adozona.hu
EH 2003.961
EH 2003.961
I. A felszámolás kezdő időpontja objektív időpont, amely független attól, hogy az érdekeltek arról mikor értesültek. A felszámolás kezdő időpontja után a felszámolási eljáráson kívül a jogszerű követelések jóhiszemű kiegyenlítésére sincs lehetőség. Az így esetleg kifizetett követelést a hitelező a felszámoló felhívására köteles visszafizetni [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 4. § (1) bek., 28. § (2) bek., 34. § (2) bek., 57. § (1) bek., 58. § (1) bek.]. II. A kamatfizetési
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes felszámolását a megyei bíróság a 13. sorszámú határozatával rendelte el. E határozata 1996. szeptember 5-én emelkedett jogerőre, amely a felszámolás kezdő időpontja. A felperes megbízásából, a bankszámláját vezető pénzintézet, vételár kiegyenlítése jogcímén 1996. szeptember 10-én 146 250 Ft-ot, majd 1996. szeptember 24-én 292 500 Ft-ot utalt át az alperesnek. A felperes felszámolója az 1997. október 20-án kelt levelében felhívta az alperest a felszámolás kezdő időpontját követően k...
EH 2003.961 I. A felszámolás kezdő időpontja objektív időpont, amely független attól, hogy az érdekeltek arról mikor értesültek. A felszámolás kezdő időpontja után a felszámolási eljáráson kívül a jogszerű követelések jóhiszemű kiegyenlítésére sincs lehetőség. Az így esetleg kifizetett követelést a hitelező a felszámoló felhívására köteles visszafizetni [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 4. § (1) bek., 28. § (2) bek., 34. § (2) bek., 57. § (1) bek., 58. § (1) bek.].
II. A kamatfizetési kötelezettség független attól, hogy a késedelem a kötelezettnek felróható-e vagy sem [Ptk. 301. §].
A felperes felszámolását a megyei bíróság a 13. sorszámú határozatával rendelte el. E határozata 1996. szeptember 5-én emelkedett jogerőre, amely a felszámolás kezdő időpontja. A felperes megbízásából, a bankszámláját vezető pénzintézet, vételár kiegyenlítése jogcímén 1996. szeptember 10-én 146 250 Ft-ot, majd 1996. szeptember 24-én 292 500 Ft-ot utalt át az alperesnek. A felperes felszámolója az 1997. október 20-án kelt levelében felhívta az alperest a felszámolás kezdő időpontját követően kifizetett, összesen 438 750 Ft vételár haladéktalan visszautalására azzal, hogy amennyiben ez megtörténik, az alperes vételárra vonatkozó követelését hitelezői igényként nyilvántartásba veszi.Az alperes elzárkózott a vételár visszafizetésétől.
Az 1998. január 27-én előterjesztett fizetési meghagyással szemben benyújtott ellentmondás folytán perré alakult eljárásban a felperes keresetében kérte az alperes kötelezését 438 750 Ft és annak a kifizetéstől a visszafizetésig tartó időtartamra évi 20%-os kamata megfizetésére. Arra hivatkozott, hogy a felszámolás kezdő időpontjában a felperes valamennyi tartozása lejárttá vált. A felszámolás kezdő napját megelőzően keletkezett tartozásokat kiegyenlíteni nem lehet, azokat hitelezői követelésként kell kezelni, amennyiben azt a felszámolónak a törvényben előírt módon bejelentik.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Azzal védekezett, hogy a részére jogszerűen járó vételárat kapta meg, azzal jogalap nélkül nem gazdagodott. Jóhiszeműen járt el. A felperes gazdálkodó szervezet ügyintézője adott utasítást a részére járó vételár banki átutalására. Amennyiben a felperes ügyintézője mulasztott és jogosulatlanul adott utasítást a vételár alperes részére történő átutalására, úgy a felszámoló vele szemben kártérítési, vagy büntetőeljárást kezdeményezhet.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította és marasztalta az eljárás költségeiben. Határozatát azzal indokolta, hogy a felek között az adásvételi szerződések a felszámolás kezdő időpontja előtt érvényesen létrejöttek. A felperes az alperesnek az adásvételi szerződésből eredő kötelezettségét teljesítette, az alperes a felszámolás kezdő időpontja után átutalt vételárral jogalap nélkül nem gazdagodott. Az 1991. évi IL. törvény nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely kimondaná, hogy a felszámolás kezdő időpontja után az adós által kifizetett, jogszerű, szerződésen alapuló vételárat a szerződő félnek vissza kellene fizetnie.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. Kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 438 750 Ft-ot, ebből 146 250 Ft után 1996. szeptember hó 11. napjától, 292 500 Ft után 1996. szeptember 25. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatot.
