adozona.hu
BH+ 2005.1.22
BH+ 2005.1.22
Betéti társaság kültagja által a betéti társaságnak nyújtott tagi kölcsön elszámolásánál és annak felszámolói besorolásánál irányadó szempontok [1993. évi LXXXI. tv-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 57. § (1) bek. d) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen az 1997. évi XXVII. törvénnyel is módosított 1991. évi IL. törvény (továbbiakban: többször módosított Cstv.) szabályai szerint folyik a felszámolási eljárás, melyet végelszámolási eljárás előzött meg. A felszámolási eljárás megindítása a végelszámoló kezdeményezésére történt, s a felszámolási eljárás megindításának közzétételére 2001. április 12-én került sor.
A hitelező a végelszámolási eljárásban 2000. június 29-én jelentette be hitelezői igényét, majd a ...
BH+ 2005.1.22 Betéti társaság kültagja által a betéti társaságnak nyújtott tagi kölcsön elszámolásánál és annak felszámolói besorolásánál irányadó szempontok [1993. évi LXXXI. tv-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 57. § (1) bek. d) pont].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen az 1997. évi XXVII. törvénnyel is módosított 1991. évi IL. törvény (továbbiakban: többször módosított Cstv.) szabályai szerint folyik a felszámolási eljárás, melyet végelszámolási eljárás előzött meg. A felszámolási eljárás megindítása a végelszámoló kezdeményezésére történt, s a felszámolási eljárás megindításának közzétételére 2001. április 12-én került sor.A hitelező a végelszámolási eljárásban 2000. június 29-én jelentette be hitelezői igényét, majd a felszámolási eljárás során 2001. október 26-án terjesztett elő 1 800 000 Ft összegű hitelezői igényt és befizette a 18 000 Ft regisztrációs díjat. A hitelezői igényét arra alapította, hogy számítása szerint 4 640 000 Ft tagi kölcsönt nyújtott az adósnak, melyből 350 000 Ft-ot kapott vissza egy tehergépkocsi eladásakor, míg az sz-i ingatlan eladásakor elszámolta az ingatlanra fordított beruházásainak értékét, valamint az ingatlan megvásárlásához nyújtott 2 250 000 Ft tagi kölcsönt. A fennmaradó, ki nem egyenlített tagi kölcsön a hitelezői igényként bejelentett 1 800 000 Ft-os követelés.
A felszámoló a hitelezői igény elutasítását kérte. Vitatta, hogy az 1995-ös tagi kölcsönöket a hitelező nyújtotta volna az adós részére. Hivatkozott arra, hogy a hitelező ellen büntetőeljárás indult, melyben készített könyvszakértői véleményben foglaltak szerint erre az időszakra tagi kölcsön nyújtása a hitelező részéről nem állapítható meg. Állította, hogy az adós nem az adós és a hitelező között 1995. augusztus 30-án megkötött szerződés 6. pontjában foglaltak szerint járt el akkor, amikor nem vette figyelembe a hitelező által a szerződés megkötéséig végzett beruházások értékét, illetőleg nem ilyen értékkel megnövelten vette nyilvántartásba az ingatlant. Ebben az esetben az ingatlannak az eladáskori nyilvántartási értéke magasabb lett volna. Az ingatlan vételárából a hitelezőhöz került 6 500 000 Ft-tal - álláspontja szerint - a hitelező teljes tagi kölcsöne kiegyenlítésre került.
Az elsőfokú bíróság végzésében kötelezte a felszámolót, hogy S. M. 1 800 000 Ft összegű hitelezői igényét a többször módosított Cstv. 57. § (1) bekezdésének d/ pontjába sorolja be, mint a felszámolás elrendelését közzétevő hirdetmény megjelenésétől számított 40 napos határidőn túl, de egy éven belül bejelentett követelést.
A végzése indokolásában tényként állapította meg, hogy S.M., mint az adós gazdálkodó szervezet kültagja, az adósnak 1996-ban 3 715 000 Ft tagi kölcsönt nyújtott, melyből csak 350 000 Ft-ot kapott vissza. Így ki nem egyenlített tagi kölcsöne az sz.-i ingatlan eladásáig 3 365 000 Ft volt. A felek között 1995. augusztus 30-án kötött szerződés 6. pontja szerint az adós kötelezettséget vállalt arra, hogy a szerződésben megjelölt ingatlant a vételárnak a szerződés aláírásának időpontjáig történt beruházásokkal megnövelt értékével veszi nyilvántartásba, és a megrendelés teljesítésének ellenértékeként (az épületen végzett befejező építészeti munkák megszervezése és lebonyolítása) a későbbiekben bekövetkező esetleges elidegenítésekor az eladási ár és az adásvételi szerződés keltének napján érvényes könyvszerinti nyilvántartási érték közötti különbözetet külön megállapodás nélkül átengedi a vállalkozónak (a hitelezőnek).
