adozona.hu
BH+ 2005.1.20
BH+ 2005.1.20
Felszámolási eljárásban kifogás előterjesztésére jogosult sérelmet szenvedett fél meghatározása körében irányadó szempontok [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 6. § (4) bek., 51. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen a felszámolási eljárás a többször, lényegesen az 1993. évi LXXXI. tv. és az 1997. évi XXVII. törvényekkel módosított 1991. évi IL. törvény (többször módosított Cstv.) szabályai szerint folyik. A felszámolás kezdő időpontja 2000. március 27-e. A felszámolási eljárás megindításának közzététele a Cégközlöny 2000. augusztus 17-i számában történt meg. A bíróság az adóst és a többször módosított Cstv. 29. §-ában felsoroltakat 2000. július 20-án kelt végzésével ért...
BH+ 2005.1.20 Felszámolási eljárásban kifogás előterjesztésére jogosult sérelmet szenvedett fél meghatározása körében irányadó szempontok [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 6. § (4) bek., 51. § (1) bek.].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen a felszámolási eljárás a többször, lényegesen az 1993. évi LXXXI. tv. és az 1997. évi XXVII. törvényekkel módosított 1991. évi IL. törvény (többször módosított Cstv.) szabályai szerint folyik. A felszámolás kezdő időpontja 2000. március 27-e. A felszámolási eljárás megindításának közzététele a Cégközlöny 2000. augusztus 17-i számában történt meg. A bíróság az adóst és a többször módosított Cstv. 29. §-ában felsoroltakat 2000. július 20-án kelt végzésével értesítette a határozat jogerőre emelkedéséről.Az eljárásban előterjesztett kifogásában az M-T. Bt. előadta, hogy a felszámolás kezdő időpontja és annak Cégközlönyben történő közzététele között az adós változatlanul folytatta gazdasági tevékenységét, melynek kapcsán a kifogásolóval kötött jogügyleteiről összesen hét számlát állított ki. Az APEH Megyei Igazgatósága határozataiban megállapította, hogy e számlák alapján a kifogásoló által gyakorolt adólevonás jogszerűtlen, mert a számlák nem tartalmazzák a felszámoló biztos ellenjegyzését, ezért nem tekinthetők az adó összegét hitelesen igazoló dokumentumnak.
A jogerős adóhatósági határozattal szemben a kifogásoló keresetet indított a megyei bíróságon, amely ítéletével az adóhatóságot a határozatok hatályon kívül helyezése mellett új eljárás lefolytatására kötelezte.
Az ítélet indokolása szerint a felperes birtokában lévő számlák formailag hibás bizonylatnak tekinthetők, ezért az adóhatóság akkor járt volna el helyesen, ha a felperest (a kifogásolót) felszólítja a hiányok pótlására, és csak annak eredménytelensége esetén állapíthatott volna meg a jogszerűtlen visszaigénylésre alapítottan a felperes terhére adókülönbözetet. A felszámoló aláírása a számlákon utólag is beszerezhető.
A kifogásoló a felszámolóhoz fordult, kérte, hogy a számlákon az adós nevét "f.a." toldattal lássa el, és azokat írja alá. A felszámoló ez elől elzárkózott. Emiatt kifogást terjesztett elő, melyben a felszámolónak arra kötelezését kérte, hogy a számlák fenti hiányait pótolja. Álláspontja szerint a számlák a tényleges gazdasági eseményeket tanúsítják, melyek megtörténtét az adóhatóság sem vonta kétségbe, így a felszámoló jogszerűen nem tagadhatja meg a formai hiányok pótlását.
A felszámoló a kifogás elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a kifogásoló kérelmének teljesítése egyben a számlák tartalmi elfogadását jelentené, holott az alapul fekvő gazdasági események megtörténtét kétségesnek, az ügyleteket nem valósnak tartja. Álláspontja szerint ezekre a számlázásokra pusztán azért került sor, mert az adós nem tudott általános forgalmi adót visszaigényelni, azt csak az azonos tulajdonosi körbe tartozó kifogásoló tehette meg. Mindkét fél üzletvezetője egyaránt R.E. Hivatkozott arra is, hogy a számlák tartalmi helyességének eldöntése nem tartozik a felszámolási bíróság hatáskörébe.
Az elsőfokú bíróság a kifogást alaptalannak találta és azt végzésével elutasította.
