adozona.hu
BH+ 2005.1.16
BH+ 2005.1.16
I. Korlátolt felelősségű társaság üzletrészének átruházása esetén az elővásárlási jog gyakorlása körében irányadó szempontok [Ptk. 373. §, 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 9. § (2) bek., 134. §]. II. Az előtársaság a cégbírósághoz történő bejelentést megelőzően szerződést köthet az előtársaság javára, így más társaság üzletrészének megszerzésére is tehet ajánlatot [1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 14. §, 15. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes és az I-CXXVI. r. alperes tagjai voltak a 163 tagú 110 000 000 Ft-os törzstőkéjű K. K. Kft.-nek, melyben a felperes üzletrésze 1 310 000 Ft értékű volt. Az I-CXXVI. r. alperesek 1999. december 21-én kívülállótól származó vételi ajánlatot kaptak, ez indította el az üzletrészük adásvételére vonatkozó szerződési folyamatot. A felperes, mint elővásárlásra jogosult 2000. január 14-én szerzett tudomást az üzletrészüket értékesíteni kívánó I-CXXV. r. alperesek átruházási szándékáról és ez...
BH+ 2005.1.16 I. Korlátolt felelősségű társaság üzletrészének átruházása esetén az elővásárlási jog gyakorlása körében irányadó szempontok [Ptk. 373. §, 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 9. § (2) bek., 134. §].
II. Az előtársaság a cégbírósághoz történő bejelentést megelőzően szerződést köthet az előtársaság javára, így más társaság üzletrészének megszerzésére is tehet ajánlatot [1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 14. §, 15. §].
A felperes és az I-CXXVI. r. alperes tagjai voltak a 163 tagú 110 000 000 Ft-os törzstőkéjű K. K. Kft.-nek, melyben a felperes üzletrésze 1 310 000 Ft értékű volt. Az I-CXXVI. r. alperesek 1999. december 21-én kívülállótól származó vételi ajánlatot kaptak, ez indította el az üzletrészük adásvételére vonatkozó szerződési folyamatot. A felperes, mint elővásárlásra jogosult 2000. január 14-én szerzett tudomást az üzletrészüket értékesíteni kívánó I-CXXV. r. alperesek átruházási szándékáról és ez időponttól számított 15 napon belül élt elővásárlási jogával, a vételárat megfizette. Ezt követően az I-VI. r., a IX-XX. r., a XXII-XXXI. r., a XXXIII-IL. r., az LI.-LVII. r., az LIX.-LXI. r., a LXXIII. r.-LXXVI. r., a LXXXVIII.-LXXXXVI. r., a CIX. R-CXXIV. r. alperesek 2000. február 10. és 2001. április 12. közötti időszakban adásvételi szerződéseket kötöttek CXXVI. r. alperessel.A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy közte és az I-CXXV. r. alperesek között jött létre az üzletrész átruházására vonatkozó szerződés érvényesen. Az elsőfokú bíróság 2002. február 14-én meghozott ítéletében megállapította, hogy az I-CXXV. r. alperesek és a felperes között üzletrészre vonatkozó adásvételi szerződések jöttek létre 2000. január 27., illetve január 28-i időpontokban, a felperes elővásárlási joga alapján a Gt. 9. § és 134. §-a szerint. Megállapította továbbá, hogy I-VI. r., a IX-XX. r., a XXII-XXXI. r, a XXXIII-IL. r., az LI-LVII. r., az LIX-LXI. r., a LXIII-LXXXVI. r., a LXXXVIII-XCVI. r., a XCIC-CXXIV. r. alpereseknek a CXXVI. r. alperessel üzletrészre vonatkozóan megkötött adásvételi szerződése érvénytelen és érvénytelen a CXXVI. r. alperesnek a CXXVII. r. alperessel megkötött adásvételi szerződése is. Indokolása szerint ezen alperesek - az átruházók - olyan időpontban kötötték meg a CXXVI. r. alperessel a szerződéseket, amikor az üzletrészüknek már nem ők, hanem a felperes volt a tulajdonosa. Ezek a szerződések a Ptk. 117. § (1) bekezdésébe ütköztek, így semmisek voltak, és ugyanezen okból érvénytelennek kell tekinteni azt az üzletrész átruházási szerződést is, melyet 2001. szeptember 19-én összesen 83 550 000 Ft értékű üzletrész átruházása tekintetében a CXXVI. r. alperes, mint eladó a CXXVII. r. alperessel, mint vevővel kötött meg.
