adozona.hu
BH+ 2005.2.85
BH+ 2005.2.85
A végelszámoló kérelmére indult felszámolási eljárásban hozott, az adós fizetésképtelenségét megállapító és felszámolását elrendelő végzés ellen nem csak a végelszámoló, hanem az adós gazdálkodó szervezet (az adott esetben az adós ügyvezetője) is fellebbezéssel élhet [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 34. § (1) és (2) bek., 72. §, 75. § (4) bek., 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 57. § (2) és (5) bek., Pp. 233. §, 233/A. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A másodfokon eljárt ítélőtábla a 3. sorszámú végzésével a megyei bíróság végzése ellen az adós ügyvezetője részéről benyújtott fellebbezést hivatalból elutasította. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy az adós végelszámolás alatt áll. A végelszámoló 2003. október 17. napján benyújtotta kérelmét, a jelen ügyben alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel, az 1997. évi XXVII. törvénnyel és a 2000. évi CXXX...
BH+ 2005.2.85 A végelszámoló kérelmére indult felszámolási eljárásban hozott, az adós fizetésképtelenségét megállapító és felszámolását elrendelő végzés ellen nem csak a végelszámoló, hanem az adós gazdálkodó szervezet (az adott esetben az adós ügyvezetője) is fellebbezéssel élhet [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 34. § (1) és (2) bek., 72. §, 75. § (4) bek., 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 57. § (2) és (5) bek., Pp. 233. §, 233/A. §].
A másodfokon eljárt ítélőtábla a 3. sorszámú végzésével a megyei bíróság végzése ellen az adós ügyvezetője részéről benyújtott fellebbezést hivatalból elutasította. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy az adós végelszámolás alatt áll. A végelszámoló 2003. október 17. napján benyújtotta kérelmét, a jelen ügyben alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel, az 1997. évi XXVII. törvénnyel és a 2000. évi CXXXVII. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (többször mód. Cstv.) 72. §-ának (2) bekezdése alapján az adós fizetésképtelenségének megállapítása és felszámolásának elrendelése iránt. A megyei bíróság végzésével a többször mód. Cstv. 22. §-a (1) bekezdésének és 27. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján az adós fizetésképtelenségét megállapította és elrendelte a felszámolását. Az elsőfokú bíróság végzése ellen az adós ügyvezetője nyújtott be fellebbezést. Kérte a végzés megváltoztatását és a felszámolási eljárás felfüggesztését.A másodfokú bíróság álláspontja szerint a fellebbezést olyan személy nyújtotta be, aki annak benyújtására nem volt jogosult, ezért a fellebbezést a Pp. 240. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 237. §-a alapján hivatalból elutasította. Határozatának indokolása szerint végelszámolás esetén a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 57. §-ának (2) bekezdése értelmében a gazdasági társaságot már csak a végelszámoló képviselheti. A végelszámolás elrendelésével L. B. ügyvezető tisztsége 2003. február 7-i hatállyal megszűnt, így sem az adós nevében, sem pedig a saját nevében a fellebbezés benyújtására nem volt jogosult.
A másodfokú bíróság végzése ellen az adós ügyvezetője nyújtott be fellebbezést. Kérte a másodfokú bíróság végzésének a megváltoztatását. Mindenben fenntartotta az elsőfokú bíróság határozata ellen benyújtott fellebbezésében foglaltakat. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság kifejezetten fellebbezési jogot biztosított a részére, ez tőle tehát nem vonható meg. A felszámolóként kijelölt cég pedig ellenérdekelt, tőle nem várható el, hogy a cég javát szolgálva, a végelszámolás lehetőségét szorgalmazza.
A fellebbezés alapos.
Az iratok tartalmából megállapíthatóan az elsőfokú bíróság fizetésképtelenséget megállapító és felszámolást elrendelő végzése ellen nyújtott be fellebbezést az adós gazdálkodó szervezet ügyvezetője. Az adós végelszámolás alatt állt, a végelszámoló kezdeményezte a felszámolást az elsőfokú bíróság előtt arra hivatkozással, hogy a hitelezők igényeinek kielégítésére a cég vagyona nem nyújt kellő fedezetet. Az elsőfokú bíróság helytadott a kérelemnek és a felszámolást elrendelte. Az elsőfokú bíróság utalt arra a határozatában, hogy a Pp. 233. §-a alapján a fellebbezés lehetősége nyitva áll. A Pp. 233. §-ának (1) bekezdése szerint az elsőfokú bíróság határozata ellen - amennyiben a törvény ki nem zárja - fellebbezésnek van helye. Fellebbezéssel élhet a fél, a beavatkozó, végül az, akire a határozat rendelkezést tartalmaz, a rendelkezés reá vonatkozó része ellen.
Mint arra a Legfelsőbb Bíróság is rámutatott a Bírósági Határozatok 1997. évi 11. számában 550. szám alatt közzétett eseti döntésében, a cég - felszámolása következtében - csak a cégbíróság jogerős, a cég törlésére vonatkozó végzésével szűnik meg; a cég nevében eljárásra jogosultak tehát a felszámolási eljárás megindítására vonatkozó és a felszámoló kijelölését tartalmazó bírósági határozat ellen fellebbezéssel élhetnek.
