BH 2005.2.43

I. A megbízási szerződésben a díjazásnak az eredmény meghatározott százalékában, jutalék formájában, ún. sikerdíjként való kikötése nem tekinthető csalás megvalósulását eredményező jogtalan haszonra törekvő, mást tévedésbe ejtő magatartásnak [Btk. 318. § (1) bek.; Ptk. 474. § (1) bek.]. II. A részvénytársaság igazgatóságának a tagjai a büntetőjog alanyaivá válhatnak, ha a testületi döntés meghozatala során tanúsított magatartásukkal megvalósítják a büntetőtörvényben meghatározott valamely bűncselekmény törv

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az elsőfokú bíróság a 2002. március 18-án kelt ítéletével az I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki különösen nagy vagyoni hátrányt okozó, folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntettében, mint bűnsegédet, és folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében. Ezért halmazati büntetésül 4 évi börtönbüntetésre és 5 évi közügyektől eltiltásra, valamint 640 millió forint összegű vagyonelkobzásra ítélte.
A II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki különösen nagy vagyoni hátrányt okozó folyta...

BH 2005.2.43 I. A megbízási szerződésben a díjazásnak az eredmény meghatározott százalékában, jutalék formájában, ún. sikerdíjként való kikötése nem tekinthető csalás megvalósulását eredményező jogtalan haszonra törekvő, mást tévedésbe ejtő magatartásnak [Btk. 318. § (1) bek.; Ptk. 474. § (1) bek.].
II. A részvénytársaság igazgatóságának a tagjai a büntetőjog alanyaivá válhatnak, ha a testületi döntés meghozatala során tanúsított magatartásukkal megvalósítják a büntetőtörvényben meghatározott valamely bűncselekmény törvényi tényállását [Btk. 19. §; 1988. évi VI. tv. 240. § (1) bek.; 1995. évi XXXIX. tv. 16. § (1) bek.].
III. Hűtlen vagy hanyag kezelést valósít meg a vagyonkezelő, ha olyan jellegű és mennyiségű munkával bíz meg külső személyt vagy szervezetet, amelyet a saját munkaszervezete is el tud végezni és a szükségtelenül kifizetett díjazással szándékosan vagy gondatlanságból vagyoni hátrányt okoz [Btk. 13. §, 14. §, 319. § (1) bek., 320. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a 2002. március 18-án kelt ítéletével az I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki különösen nagy vagyoni hátrányt okozó, folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntettében, mint bűnsegédet, és folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében. Ezért halmazati büntetésül 4 évi börtönbüntetésre és 5 évi közügyektől eltiltásra, valamint 640 millió forint összegű vagyonelkobzásra ítélte.
A II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki különösen nagy vagyoni hátrányt okozó folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntettében, mint bűnsegédet s folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében, ezért halmazati büntetésül 3 évi 6 hónapi börtönbüntetésre és 4 évi közügyektől eltiltásra ítélte.
A III. r. vádlottat bűnösnek mondta ki különösen nagy vagyoni hátrányt okozó folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntettében. Ezért 4 évi 6 hónapi börtönbüntetésre és 5 évi közügyektől eltiltásra ítélte.
A IV. r., az V. r. és a VI. r. vádlottakat bűnösnek mondta ki különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hanyag kezelés vétségében. Ezért a IV. r. vádlottat 1 évi - 2 évi próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre, az V. r. és a VI. r. vádlottakat 1 évi és 6 hónapi - 2 évi próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre ítélte.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész az I. r., a II. r., a III. r., a IV. r., az V. r. és a VI. r. vádlottak terhére súlyosításért jelentett be fellebbezést.
A Legfőbb Ügyészség az ügyészi fellebbezést módosítva tartotta fenn:
- az elsőfokú ítéletnek az I. r., a II. r., a III. r., a IV. r., az V. r., a VI. r. és a VII. r. vádlottakra vonatkozó részében a tényállás kiegészítését, illetve helyesbítését indítványozta;
- az I. r. és a II. r. vádlottak cselekményét 1 rb. különösen nagy kárt okozó társtettesként és folytatólagosan elkövetett csalás bűntettének és ezzel halmazatban az I. r. vádlott esetében 2 rb. folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének és 1 rb. magánokirat-hamisítás vétségének indítványozta minősíteni;
- a II. r. vádlott esetében a folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége minősítést törvényesnek tartotta;
- a cselekmények minősítését a III. r., a IV. r., az V. r. és a VI. r. vádlottak esetében ugyancsak törvényesnek tartotta;
- az I. r., a II. r., a III. r., a IV. r. vádlottak főbüntetése mértékének súlyosítását, a IV. r., az V. r. és a VI. r. vádlottakkal szemben pénzmellékbüntetés alkalmazását, egyebekben a velük kapcsolatos részében az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
Az I. r., a II. r., a III. r., az V. r., a VI. r. vádlottak, valamint védőik felmentés végett, a IV. r. vádlott és védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés végett, előzetes bírósági mentesítésben részesítés érdekében fellebbeztek.
A Legfelsőbb Bíróság a módosított ügyészi fellebbezést a VI. r. vádlottra vonatkozóan részben, a felmentés végett bejelentett fellebbezések közül az I. r. vádlott tekintetében részben, a II. r. vádlott tekintetében egészben alaposnak találta. Alaposnak ítélte meg a IV. r. vádlott előzetes mentesítésében részesítésére irányuló fellebbezéseket is.
Egyebekben a fellebbezések alaptalanok.
A Legfelsőbb Bíróság által - a helyesbítések után - irányadónak tekintett tényállás lényege a következő:
Az I. r. vádlott szakvizsgát nem tett jogászként, egyéni vállalkozói igazolvány alapján jogi-, pénzügyi szaktanácsadóként tevékenykedett.
A II. r. vádlott az ÁPV Rt. Jogi Ügyvezető Igazgatóságának az igazgatója, a III. r. vádlott az ÁPV Rt. Igazgatóságának az elnöke, a IV. r. vádlott a vezérigazgatója, egyben az igazgatóság tagja, az V. és VI. r. vádlottak az igazgatóság tagjai voltak.
1. A rendszerváltozással összefüggésben megindult privatizációs folyamat kapcsán az állami vállalatok átalakulásáról a többször módosított 1989. évi XIII. törvény (továbbiakban: Átv.) lényegében egyetemes jogutódlással egybekötött egylépcsős és teljes átalakulási folyamatról rendelkezett. Az 1990. évi VII. törvény alapján jött létre az Állami Vagyonügynökség - az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság (ÁPV Rt.), és a törvény rendelkezett a hozzá tartozó vagyon kezeléséről és hasznosításáról.