Döntésének indoka szerint a többször módosított Cstv. 34. § (2) bekezdésének első mondata szerint a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet. A felszámolás 2000. március 27-i kezdő időpontja után tett minden olyan jognyilatkozat, amely nem a felszámolótól származik, jogszabályba ütközik, ezért semmis [Ptk. 200. § (2) bekezdése]. A jelen esetben az adós nevében eljáró üzletvezető jóhiszemű álképviselőnek minősül, hiszen a fellebbezés elutasításáig nyilvánvalóan nem tudhatott a képviseleti joga hiányáról. A semmisség azonban vétkességre tekintet nélkül beáll. A képviseleti jog hiányán alapuló semmisség orvosolható, hiszen a Ptk. 221. § lehetővé teszi, hogy az álképviselő eljárását az, akinek a nevében eljárt, utólag jóváhagyja. Ebben az esetben a nyilatkozat úgy minősül, mintha azt a képviseletre jogosult tette volna. A számláknak a felszámoló által történő ellenjegyzése a képviseleti jog nélkül tett nyilatkozatok jóváhagyását jelentené, azaz a vitatott szerződéseket olyannak kellene tekinteni, mint amelyeket a felszámoló kötött az adós képviseletében eljárva. Szerződéskötésre azonban - a szerződéskötési szabadságnak a Ptk. 200. § (1) bekezdésében és 205. §-ának (1) bekezdésében foglalt elvéből következően - még bírósági úton sem lehet senkit kötelezni. Ez azt jelenti, hogy az álképviselő eljárásának jóváhagyásáról a felszámoló saját belátása szerint, szabadon dönthet, s e döntése bírói úton történő felülvizsgálatának nincs helye. A bíróság ezért szükségtelennek találta és mellőzte annak vizsgálatát, hogy az álképviselő érvénytelen nyilatkozatai következtében történtek-e, ha igen, milyen szolgáltatások.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a kifogással élő nyújtott be fellebbezést, melyben a végzés megváltoztatását kérte a kifogásában foglaltaknak megfelelően. Fellebbezésének indokolása szerint az elsőfokú bíróság törvénysértően utasította el a kifogását. Álláspontja szerint a többször módosított Cstv. nem tér ki arra a gyakorlatban jelentkező kérdéskörre, hogy ki jogosult abban az időtartamban jognyilatkozatot tenni a felszámolás alatt lévő társaság nevében, amikor a felszámolást elrendelő végzést már meghozták, de - fellebbezés folytán - csak hónapok multán lesz megállapítható a jogerő napja. Az adott esetben a felszámolást elrendelő végzés keltétől 2000. július 20-ig nem volt tudott, hogy jogerőre emelkedik-e a felszámolást elrendelő végzés, annak kézbesítését követő 15 nap elteltével, vagyis 2000. március 27-én, mert 2000. július 20-ig nem került kiadásra a felszámolást elrendelő végzés jogerősítő végzése és a felszámolás cégközlönyben történő közzétételére sem került sor. Így ebben az időszakban - álláspontja szerint - nem állhatott fenn a Cstv. 34. § (2) bekezdésében előírt helyzet. Ebből következően az adós képviselője által 2000. április, május, június és július hónapokban kibocsátott számlák, illetve az azok alapját adó szerződések, jognyilatkozatok nem semmisek. Az adott ügyletek érvényességét hallgatólagosan, mintegy ráutaló magatartással, az adós felszámolója is elismerte akkor, amikor az adott szerződéseket sem a Cstv. 40. § (1) bekezdésére hivatkozással, sem a Ptk. 235-236. §-ai alapján nem támadta meg. Hivatkozott arra, hogy a számla kibocsátás alapját adó jogügyletek, szerződések valóságos teljesítését sem az adóhatóság, sem a perbíróság nem vonta kétségbe, az adóhatóság a megismételt adóellenőrzésről készült jegyzőkönyvben is kizárólag csak a számlák formai hiányosságaira hivatkozott. Mindezekre figyelemmel a felszámoló a számlák formai hiányosságai pótlásának megtagadásával, a Ptk. 5. §-a megsértésével, joggal való visszaélést követett el.
A fellebbezésre adott észrevételében az adós felszámolója az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte, az elsőfokú eljárásban kifejtett jogi álláspontja fenntartásával. Hivatkozott arra is, hogy az adós gazdálkodó szervezet vezetőjének hivatalos tudomása volt a felszámolási eljárás megindításáról, a fizetésképtelenséget megállapító végzésről, hiszen azt megfellebbezte. A fellebbezés elbírálásáig tartózkodnia kellett volna minden, az adós vagyonát érintő jogügylettől.
A fellebbezés a döntés érdemét illetően nem alapos, azonban annak indokai az alább kifejtettek szerint tévesek:
A kifogásból megállapítható, hogy az M-T. Bt. a felszámoló jogszabálysértő mulasztása elleni kifogását, mint sérelmet szenvedett fél terjesztette elő.
A többször módosított Cstv. 6. § (4) bekezdése értelmében a felszámolási eljárásban az adóst, a hitelezőt és a felszámolót kell félnek tekinteni. Ha a felszámoló tevékenysége, vagy mulasztása miatt benyújtott kifogás elbírálása harmadik személy jogát is érinti, ő is félnek minősül. Az 51. § (1) bekezdése kimondja, hogy a felszámoló jogszabálysértő intézkedése, vagy mulasztása ellen a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül a sérelmet szenvedett fél a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogással élhet. E törvényi rendelkezések összevetéséből következik, hogy a többször módosított Cstv. szabályai alapján folyó felszámolási eljárásban nem élhet bárki kifogással, hanem csak a sérelmet szenvedett fél. Félnek viszont a felszámoló intézkedése, illetve mulasztása esetén az adós és a hitelező minősül, továbbá a 6. § (4) bekezdésének második mondata szerint az a harmadik személy is, akinek jogát a kifogás elbírálása érinti. E harmadik személy azonban csupán az erre jogosult fél (adós és hitelező) által előterjesztett kifogás elbírálása során és akkor minősül félnek, ha a felszámoló tevékenysége, illetve mulasztása az ő jogát is érinti. A harmadik személynek önálló kifogásolási jogosultsága nincs.
A jelen ügyben a kifogásoló nem minősül sem adósnak, sem hitelezőnek és nincs az adós, vagy a hitelező által benyújtott olyan kifogás sem, amelynek elbírálása őrá, mint harmadik személyre kihatna, jogait érintené. Ebből következően a felszámolási eljárásban a kifogással élőnek a többször módosított Cstv. szabályai alapján nincs kifogásolási jogosultsága.
Hasonlóképpen foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság a BH. 2002/500. számon közzétett felülvizsgálati határozatában is.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság kifogást elutasító végzését a többször módosított Cstv. 6. § (2) bekezdése értelmében megfelelően alkalmazott Pp. 259. § folytán, a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján eltérő indokból hagyta helyben. (Legf.Bír. Fpk.VI.30.277/2002. sz.)