A másodfokú bíróság 2002. június 4-én meghozott ítéletében az elsőfokú ítélet fellebbezéssel nem támadott rendelkezését nem érintette, fellebbezett rendelkezését pedig részben megváltoztatta. Elutasította a felperesnek a szerződés létrejöttének megállapítására irányuló keresetét a XXIV. r., XLIII-XLIV. r., LI. r., LVII. r., LXIII. r., LXIX-LXX. r., LXXII. r., LXXIV. r., XCII. r., XCV. r., XCIX. r., CIII. r.-CVII. r., CXI. r., CXIX. r. alperesekkel szemben. Ugyanezen alperesek, mint eladók és CXXVI. r. alperes mint vevő által megkötött adásvételi szerződések, valamint a CXXVI-CXXVII. r. alperesek közötti adásvételi szerződések tekintetében az érvénytelenség megállapítását mellőzte és e körben a keresetet elutasította. Azon alperesek vonatkozásában, akiket az elsőfokú bíróság egyetemlegesen kötelezett a perköltségek megfizetésére az egyetemleges marasztalást mellőzte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és a felperest egyes alperesek javára, a CXXVI. és CXXVII. r. alpereseket pedig a felperes javára kötelezte "összeljárási" perköltségek megfizetésére.
A másodfokú bíróság ítéletének indoklásában rögzítette, hogy az elsődleges kereseti kérelem, azaz a felperes és az I-CXXV. r. alperesek közötti szerződés létrejöttének megállapítása tekintetében az alperesek között a Pp. 51. § c) pontja szerinti egyszerű pertársaság áll fenn, így a Pp. 53. § (1) bekezdésében írtakra tekintettel a fellebbezéssel élő pertárs jogorvoslati kérelme semmilyen joghatályt nem eredményezett a többi pertársra nézve. Ezért a fellebbezéssel nem élő pertársak tekintetében "az elővásárlási jog alapján megvalósuló szerződések létrejöttére vonatkozó" ítéleti rendelkezés is jogerőre emelkedett. Kifejtette, az elsődleges kereseti kérelem elbírálását a CXXVI. r. alperes fellebbezése nem érinti, mert etekintetben a CXXVI. r. alperes a másodfokú eljárásban nem tekinthető peres félnek.
Rámutatott arra, hogy az elővásárlási jog járulékos jellegéből következik, hogy annak gyakorlását, vagy egyáltalán a jogintézmény felmerülésének lehetőségét meg kell előznie egy érvényes vételi ajánlatnak, hiszen akár a jogképesség hiánya, akár más ok miatt semmisnek minősülő ajánlathoz nem fűződhet semmilyen joghatás. Ezért lényeges annak tisztázása, hogy 1999. december 21-én érvényesen küldött-e O. A. az O. és Társa Kft. képviselőjeként, mint kívülálló a cég tagjainak vételi ajánlatot, figyelemmel arra, hogy 1999. december 21-én sor került ugyan az O. és Társa Kft. alapítására, de nem került sor - a későbbiekben sem - a társasági szerződés cégbírósághoz való benyújtására. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az O. és Társa Kft. nevében - az 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 2. § (3) bekezdéséből, 16. § (2) bekezdéséből és 14. § (1) és (3) bekezdéseiből következően O. A. nyilatkozatot csak a cégbejegyzés iránti kérelem benyújtását követően tehetett volna, ezt megelőzően üzletszerű gazdasági tevékenységet az O. és Társa Kft. nem folytathatott, így szerződést sem köthetett. A társasági szerződés létrehozása csak a későbbi működtetés érdekében szükséges kisebb jelentőségű lépéseket (pl. adószám beszerzése, cégpecsét, irodaszerek beszerzése) tette lehetővé. Miután a felek által nem vitatottan az O. és Társa Kft.-t egyértelműen az üzletrészek megszerzése érdekében alapították, O. A. vételi ajánlatot csak a cégbejegyzési kérelem benyújtása után tehetett volna. Az a tevékenység ugyanis, amelyre a társaságot létrehozták, feltétlenül üzletszerűnek minősült. Erre figyelemmel utasította el a másodfokú bíróság a felperes szerződés létrejöttének megállapítására irányuló keresetét a fellebbezést benyújtó alperessel szemben, míg a többi alperes vonatkozásában - fellebbezés hiányában - az erre vonatkozó ítéleti rendelkezést nem érintette.
