adozona.hu
BH 2005.2.66
BH 2005.2.66
Az adóvégrehajtási eljárás szünetelése azzal a jogkövetkezménnyel is jár, hogy a szünetelés időtartama alatt foganatosított végrehajtási cselekmény hatálytalan, azonban a szünetelés előtt foganatosított végrehajtási cselekmény joghatálya továbbra is fennáll - E körülményre az adókövetelés eredménytelen végrehajtására alapított felszámolási kérelem vizsgálatánál figyelemmel kell lenni [Cstv. 6. § (2) bek., 27. § (2) bek. b) pontja; 1990. évi XCI. tv. (továbbiakban: régi Art.) 91. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A hitelező 2002. június 3-án előterjesztett kérelme alapján az elsőfokú bíróság a 25. sorszámú végzésében az adós fizetésképtelenségét megállapította, a felszámolását elrendelte, és a felszámolót kijelölte. A megállapított tényállás szerint az elsőfokú eljárás során a hitelező igazolta, hogy a kérelme alapját képező jogerős adóhatósági határozaton és bevalláson alapuló adótartozás végrehajtását eredménytelenül kísérelte meg. Ezért az adott felszámolási eljárásra irányadó, a csődeljárásról, a ...
BH 2005.2.66 Az adóvégrehajtási eljárás szünetelése azzal a jogkövetkezménnyel is jár, hogy a szünetelés időtartama alatt foganatosított végrehajtási cselekmény hatálytalan, azonban a szünetelés előtt foganatosított végrehajtási cselekmény joghatálya továbbra is fennáll - E körülményre az adókövetelés eredménytelen végrehajtására alapított felszámolási kérelem vizsgálatánál figyelemmel kell lenni [Cstv. 6. § (2) bek., 27. § (2) bek. b) pontja; 1990. évi XCI. tv. (továbbiakban: régi Art.) 91. § (2) bek.].
A hitelező 2002. június 3-án előterjesztett kérelme alapján az elsőfokú bíróság a 25. sorszámú végzésében az adós fizetésképtelenségét megállapította, a felszámolását elrendelte, és a felszámolót kijelölte. A megállapított tényállás szerint az elsőfokú eljárás során a hitelező igazolta, hogy a kérelme alapját képező jogerős adóhatósági határozaton és bevalláson alapuló adótartozás végrehajtását eredménytelenül kísérelte meg. Ezért az adott felszámolási eljárásra irányadó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel, valamint az 1997. évi XXVII. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (többször mód. Cstv.) 27. § (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott fizetésképtelenségi feltételek az adósra vonatkozóan fennállnak, amelyre tekintettel az elsőfokú bíróság az adós felszámolását a többször mód. Cstv. 27. § (1) bekezdése alapján elrendelte és a felszámolót kijelölte. Az adós ugyan az eljárás során azt állította, hogy a jelen esetben a végrehajtás eredménytelensége nem állapítható meg, mivel a tartozásának tényleges összege pontosan nem határozható meg, valamint az adóhatóság még nem határozott a hozzá benyújtott fizetési könnyítés iránti kérelméről. E védekezéssel összefüggésben azonban az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az adóhatóság által megindított végrehajtási eljárás szünetelése és a felszámolási eljárás kezdeményezése nem zárta ki egymást. Ha ugyanis az adós ellen a végrehajtási eljárás igazoltan megindult és eredménytelen maradt, az utóbb megállapított - esetleges - szünetelésnek már nem lehetett jelentősége, mivel "az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) nem tartalmaz olyan kikötést, hogy felszámolás nem rendelhető el, illetőleg nem folytatható abban az esetben, ha a végrehajtási eljárás szünetel. Amennyiben igazolható, hogy a végrehajtás ezekre az összegekre megtörtént és az eredménytelen maradt, a Cstv. 27. § (2) bekezdés b) pontjában írt feltételek fennállnak." Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a végrehajtási eljárás a kérelem alapját képező, az adós bevallásán és jogerős határozaton alapuló, 60 napon túl lejárt adótartozás vonatkozásában indult meg. A hitelező ugyanis csatolta a 2002. március 19-én kibocsátott azonnali beszedési megbízását, amelyet 2002. április 8-án az OTP teljesítetlenül visszaküldött. Emellett a végrehajtás eredménytelenségét a hitelező a 2001. április 11-én és március 21-én kelt végrehajtási iratokkal is igazolta. Tény ugyan, hogy a hitelező a felszámolási eljárás során az adókövetelésének 40 853 735 Ft-tal történt csökkentéséről tájékoztatta a bíróságot elévülés miatt, továbbá 14 705 Ft-tal is csökkent az adós tartozása időközben történt befizetés miatt, az elsőfokú bíróság megállapítása szerint azonban az adósnak még ezt követően is maradt 12 612 887 Ft összegű olyan kiegyenlítetlen adótartozása, amelyre vonatkozóan a hitelező igazolta a végrehajtás