A Pp. 48. §-a értelmében pedig mindaddig, amíg a cég jogképességének hiányát a bíróság jogerősen - adott esetben a cég törlésével - meg nem állapítja, az rendelkezik eljárási jogképességgel. Ezzel egyező határozatot tartalmaz a Bírósági Határozatok 1998. évi 7. számában, 355. szám alatt közzétett eseti döntés is.
A másodfokon eljárt ítélőtábla végzésének indokolásában felhívott Gt. 57. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a társaság legfőbb szerve a végelszámolás megindításáról szóló határozatában kijelöli a végelszámolót. Végelszámolóként a társaság vezető tisztségviselőin kívül más személy is kijelölhető. E törvényhely (5) bekezdése szerint a végelszámolás részletes szabályait a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi törvény tartalmazza.
Míg a felszámolási eljárásban a felszámolás kezdő időpontjában megszűnnek a tulajdonosnak a gazdálkodó szervezettel kapcsolatos külön jogszabályokban meghatározott jogai, s ettől az időponttól az adós vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet [többször mód. Cstv. 34. § (1)-(2) bekezdés], addig a végelszámoló vonatkozásában a Csődtörvény nem tartalmaz ilyen egyértelmű előírást. Az állami vállalatokra /a trösztre, az egyéb állami gazdálkodó szervre, az egyes jogi személyek vállalatára, a leányvállalatra/ irányuló külön jogszabály, az 1977. évi VI. törvény 44/A. §-ának (1) bekezdése viszont úgy rendelkezik, hogy a végelszámoló kirendelésétől kezdve a vállalat vagyonával kapcsolatos jogcselekményeket csak a végelszámoló tehet. A gazdasági társaságokat illetően hasonló rendelkezést tartalmazott a gazdasági társaságokról szóló, korábban hatályos 1988. évi VI. törvény 50. §-a is. Kimondta, hogy a végelszámoló kijelölésével, kirendelésével a társaság korábbi törvényes képviselőinek (tisztségviselőinek, dolgozóinak) cégjegyzési jogosultsága megszűnik, jogaikat és kötelezettségeiket a végelszámoló gyakorolja.
A jelenleg hatályos Gt. ugyan a minimumra csökkentette a végelszámolás speciális szabályait, s nem tartalmaz a végelszámoló jogállására vonatkozó előírást, a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (Ctv.) és a többször mód. Cstv. jelenleg hatályos rendelkezései alapján mégis arra a következtetésre juthatunk, hogy a végelszámoló kijelölésével (kirendelésével) a cég korábbi törvényes képviselőinek megszűnik a cégjegyzési joga, az a végelszámolót illeti meg. Ekkortól a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jogcselekményeket csak a végelszámoló tehet.
A Cstv. értelmében ugyanis a cégnek változásként be kell jelentenie - a végelszámolás megindítása mellett - a végelszámoló nevét (cégét) és lakóhelyét (székhelyét) is, s ezt követően a cégjegyzési jog /a cég írásbeli képviselete és a cég nevében történő aláírás/ jogosultjaként - a korábbi törvényes képviselő(k) helyett - a végelszámoló kerül feltüntetésre. A Csődtörvénynek a végelszámoló feladatait részletesen meghatározó előírásai pedig - így különösen a 72. §-nak az a szabálya, hogy a végelszámoló a gazdálkodó szervezet kötelezettségeit teljesíti, követeléseit behajtja, igényeit érvényesíti, és vagyonát szükség szerint értékesíti - a végelszámolónak a cég vagyonával kapcsolatos rendelkezési jogát támasztják alá.
A cég státusával kapcsolatban azonban a cég eredeti törvényes képviselője nyilatkozatot tehet, így a gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségének megállapítása és felszámolásának elrendelése vonatkozásában is, amely a cég létét, státusát érinti. A cég eredeti törvényes képviselőjének, vezető tisztségviselőjének e tisztsége ugyanis nem szűnik meg a végelszámoló kijelölésével, miután a többször mód. Cstv. 75. §-ának (4) bekezdése is úgy rendelkezik, hogy a végelszámolás befejezésekor a gazdálkodó szervezetnek a jogutód nélküli megszűnést kimondó határozatot meghozó testülete /szervezete/ a zárómérleg jóváhagyásával egyidejűleg határoz - egyebek mellett - a végelszámoló, illetve az igazgató, az ügyvezető, az igazgatóság felmentéséről.
A fent hivatkozott jogszabályi rendelkezésekből következően tehát a végelszámoló kérelmére megindult felszámolási eljárásban hozott, az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét megállapító és felszámolását elrendelő végzés ellen nemcsak az eljárásban félnek minősülő végelszámoló, hanem a reá vonatkozó rendelkezés tekintetében az adós gazdálkodó szervezet is fellebbezéssel élhet. Tévedett ezért a másodfokú bíróság akkor, amikor az adós ügyvezetője által benyújtott fellebbezést hivatalból elutasította.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság végzését a többször mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint megfelelően alkalmazandó Pp. 233/A. §-ára, 259. §-ára figyelemmel, a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot a fellebbezés érdemi elbírálására utasította. (Legf. Bír. Fpk.VIII.30.318/2004/2.)