Miután viszont a jogorvoslati kérelmet eredményesen benyújtó alperesek üzletrészét a felperes nem szerezte meg, ők tulajdonosként jogszerűen adhatták el üzletrészüket a CXXVI. r. alperesnek, aki ugyanezen üzletrészeket ugyancsak értékesíthette a CXXVII. r. alperes részére. Ettől eltérő a helyzet viszont a fellebbezéssel nem élő alperesek esetében, mert az ő vonatkozásukban jogerőssé vált az elsőfokú bíróságnak a szerződések felperessel létrejöttét megállapító döntése, ennek megfelelően az ő üzletrészük felett már csak a felperes rendelkezhetett volna.
A jogerős ítélettel szemben a felperes, valamint a CXXVI. r. és CXXVII. r. alperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a Pp. 270. § (2) bekezdés bb) pontja alapján kérte a Pp. 275. § (4) bekezdésének első fordulata alapján a másodfokú ítélet megváltoztatását és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, valamint az alperesek egyetemleges marasztalását a felmerült perköltségekben. Felülvizsgálati kérelmében arra mutatott rá, hogy míg a Ptk. 373. §-a alapján a vevőnek, a Gt. 134. § (2) bekezdése alapján az eladónak kell megtennie az elővásárlási jog gyakorlását megelőző nyilatkozatot, azaz az átruházási szándék bejelentését. A Gt. nem rendelkezik a vételi ajánlatról, joghatást csak az átruházási szándékhoz fűz. "Az adásvételi szerződés létrehozására irányuló törekvés üzletrészek esetében nem a vételi ajánlat, hanem az átruházási szándék bejelentése", ezért nincs jelentősége annak, hogy a vételi ajánlat érvényes-e, vagy sem. Kiemelte, hogy a BH 1995. évi számában megjelent 163. számú eseti döntés értelmében nem szükséges a vételi ajánlat előzetes és részletes közlése a jogosultakkal, elegendő csupán az eladási szándék bejelentése. Jelen esetben ez megtörtént, így a felperes és a fellebbező alperesek között is létrejött az adásvételi szerződés. Az elsőfokú ítélet fellebbezéssel érintett rendelkezéseinek megváltoztatása ellentétes a Legfelsőbb Bíróság BH-ban közzétett határozatával, a másodfokú bíróság ítélete a Gt. 134. § (2) és (3) bekezdésének rendelkezésébe ütközik, tehát jogszabálysértő.