Az ingatlan eladási ára 7 700 000 Ft és az eladáskori nyilvántartási érték 1 650 000 Ft közötti különbözet 6 050 000 Ft. Ténylegesen azonban a hitelező az ingatlan eladásakor 6 500 000 Ft-ot kapott kézhez, tehát 450 000 Ft-ot többletként szerzett meg, amely így tagi kölcsön visszafizetésként számolható el.
Az elsőfokú bíróság nem tartotta helyesnek a felszámolónak azt az álláspontját, hogy az adósnak a hitelező által végzett beruházásokkal megnövelt értéken kellett volna nyilvántartásba vennie a szolnoki ingatlant, és ehhez képest kellett volna kiszámolni a hitelezőnek a 6. pont szerint az eladáskor járó összeget. Ha ugyanis ez összeggel megnövelték volna az ingatlan nyilvántartási értékét, akkor az ingatlan eladásakor a hitelező csak az ingatlan értéknövekedéséből elért esetleges haszonnal rendelkezhetett volna, míg az általa befektetett több mint 3 000 000 Ft-os anyagköltség, illetőleg munka ellenértéke az adóst illette volna meg, ellenszolgáltatás nélkül. A felek feltehetően éppen azért választották az elszámolásnak ezt a módját, hogy a hitelező az általa befektetett munka és anyagköltség ellenértékét csak az ingatlan értékesítésekor realizálhassa.
Megállapítása szerint a levezetett számítás alapján a hitelező által nyújtott tagi kölcsön az általa megjelölt összegben nem került kiegyenlítésre, ezért ilyen összegű hitelezői igény nyilvántartásba vételére kötelezte a felszámolót.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az adós felszámolója nyújtott be fellebbezést. Kérte a végzés megváltoztatását a hitelezői igény elutasítását. Fellebbezésének indoka szerint a hitelező ellen büntetőeljárás van folyamatban. A büntetőeljárás során kirendelt szakértő véleményéből megállapíthatóan az adós könyvelésében nem a valós tartalmú és a valós vételárral kötött, hanem csak a fiktív, hamisított szerződések szerepeltek. Az 1 650 000 Ft-ban meghatározott nyilvántartási érték hamis, tehát erre álláspontja szerint határozatot nem lehet alapítani.
Állította, hogy a hitelező a gépkocsi eladásakor annak vételárából nem csupán 350 000 Ft-ot kapott vissza, hanem a teljes vételárat. Ennek bizonyítékaként az Sz.-i Városi Bíróság által hozott elsőfokú büntető ítélet 5. oldalának első bekezdésében tett megállapításokra, továbbá L. T. és dr. H. I. tanúvallomásaira hivatkozott. Álláspontja szerint a tagi kölcsönök nyújtásának alapvető szabályait a Ptk. - közelebbről meg nem jelölt - rendelkezései tartalmazzák. Az adós gazdálkodó szervezet könyvelésében azonban egyetlen megállapodás, szerződés sem lelhető fel, amely a tagi kölcsön meglétét alátámasztaná, a bevételi pénztárbizonylatok kiállítása nem szabályosan történt, azokról a kölcsönt felvevő beltag aláírása hiányzik. A büntetőeljárás során a bíróság azt is megállapította, hogy a hitelező 56 rendbeli magánokirat hamisítást valósított meg, továbbá az ott eljárt szakértő megállapította, hogy a könyvelésben az ingatlan 7 700 000 Ft bruttó ára helyett csak 1 650 000 Ft-ot tüntetett fel az adós gazdálkodó szervezet, ehhez képest 5 050 000 Ft összeggel a hitelező sajátjaként rendelkezett. Mindebből következően a hitelezőnek nincs megalapozott hitelezői igénye, sőt neki kellene az ingatlan vételárával az adós felé elszámolnia.
A fellebbezésre adott észrevételében a hitelező az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Hivatkozott arra, hogy a tagi kölcsönök tekintetében a befizető személyét be lehet azonosítani. Az SM monogramot a bevételi pénztárbizonylaton a cég könyvelője tüntette fel, aki a befizető személyét tanúként is igazolhatja. Ezen kívül a bizonylatokat a hitelező alá is írta. A befizetés tényét a korábbi beltag elismerte, továbbá azt is, hogy e befizetések nem tőle származnak. Álláspontja szerint a 4 640 000 Ft tagi kölcsön befizetése nem vitatható.
