adozona.hu
BH 2005.2.58
BH 2005.2.58
Ha a megállapítási kereset valamilyen összegű tartozás fennállására, vagy fenn nem állására irányul, a pertárgy értékét a tartozás összegében kell meghatározni; ilyen esetben az eljárás tárgyának értéke megállapítható [Pp. 24. § (1) bekezdés; Itv. 39. § (3) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság végzésével a felperes keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasította. Indokolása szerint a felperes a keresetlevelet hiányosan nyújtotta be, ezért 15 nap határidő tűzésével, elutasítás terhe mellett, felhívta őt egyebek mellett 670 455 Ft hiányzó illeték lerovására. A felperes e végzést 2004. január 21. napján átvette, a hiányt azonban azóta sem pótolta. Ezért a bíróság a Pp. 130. § (1) bekezdés pontjában meghatározott jogkövetkezményt alkalmazta.
A végzés ellen a ...
BH 2005.2.58 Ha a megállapítási kereset valamilyen összegű tartozás fennállására, vagy fenn nem állására irányul, a pertárgy értékét a tartozás összegében kell meghatározni; ilyen esetben az eljárás tárgyának értéke megállapítható [Pp. 24. § (1) bekezdés; Itv. 39. § (3) bekezdés].
Az elsőfokú bíróság végzésével a felperes keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasította. Indokolása szerint a felperes a keresetlevelet hiányosan nyújtotta be, ezért 15 nap határidő tűzésével, elutasítás terhe mellett, felhívta őt egyebek mellett 670 455 Ft hiányzó illeték lerovására. A felperes e végzést 2004. január 21. napján átvette, a hiányt azonban azóta sem pótolta. Ezért a bíróság a Pp. 130. § (1) bekezdés pontjában meghatározott jogkövetkezményt alkalmazta.A végzés ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, tartalma szerint annak megváltoztatása és az elsőfokú bíróságnak a per érdemi tárgyalására utasítása iránt. Azt sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg a hiányzó eljárási illeték összegét. Keresetében ugyanis a Pp. 123. § szerint annak megállapítása iránt terjesztett elő kérelmet, hogy a felperesi társaságnak az alperessel szemben nem áll fenn tartozása. Ezért álláspontja szerint a perérték nem állapítható meg, tehát azt az Itv. 39. § (3) bekezdésében írt általános pertárgy érték alkalmazásával kellett meghatározni. Eszerint az eljárási illeték összege - 350 000 Ft illetékalap figyelembevételével - 21 000 Ft. Az elsőfokú bíróság az illeték számításának alapját azonban 11 524 247 Ft-ban állapította meg, ennek alapján felperest 670 455 Ft illeték megfizetésére hívta fel. Az elsőfokú bíróság a Pp. 26. §-ára hivatkozott, miszerint ha a felperes által megjelölt pertárgyérték a köztudomással vagy a bíróság hivatalos tudomásával ellenkezik, vagy egyébként valószínűtlen, úgyszintén ha az alperes vitássá teszi, a per tárgyának értékét a bíróság határozza meg. A felperes megítélése szerint sem a köztudomással, sem a bíróság hivatalos tudomásával nem ellenkezik az általuk megjelölt pertárgyérték, nem valószínűtlen és azt az alperes sem tette vitássá.
Az alperes a fellebbezésre észrevételt nem tett.
A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a fellebbezés nem alapos.
Az Itv. 39. § (1) bekezdése értelmében a polgári peres és nemperes eljárásban az illeték alapja - ha törvény másként nem rendelkezik - az eljárás tárgyának az eljárás megindításakor fennálló értéke, jogorvoslati eljárásban pedig a vitássá tett követelés vagy követelésrész értéke.
A Pp. 24. § (1) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a pertárgy értékének megállapításánál a keresettel érvényesített követelés vagy más jog értéke irányadó.
Az Itv. 42. § (1) bekezdése a) pontja értelmében a 39-41. §-ban meghatározott illetékalap után - ha e törvény másként nem rendelkezik - az illeték mértéke: peres eljárásban 6%, de legalább 7000 Ft, legfeljebb 900 000 Ft.
A Legfelsőbb Bíróság korábban meghozott jogerős ítéletével 11 524 247 Ft tőkének és járulékainak a megfizetésére kötelezte a felperest. A felperes 2003. december 11. napján előterjesztett keresetlevelében annak megállapítását kérte, hogy e kötelezettségének hiánytalanul eleget tett és ezért az alperesnek vele szemben további jogos követelése nincs. Előadta, hogy az alperes a teljesítés ellenére, a jogerős marasztalást meghaladó összegű követelést támasztott vele szemben és végrehajtási eljárást helyezett kilátásba. Keresetlevelén 21 000 Ft illetéket lerótt.
Az elsőfokú bíróság 2. sorszámú végzésében egyebek között felhívta a felperest, hogy fizessen meg további 670 455 Ft eljárási illetéket. A felperes a hiánypótlásra felhívó végzésben foglaltaknak azonban nem tett eleget.
Ezért az elsőfokú bíróság 2004. február 24. napján meghozott 3. sorszámú végzésében a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította.
A fellebbezési kérelemben foglaltakra figyelemmel, a jelen jogorvoslati eljárás keretei között a Fővárosi Ítélőtáblának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes által érvényesített igénnyel kapcsolatban hogyan alakul a pertárgy értéke. Abból kellett kiindulni, hogy a Pp. 24. § (1) bekezdése ezt a keresettel érvényesített követelés vagy más jog értékében határozza meg.
A Legfelsőbb Bíróság a szerződés létre nem jöttének, illetőleg érvénytelenségének megállapítása iránti keresetekkel kapcsolatban több esetben olyan iránymutatást adott, hogy a megállapításra irányuló kérelem ellenére a pertárgy értékét a Pp. 24. § (1) bekezdése alapján, a szerződésben kikötött ellenszolgáltatással egyező értékben kell meghatározni. (BH 2001/132., BH 2001/30., BH 1997/411.) A Legfelsőbb Bíróság kizárólag a közbenső ítélet elleni jogorvoslattal kapcsolatban foglalt úgy állást, hogy a jogorvoslati eljárás tárgyának értéke nem határozható meg. (BH 1995/641.)
A fent kiemelt tényeknek, valamint a törvény idézett rendelkezéseinek és a Legfelsőbb Bíróság iránymutatásainak az egybevetése alapján a Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy amikor a felperes annak megállapítását kérte az elsőfokú bíróságtól, hogy 11 524 247 Ft tőkének és járulékainak a megfizetésével nem tartozik az alperesnek, akkor 11 524 247 Ft pertárgyértékű eljárást kezdeményezett az alperessel szemben. Ezért helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor az illetéket ennek alapulvételével számította ki és a jogszabályoknak megfelelően döntött, amikor a hiánypótlási kötelezettségét elmulasztó felperes keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasította.
A fent kifejtettekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 259. § folytán alkalmazandó 253. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
Jelen eljárás az 1990. évi XCIII. törvény 57. § (1) bekezdés a) pontja alapján tárgyi illetékmentes, ezért a Fővárosi Ítélőtábla nem rendelkezett a le nem rótt fellebbezési illeték viseléséről. (Fővárosi Ítélőtábla 6. Pf. 20.660/2004. sz.)