A CXXVI. r. és CXXVII. r. alperesek felülvizsgálati kérelmükben azt kérték, hogy a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján helyezze hatályon kívül a másodfokú bíróság ítéletét "a fellebbezett elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatása kivételével", a felperes keresetét utasítsa el és a felperest kötelezze a per során felmerült perköltségek megfizetésére. A CXXVI. r. és CXXVII. r. alperesek egyetértettek azzal, hogy a felperest elővásárlási jog nem illette meg. Álláspontjuk szerint azonban a másodfokú bíróság ítéletének az a megállapítása, hogy a fellebbezések részben alaposak, illetve, hogy az elsődleges kereseti kérelem tekintetében a CXXVI. r. alperes fellebbezése nem helyettesíti a I-CXXV. r. alperesek ilyen kérelmét és e tekintetben a CXXVI. r. alperes a másodfokú eljárásban nem tekinthető félnek, ellentétben áll a Pp. 228. § (1), (3) és (4) bekezdésében foglaltakkal és erre tekintettel az ítélet jogszabálysértő. Hivatkoztak arra, hogy az elsőfokú ítélet ellen benyújtott fellebbezésükben kérték az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását és a felperes perköltségekben marasztalását. A CXXVI. r. alperes a I-CXXXV. r. alperes vonatkozásában meghozott elsőfokú bírósági ítéletet is megfellebbezte, így fellebbezése folytán ezen rendelkezések tekintetében a részjogerő nem állhatott be. A CCCVI. és CXXVII. r. alperesek által is aláírt fellebbezés különösen vonatkozott a CXXVI. r. és az I-CXXV. r. alperesek között létrejött üzletrész adásvételi szerződéssel kapcsolatos jogviszonyra, ami azt jelenti, hogy a CXXVI. r. alperes megfellebbezte az elsőfokú bíróság ítéletének azt a rendelkezését, mely megállapította, hogy a felperes és a I-CXXV. r. alperesek között az üzletrész átruházási szerződés létrejön. Így nincs az elsőfokú ítéletnek olyan rendelkezése, amely fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett volna. Ez következik a Pp. 228. § (4) bekezdéséből, mely szerint a kellő időben benyújtott fellebbezésnek a határozat jogerőre emelkedésére halasztó hatálya van. A másodfokú bíróság alapvető tévedése az volt, hogy a CXXVI. r. alperes csak pertechnikailag volt az I-CXXV. r. alperesek pertársa, jogilag nem. A másodfokú bíróságnak a fellebbezési kérelmet teljes egészében el kellett volna bírálnia, teljes terjedelmében meg kellett volna változtatnia az első fokú ítéletet és a keresetet el kellett volna utasítania.
A Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság a felperesi felülvizsgálati kérelemben kifejtett anyagi-jogi és a CXXVI. r. és CXXVII. r. alperesek által benyújtott felülvizsgálati kérelemben hivatkozott eljárásjogi kérdésekre figyelemmel elrendelte a felülvizsgálati eljárás lefolytatását.
A jogerős ítélet az alábbiak szerint jogszabálysértő.
A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróságnak, mint felülvizsgálati bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az üzletrész átruházása esetén az elővásárlási jog gyakorlása a Gt., vagy a Ptk. rendelkezései alapján történik-e; továbbá, hogy lehetséges-e az elővásárlási jog gyakorlása akkor, ha a tulajdonostársak körén kívül álló személytől származó vételi ajánlat, illetve szándéknyilatkozat alapján közte és a tulajdonosok között érvényes szerződés nem jöhet létre.
A korlátolt felelősségű társaság nemcsak tőkeegyesítő, hanem személyegyesítő társaság is. Személyes jellegéből fakadó sajátosságaira tekintettel a leglényegesebb rendelkezések közé tartoznak az üzletrész átruházására vonatkozó szabályok. A kft.-ből nem lehet kilépni, ezért a tag csak úgy tud megválni a társaságtól, ha üzletrészét valakire átruházza. A társaság személyegyesítő jellegére tekintettel a társtulajdonos tagokra vonatkozóan ez a megoldás szabadon lehetséges, de maguk a tagok e jogukat a társasági szerződésben korlátozhatják oly módon, hogy elővásárlási jogot köthetnek ki a törvény felhatalmazása alapján az egymás közötti üzletrész átruházása esetén is.
A kívülállótól származó vételi ajánlat, illetve szándéknyilatkozat esetén az üzletrészre vonatkozó adásvételi szerződés érvényes létrejöttéhez szigorú jogszabályi feltételek betartása szükséges. A szabályozás célja, hogy szűkítse a tulajdonostársak számának nem kívánatos növekedését, gátat vessen idegenek beékelődésének a társaságba. Különösen fontos ez a jelleg a nemcsak dologi, hanem egyéb társasági jogokat is magában foglaló üzletrészek átruházása esetén.