Az 1990. szeptember 18-ától hatályos 1990. évi LXXII. törvény 5. §-ával módosított Átv. 21. §-ának (2) bekezdése értelmében az átalakuló vállalat vagyonmérlegében szereplő föld értékének megfelelő üzletrész (részvény) a föld fekvése szerinti önkormányzatot illeti meg. Az ÁPV Rt. jogelődje a jogszabályban előírt kötelezettségének teljesítését úgy értelmezte, hogy az átalakulás folytán létrejött gazdasági társaságok vagyonát a terhekkel csökkenteni kell, így az egyes eszközök (köztük a belterületi föld) értékének eleve kisebb névértékű üzletrész vagy részvénycsomag felel meg, mint amilyen értékkel ezek a mérlegben szerepeltek.
Ezen értelmezési és számítási mód alapján kiadott üzletrészek és részvények kapcsán számos per indult, amelyet az önkormányzatok indítottak az ÁPV Rt. jogelődje ellen, majd a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság 1995. november 9. napján kelt határozatában a D.-i Önkormányzat felperesnek az ÁPV Rt. alperes ellen - a D. Részvénytársaságnak az Átv. alapján történt átalakulása folytán részére ki nem adott - részvények kiadása iránt indított perében elvi jelentőségű döntést hozott, amelyek szerint az önkormányzatok olyan értékű üzletrész, vagy részvény kiadását igényelhetik, amely megfelel a vagyonmérlegben szereplő belterületi föld értékének.
Az ÁPV Rt. ügyvezetői értekezlete az 1995. november 27-i határozatában kezdeményezte, az igazgatóság hatalmazza fel a vezérigazgatót, hogy az átalakuló állami vállalatok vagyonmérlegében szereplő belterületi földek értékével azonos mértékű részesedést adjon ki az önkormányzatoknak, valamint a Jogi Ügyvezető Igazgatóság közreműködésével, az önkormányzatokkal folyamatban levő peres és peren kívüli eljárásokat lehetőség szerint közös megegyezéssel, valamennyi kérdésre kiterjedően - részvény, üzletrész kiadása, perköltség, kamat, árfolyamveszteség stb. - fejezze be és a későbbi igényeket a Jogi és Ügyvezető Igazgatóság és a Pénzügyi Gazdasági Vezérigazgatóság közreműködésével elégítse ki. 1995. november 28-án ennek megfelelő írásbeli előterjesztés készült az Igazgatóság 1996. január 10-i ülésére a IV. r. vádlottnak az előterjesztésében, a témafelelős ügyvezető igazgató a II. r. vádlott volt.
1995. december 6-án kelt levelében az önkormányzatok egy jelentős részét képviselő V. Rt. elnöke, L. P. a III. r. és a IV. r. vádlottakhoz fordult, szorgalmazva a peren kívüli megegyezéseket.
2. Az I. r. vádlott 1995 decemberében került a III. r. vádlott látókörébe, aki mint tanácsadót ajánlotta őt a II. r. vádlottnak. 1995. december 14-én találkozóra került sor, amelyen az I. r. és a II. r. vádlottak, továbbá L. P. és a V. Rt. jogi képviselője, dr. H. F. voltak jelen. A megbeszélés lényege az volt, hogy az ÁPV Rt. megegyezésre törekszik az önkormányzatokkal, és az ÁPV Rt.-t az I. r. vádlott fogja képviselni.
1996. január 4-én L. P. már egyezségi ajánlatot is adott át az I. r. vádlottnak, amely a V. Rt. szakembereinek mintegy kétévi munkája eredményeként létrejött adatbázison, a V. Rt. által kialakított szempontrendszeren alapult, és a 14 legnagyobb cég 48 önkormányzatot érintő belterületi földje utáni részesedés kiadására vonatkozott. Az ajánlatban a V. Rt. részben a részvények valaha volt legmagasabb árfolyamával számolt, a járulékok kérdésében a kompromisszum-készségét hangsúlyozta.
Az ajánlatot az I. r. vádlott továbbította a II. r. vádlottnak, és elkezdett tárgyalni L. P.-vel. Ennek során L. P. és az I. r. vádlott a V. Rt. által készített egyezségi ajánlatot áttekintették, a megegyezés alapelveként elfogadták, hogy a ÁPV. Rt. - az alapkövetelés mielőbbi kielégítése fejében - elengedi az ügyvédi munkadíjat, a kamatot, az osztalékot és az osztalék elmaradt kamatát. A megegyezés eredményeként az ÁPV Rt. és az egyes önkormányzatok közötti 114 db szerződéstervezetet és a táblázatos kimutatást a V. Rt. készítette el, az önkormányzatok képviselőivel aláíratta, majd L. P. 1996. január 19-én az ÁPV Rt. által történő aláírás végett átadta az I. r. vádlottnak, aki a II. r. vádlottnak továbbította.
A II. r. vádlott a szerződéstervezetet ellenjegyezte, majd dr. K. I., az ÁPV Rt. azokat 1996. január 31. napján aláírta, és megkezdődött az önkormányzatok igényeinek a szerződések szerinti teljesítése.
3. Az igazgatóság az önkormányzati igények kielégítését az 1995. november 28-i előterjesztés alapján 1996. január 10-i ülésén tárgyalta. Az ülésen a II. r. vádlott sikerdíjas tanácsadó alkalmazása mellett érvelt, és tájékoztatta az igazgatóságot, hogy az I. r. vádlott a tevékenységét megkezdte, és a követelések sikeres csökkentése ráható közreműködésével. Az ülésen élénk vita alakult ki az automatikus teljesítés vagy alku kérdésében, majd a döntést a rendelkezésre álló adatok elégtelensége miatt elhalasztották. Az igazgatóság az ezen napi ülésen hozott határozatában kifejezésre juttatta, hogy az önkormányzati igények rendezését indokoltnak tartja, és felkérték az ügyvezetést, hogy az 1996. január 31-i ülésre dolgozzon ki javaslatot arról, hogy az önkormányzati igények automatikus kiadása milyen kötelezettségekkel jár, és külső szakértő alkalmazásával az automatikus teljesítéshez képest milyen megtakarítások várhatók.
A II. r. vádlott 1996. január 16-án átdolgozta a korábbi előterjesztést. Az átdolgozott előterjesztésben utalás történt arra, hogy az ÁPV Rt. igazgatósága az 1996. január 10-i határozatában az önkormányzati részesedések kiadását indokoltnak tartja. Utalás történt arra is, hogy az I. r. vádlott külső szakértőként a 14 legjelentősebb társaság esetén a tárgyalások során csaknem 3 milliárd forinttal tudja csökkenteni a peresített követeléseket.