eredménytelenségét. Mivel az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a végrehajtás eredménytelenségének megállapítása szempontjából érdektelen volt, hogy utóbb a végrehajtási eljárás szünetelése megállapításra kerül-e, vagy sem, ezért az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, hogy az adóhatóság hozott-e határozatot az adóstól igazoltan átvett fizetéskönnyítés iránti kérelem tárgyában, továbbá azt sem, hogy az adós kérelme egyáltalán a hitelező felszámolás iránti kérelmében meghatározott adótartozásra vonatkozott-e.E végzés ellen az adós nyújtott be fellebbezést, melyben a fizetésképtelenségét megállapító és a felszámolását elrendelő végzés hatályon kívül helyezését kérte. Állította, hogy az elsőfokú bíróság a végzését "téves indokolással", megalapozatlanul hozta meg. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a végrehajtás eredménytelenségét olyan adó-végrehajtási eljárásban állapította meg, amelyben az igazoltan benyújtott kérelmére tekintettel a végrehajtás szünetelését kellett volna megállapítani a jogerős adóhatósági határozat meghozataláig. Megismételte azt az állítását is, hogy az adós cég valós adótartozásának összege ellenőrizhetetlen, mivel a hitelező különböző nyilatkozatai követhetetlenek. Erre tekintettel bejelentette, hogy a hitelezőnél egyeztetést kezdeményezett, melynek eredményeként az adós tőketartozása 2 740 732 Ft-ra, a késedelmi kamattartozása pedig 3 997 360 Ft-ra csökkent, a végrehajtás tehát már csak e tartozás vonatkozásában szünetel.
A hitelező a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság alapos eljárás eredményeként a jogszabályoknak megfelelő döntést hozott. Arra hivatkozott, hogy az adós a fellebbezésében "semmi újat nem adott elő, csak a korábbi kifogásait ismétli", amely "az adós rosszhiszemű és időt húzó magatartását feltételezi". Továbbra is állította, hogy az adós védekezésében és a fellebbezésében hivatkozott fizetéskönnyítés iránti kérelem nem a jelen eljárás tárgyát képező adótartozásra, hanem "egy már elévült adótartozásra vonatkozott".
A fellebbezés alapos, a rendelkezésre álló adatok alapján az ügyben megalapozott döntés nem hozható.
Ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú végzést a többször mód. Cstv. 6. § (2) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 259. § és 252. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
Az adott eljárásban az elsőfokú bíróság az adós védekezésének előterjesztését követően elmulasztotta felhívni a hitelezőt a következők bizonyítására: A felszámolás iránti kérelme alapját képező adótartozás mikor és milyen adónemekben keletkezett, és abból melyek voltak az időközben elévülés folytán megszűnt követetések. A hitelező az adóvégrehajtási eljárást mikor, milyen végrehajtási számon, milyen adóhatósági határozat, vagy bevallás alapján indította meg. Az adóstól 1996. január 2-án átvett fizetéskönnyítés iránti kérelem mely időszakra, milyen összegű adótartozásra vonatkozott. E kérelemmel összefüggő adótartozás miatt indult-e adóvégrehajtási eljárás (ha igen, mikor, milyen számon). Az adós kérelme tárgyában a hitelező hozott-e jogerős határozatot, ha igen, mikor és milyen tartalommal.
A beazonosítható eredetű és összegű adótartozás, az annak alapjául szolgáló, esetleges adóhatósági határozat, vagy egyéb okirati bizonyíték, valamint a végrehajtási eljárás megindítására, számára, és a behajtandó követelés összegére vonatkozó hiányzó bizonyítékok beszerzésének szükségessége egyrészt a többször mód. Cstv. 24. § (1) bekezdéséből is következik. Ezért az elsőfokú bíróságnak már az érdemi vizsgálat megkezdését megelőzően fel kellett volna hívni a hitelezőt a kérelmet alátámasztó további okirati bizonyítékok benyújtására, a kérelem érdemi vizsgálat nélkül történő elutasításának terhe mellett. Másrészt következik ez a többször mód. Cstv. 6. § (2) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 3. § (3) bekezdéséből és 164. § (1) bekezdéséből is, figyelemmel arra, hogy az adós a kérelem alapját képező tartozásának eredetét, összegét, továbbá az eredménytelen végrehajtás tényét is vitatta, a végrehajtás szünetelését állítva. A rendelkezésre álló adatok alapján pedig nem állapítható meg, hogy az adósnak a korábbi időszakban milyen adótartozásai voltak, és azok miatt ellene mikor, milyen végrehajtási eljárások indultak, illetőleg a tartozásokra vonatkozóan milyen határozatok keletkeztek, főképpen pedig az, hogy az igazolt adóvégrehajtási eljárás egyáltalán a kérelemben megjelölt követelésre vonatkozott.