Helytálló a másodfokú ítélet okfejtése az elővásárlási jog alkalmazásának lehetőségére vonatkozóan, miszerint az az adásvételre szűkül, mind a Ptk. 373. §, mind a Gt. 134. §-ában írt rendelkezések alapján. A Ptk. 373. §-ának (5) bekezdése kimondja, hogy az elővásárlási jogra vonatkozó rendelkezéseket a jogszabályon alapuló elővásárlási jogra alkalmazni kell, a jogszabályon alapuló elővásárlási jog a szerződéses elővásárlási jogot megelőzi. Az (1) bekezdés pedig akként rendelkezik, hogy ha a tulajdonos meghatározott dologra nézve írásbeli megállapodással elővásárlási jogot enged, és a dolgot el akarja adni, a kapott ajánlatot a szerződés megkötése előtt köteles az elővásárlási jogosulttal közölni. A (2) bekezdés értelmében, ha az elővásárlásra jogosult a tulajdonoshoz intézett nyilatkozatában az ajánlat tartalmát magáévá teszi, a szerződés közöttük létrejött.
A Gt. 134. § (1) bekezdése szerint az üzletrész a társaság tagjaira szabadon átruházható. Kívülálló személyre az átruházás feltételeiről rendelkezik a 134. § (2) bekezdése, kimondván, hogy kívülálló személyre történő átruházás esetén a többi tagot, a társaságot, illetve a taggyűlés által erre kijelölt harmadik személyt - ebben a sorrendben - elővásárlási jog illeti meg. A 6 ssz=1>korábbi Gt. (1988. évi VI. tv.) az elővásárlási jog gyakorlására nem írt elő határidőt, a most hatályos Gt. 134. §-ának (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha a tag az átruházási szándék bejelentésétől számított 15 napon belül nem nyilatkozik, úgy kell tekinteni, hogy az elővásárlási jogával nem kíván élni. A társaság, vagy az általa kijelölt harmadik személy esetén a határidő a bejelentéstől számított 30 nap. A Gt. indokolása - melyből következik a jogalkotó szándéka - rámutat arra, hogy az adásvételi szerződés útján történő átruházás jogszabályi szövegbe történő beiktatásával összhang teremtődött a Ptk. kötelmi különös részében a 373. §-ban szabályozott elővásárlási jogra és a Gt. 134. §-ában írt elővásárlásra vonatkozó rendelkezések között. Ez az adott esetben azt jelenti, hogy a Gt. 134. §-ában írt speciális rendelkezések a Gt. 9. §-a (2) bekezdése alapján a szándéknyilatkozat megtételétől számított határidők vonatkozásában irányadók, ennyiben helytálló az elsőfokú bíróság álláspontja. A szándéknyilatkozat tartalmáról azonban a Gt. nem rendelkezik, ezért e körben már a Ptk.-ban írt rendelkezések alkalmazandók. Nem sért tehát jogszabályt a másodfokú ítéletnek az érvényes vételi ajánlattal kapcsolatos okfejtése [a felülvizsgálati kérelemben felhívott BH 1995/163. számú eseti döntése a régi Gt. 171. § (1) és (3) bekezdésében írt törvényes feltételekkel kapcsolatos okfejtést tartalmaz]. Mindezekből következik, hogy az elővásárlási jog sérelmével megkötött szerződések érvényességére, érvénytelenségére, relatív hatálytalanságára vonatkozóan a Ptk. rendelkezései az irányadók.
