vevő felek nem vállalhatnak kockázatot, az Épt. csupán a kockázat nagyságát kívánja korlátok közé szorítani. Erre vonatkozik a nagykockázat vállalás körében a 112. § (1) bekezdése, mely szerint a befektetési vállalkozás által vállalt nagykockázat együttes összege nem lehet több, mint a befektetési vállalkozás szavatoló tőkéjének nyolcszorosa. Azt a felek sem vitatták, hogy a perben a bizományosi tevékenység értéke a felperes szavatoló tőkéjének nyolcszorosát meghaladta. A felperes azzal érvelt, hogy az ügyletben mégsem lehetett megállapítani a kockázatvállalást.
Ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság is rá kíván arra mutatni, hogy az értékpapírtőzsdén - ugyanúgy, mint a gazdasági életben általában - minden ügyletnél megállapítható a kockázat fennállása, a felek azonban szerződéskötésüknél ezt a kockázatot megfelelő szabályozással minimalizálhatják. Kizárni azonban nem lehet. Mindazokban az esetekben, amikor az ügyletkötés és a teljesítés ideje elválik egymástól, nem zárható ki, hogy valamilyen időközbeni változás a szerződés teljesítésére kihatással bírhat. A változás akár bekövetkezhet az egyik szerződési fél akaratából, vagyis mégsem kívánja teljesíteni a szerződést, vagy bekövetkezhet objektív változás is, vagyis a szerződő fél bár szeretné teljesíteni a szerződésben foglaltakat, de nem tudja teljesíteni. Ezért a kockázatot az a tény sem zárja ki, hogy egyébként a szerződés megkötésekor a teljesítésre a fedezet megvan. Nem zárható ki ugyanis, hogy a szerződés teljesítésekor a fedezet már részben vagy teljesen hiányzik a szerződő félnél.
A felperesi kockázatvállalást az sem zárja ki, hogy a vele szerződő felek egyébként jó kockázati besorolásba tartoznak, illetve, hogy megbízói a DVP (szállítás - fizetés ellenében) elv alkalmazásában állapodtak meg. Bármelyik megbízó személyben fennálló teljesítés elmaradása esetén ugyanis a felperes teljesítése lépne előtérbe. A teljesítés biztosításának kérdése körében az alperes a szerződésben részt vevő felek pénzintézeténél is eljárt és ebből megállapítható, hogy a szerződéskötéskor meglévő fedezet zárolása nem történt meg egyik pontnál sem. Ennek értelmében pedig nem teljesítés esetén a felperesnek nem volt garanciája a kikényszeríthetőségre. A szerződés nem teljesítése vagy nem megfelelő teljesítése esetén tehát a felperesnek az Épt. 112. § (1) bekezdésében megjelölt kötelezettségei igen is fennálltak. Nem teljesítés esetén tehát a felperesnek kellett volna helytállnia, a felperesnek viszont nem volt megfelelő szavatoló tőkéje erre. Ez pedig a felperes ellehetetlenülését eredményezhetné, amely jelentős kihatással bírna a tőkepiacra.
Mindezek alapján a jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy a felperes nagykockázatot vállalt, és ennek mértéke körében megsértette az Épt. 112. § (4) és (5) bekezdésében meghatározott kógens szabályokat.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 37.226/2002. sz.)