A II. r. vádlott az előterjesztéshez mellékelte a V. Rt. által készített kimutatásokat és szerződésmintát. A határozati javaslatban az I. r. vádlott külső szakértői megbízását javasolta. Az előterjesztést és a mellékleteit az igazgatóság 1996. január 17-i ülésén osztották ki. Az ülésen a II. r. vádlott továbbra is a tanácsadó alkalmazása mellett érvelt. Az ülésen többen hiányolták az előző ülésen elhatározott, az ÁPV Rt. kötelezettségeit összegző, de el nem készült kimutatást. Vita alakult ki, amely az automatikus igény-kielégítés, illetve az alku etikai elfogadhatósága körül folyt. Az igazgatóság végül szótöbbséggel - a III. r., a IV. r., az V. r. és a VI. r. vádlottak igen szavazatával az ezen napi ülésen hozott határozatával úgy döntött, hogy az igazgatóság az önkormányzatokkal szembeni egységes ÁPV Rt. fellépés koordinálására az I. r. vádlott külső tanácsadóként igénybevételét tartja szükségesnek és feljogosítja az ügyvezetést, hogy vele a mellékletként csatolt megbízási szerződést megkösse. A tanácsadó sikerdíja az igényhez képest a megtakarítás 10%-a. Az Igazgatóság tudomásul veszi, hogy az első lépcsőben az önkormányzati igény 11 803 670 ezer forint, míg ezzel szemben a kialkudott állapot összesen 8 967 881 ezer forint.
Az I. r. és a II. r. vádlottak 1996. február 6-án az igazgatóság 1966. január 17-i határozatában szereplő adatokat jegyzőkönyvbe foglalták és a II. r. vádlott igazolta, hogy az I. r. vádlottat 2 840 094 281 forint megtakarítás 10%-a + áfa sikerdíjként illeti meg.
A határozat végrehajtásaként az I. r. vádlott és az ÁPV Rt. nevében a IV. r. vádlott 1996. február 12. napján megbízási keretszerződést kötöttek.
A szerződés 1. pontjában rögzítésre került, hogy az ÁPV Rt.-vel szemben az Átv. 21. §-a alapján több helyi önkormányzat lépett fel követeléssel, ugyanis az Átv. szerint átalakult gazdasági társaságok esetén az átalakult vállalatok vagyonmérlegében szereplő belterületi föld értékének megfelelő üzletrész (részvény) illeti meg a föld fekvése szerinti illetékes helyi önkormányzatokat. Az ÁPV Rt.-nek alapvető érdeke, hogy a felmerülő követeléseket minél alacsonyabb összegű peren kívüli egyezségekkel rendezze. Erre tekintettel a szerződő felek, az ÁPV Rt., mint megbízó, az I. r. vádlott, mint megbízott az alábbi megállapodást kötötték.
A 2. pont szerint a megbízott a megbízási keretszerződés alapján köteles a megbízóval szemben az 1. pontban meghatározott igény alapján, a fellépő minden helyi önkormányzattal a peren kívüli egyezségre vezető tárgyalásokat lefolytatni, a megbízó által fizetendő üzletrész, részvény, készpénzösszeg nagyságáról összegszerűen megállapodni, s az egyezségeket rögzítő szerződéstervezeteket elkészíteni, jóváhagyás végett a megbízó elé terjeszteni. Az egyezségek megkötésére minden esetben a megbízó jogosult.
A szerződő felek megállapították, hogy a megbízott már a szerződés megkötése előtt megkezdte eljárását, tevékenysége a szerződés megkötésének időpontjában a megbízó érdekének és akaratának megfelelően folyamatban van.
A 3. pontban megállapodtak a felek, hogy minden egyedi esetben külön megbízási szerződést kötnek. A megbízott ezen egyedi megbízási szerződések és a megbízó utasításai szerint köteles eljárni, annak elsődleges figyelembe- vételével, hogy a kötendő egyezségek alapján a megbízót minél alacsonyabb fizetési kötelezettség terhelje.
A 4. pont szerint a megbízott személyesen jár el, részfeladatok elvégzésével alvállalkozót bízhat meg, akinek a közreműködéséért úgy felel, mintha a rábízott ügyet maga látta volna el.
Az 5. pontban rögzítésre került, hogy a megbízott a megbízót a tevékenységéről - a II. r. vádlott, az ÁPV Rt. vezető jogtanácsosa útján - köteles rendszeresen tájékoztatni. Így a folyamatban lévő ügyek számáról, a megkötött egyezségekről, a megbízó egyezségekből adódó fizetési kötelezettségeiről, valamint a megbízó utasításaitól való eltérés szükségességéről.
A 6. pont a megbízási díjjal kapcsolatosan rögzíti, hogy annak mértéke az ÁPV Rt.-vel szemben fellépő jogszabályon alapuló mértékű követelések és az egyezségekben megállapított összegek különbözetének 10%-a. A megbízási díj az egyezségek megkötése után, egy összegben esedékes. Az egyezségek megkötését követően a megbízott a megbízóhoz tételes elszámolást nyújt be a követelések, az egyezségekben szereplő kifizetések és a megbízási díj ismertetésével. Ezzel egyidejűleg számlát bocsát ki a megbízónak, aki a számla benyújtását követő 8 napon belül a megbízási díjat átutalja a megbízott számlájára.
A 7. pontban rögzítették, hogy a megbízott eljárásával kapcsolatos költségek a megbízottat terhelik.
Az I. r. vádlott által 1996. április 26-án benyújtott számla alapján az ÁPV Rt. 1996. május 7-én átutalta az I. r. vádlott számlájára a 284 009 390 forint sikerdíjat + 71 002 348 forint áfát, összesen 355 011 739 forintot.
A IV. r. vádlott munkaviszonya az ÁPV Rt.-nél 1996. május 31-én szűnt meg.
A privatizációért felelős tárca nélküli miniszter kifejezte az ÁPV Rt. vezető tisztségviselői felé, hogy célszerűnek tartaná, ha az I. r. vádlott sikerdíjának mértékét degresszív skála szerint csökkentenék. Ennek érdekében a II. r. vádlott előterjesztést készített, majd az igazgatóság az 1996. június 12-én hozott határozatával tanácsadói pályázat kiírásáról döntött. Erre meghívták az I. r. vádlottat, mellette az U. Rt. és dr. H. Á. egyéni ügyvéd nyújtottak be pályázatot. A pályázat elbírálására kijelölt háromtagú bizottság, az I. r. vádlott pályázatát fogadta el 1996. június 20-án.