A szerződés érvényessége és hatálytalansága között különbséget kell tenni. A magyar polgári jogrendszerben az átruházás szigorúan jogcímes, vagyis az átruházás érvényességéhez jogcímre van szükség, az átadás önmagában nem elégséges a jogügylet érvényes létrejöttéhez. A szerzés jogcíme általában az a jogi cél, amelynek érdekében a szerződés végbemegy, a szerzési mód pedig az a jogi tény, amelynek hatására megy végbe a szerzés. Az érvényes szerződést teljesíteni kell, ahhoz kötőerő fűződik, belőle kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság annak kikövetelésére, vagyis a teljesítés kikényszeríthető. Hatályos a szerződés, ha az érvényességi előírásoknak megfelel, arra igény alapítható, és kikényszeríthető. A hatálytalan szerződés az érvényességi előírásoknak ugyan megfelel, de állami kikényszeríthető igényt - az adott esetben - nem lehet rá alapítani. A hatálytalanság lehet általános és relatív. Az a körülmény, hogy az egyedüli tulajdonos el kívánja-e idegeníteni a dolgot, tőle függ. Társtulajdonosoknál a kívülállótól származó vételi ajánlat, vagy szándéknyilatkozat esetén a fentebb részletezett szabályok érvényesülnek. Az elővásárlási jog jogosultjának sérelme esetén bekövetkezik az üzletrész adásvételi szerződés relatív hatálytalansága, és a szerződés érvényesen a fentebb hivatkozott jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően a társtulajdonos eladó és az elővásárlási jog jogosultja között jön létre. Így döntött érdemben helyesen az elsőfokú bíróság a perbeli esetben az I-CXXV. r. alperesek vonatkozásában. A felperes tulajdonszerzését követően már az egyes alperesek nem voltak jogosultak további üzletrész-átruházásra, így indokai alapján helytálló e körben is az elsőfokú bíróság ítélete.
A Legfelsőbb Bíróságnak, mint felülvizsgálati bíróságnak állást kellett foglalnia abban a kérdésben, hogy mód van-e az elővásárlási jog gyakorlására akkor, ha a kívülálló ajánlattevő, mint vevő és a társtulajdonosok, mint eladók között nem jöhet létre érvényes adásvételi szerződés azért, mert adott esetben a kívülálló ajánlattevő csak előtársaság, így üzletszerű tevékenységet - a másodfokú bíróság álláspontja szerint - nem folytathat, az üzletrészek befektetéssel történő megszerzésére, - mely üzletszerű tevékenységnek minősül - cégbejegyzési kérelem benyújtásának hiányára tekintettel nem jogosult. A Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint a jogerős ítélet téves jogi álláspontot foglalt el e kérdésben. A Gt. 14, 15. §-ai rendelkeznek az előtársaságról. A 14. § (1) bekezdése kimondja, hogy a gazdasági társaság a társasági szerződés ellenjegyzésének, illetve közokiratba foglalásának napjától a létrehozni kívánt gazdasági társaság előtársaságaként működhet. A 15. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az előtársaságra a létrehozni kívánt gazdasági társaságra irányadó szabályokat kell alkalmazni és az (1) bekezdés a-c) pontjában felsorolja az eltéréseket, illetve a (2) bekezdésben rendelkezik a teendőkről a cégbejegyzési kérelem elutasítása esetén, míg a (3) bekezdés a létrehozni kívánt gazdasági társaságnak megfelelő felelősségi szabályok előírásáról szól. Mindebből következik, hogy a társaság a cégbírósághoz való bejelentésig is, mint előtársaság már létezik, vagyis a cégbírósághoz történő bejelentést megelőzően szerződést köthet az előtársaság javára. Nem helytálló tehát a jogerős ítélet álláspontja, hogy a Gt. 14. § (3) bekezdésében írt rendelkezésre figyelemmel az O. és Társa Kft. nem köthetett volna érvényes szerződést a K. K. Kft. tagjaival és erre az érvénytelenségre tekintettel az elővásárlási jog gyakorlásának a kérdése a perbeli esetben nem is merülhetett fel.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság a jogerős ítéletet a per főtárgya tekintetében megváltoztatta és az elsőfokú bíróság ítéletét - az előbbi fenti indokolásbeli pontosítással - a Pp. 275/A. §-a alapján helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróságnak, mint felülvizsgálati bíróságnak az anyagi-jogi kérdések körében elfoglalt álláspontjából - a másodfokú ítéletet megváltoztató és az elsőfokú ítéletet helybenhagyó rendelkezéséből következően a másodfokú ítélet eljárásjogi rendelkezéseit támadó alperesi felülvizsgálati kérelem tárgyát vesztette. (Legf.Bír. Gfv.II.30.064/2004. sz.)