Az adós 1995. december 28-án keltezett - a hitelező által 1996. január 2-án igazoltan átvett - kérelmére vonatkozó jogerős adóhatósági határozat csatolásának szükségessége következik az adós 2004. január 1. előtt keletkezett adótartozására vonatkozóan még irányadó, az adózás rendjéről szóló, többször módosított 1990. évi XCI. törvény 91. § (2) bekezdéséből, amely szerint az adóhatóság a végrehajtási eljárást szünetelteti, ha az adózó kérelmére fizetési halasztást, vagy részletfizetést engedélyezett, illetőleg ha az erre, vagy az adótartozás mérséklésére irányuló kérelem tárgyában jogerős döntést még nem hoztak. (Ha viszont az adózó kérelmét az adóhatóság jogerős határozattal már elutasította, az ugyanazon tárgyban előterjesztett újabb kérelemre a végrehajtás már nem szünetel.) Az adós 1995. december 28-án keltezett kérelmében a hitelezőtől fizetés-könnyítést is kért a végrehajtási eljárás szünetelésének megállapításával egyidejűleg, jogerős adóhatósági határozatokra és a kérelme benyújtásakor már elrendelt végrehajtási eljárásra hivatkozva. Ezért az adós az elsőfokú eljárás során előterjesztett védekezésében - a fellebbezésében is -, alappal hivatkozott arra, hogy az adóhatóságnak e kérelemre tekintettel szüneteltetni kellett volna a végrehajtási eljárást, amennyiben ezt a fizetés-könnyítés iránti kérelmét nem előzte meg az adóhatósághoz benyújtott korábbi, hasonló tárgyú kérelem, melyet a rendelkezésre álló adatok alapján ugyancsak nem lehet megállapítani.
Az APEH 1995/191. számú iránymutatásában foglaltak szerint az adóhatósági végrehajtási eljárás szünetelése azt jelenti, hogy amennyiben a szünetelés törvényben meghatározott oka bekövetkezik, annak fennállásáig az adóssal szemben végrehajtás nem kezdeményezhető, illetve a már megindított végrehajtási eljárásban a soron következő végrehajtási cselekmény nem foganatosítható. Ez egyben azt is jelenti, hogy a szünetelés időtartama alatt foganatosított minden végrehajtási cselekmény hatálytalan. A már megindított végrehajtási eljárásban viszont a szünetelés előtt foganatosított végrehajtási cselekmény joghatálya továbbra is fennáll. [Hasonló rendelkezést tartalmaz a 2004. január 1. napjától hatályos Art. 160. § (2) bekezdése is.]
Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság tévedett, amikor nem tulajdonított jelentőséget az adós részéről a hitelezőhöz benyújtott kérelemnek, és a szükséges további bizonyítékok benyújtására a hitelezőt - az adós következetes védekezése ellenére - nem hívta fel. A többször mód. Cstv. 6. § (2) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 3. §-a ugyanis nem csupán azt írja elő, hogy a jogvita elbírálásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre bocsátása - ha a törvény eltérően nem rendelkezik -, a feleket terheli, továbbá a bizonyítás indítványozása elmulasztásának, illetve a bizonyítási indítvány elkésett voltának jogkövetkezményei, valamint a bizonyítás esetleges sikertelensége - a törvény eltérő rendelkezése hiányában -, a bizonyításra kötelezett felet terheli, hanem meghatározza a bizonyítással összefüggésben a bíróság kötelezettségét is, amikor kimondja, hogy a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztatnia kell. E kötelezettségének azonban az elsőfokú bíróság nem tett eleget. A hitelezőt ugyanis sem a bizonyítandó tényekről, körülményekről, sem a bizonyítás sikertelenségének következményéről nem tájékoztatta. A 16. és 21. sorszámú végzéseiben ugyan felhívta a hitelezőt, hogy az adós beadványaiban foglaltakra nyilatkozzon. E felhívások azonban - a szükségesnek tartott nyilatkozat tartalmára, valamint a mulasztás következményeire vonatkozó tájékoztatás nélkül -, a Pp. 3. § (3) bekezdésében meghatározott kötelezettség teljesítésére nem voltak alkalmasak.
Mindezekre tekintettel a lefolytatandó új eljárásban az elsőfokú bíróságnak a hitelezőt fel kell hívnia a hiányzó nyilatkozatok megtételére, illetőleg a szükséges további okirati bizonyítékok csatolására, amelyek eredményétől, tartalmától függően kell az elsőfokú bíróságnak ismételten állást foglalnia abban a jogvitás kérdésben, hogy az adós fizetésképtelensége a többször mód. Cstv. 27. § (2) bekezdés b) pontja alapján fennáll-e, tehát van-e a hitelezőnek olyan - bevalláson, vagy jogerős adóhatósági határozaton alapuló, 60 napon túl lejárt - adókövetelése, amelynek szabályszerű végrehajtását eredménytelenül kísérelte meg. (Fővárosi Ítélőtábla 12. Fpkf. 44067/2004. sz.)