1996. július 24. napján az ÁPV Rt. részéről dr. K. I., mint megbízó, az I. r. vádlott, mint megbízott a korábban aláírt megbízási szerződésre visszautalással újabb megbízási szerződés megjelölésű keretszerződést kötöttek. Ez utóbbi szerződés lényegi pontjai megegyeztek a korábban kötött szerződéses megállapodásokkal azzal, hogy annak 6. pontjában a megbízott megbízási díjának mértékét úgy határozták meg, hogy a megbízási díj mértéke az ÁPV Rt.-vel szemben fellépő jogszabályon alapuló mértékű követelések és az egyezségekben megállapított összegek különbözetének
az 1. pontban 8 Mrd forint megtakarításig 8%,
a 2. pontban további 2 Mrd forint megtakarításig az 1. pontban írt díj + ezen tartomány 5%-a,
a 3. pont további 2 Mrd forint megtakarításig a 2. pontban írt díj + ezen tartomány 4%-a,
a 4. pontban további 2 Mrd forint megtakarításáig a 3. pontban írt díj + ezen tartomány 3%-a,
az 5. pontban e fölötti megtakarítás esetén a 4. pontban írt díj + ezen tartomány 2%-a.
Az első keretszerződéshez kapcsolódó eseti megbízási szerződésekben utalás történt a keretszerződésre, azok 2. pontjában megjelölésre került az adott önkormányzat azzal, hogy a megbízott egyezségi tárgyalás lefolytatására, összegszerű megállapodás kidolgozására, és az egyezséget rögzítő szerződések elkészítésére kapott megbízást.
A 3. pontban a megbízási díj mértékét rögzítették oly módon, hogy az ÁPV Rt.-vel szemben fellépő jogszabályon alapuló mértékű követelések és az egyezségekben megállapított összegek különbözetének a keretszerződésben foglaltaknak megfelelően teljesíti a megbízó.
1996. július 26-án írta alá az ÁPV Rt. nevében dr. K. I., mint megbízó és az I. r. vádlott, mint megbízott azt a megbízási szerződést, amelynek 1. pontjában rögzítésre került, hogy a felek 1996. július 24-én megbízási keretszerződést kötöttek.
A 2. pont rögzíti, hogy a keretszerződésben meghatározott feltételek szerint a megbízott a szerződés részét alkotó 1. számú mellékletként csatolt 1-557-ig számozott, 557 db szerződés megkötését készítette elő, mely szerződésekkel az önkormányzati igényekhez képest a 2. számú mellékletben részletezettek szerint 4 491 069 000 forint megtakarítást ért el. Erre tekintettel a hivatkozott keretszerződés 6. pontja szerint a 8%-os sávban a részére járó díj 359 285 440 forint, amit 25% áfa, 89 821 360 forint terhel. A díj és az áfa összesen 449 106 800 forint.
Az 557 db szerződés előkészítését és a megtakarítás összegét a II. r. vádlott 1996. július 29-én igazolta, majd az I. r. vádlott által ugyanezen a napon kiállított számla alapján 1996. augusztus 9-én 449 106 800 forintot az ÁPV Rt. megfizette.
Összesen tehát a 804 118 539 forintot általános forgalmi adóval terhelten az I. r. vádlott részére az általa kiállított számlák alapján az ÁPV Rt. megfizetett.
Az I. r. vádlott a 804 118 539 forintból valótlan tartalmú együttműködési megállapodások, illetve megbízási szerződés alapján, ténylegesen el nem végzett munka nélkül 1996. május 10-én 118 337 261 forintot az A. Rt.-nek utalt át. Az átutalás alapjául szolgáló, az A. és az U. Rt. által kiállított számlák valótlan tartalmúak voltak. Az együttműködési megállapodások, a megbízási szerződés és a számlák az I. r. vádlott könyvelésében a kifizetés, az A. és az U. Rt. könyvelésében az átutalt összegek bevételezésének a jogszerűségét igazoló okiratokként szerepeltek.
Az ügyészség az I. r. vádlottat csalás bűntettével és magánokirat-hamisítás vétségével azért vádolta, mert a 804 113 538 forint sikerdíj, mint jogtalan haszon megszerzése céljából az ÁPV Rt.-t tévedésbe ejtette azáltal, hogy olyan munka elvégzésére ajánlkozott, amelyet nem végezhetett el, mivel a feladat teljesítéséhez szükséges feltételekkel nem rendelkezett, továbbá nem végzett érdemi munkát és a V. Rt. tényleges munkáját valótlan tartalmú igazolások és számlák felhasználásával sajátjaként tüntette fel. Ezzel a magatartásával az ÁPV Rt.-nek a sikerdíj összegével megegyező nagyságú kárt okozott.
Az I. r. vádlottnak e vádhoz kapcsolódó és a Legfelsőbb Bíróság ítélkezése alapjául elfogadott tényállásban rögzített cselekménye jogi megítélésénél a következő veendő figyelembe:
A Legfelsőbb Bíróság gazdasági fellebbezési ügyben hozott ítéletével azt állapította meg, hogy a tényállásban szereplő, az ÁPV Rt. és az I. r. vádlott által kötött megbízási keretszerződések és ezek alapján létrejött egyedi szerződések jogszabályba nem ütköznek, ezért helybenhagyta a F.-i Bíróság ítéletének e szerződések jogszabályba ütközés jogcímén való semmisségének megállapítására vonatkozó kereset elutasításával kapcsolatos rendelkezését.
Az I. r. vádlottal szemben csalás bűntette miatt emelt vád lényegében e szerződések létrejöttével és teljesítésével összefüggő tevékenységéhez kapcsolódott, mivel az ügyészség az I. r. vádlottnak az ÁPV Rt.-t tévedésbe ejtő magatartását részben az I. r. vádlott ajánlattételéhez, illetve a nem teljesített munkájához kapcsolta, továbbá a megszerezni kívánt jogtalan hasznot, illetve az okozott kárt e szerződések teljesítése eredményeként kifizetett sikerdíj összegében jelölte meg. A Legfelsőbb Bíróság ezért az I. r. vádlott büntetőjogi felelőssége kérdésében való állásfoglalás kapcsán azt vizsgálta, hogy e szerződések létrejötte, e szerződések teljesítése kapcsán tanúsított-e a Btk. 318. § (1) bekezdése szerinti csalás bűntette, illetve a Btk. 276. §-a szerinti magánokirat-hamisítás vétsége törvényi tényállásába ütköző magatartást.
Az irányadó tényállás alapján nem állapítható meg, hogy az I. r. vádlott a megbízási szerződések előkészítése során a saját szerepének és lehetőségének a felnagyításával, az ÁPV Rt.-t megtévesztette volna.
Nem állapítható meg az sem, hogy az I. r. vádlott az ÁPV Rt. Igazgatóságát bármely módon befolyásolta volna azon határozata meghozatalában, amelyben a külső tanácsadóként való foglalkoztatása, illetve a sikerdíja kérdésében döntött. Az I. r. vádlott az igazgatóság e kérdésekkel foglalkozó 1996. január 10-i és 17-i ülésein nem vett részt, az ülések előkészítésében nem volt szerepe, az nem volt megtévesztő magatartás, hogy a V. Rt. által készített és neki 1996. január 4-én átadott egyezségi ajánlatot a II. r. vádlottnak eljuttatta. Ezt az ajánlatot egyébként az igazgatóság megismerte, hiszen az 1996. január 17-i ülésre készült előterjesztés mellékleteként szerepelt.