A felperesnek az elsőfokú kereseti illetékben történő marasztalását mellőzte. Határozatának indokolásában tényként állapította meg, hogy a felperes felszámolási eljárása 1995. június 23-án indult, így arra az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni (továbbiakban: módosított Cstv.). E törvény a felszámolás kezdő időpontját az azt elrendelő végzés jogerőre emelkedésének napjában állapítja meg [módosított Cstv. 28. § (2) bekezdésének e) pontja] és csupán a hitelezői igények bejelentése tekintetében minősül kezdő időpontnak a közzététel napja [módosított Cstv. 28. §-a (2) bekezdésének f) pontja]. A felszámolás kezdő időpontja az azt elrendelő bírósági végzés jogerőre emelkedéséhez igazodó objektív határidő, amely független attól, hogy az érdekeltek arról mely időpontban értesültek.
A perben annak van jogi jelentősége, hogy az alperes részére a perbeli számlák kifizetése 1996. szeptember 5-e, azaz a felszámolás kezdőnapja után történt. Az ismertetett jogi szabályozás szerint a felperes az alperes számlakövetelését 1996. szeptember 5. napjától már nem egyenlíthette volna ki. Ezért a felszámolás megindításának napját követően leemelt 438 750 Ft-ot az alperes köteles - jóhiszeműségétől függetlenül - a felperes számlájára visszafizetni. Az ekként visszafizetendő összeg a felperes felszámolási vagyonába kerül, az alperes pedig a követelését a felszámolási eljárásban érvényesítheti. Mindezen indokok alapján a másodfokú bíróság a felperes kereseti kérelmének megfelelően marasztalta az alperest.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Kérte a jogerős ítélet megváltoztatását és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. Felülvizsgálati kérelmét arra alapította, hogy a jogerős határozat több vonatkozásban is jogszabályt sért, a módosított Cstv. 34. §-a (2) bekezdésének téves értelmezésén alapul, és a késedelmi kamatra vonatkozó rendelkezéseket is sérti.
A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a perbeli számlákat a felperes az alperes bármiféle közreműködése nélkül, átutalással fizette ki. Az alperes semmit nem emelt le a felperes bankszámlájáról, végig jóhiszeműen járt el. Meghatározó jelentőségük van azoknak a körülményeknek, hogy a felperes által vásárolt áruk ellenértékének kifizetése melyik fél közrehatásával, milyen technikával történt. Ha a kifizetésre jogellenesen került sor, úgy azért csak a felperes átutalásról intézkedő vezetője tehető felelőssé. Neki ugyanis - ha a felszámolás kezdőnapjáról nem is tudhatott pontosan - arra mindenképpen számítania kellett, hogy a felszámolás elrendelésére a másodfokú bíróság döntése alapján sor fog kerülni. A késedelmi kamatra vonatkozó rendelkezés azért jogszabálysértő, mert az alperes csak akkor szerzett tudomást a visszakövetelésről, amikor a felperes felszámolója 1997. október 20-án arra felszólította. Álláspontja szerint a módosított Cstv. 34. §-ának (2) bekezdése - mely szerint a felszámolás kezdő időpontját követően a felszámolási vagyonnal kizárólag a felszámoló jogosult rendelkezni - csak a felszámolás alá került szervezetre tartalmaz kötelezettségeket, illetőleg tilalmakat. Alperes nem volt abban a helyzetben, hogy vizsgálhassa, kinek a jóvoltából jutott hozzá jogos követeléséhez. Meggyőződése szerint a csődtörvény alapján a felperes igényét nem lehet teljesíteni.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. Hivatkozott arra, hogy a felszámolás kezdőnapja - amelyet a felszámolást elrendelő bíróság végzésben megjelölt - objektív időpont, amely független attól, hogy az érdekeltek arról mely időpontban értesültek. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a vételár megfizetésének technikai lebonyolításával foglalkozik. Álláspontja szerint azonban a peres eljárás tárgya vételár kifizetésének jogszerűsége. A módosított Cstv. 4. §-ának (1) bekezdése meghatározza a felszámolási eljárás körébe tartozó vagyont, s arról is rendelkezik, hogy ezt a vagyont meg kell őrizni a jogos hitelezői igények minél nagyobb mérvű kielégítésének érdekében. Tekintettel arra, hogy az alperes követelésének kiegyenlítése a felszámolás kezdőnapját megelőző napra készített mérlegben szereplő pénzeszközből történt, ezáltal a hitelezők érdeke sérelmet szenvedett, s az alperes a többi hitelezőhöz képest előnyben részesült. Az alperes csak a módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének f) pontja szerinti kielégítési sorrendben, s leghamarabb a felszámolást elrendelő bíróság által jóváhagyott közbenső mérleg és vagyonfelosztási javaslat alapján részesülhet kielégítésben.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján, mert a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél a felülvizsgálati kérelemben tárgyalás tartását nem kérte.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A másodfokú bíróság a jogvita elbírálásához szükséges tényállást helyesen állapította meg, arra alapítottan a jogszabályoknak megfelelő határozatot hozott. Téves az alperesnek az az álláspontja, hogy a módosított csődtörvény 34. §-ának (2) bekezdése csak a felszámolás alá került szervezetre tartalmaz kötelezettségeket, illetőleg tilalmakat. Ez a rendelkezés a felszámolási eljárásban részt vevő minden félre - így az alperesre mint hitelezőre is - vonatkozik.
Téves az alperesnek az az álláspontja is, miszerint annak van a perben meghatározó jelentősége, hogy a vételár kifizetésére melyik fél közrehatásával és milyen technikával került sor, illetve, ha a kifizetés jogellenesen történt, azért csak a felperes átutalásról intézkedő vezetője tehető felelőssé. A jogerős ítélet helytállóan állapította meg, miszerint a perben annak van jogi jelentősége, hogy a felperes részéről a perbeli számlák kifizetése 1996. szeptember 5-e, azaz a felszámolás kezdő időpontja után történt.
A módosított Cstv. 38. §-ának (3) bekezdése ugyanis akként rendelkezik, hogy a felszámolás kezdő időpontja után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos követelést - ideértve a végrehajtás elrendelése iránti kérelmet is - csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni.
A módosított Cstv. 4. §-a (1) bekezdése értelmében a felszámolás kezdő időpontjától az adós gazdálkodó szervezet vagyona ún. felszámolási vagyonná válik, melyre vonatkozó jognyilatkozatot - a módosított Cstv. 34. §-ának (2) bekezdése értelmében - csak az adós felszámolója tehet. Az adós hitelezője pedig a gazdálkodó szervezetnek a felszámolás körébe tartozó vagyonából a módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésében meghatározott sorrend figyelembevételével tarthat igényt kielégítésre, a módosított Cstv. 58. §-ának (1) bekezdésében meghatározott időpontban. Mindezeket a rendelkezéseket attól függetlenül alkalmazni kell, hogy az alperes - nem vitásan - jóhiszeműen járt el. Mivel azonban az alperes a követeléséhez a fenti jogszabályok megszegése útján jutott hozzá, annak kifizetése jogellenes, s az alperes annak visszafizetésére köteles.
Nem jogszabálysértő a jogerős ítéletnek a késedelmi kamatra vonatkozó rendelkezése sem. Az alperes a részére átutalt összeget, az átutalás időpontjától, jogosulatlanul tartotta magánál. Annak visszafizetése már az átutalás időpontjában esedékessé vált.
A Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy pénztartozás esetében a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdve akkor is köteles 20% kamatot fizetni, ha a tartozás egyébként kamatmentes. A kamatfizetési kötelezettség akkor is beáll, ha a kötelezett késedelmét kimenti. A késedelmi kamat tehát a késedelmes teljesítés objektív következménye, a kamatfizetési kötelezettség független attól, hogy a késedelem a kötelezettnek felróható-e, vagy sem.
Az előbb kifejtettekre tekintettel a felülvizsgálati bíróság a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján. (Legf. Bír. Gfv. VI. 32.398/1998. sz.)