Hivatkozott arra, hogy a fellebbezés "számos csúsztatást és nem valósághű megállapítást" tartalmaz a folyamatban lévő büntetőeljárással kapcsolatban. Az adós által hivatkozott elsőfokú ítéletet a megyei bíróság határozatával a tényállás tisztázatlansága, iratellenesség és megalapozatlanság miatt hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. Emiatt az elsőfokú ítélet megállapításai bizonyítékként a jelen ügyben nem használhatók fel. Az adós állításával ellentétben az elsőfokú bíróság a jelen ügyben a valós vételárat és a tényleges pénzügyi teljesítést vette alapul, továbbá a helyes és tényleges nyilvántartási értéket, amely nem hamis adat. Hivatkozott arra is, az adós által csatolt jegyzőkönyv oldalak kivonata, szövegkörnyezetéből kiragadva, nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a hitelező az 1 800 000 Ft tagi kölcsönt visszakapta. A hitelező soha nem tett olyan nyilatkozatot, hogy a gépkocsi teljes vételárát megkapta volna. Az adós által hivatkozott ügylet nem a gépkocsival, hanem egy magánügylettel volt kapcsolatban. A gépkocsi eladására egy későbbi időpontban került sor. Egyébként a tagi kölcsön érvényes létrejötte nincs írásbeli alakhoz kötve.
A fellebbezés annyiban alapos, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem lehet megalapozottan következtetni arra, hogy a hitelező által nyújtott tagi kölcsön visszafizetése a hitelező részére maradéktalanul megtörtént-e, vagy sem.
Elöljáróban a Legfelsőbb Bíróság arra mutat rá: a hitelező nem fellebbezte meg az elsőfokú bíróság végzésének azt a megállapítását, hogy bizonyítottan az adós részére csak 3 715 000 Ft tagi kölcsönt nyújtott. Ezt meghaladó, 1995. évre vonatkozó tagi kölcsön nyújtását az elsőfokú bíróság, annak bizonyítottsága hiányában, nem állapította meg. A megismételt eljárás során tehát abból kell kiindulni, hogy a hitelező által nyújtott, bizonyított tagi kölcsön összege 3 715 000 Ft volt.
Az elsőfokú bíróság a felek között 1995. augusztus 30-án kötött szerződés 6. pontja helyes értelmezésével helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a hitelező által nyújtott beruházásokat a végzésben írt módon kell a hitelező javára elszámolni.
Az elsőfokú bíróság végzéséből azonban, az erre vonatkozó számszaki levezetés hiányában, nem ellenőrizhető, hogy milyen elszámolás eredményeként illeti meg a hitelezőt az általa igényelt 1 800 000 Ft tagi kölcsön.
Az adós fellebbezésével ellentétben a Ptk. a tagi kölcsönre vonatkozóan rendelkezést nem tartalmaz. A tagi kölcsön nyújtását azonban a hitelezőnek bizonyítania kell. Ennek bizonyítékaként az elsőfokú eljárásban a bíróság részére rendelkezésre állt a büntetőeljárásban kirendelt igazságügyi könyvszakértői vélemény. Annak folytán azonban, hogy a büntetőeljárásban hozott elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére került sor, a megismételt eljárás során szükséges egyrészt a büntetőeljárás iratainak beszerzése, másrészt, szükség esetén, a tagi kölcsön nyújtására vonatkozó, a hitelező észrevételében is hivatkozott bizonyítás lefolytatása, a tagi kölcsön nyújtásának körülményeire és annak összegére.
Az elsőfokú bíróságnak a megismételt eljárás során meg kell vizsgálnia, hogy az adós fellebbezésében hivatkozott L. T. és dr. H. I. tanúk vallomása a hitelező által igényelt 1 800 000 Ft összegű tagi kölcsön visszafizetését igazolja-e, vagy az más jogügyletre vonatkozik. Mindezen bizonyítás eredményeként kell az elsőfokú bíróságnak pontosan levezetnie a hitelező által nyújtott tagi kölcsön összegét, az időközi visszafizetéseket és ennek eredményeként kell megállapítania, hogy az adóst megilleti-e az általa igényelt összeg, vagy pedig annak kiegyenlítése részére már megtörtént.
A fenti bizonyítás lefolytatásának szükségességére tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a többször módosított Cstv. 6. § (2) bekezdése értelmében megfelelően alkalmazott Pp. 259. § folytán, a Pp. 252. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf.Bír. Fpk.VI.31.090/2002. sz.)