Az I. r. vádlott esetében nem állapítható meg az ÁPV Rt.-t megtévesztő az a magatartás sem, hogy nem végzett érdemi munkát és a V. Rt. érdemi munkáját sajátjaként tüntette fel.
Az ÁPV Rt.-vel 1996. február 12-én kötött keretszerződésben az I. r. vádlott az APV Rt. és a vele szemben jogos igénnyel fellépő önkormányzatok közötti közvetítésre, a peren kívüli egyezségekre vezető tárgyalások lefolytatására, és az egyezséget rögzítő szerződéstervezeteknek jóváhagyás végett az ÁPV Rt. elé terjesztésére vállalkozott. Az I. r. vádlott szolgáltatása tehát olyan célratörő tevékenység elvégzése volt, amely hozzásegítette az ÁPV Rt.-t, hogy az önkormányzatok jogos igényét a számára elfogadható ráfordítással elégítse ki. Az I. r. vádlott ellenszolgáltatásra csak e feladat sikeres, eredményes ellátása esetén tarthatott igényt, a felek a díjazást ezért határozták meg az eredmény meghatározott százalékában jutalék formájában. Az ilyen típusú, sikerorientált díjazásnak az a célja, hogy a megbízottat tevékenysége eredményében érdekeltté tegye, nagyobb erőfeszítésre késztesse. A megbízó számára közömbös, hogy a megbízott az eredményt mennyi munkával éri el, mert nem a tényleges munkavégzést, hanem a munka eredményét kívánja díjazni. Az eredmény elérése érdekében végzett munka mennyisége, a költség-ráfordítás nagysága a megbízott kockázata, de nem ez szolgál a díjazás alapjául.
Mivel az ÁPV Rt.-vel megkötött megbízási szerződés szerint az ÁPV Rt. nem az I. r. vádlott által elvégzett munka mennyiségét, hanem annak eredményét kívánta díjazni, ezért az ÁPV Rt. számára közömbös volt, hogy az eredményt az I. r. vádlott milyen mennyiségű, és kinek a munkájával érte el. Az ÁPV Rt. számára közömbös volt az a körülmény is, hogy az I. r. vádlott a helyi önkormányzatokkal a peren kívüli egyezségre vezető tárgyalásokat külön-külön, avagy a képviselőjük útján folytatta le, mivel számára nem a tárgyalások módja, hanem annak eredménye, a számára előnyös megállapodás volt a fontos és ennek eredményét díjazta. Az ÁPV Rt.-t a számára közömbös körülményekkel nem lehetett tévedésbe ejteni. Nem tekinthető ezért megtévesztő magatartásnak, hogy az I. r. vádlott mennyi és milyen munkát végzett, nem külön-külön, hanem a képviselőjük útján tárgyalt az igényüket bejelentő helyi önkormányzatokkal és a V. Rt. által kimunkált igényeken alapuló szerződéstervezeteket nyújtotta be elfogadásra az ÁPV Rt.-nek.
Az ÁPV. Rt. Igazgatósága 1996. január 17-én az előterjesztéshez csatolt melléklet szerinti, az 1996. február 12-i megbízási szerződésben foglaltaknak megfelelő tartalmú szerződés megkötésére hatalmazta fel az ügyvezetést. Az I. r. vádlott az 1996. január 17-i igazgatósági ülésig a saját kockázatára, ezt követően az írásbeli szerződés megkötéséig az igazgatóság felhatalmazása alapján tevékenykedett. E tevékenységét az ÁPV Rt. tudomásul vette annak a szerződésben való megállapításával, hogy az I. r. vádlott az eljárását már a szerződés megkötése előtt megkezdte, és az a szerződés megkötésének időpontjában is folyamatban van. Az I. r. vádlott ezt követően az 1996. február 12-i szerződésben foglalt felhatalmazás alapján tevékenykedett, az 1996. július 24-i keretszerződés lényegében az I. r. vádlott díjazására vonatkozó megállapodást módosította, míg az 1996. július 26-i szerződés az önkormányzatokkal 557 db szerződés megkötésének az előkészítését, a megtakarítások és az ezzel kapcsolatos sikerdíj összegét, tehát az I. r. vádlottnak az ún. második ütemben végzett tevékenységének eredményét és az ezért járó díjazás jogosultságát ismerte el. E szerződések előkészítésében, elfogadásában sem volt szerepe az I. r. vádlottnak, az 1996. június 12-én kiírt pályázat kapcsán sem tanúsított olyan magatartást, amellyel az ÁPV Rt.-t bármivel is megtévesztette volna. Mindebből következik, hogy az I. r. vádlott az ÁPV Rt.-vel létrejött megbízási szerződése előkészítése, létrejötte és e szerződése alapján történő tevékenysége során az ÁPV Rt.-t megtévesztő magatartást nem tanúsított.
A tényállás szerint az I. r. vádlott ténykedésének ún. első ütemében az I. r. vádlott és L. P. tárgyalása eredményeként a V. Rt. által készített és az önkormányzatok által aláírt 114 db szerződéstervezet elkészült, amelyeket az I. r. vádlott a II. r. vádlottnak adott át, aki ellenjegyezte azokat, majd 1996. január 31-én dr. K. I. aláírta és megkezdődött e szerződések alapján az önkormányzati igények kielégítése. Az I. r. vádlott a 355 011 739 forint sikerdíjra a számlát 1996. április 26-án e ténylegesen létrejött 114 db, az ÁPV Rt. által igazolt és aláírt szerződés alapján állította ki.
Az ún. második ütemben végzett tevékenységgel kapcsolatos 557 db szerződéstervezet előkészítését az ÁPV Rt. részéről dr. K. I. által aláírt 1996. július 26-i szerződés, illetve a II. r. vádlottnak e szerződésen alapuló, 1996. július 29-i aláírása igazolta, így az ezen a napon 449 106 800 forint sikerdíjról kiállított számla az önkormányzatokkal ténylegesen létrejött megegyezéseken alapult. Nem volt megállapítható tehát az sem, hogy az I. r. vádlott a munkavégzésével kapcsolatos valótlan tartalmú igazolások felhasználásával valótlan tartalmú számlák benyújtásával megtévesztette az ÁPV Rt.-t.
A sikerdíj kikötését tartalmazó keretszerződések a felek megállapodásán alapultak, e szerződések a díjazásra vonatkozó részükben sem voltak jogszabályellenesek. A jogszabályoknak megfelelő és mindkét fél által elfogadott feltételeken alapuló szerződésben sikerdíj kikötése nem tekinthető jogtalan haszonra törekvésnek. Az I. r. vádlott tevékenysége következtében az ÁPV Rt.-nek nem kára keletkezett, hanem az önkormányzatokkal az ún. első ütemben kötött megállapodások 2 840 094 281 forint, míg a második ütemben 4 491 069 000 forint, összesen tehát 7 331 163 281 forint megtakarítást eredményeztek.
Az I. r. vádlott esetében tehát nem volt megállapítható a jogtalan haszonszerzés célzata sem. Mindezek alapján az volt megállapítható, hogy az I. r. vádlott a csalás bűntettének, illetve a magánokirat-hamisítás vétségének tényállási elemeit nem valósította meg.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 260. §-a alapján megváltoztatta és az I. r. vádlottat a társtettesként, különösen nagy kárt okozó, folytatólagosan elkövetett csalás bűntette miatt emelt vád alól a Be. 214. § (3) bekezdés a) pontja alapján felmentette, mert e bűncselekményt nem követte el, az 1996. április 26-i, és július 29-i számlák kiállításával kapcsolatosan a magánokirat-hamisításban való bűnössége megállapítását pedig mellőzte.
A II. r. vádlottat az ügyészség társtettesként és folytatólagosan elkövetett, különösen nagy kárt okozó csalás bűntettével azért vádolta, mert az I. r. vádlottal szándékegységben, vele együttműködve az ÁPV Rt. igazgatósági ülésekre benyújtott előterjesztésben, valamint az üléseken való szóbeli tájékoztatással megtévesztette az igazgatótanács tagjait, az I. r. vádlott addigi tevékenységét felnagyította és az alkalmassága, megbízása mellett érvelt. Ezzel elérte az I. r. vádlott megbízását. Később pedig érdemi ellenőrzés nélkül igazolta az I. r. vádlott munkavégzését, hogy a megbízási szerződésnek eleget tett.
Mindezt az I. r. vádlottal szándékegységben azért tette, hogy ő jogtalan haszonként a számára kifizetett sikerdíjhoz hozzájusson.
Az irányadó tényállás alapján nem lehet arra következtetni, hogy az I. r. vádlott külső szakértőként alkalmazása kérdésében az I. r. és a II. r. vádlott között valamilyen előzetes megállapodás volt, az I. r. vádlott foglalkoztatása segítésére a II. r. vádlott az I. r. vádlottnak bármely ígéretet tett. Az I. r. vádlott tevékenysége értékelése kapcsán a Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy az I. r. vádlottnál a jogtalan haszonszerzési célzat, az ÁPV Rt. tévedésbe ejtése nem volt megállapítható. Ennek hiányában a II. r. vádlott részéről az I. r. vádlottal bűncselekmény elkövetésére irányuló szándékegység sem állapítható meg. A II. r. vádlott a tényállás szerinti magatartásával az ÁPV Rt. Igazgatóságát sem tévesztette meg, hiszen megfelelt a tényeknek az igazgatóság 1996. január 10-i ülésén adott az a tájékoztatás, hogy az I. r. vádlott a tevékenységét megkezdte és a közreműködésével az önkormányzati igények csökkentése várható. A II. r. vádlott e tájékoztatása az igazgatóságot egyébként sem befolyásolta, hiszen az I. r. vádlott megbízásáról és sikerdíjáról nem ezen, hanem a január 17-i ülésen döntött. Az 1996. január 17-i igazgatósági ülésre készült előterjesztésben foglaltakat pedig az előterjesztés mellékletei igazolták.
Az I. r. vádlott tevékenységének, a szerződéstervezet elkészítésének 1996. január 31-én, illetve 1996. július 29-én történő igazolása az I. r. vádlott tevékenységével kapcsolatban már kifejtettek szerint nem volt valótlan tartalmú, ez utóbbi igazolás egyébként az 1996. július 26-i szerződés megállapításain alapult. Mindezekből következik, hogy a II. r. vádlott sem a csalás bűntettét, sem az okirat-hamisítás vétségét nem valósította meg. A Legfelsőbb Bíróság ezért a II. r. vádlottra vonatkozó részében az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 260. §-a alapján megváltoztatva, a társtettesként különösen nagy kárt okozó, folytatólagosan elkövetett csalás bűntette és a bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége miatt emelt vád alól a Be. 214. § (3) bekezdés a) pontja alapján felmentette, mert e bűncselekményeket nem követte el.
Az ügyészség a III. r., a IV. r., az V. r. és a VI. r. vádlottakat azért vádolta hanyag kezelés vétségével, mivel az ÁPV Rt. Igazgatósága tagjaiként az 1996. január 17-i igazgatósági ülésen kellő figyelem és körültekintés nélkül, szükségtelenül döntöttek az I. r. vádlott sikerdíjas alkalmazásáról, és ezzel az ÁPV Rt.-nek 804 millió forintot meghaladó vagyoni hátrányt okoztak.
E vádlottak büntetőjogi felelőssége kérdésében való állásfoglalásnál - a védői felvetésekre is figyelemmel - azt a kérdést kellett eldönteni, hogy az ÁPV Rt. igazgatóságának a tagjai a testületi döntés meghozatala során tanúsított magatartásukkal a büntetőjog alanyaivá válhattak-e, konkrétan, megvalósíthatták-e a hűtlen vagy hanyag kezelés bűncselekményét.
Az elkövetéskor hatályos gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény 240. § (1) bekezdés szerint a részvénytársaság igazgatósága jogait és feladatait testületként gyakorolja. A testület a döntéseit azonban a természetes személy tagjainak szavazatával hozza. A testületi döntés tehát nem jöhet létre a tagjainak a közreműködése nélkül. Ebből következik, hogy az igazgatóság tagjai a testületi döntés kialakítását jelentő szavazataikért felelősséggel tartoznak, a felelősségük a testületi döntésben nem oldódhat fel. Az igazgatóság tagjainak személyes felelősségére vonatkozó ezen megállapítás általános érvényű, ami azt jelenti, hogy a testület természetes személy tagjainak a felelőssége nemcsak polgári jogi lehet, amelyre vonatkozó szabályokat a gazdasági társaságokról szóló törvény tartalmazza, hanem büntetőjogi is, amennyiben a testületi döntés meghozatala során tanúsított magatartásukkal a büntetőtörvényben meghatározott valamely bűncselekmény törvényi tényállását valósítják meg. Ez az általános érvényű megállapítás a hűtlen vagy hanyag kezelés bűncselekményére is vonatkozik.
Ezen jogértelmezés következik az állami tulajdonban levő vállalkozói tulajdon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény (továbbiakban: Priv. tv.) 16. § (1) bekezdéséből, amely szerint az igazgatóság tagjai, az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal kötelesek eljárni. Kötelességeik megszegésével az ÁPV Rt.-nek okozott kárért a polgári és a büntetőjog szabályai szerint felelősek.
Ebből következik, hogy a III., IV., V. és VI. r. vádlottak büntetőjogi felelőssége megállapításának önmagában nem akadálya az a körülmény, hogy az I. r. vádlott sikerdíjas tanácsadóként alkalmazása kérdésében testület tagjaként szavaztak.
A III. r., a IV. r., az V. r. és a VI. r. vádlottak büntetőjogi felelősségének a megítélésénél nem azt kell vizsgálni, hogy az ÁPV Rt.-nek a belterületi földek ellenértéke kiadása kapcsán az önkormányzatokkal a tárgyalásokat kellett-e folytatni, és ezek a tárgyalások az ÁPV Rt. számára milyen eredménnyel jártak.
A vád tárgyát ugyanis nem az ÁPV Rt. és az önkormányzatok között lefolytatott tárgyalások szükségessége, hanem az képezte, hogy az említett eredménnyel járó tárgyalások során nem volt szükség arra, hogy az ÁPV Rt.-t külső tanácsadóként az I. r. vádlott képviselje, és ezért számára sikerdíj kerüljön kifizetésre. Az I. r. vádlott szükségtelen sikerdíjas foglalkoztatásáról az ÁPV Rt. Igazgatósága, III. r., a IV. r., az V. r. és a VI. r. vádlottak kellő körültekintés nélkül leadott szavazatával döntött.
A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet azokkal a feltevésekkel, hogy az I. r. vádlott sikerdíjas tanácsadóként való alkalmazásának a szükségessége utólag már nem vizsgálható és erre nézve az elsőfokú bíróság nem vett fel bizonyítást. Az I. r. vádlott csalási cselekményének a megítélésénél valóban nem volt jelentősége annak, hogy az I. r. vádlott az önkormányzatokkal való tárgyalások során mennyi és milyen jelentőségű munkát végzett, mivel a sikerdíjas konstrukcióra tekintettel az ÁPV Rt. számára a ténylegesen elvégzett munka közömbös volt, így az I. r. vádlott a munkavégzés mennyiségével, jellegével kapcsolatban az ÁPV Rt.-t nem téveszthette meg. Annak megítélésénél azonban, hogy az önkormányzatokkal lefolytatott és az ÁPV Rt. számára egyébként megfelelő eredménnyel járó tárgyalásoknál szükség volt-e arra, hogy az ÁPV Rt.-t az I. r. vádlott képviselje, már jelentősége van annak, hogy az I. r. vádlott az önkormányzatokkal, illetve a képviselőjükkel lefolytatott tárgyalások, az egyezségi ajánlatok kialakítása során milyen konkrét tevékenységet végzett. E konkrét tevékenység ismeretében foglalható állás arról, hogy az ÁPV Rt. képviselete az önkormányzatokkal folytatott tárgyalások során az I. r. vádlott sikerdíjas foglalkoztatása nélkül is megoldható lett volna. Az e kérdésben való állásfoglalás azért nélkülözhetetlen, mert minden munkaszervezettel rendelkező szervezet vagyonkezelője külső szervezet vagy személy megbízását megelőzően, az elvégzendő munka jellege és mennyisége alapján köteles megvizsgálni, hogy az adott tevékenységet a saját munkaszervezete képes-e elvégezni. Külső személy vagy szervezet megbízásáról a vagyonkezelő csak azt követően és akkor dönthet, ha az adott feladatot az elvégzendő munka mennyisége és jellege miatt a saját munkaszervezete nem tudja megoldani. Amennyiben e vizsgálat elmarad, avagy nem kellő alapossággal, körültekintéssel történik és emiatt külső személy vagy szervezet megbízására és számára díjazás kifizetésére szükségtelenül kerül sor, a vagyonkezelő szándékosságától vagy gondatlanságától függően bűncselekmény valósulhat meg.
Az elsőfokú bíróság az I. r. vádlottnak az ÁPV Rt. képviseletével kapcsolatos tevékenységére bizonyítást vett fel és a bizonyítékok mérlegelése körében részletesen foglalkozott a tényleges tevékenységével és az elsőfokú ítéletben a megállapításait rögzítette. A tényállásból kitűnik, hogy az önkormányzati igényeket tartalmazó egyezségi ajánlatokat minden esetben a V. Rt. a többéves munkájával kialakított saját adatbázisa alapján, a saját szakértői közreműködésével állította össze.
Az I. r. vádlottnak nem volt feladata az önkormányzati igényeket megalapozó adatbázis ismételt és párhuzamos kiépítése. Valamennyi önkormányzatot a V. Rt. képviselte, az I. r. vádlott ténylegesen csak a V. Rt. igazgatójával, L. P.-vel tárgyalt, az érintett önkormányzatokkal külön-külön tárgyalni nem volt szükség. A tárgyalások egyedi sajátosságokat nélkülöző jellegűek voltak.
A szerződéstervezeteket a V. Rt. készítette el. Az I. r. vádlott az önkormányzatok által aláírt szerződéstervezeteket továbbította a II. r. vádlottnak. A szerződéstervezetekben lévő egyezségi ajánlatokról nem az I. r. vádlott döntött, hanem az ÁPV Rt. hagyta jóvá a szerződéstervezeteket, változatlan formában a vezérigazgató írta alá.
E tények alapján az következtethető, hogy az ilyen érdemi tevékenységet nélkülöző, lényegében közvetítő szerepre korlátozódó "képviseleti" tevékenységre az ÁPV Rt.-nek nem volt szüksége. E feladatot az ÁPV Rt. munkaszervezetének bármely megfelelő felkészültségű dolgozója, a Jogi Ügyvezető Igazgatóság bármely jogásza külön díjazás nélkül, munkaköri kötelességeként elláthatta volna. Mindebből következik, hogy az ÁPV Rt. a tényállás szerinti tevékenységre az I. r. vádlottat szükségtelenül alkalmazta sikerdíjas külső tanácsadóként, és ezért az ÁPV Rt.-nek a sikerdíj kifizetése miatt vagyoni hátránya keletkezett.
A III. r., a IV r., az V. r. és a VI. r. vádlottak a vagyoni hátrány, mint eredmény bekövetkezésének a lehetőségét azért nem látták előre, mert az 1996. január 17-i ülésen az I. r. vádlott sikerdíjas külső tanácsadókénti alkalmazásáról való döntés során a kellő körültekintést elmulasztották.
Az igazgatósági tag vádlottak kellő körültekintésének a hiányára utal az a körülmény, hogy az újabb előterjesztést az 1996. január 10-i ülésen megjelölt 1996. január 30-i határidő helyett már január 17-én tárgyalásra befogadták, holott a rövid határidő miatt nem volt lehetőség a módosított előterjesztésnek az ÁPV Rt. munkaszervezetei közötti egyeztetésre, amely az előterjesztés kellő megalapozottságát eredményezhette volna. Tudomásul vették, hogy az 1996. január 10-i igazgatósági ülésén megfogalmazott előírás ellenére az 1996. január 17-i ülésre készített előterjesztés nem tartalmazta az önkormányzati igények felmérését, az ÁPV Rt.-t terhelő kötelezettségeket. Nem mérték fel az önkormányzatokkal való megegyezéssel kapcsolatos munka várható mennyiségét, a külső tanácsadó képviseleti munkájának a jellegét. Nem foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy az ÁPV Rt. munkaszervezete az ily módon megismerendő és elvégzendő tevékenységre figyelemmel az önkormányzatokkal való megegyezés előkészítése során az ÁPV Rt. képviseletét el tudja-e látni. Mindezt azért is vizsgálni kellett volna, mivel az 1995. november 28-án készített előterjesztés az önkormányzatokkal való közös megegyezés kialakításában a Jogi Ügyvezető Igazgatóság közreműködését említette. Mindezek elmaradásában megnyilvánuló gondatlanság eredményezte az I. r. vádlott szükségtelen foglalkoztatásával kapcsolatos azon döntést, amely az ÁPV Rt. számára a sikerdíj kifizetése miatt vagyoni hátrányt okozott. A III. r., a IV. r., az V. r. és a VI. r. vádlottak bűnössége ezen eredményre a hanyag gondatlanság (negligentia) formájában kiterjed, így megvalósították a Btk. 320. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés szerint minősülő különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hanyag kezelés vétségét.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a III. r. vádlott cselekménye minősítésére vonatkozó rendelkezést megváltoztatta, míg a IV. r., az V. r., és a VI. r. vádlottak tekintetében helybenhagyta és nem látott lehetőséget e vádlottak felmentésére.
Az említett vádlottak gondatlanságához kétség kívül hozzájárult a II. r. vádlott azon magatartása, hogy a külső tanácsadó foglalkoztatásáról döntő igazgatósági üléseket nem kellő alapossággal készítette elő. Hanyag kezelés vétségében való bűnössége azonban nem volt megállapítható, mivel nem volt az ÁPV Rt. törvényen alapuló vagyonkezelője, továbbá gondatlan cselekményhez nem kapcsolódhat részesi magatartás.
A III. r. vádlott terhére megállapított bűncselekménynek az I. r. vádlott nem lehetett bűnsegéde, mivel ez a bűnsegédi magatartás járulékos jellegére tekintettel fogalmilag kizárt, továbbá az irányadó tényállás szerint az I. r. vádlottnak az ÁPV Rt. igazgatósága döntése előkészítésében, meghozatalában semmi szerepe nem volt.
Az ÁPV Rt. igazgatósági tag vádlottak cselekményeihez kapcsolódóan ezért sem az I. r., sem a II. r. vádlott bűnössége nem volt megállapítható.
Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság helytállóan következtetett arra, hogy az I. r. vádlott és az A. Rt. nevében készített két "Együttműködési megállapodás" és az A. Rt. által kiállított két számla valótlan tartalmú volt, mivel az A. Rt. az I. r. vádlott számára nem végzett alvállalkozói tevékenységet. Ugyanezen okból volt valótlan tartalmú az U. Rt. nevében készült "Megbízási szerződés", illetve az U. Rt. által kiállított számla. E valótlan tartalmú okiratok felhasználása pedig az által történt, hogy azokat az I. r. vádlott könyvelésében a sikerdíj egy része átutalásaként, az A. és az U. Rt. könyvelésében pedig azok bevételezése jogszerűségének az igazolására szerepeltek.
Törvényesen állapította meg ezért az elsőfokú bíróság az I. r. vádlott bűnösségét a Btk. 276. §-ában meghatározott magánokirat-hamisítás vétségében. A Legfelsőbb Bíróság az I. r. vádlott cselekményét nem folytatólagosan elkövetettnek, hanem 3 rendbelinek minősítette, mivel három egymástól időben elkülönülő átutalás és bevételezés jogszerűségének az igazolására használt valótlan tartalmú okiratokat, így a folytatólagosság megállapításához szükséges, a Btk. 12. § (2) bekezdése szerinti feltételek nem állapíthatók meg.
Az I. r. vádlottal szemben a különösen nagy vagyoni hátrányt okozó csalás bűntettének vádja alól történő felmentésére és a terhére fennmaradó lényegesen enyhébb megítélésű bűncselekményre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a vagylagosan kiszabható büntetések közül 200 napi tétel pénzbüntetést határozott meg, az egynapi tétel összegét 2000 forintban állapította meg, az így kiszabott pénzbüntetés összege 400 000 forint. A vagyonelkobzást mellőzte, mert az alkalmazásának nincsenek meg a törvényes feltételei.
A III. r. vádlott büntetése meghatározásánál a Legfelsőbb Bíróság azt vette figyelembe, hogy a terhére az elsőfokú bíróságnál lényegesen enyhébb gondatlan bűncselekmény volt megállapítható, amelynek a büntetési tétele 3 évig terjedő szabadságvesztés.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a büntetés kiszabása körében indokolt különbséget tenni az igazgatóság elnöke, az ÁPV Rt. vezérigazgatója és az igazgatóság többi tagja között. A IV. r. vádlott volt a felelős annak az előterjesztésnek az előkészítéséért, amelynek nem kellő alaposságú kidolgozása is hozzájárult a vagyoni hátrányt eredményező döntés meghozatalához. A Legfelsőbb Bíróság ezért a IV. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés mértékét súlyosította és a III. r. vádlottal szemben alkalmazott szabadságvesztést is a IV. r. vádlottal azonos mértékben, 1 év 6 hónapi fogházbüntetésben állapította meg, az V. r. és a VI. r. vádlott fogházbüntetését 1 évre enyhítette. Az igazgatósági tag vádlottaknál a Legfelsőbb Bíróság lehetőséget látott a velük szemben kiszabott fogházbüntetések végrehajtása - a Btk. 89. § (1) és (3) bekezdése alapján történő - felfüggesztésére, és a Btk. 104. § (1) bekezdése alapján az előzetes mentesítésre is érdemesnek tartotta e vádlottakat.
A III. r. vádlottal szemben a közügyektől eltiltást a törvényes feltételek hiányában mellőzte.
A Legfelsőbb Bíróság az I. r. vádlott vagyonára elrendelt zár alá vételt a Be. 107. § b) pontja alapján oldotta fel, a nyomozás során lefoglalt iratok és egyéb ingóságok lefoglalását a Be. 102. § (1) bekezdése alapján szüntette meg.
A felmentett vádlottakkal kapcsolatos bűnügyi költséget a Be. 218. § (1) bekezdése alapján az állam viseli, a bűnösnek kimondott vádlottak a 217. § (1) bekezdése alapján kötelesek az államnak megfizetni.
(Legf. Bír. Bf. I. 3397/2002. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.